Szerző: Emily Henry
Cím: A könyvek szerelmesei
Kiadó: Centrál Könyvek
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 456
Fülszöveg:
A romantikus komédia műfajának koronázatlan királynője harmadik regényében könyvrajongókról írt – könyvrajongóknak!
Egy nyár, két ellenlábas és egy cselekményfordulat, amit egyikük sem látott előre.
Nora Stephens élete a könyvek körül forog. Elolvasott mindent, ami elolvasható, ő maga viszont egyáltalán nem egy tipikus regényhős. Azaz nem hetyke, pimasz, merész csaj, nem laza, nyugis álomnő, és a legkevésbé sem cukorfalat. Hanem kőkemény irodalmi ügynök, aki legfeljebb az ügyfelei szemében hősnő.
És akinek a vadvirágos réten piknikezés, a jóképű vidéki doki, a deltás pultos vagy más hasonló figurák helyett Charlie Lastrát, a mogorva New York-i könyvszerkesztőt dobta a gép. Igazi cuki találkozás lehetne ez hős és hősnő között, ha nem futottak volna már össze többször New Yorkban, és a megismerkedésük nem lett volna híján mindennemű cukiságnak.
Nora jól tudja, hogy korántsem ideális regényhősnő, és Charlie is tisztában van vele, hogy nem ő a nagybetűs álomférfi. De miután újra és újra egymásba botlanak – a véletlenek olyan összjátéka folytán, amely cselekményszálat minden valamirevaló szerkesztő kukázna –, felfedeznek valamit, ami alapjaiban rengeti meg az önmagukról írt, gondosan megkomponált sztorijukat.
„Mert semmi sem tart örökké. Az sem, ami szép, és az sem, ami szörnyű.”
A Shhh…olvasok könyvklub közös könyve volt ez a történet. Akkor nem tudtam elolvasni, viszont most sort tudtam rá keríteni.
Gondolataim:
Vegyes érzéseim vannak ezzel a történettel kapcsolatban. Egyrészt szerettem, mert mégis csak könyvkiadás, másrészt helyenként annyira bugyuta volt. A leghidegebb időszakban olvastam, és miközben -17 fok volt kint, addig a történetben tikkasztó hőség. Na ezt az érzést nem akartam elengedni. 🙂 Abban is biztos vagyok, hogy ha nem tél közepén olvasom, amikor minden porcikám sóvárog egy kis melegért és napsütésért, akkor nem biztos, hogy ennyire beszippantott volna.
A főszereplőnk Nora, aki ügynökként dolgozik. A legkeresettebb szerzőjének új könyvét egy olyan szerkesztő gondozza, akivel első találkozásuk kudarcba fulladt. Nora húga a harmadik babáját várja, de szüksége van egy kis kikapcsolódásra, egy kis csendre. Ezért a két testvér egy listával a kezükben elutazik egy kisvárosba. Nora dolgozik, a húga pedig az „én idejét” tölti.
Egyrészt tetszett a könyvnek az egyszerűsége. Nem kell többet beleképzelni, mint ami valójában. Egy chick lit, romantikus kis történet. Nem mondanám, hogy tele van mélyenszántó gondolatokkal, vagy lírai körmondatokkal. A fordítást sem nevezném kiemelkedőnek, sőt helyenként szinte már komikus. Viszont én már nagyon vágytam egy könnyed nyári kisvárosi románcra a tél kellős közepén. 🙂
Bevallom a kötet elején, amikor görbe tükröt mutattunk az összes romantikus klisének, akkor felcsillant a szemem. Végre egy különleges könyv, amiben nem csöpög a rózsaszín szirup a szereplőink szájából. Ami valamiben más. A könyv feléig még élveztem is, de utána becsapva éreztem magam. A tipikus kliséket egymás után hozta a történet. A fordítási kabarét elengedtem, jókat mosolyogtam rajta. A legnagyobb bajom, ami egyre inkább idegesített, az a két szereplő. Az irodalmi szférában dolgoznak. Gazdag szókinccsel kellene rendelkezniük. Azt gondolná az ember, hogy két művelt ember képes a kommunikációra. De még véletlenül sem. Arról ne is beszéljünk, hogy én sokáig vártam Noránál az áttörést, amikor felnőtté lesz, amikor képes lesz valamit saját maga miatt csinálni. Szintén csalódnom kellett. Arról már szót sem ejtek, amikor rátelepszik a húgára, és elvárja, hogy minden ugyan úgy maradjon, ahogy eddig volt. Az ugye teljesen mindegy, hogy a testvére már majdnem 3 gyerekes családanya, aki szeretné végre a saját életét élni. Hát micsoda némber…
Pedig olyan ígéretes volt a kötet első fele. Úgy szerettem. Gyorsan is tudtam vele haladni, de a végére valahogy elfogyott a lelkesedés. A kommunikáció minősége egyre csak zuhant, Nora egyre önzőbb lett. Igazából a húgát sajnáltam csak. Minden és mindenki Nora körül forgott, pedig nemcsak őt érték veszteségek. A kötet végére elegem lett a mártírkodásából. Borzalmasan idegesített mire a kötet végére értünk. És bizton állíthatom, hogy egy könyv szerkesztése nem így zajlik, ahogy ebben a kötetben előadták. 😀
Sajnálom, ez csalódás lett. Az évem első könyves csalódása. Pedig 5 csillagról indult, annyira berántott az eleje.
Értékelésem: 5/2,5
Idézetek a könyvből:
„Mert ha az ember szívét egyszer már úgy istenigazából darabokra zúzták, akkor egy ilyen telefonos lapátra tétel meg se kottyan.”
„Az ő boldogsága az én kedvenc kábítószerem.”
A könyvet itt tudod beszerezni:
https://www.libri.hu/konyv/emily_henry.a-konyvek-szerelmesei–2.html