Szerző: Dandy Smith
Cím: A másik nővér
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 590
Fülszöveg:
Caitlin és Olivia izgatottan várja az estét, ugyanis szüleik úgy gondolják, tíz- és tizenháromévesen már elég nagyok hozzá, hogy egyedül maradhassanak a házban, amíg ők egy kicsit kikapcsolódnak. Végül is az idilli kisvárosban, ahol élnek, az emberek többsége még a bejárati ajtót sem szokta kulcsra zárni.
Legnagyobb örömükre a lányok pattogatott kukoricát majszolva nézik a kedvenc tévéműsorukat. Majd lefekszenek aludni. Azonban nem veszik észre, hogy valaki figyeli őket…
Amikor a szüleik hazatérnek, Olivia ágyát üresen találják. Az idősebb lányuknak nyoma veszett. Úgy tűnik, végleg.
Egészen mostanáig.
De a hazatérő és magát Oliviának valló fiatal nő valóban azonos az eltűnt lánnyal? Vajon igaz-e minden, amit a húga annak idején mondott arról, amit az eltűnése éjszakáján látott? A családja közel tizenhat évig várt erre a pillanatra, csakhogy a két nővér számtalan titkot őriz.
„A szépség idővel elszáll, mint a füst, a tudás halálig tart.”
Ebben az esős, szürke februárban vonzanak a krimi/thriller könyvek. Szóval már a megjelenés előtt éreztem, hogy ez bizony az én könyvem lesz. A megjelenés után rögtön meg is érkezett hozzám, amit nagyon köszönök az Álomgyár Kiadónak.
Gondolataim:
Olvasás közben nemcsak post it-ezni szoktam azokat a részeket, amelyek megérintenek, hanem jegyzetelni is. Nem, nem a könyvbe. 🙂 A telefonom jegyzetei között mindig kap egy külön mappát az éppen olvasott könyv, és oda írogatom bele azokat a gondolatokat, érzéseket, amelyeket fontosnak tartok. Ennél a könyvnél az első gondolatom az volt, hogy ha a főszereplőnk jegyben jár a szerelmével, akkor miért úgy beszélgetnek, mintha most ismerkednének? Ez a kérdés viszonylag a könyv elején megfogalmazódott bennem. Majd egészen a végéig kellett várnom, hogy választ kapjak erre a kérdésemre. Na de hogy mi minden történt a kettő között.. Ha azt mondom, hogy egy lendülettel nagyjából 130-150 oldalt olvastam ebből a kötetből, akkor nem túlzok. Azonnal beszippantott.
A történet elején két kislányt látunk, akik egyedül vannak otthon. Sétálnak, esznek, isznak, majd otthon leülnek a tv elé egy nagy adag pattogatott kukoricával. Néhány órával később egyiküket elrabolják. Majd 16 évvel később ugyan ez a lány már felnőtt nőként megjelenik az ajtó előtt. De Caitlin fejében megszólal a vészcsengő, amikor a nővére közel sem úgy viselkedik, ahogy egy elrabolt majd előkerült személy tenne. Caitlin próbál a megszokott norma szerint viselkedni, de ezzel sikerül kivívnia a szülei, és Olivia nemtetszését. Ahogy telik az idő, és Olivia próbál visszailleszkedni a családja és a barátai körébe, egyre hátborzongatóbb dolgok történnek, amelyek arra engednek következtetni, hogy Caitlin kezd elszakadni a valóság talajáról.
Ez mekkora egy történet volt, te jó ég. Alíg bírtam letenni. Voltak hibái, nem is kevés, amit én a hanyag szerkesztésnek és korrektúrának könyvelek el. Ha azok nincsenek, akkor erre a könyvre rányomom a „tökéletes” bélyeget. Mert nekem az adott pillanatban, amikor olvastam, az volt. Izgalmas volt, rejtélyes, kellően dühítő és megdöbbentő. Nagyon sok olyan témába belenyúlt a szerző, ami sokaknál már túl sok lehet. Bevallom nálam is ideget szúrt néha. Kapunk benne – nagy dózisban – kérdéseket felsorakoztató nem megszokott testvéri kapcsolatot, gyilkosságot, dühöt, bosszút, ármánykodást, és végtelen mennyiségű hazugságot.
Az eseményeket két szálon és két idősíkon keresztül ismerjük meg. Látszólag semmi közük egymáshoz, de gyakorlott olvasó már sejthet bennük kapcsolatot. Az egyik szálon Olivia 16 év után visszatér a családjához, a másik szálon egy testvérpár története és mindennapjai bontakoznak ki az olvasók előtt. Rengeteg érzelmet megéltem olvasás során, de a legintenzívebb mégis a harag és a döbbenet volt. Leginkább azokban a részekben, ahol Olivia, és Caitlin kapott szerepet. Mérhetetlenül sajnáltam Caitlint, mert neki az egész életét az eltűnt nővére árnyékában kellett leélnie. Azt pedig ahogy a szülei viselkedtek teljességgel elfogadhatatlannak tartom.
A kötet vége felé azt éreztem, hogy kicsit leült a történet, kicsit túlírtnak hatott. Az érződött, hogy a finálé előtt szerette volna megteremteni a kellő hangulatot a szerző, mondhatni felborzolni a kedélyeket, de egy picit szerintem elnyújtotta. A végeredmény pedig. Háát nem tudom. Le is lett zárva, meg nem is. Hiányoltam némi magyarázatot több ponton is.
Összességében én szerettem, nagyon jó időpontban kapott el ez a kötet. Kicsit rövidebb, és kicsit átdolgozottabb lehetett volna néhány ponton, de nekem tökéletes kikapcsolódást nyújtott.
Értékelésem: 5/4,5
Idézetek a könyvből:
„Néha nem szabad másokra gondolnod, csakis magadra. A te életed, más nem fogja élni helyetted.”
„A magánynál nincs kínzóbb hiányérzet.”
„De ha szakít az ember valakivel, az már csak ilyen, nemcsak a szeretett férfi hiánya kínzó, a tervezett közös jövő elvesztését is meggyászolja.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://alomgyar.hu/konyv/a-masik-nover