Szerző: Valerie Bowman
Cím: The Honeycrisp Orchard Inn – Almáskert Panzió
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2026
Oldalak száma: 352
Ismertető:
Ellie Lawson városi élete egy csapásra tönkrement, így nem maradt más választása, mint visszatérni Long Islandre, a Honeycrisp Orchardba, a szülei panziójába. Pihenés helyett azonban szembe találja magát Aidennel, az almáskert tulajdonosának vonzó fiával, akivel nemcsak szobatársakká, hanem munkatársakká is válnak. Rájuk bízzák a szüreti fesztivál megszervezését, ami nagy jelentőséggel bír: a rendezvény sikere a vendégház túlélésének záloga.
A kisvárosi élet zűrzavarában Ellie és Aiden szembesülnek egyre erősödő érzéseikkel, vonzalmukkal. És egyvalami biztos: az almáskert és a panzió jövője az ő együttműködésüktől függ.
Indulj el egy lebilincselő utazásra az önfelfedezés, a szerelem és a kisvárosi élet semmihez sem hasonlítható varázslatos világában! A méltán nagy sikerű Lovelight Farm sorozat rajongóinak ajánljuk.
Tökéletes olvasmány a méltán nagy sikerű Lovelight Farm sorozat, A Pumpkin Spice Kávézó, a Szívek szállodája és a Hallmark filmek rajongóinak!
Ha szereted a cozy kisvárosi románcokat és a barátokból szerelmesek toposzt, ez is tetszeni fog!
„Csak akkor tudunk fejlődni és jobbá tenni a dolgokat, ha nyitottak vagyunk az újdonságokra.”
Ránéztem a könyvre, és az első gondolatom az volt, hogy de cuki. 🙂 Nem igazán szoktam keresni a tipikus őszi könyveket, mert én alapból nem szeretem az őszt, de ez olyan bájos hangulatot árasztott, hogy nem tudtam ellenállni. Nagyon köszönöm a Kossuth kiadónak a recenziós példányt.
Gondolataim:
Ha ilyen lennek az ősz, mint amilyen ez a könyv volt, akkor ez lenne a kedvenc évszakom. 🙂 Szerintem nem tartott 2 napig, hogy elolvassam. Annyira magával ragadott a hangulata, hogy nem tudtam letenni. A története nem olyan körmöt lerágós, sőt igazából elég kiszámítható, de én ezt nem bántam. A legjobb pillanatban került hozzám, és kezdtem el olvasni, mert teljesen kikapcsolt, át tudtam adni magam a történetnek, a hangulatnak, és élveztem minden pillanatát.
Egy kisvárosban járunk, ahol Ellie szüleinek a panziója, és az almáskert is a csőd szélére kerül, ezért segítséget kérnek a lánytól, hogy szervezzen egy szüreti fesztivált. Azzal viszont nem számol, hogy gyerekkori szomszédjával, és barátjával kell együtt dolgoznia. Aiden nem a kompromisszumkötős fajta, ami megnehezíti a közös munkát. De nemcsak a nappalok állítják kihívás elé, hanem az éjszakák is, ugyanis a panzióban a lakótársa Aiden lesz, amire egyikük sem számít. De a fesztivál ideje közeledik, a költségvetés minimális, és Ellienek egyre nehezebb titokban tartania az otthon tartózkodásának valódi okát.
Sok minden van ebben a történetben. Árulás, szakítás, szülő-gyerek kapcsolat, jó adag önismeret, barátok, egy nagy adag romantika, őszi hangulat, sok-sok alma és könnyed humor. Mindegyiket szerettem, mert mindegyik hozzá tett egy kis pluszt a történethez. 🙂 És külön plusz pont jár azért, hogy nem sütőtök a történet „főszereplője”. 🙂 Lehet ez az egyetlen olyan őszi könyv, ahol nem a tök körül forog minden. 🙂
Jókat mosolyogtam a pizsamás kutyán, Maria ámokfutásán (bár nála nem voltam biztos abban, hogy teljesen százas-e 😀 ), de leginkább Aiden arcán röhögtem, amikor magam elé képzeltem a csilláros felvonulási kocsi ötleténél. 😀 Zseniális volt.
Aiden egy titokzatos figura volt. Elképesztően okos, kitartó, és megvannak a céljai, álmai, amiért minden nap küzd. De ezt nem hangoztatja országnak világnak. Csendben teszi a dolgát, és mégis nagyot alkot. Nagyon szimpatikus volt az ő hozzáállása mindenhez. Nem fél kimondani, hogy nem szereti a változásokat, és szereti ha a megszokott mederben zajlanak az események. És ebbe a megszokott mindennapokba, teljes lendülettel, mint egy hurrikán érkezik meg Ellie az összes ötletével, tenni akarásával, különleges kávéjával, és persze Mariával. Néha még én is elfáradtam, mire ők egy munkanap végére értek. 😀 Nem volt könnyű lépést tartani vele, és voltak olyan dolgai, amiket sem elfogadni, sem megbocsátani nem tudtam. Sok olyan dolgot megengedett magának, ami nekem nagyon nem volt szimpatikus.
De amilyen visszás volt az ő karaktere, úgy változott a történet végére. A hozzáállása, a nézőpontja, és igazából az egész lénye.
Nagyon szerettem a kisváros hangulatát, az egész történet felépítését, a szereplőket, és annyira irigyeltem a fesztivált. Ha lenne egy ilyen a közelünkben, én már most indulnék. 🙂 Nagyon köszönöm a kiadónak ezt az élményt, és nagyon várom a folytatást. Sok olyan szereplő van, akinek a történetére nagyon kíváncsi vagyok! 🙂 Lehet találtam egy új kedvenc sorozatot 🙂
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
„Ne feledd, az univerzumban minden mindig tökéletes rendben történik.”
„Két diplomát szereztem a Columbián marketingből és üzleti tudományokból, mégsem tudom megugrani azt a feladatot, hogy egy régi kulccsal kinyissak egy régi zárat.”
„Az igazi siker az, amikor olyan életet élsz, ahol azok vesznek körül, akiket szeretsz, és akik viszontszeretnek, egy olyan helyen, ahol jól érzed magad – és mindeközben még azzal is foglalkozhatsz, amit imádsz.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://www.kossuth.hu/Valerie-Bowman-The-Honeycrisp-Orchard-Inn-Almaskert-Panzio
