Szerző: Gregus Gábor
Cím: Az esszencia urai
Kiadó: Olvasni Menő Kiadó
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 400
Fülszöveg:
Világunkat mérhetetlen vagyonok felett rendelkező, a valóságot formálni képes emberek titkos társasága hálózza be. Csupán egymással való viszálykodásuk vet gátat annak, hogy mindent bekebelezzenek, illetve az a maroknyi elszánt illető, aki felesküdött a megállításukra. A csapat azonban szélmalomharcot vív, hisz a cégbirodalmakat igazgató, dúsgazdag entitások talpnyalói már mindenhova beszivárogtak, a rendőrségtől egészen a kormányzati szervekig.
A művészet sötét gyermekei, a kicsinyes játszmáikat luxus felhőkarcolók legfelső szintjéről irányító Alkotók számára semmi se szent, ha a hatalomról van szó, hiszen mi más lenne képes még örömet okozni rideg szívüknek, mintsem egy másik halhatatlan társuk összeroppantása?
„Amikor nincs tudatában annak, amit művel, akkor teszi a művész igazán jól a dolgát.”
Ennek a kötetnek a híre úgy el volt rejtve, hogy ha a szerzőtől nem kapok levelet róla, akkor teljesen elkerüli a figyelmemet. Nagyon köszönöm, hogy elolvashattam.
Gondolataim:
Nem mondom, hogy zökkenőmentesen indult volna a kapcsolatunk ezzel a kötettel. Bevallom az első 80-100 oldalon nem igazán értettem a felépített világot, és a benne szereplő „lények” szerepét sem. Majd volt egy pont, amikor átbillent a másik oldalra, és akkor már gyorsabban haladtam vele. Pontosabban haladtam volna, de bevallom néhány jelenetnél rájöttem, hogy lehet gyenge a gyomrom a hasonló eseményekhez. 😀
Egy urban fantasyt tart a kezében az olvasó, ahol nem mindennapi „feltétele” van az életben maradásnak. A főszereplőnk Adam amnéziában szenved, nem tudja, hogy ki ő, miért kell menekülnie, miért kell állandóan az életéért küzdenie, és miért kísértik gyomorforgató rémálmok. A kötet elején az ő vándorlását, és menekülését követjük nyomon, egészen addig, amíg nem találkozik Kimmel és Clive-val. Ők azok, akik mesélnek Adamnek az Alkotók világáról, a hatalmukról, az esszenciáról, arról a fajta mágiáról, amivel uralják a világot.
Bevallom, nekem a 30. oldalnál fordult meg a fejemben először, hogy leteszem a könyvet, és nem olvasom el. Majd az első szívelfogyasztáskor. Igen, jól olvastad. 🙂
Amit hiányoltam ebből a kötetből az egy „Ki kicsoda” melléklet. Bár nem sok szereplővel dolgozik a szerző, azok nevei viszont elég kacifántosak. Kimondani is nehéz, nemhogy megjegyezni. Nekem legalábbis. De azt tegyük hozzá, hogy én nem vagyok gyakorlott urban fantasy olvasó.
Szakmai szemmel véleményem szerint plusz egy korrektúra és egy szerkesztési kört még elbírt volna a szöveg, hogy tökéletes, helyesírási és szórendi hiba nélküli legyen.
Ezt az észrevételemet leszámítva én szerettem olvasni ezt a történetet. Izgalmas volt, fordulatos, egy percig nem lehetett rajta unatkozni. Bár voltak benne olyan jelenetek, amelyek nemcsak gyomorforgatóak, de az olvasók egyes részének az ingerküszöbét piszkálhatják… Maga a kötet 5 nagyobb blokkra van osztva, így – bár folyamatos a történetvezetés – mégis elkülönülnek az események. Én személy szerint kifejezetten szeretem, amikor egy komolyabb lélegzetvételű kötet nagyobb fejezetekre van osztva. Így más szemszögből látjuk az eseményeket, még több gondolkodni valót kap az olvasó, amik helyenként elég bicskanyitogató gondolatokként fogalmazódik meg:
„Minket nem kötnek a halandók törvényei. Miért kaptuk volna meg a teremtés erejét, ha ugyanúgy alá kellene vetnünk magunkat a többséget korlátozó szabályoknak? A létünk maga a szabálytalanság.”
Úgy gondolom a fenti mondat jellemzi leginkább az alkotókat. Felsőbbrendűnek gondolják magukat, akik életekről döntenek. És hogy ne döntenének, mikor egy halandó halála az ő életben maradásukat eredményezi. Minden kioltott élet, minden elfogyasztott szív erősíti az alkotót, a mágiát, az esszenciát.
Hosszasan lehetne erről, ennek az etikusságáról elmélkedni, de én inkább csak elismerem a szerző írásmódját, mert bár egy összetett és izgalmas világot épített fel, ezt a történetet nem lehet olyan könnyen „átugrani”. Sokáig ott marad még az olvasóval. Én nagyon szerettem a világépítést, a karaktereket, minden hibájukat, és minden gyengeségüket. Szerettem a szerző írásmódját, ahogy egymásba szövi az eseményeket, ahogy megismerteti nemcsak az olvasóval, de a főszereplőjével is a világot, amit létrehozott. A helyenként megjelenő szarkasztikus humora pedig ad egy pluszt a történetnek.
A zsáner kedvelőinek ajánlom a kötetet.
Értékelésem: 5/4
Idézetek a könyvből:
„Az öröklét letargikussá teheti az embert, az életbe bele lehet unni. De nem annak, aki játszik. Ha játszol, mindent átvészelhetsz. Ha játszol, élsz.”
„Teljesen mindegy milyen hosszú életet élsz, az átkozott allergia még a halhatatlanokat se kíméli.”
„Az Esszencia teszi a dolgát, amikor a gazda élete veszélyben forog.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://olvasnimeno.hu/konyv/fantasy/fantasy-1151/az-esszencia-urai