Szerző: Danielle L. Jensen
Cím: A Fate Inked in Blood – Vérbe vetett sors
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 440
Fülszöveg:
Minden ellen képes védekezni – kivéve a tiltott szerelmet
Freya egy nem kívánt házasság rabságában tölti napjait, halak kibelezésével, ám harcos életről álmodik. Na meg arról, hogy fejszét vág faragatlan férje hátába. Az álmai hirtelen valósággá válnak, amikor férje elárulja őt a terület jarljának, és élet-halál harcba keveredik a jarl fiával, Bjornnel. A túlélés érdekében a lány kénytelen felfedni legféltettebb titkát:
egy istennő vérének cseppje folyik az ereiben, ami pajzsleánnyá teszi őt. Olyan mágiával rendelkezik, ami képes visszaverni bármilyen támadást. Márpedig megjósolták, hogy annak az uralkodása alatt egyesül majd Skaland szétszakadt nemzete, aki a pajzsleány sorsát kézben tartja.
A fanatikus jarl, aki abban a hitben él, hogy az ő sorsa, hogy Skaland királyaként uralkodjon, véresküvel köti meg Freyát, és megparancsolja Bjornnek, hogy védje meg őt az ellenségeiktől. Freya kétségbeesetten próbál bizonyítani. Fel kell készülnie a harcokra, és meg kell tanulnia uralni a varázserejét, miközben az istenek által kiszabott veszélyes próbatételekkel is szembe kell néznie.
Csakhogy a legnagyobb próbatételnek a Bjorn iránt érzett tiltott vonzalmának elfojtása ígérkezik. Ha Freya enged a sármos és vad harcos iránti vágyainak, nemcsak a saját sorsát kockáztatja, hanem mindazokét is, akiknek a védelmére felesküdött.
„Nem létezik olyan jövő, amiben megbánom, hogy téged választottalak.”
Amint megláttam a molyon a viking címkét, rá is repültem a könyvre, mint molylepke a fényre. Soha nem olvastam még vikinges könyvet. Hálásan köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak, hogy ezt lehetővé tette nekem, köszönöm a recenziós példányt.
Gondolataim:
Ez egy igazán különleges történet volt, több szempontból is. Egyrészt életem első olyan könyve, ahol a főszereplők vikingek. És nemcsak sima vikingek, akik portyáznak, hajóznak, hanem akadnak közöttük olyanok is, akik isteni erővel, és képességekkel rendelkeznek. A történet egyik főszereplője Freya, akinek az ereiben Hlin istennő egy csepp vére kering, aminek köszönhetően ő a pajzsleány, akire az összes jarlnak fáj a foga. Egyik kényszerházasságból esik a másikba, ráadásul az új férje az a jarl, akinek meggyőződése, hogy Freya segítségével ő lehet Skaland királya. Emiatt a fiát, Bjornt bízza meg azzal, hogy bármi áron, de védje meg a lányt, aki igyekszik kiismerni az erejét, megvédeni a szeretteit, és nem meghalni az érte folyó háborúban.
Szerettem ezt a fantasyt. Izgalmas volt, rejtélyes, bővelkedett nemcsak véres jelenetekben, hanem romantikában is. Bár ez nem volt eltúlozva, sőt. Freya és Bjorn románca nem éppen újdonságokkal teli, ugyanis velük kapunk egy tiltott szerelmet. De ahogy haladunk előre az eseményekben, úgy nő a szememben a viking harcos, és úgy zsugorodik össze Freya. A történet egy részében nem szerettem, sőt kifejezetten idegesített. Nem tudtam elviselni a mártírkodását, a túlzásba vitt hisztiket, és fene nagy önfeláldozását, és hogy sportot űz abból, hogy mindenkit ő akar megmenteni. Az „írtózom tőled, de a családtagom vagy, ezért majd én feláldozom magam helyetted” gondolatfolyam még 1-2 alkalommal csak-csak belefér, na de ennyiszer… A vége felé kifejezetten unszimpatikus volt, és igazából ez egy ponton kezdett gyanús lenni. Kezdtem azt gondolni, hogy ennek oka lesz.
Bjorn karakterét nagyon szerettem. Mondhatni túl tökéletes volt. Segít, megvéd, önfeláldoz, szeret, humorizál. Mondtam, túl tökéletes, a vikingek között is egy adonisz. Majd jött a kötet vége, és már közel kerültem ahhoz, hogy sikítok, ha még egyszer azt olvasom a kérdésre adott válaszaként, hogy „ez bonyolult”. Ah, lehet ez kellett ahhoz, hogy ne tűnjön úgy, mintha tökéletesre rajzolták volna.
Szerintem ezekből a gondolatokból kitalálhattátok, hogy ez a kötet egy hatalmas érzelmi hullámvasút volt a számomra. Csak kapkodtam a fejem. Volt romantikus, tiltott szerelem, kényszerházasság, érzelmi bántalmazás, hatalmas csaták, veszteségek, gyász, düh, öröm. Mindet megéltem a könyv olvasása során. A vége igazán feszültséggel telire sikeredett, és természetesen az események közepén szakadt félbe, szóval most tűkön ülve lehet várni a folytatást. Én különösen várom, mert jelenleg sötétben tapogatózom Freya természetével kapcsolatban. Vannak elméleteim, amit most nyilvánvalóan nem fogok megosztani, mert az spoiler lenne, de ez a rész függőben maradt a történetben. Bár ha jobban belegondolok, nemcsak ez. Mondhatni tökéletesre sikeredett a feszültségkeltés a szerző részéről. 🙂 Van egy olyan érzésem, hogy egyrészt érnek még meglepetések a folytatásban, másrészt nem véletlenül lett a történet elején és végén a főszereplők jelleme bemutatva úgy, ahogy.
És amíg várom a folytatást, addig keresem a hasonlóan izgalmas viking könyveket. 🙂
Értékelésem: 5/4,5
Idézetek a könyvből:
„Egy eskü sem ér annyit, hogy az életedet kockáztassam. Egy bosszú sem ér annyit, mint a boldogságod.”
„A vesztes csata felismerése nem gyávaság.”
„Az anyám egyszer azt mondta -(…)- hogy a jóslatokkal az a baj, hogy sosem érted meg őket igazán, amíg be nem következnek.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/a-fate-inked-in-blood-unfated-1-4739