Szerző: Becka Mack
Cím: Play With Me – Játssz velem
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 640
Fülszöveg:
Megtalálta a tökéletes nőt – csakhogy ő az egyetlen, akit nem kaphat meg…
Garrett Andersen tisztában van azzal, hogy a profi jégkorong megköveteli az előírások maximális betartását. Csupán egyetlen szabályt talál nehezen követhetőnek: távol maradni a csapatkapitány kishúgától.
Jennie Beckett hivatásos táncosként tudja, mi kell a kiemelkedő teljesítményhez. Büszke arra, hogy ugyanolyan magabiztos és merész, mint a bátyja, Carter, ráadásul ördögien pimasz. Nem csoda, hogy Garrett nem tudja magát távol tartani tőle, még akkor sem, ha a csinos lány közelében a mondatalkotás képességét is elfelejti.
Jennie inkább elkerülné a bátyja csapattársát, de egyszer csak szomszédok lesznek, és úgy döntenek, hogy egyszerűen jól fogják érezni magukat, kötöttségek nélkül.
De mi van, ha az érzéseik az útjukba állnak? Elvégre csak játszaniuk kéne egymással…
„Senkinek nem lenne szabad a lelki társa nélkül élni.”
Tudtam, hogy imádni fogom ezt a könyvet. Az első rész is magával ragadott, az egész csapat, a barátságok, a kapcsolatok, a mondanivaló, amit közvetít… Mind mind maradandó élményt adott. Ezért amikor átvettem a könyvet, és megkérdezték, hogy kiről szó, azt mondtam, hogy fogalmam sincs. Nem olvastam el a fülszöveget. Éreztem, hogy ez a könyv nekem kell. Most. Nem két hónappal ezelőtt, nem két hónap múlva, hanem most. Nagyon ritka az ilyen megérzés egy-egy könyvvel kapcsolatban. Elmondhatatlanul hálás vagyok a Kossuth Kiadónak, hogy megajándékozott ezzel a történettel.
Gondolataim:
A könyv végére értelmet nyer a cím is. Jaj hol kezdjem? Az első 300 oldalt végig röhögtem (Komolyan! Hangosan! A vonaton!!). Az utolsó 300 oldalt pedig végig sírtam. Potyogtak a könnyeim, alíg láttam olvasni.
Mielőtt belemennék a történetbe, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez a könyv NEM való mindenkinek. Az első részben is voltak felnőtt tartalmak, de ebben sokszorosan szerepelnek. Minden részletre kitérve, különböző „játékszereket” felhasználva. Komolyan mondom, hogy az átlagnál többször részesei vagyunk ezeknek a jelenteknek. Szóval ha kézbe veszed a könyvet, akkor erre számíts!! Ha nem szeretsz hasonló témában olvasni, akkor bármilyen érzékes is a mögöttes tartalom, nem fog átmenni, és nem fog megszólítani. Nem azt adja számodra ez a könyv, mint amire hivatott.
A szereplőket már jól ismerjük a sorozat első részéből. A jéghoki csapa összes tagja tudja, hogy Jennie Beckett mindenki számára tabu. A csapatkapitány kishúga messzire kerülendő, hacsak nem kívánnak különböző testrészek nélkül élni. Tudja ezt Garrett is, de mit tehetne, ha egyszer szomszédok lesznek a lánnyal, akinek a közelében a mondatalkotás képessége is messzire elkerüli? – hogy a fülszöveget idézzem. 🙂 De hogy elviselhető legyen a közös fedél alatt való tartózkodás, alkut kötnek, hogy legalább megpróbálnak barátokként viselkedni. A barátság egy idő után kiegészül extrákkal, majd az érzelmekkel is. A gond csak az, hogy Carter a széltől is óvja egyetlen kishúgát, nemhogy a csapattársaitól.
Imádtam a régi szereplőket, és a szívembe zártam az újakat. Ha tegnapra lenne nálam a folytatás, az is késő lenne. 🙂 Kíváncsi vagyok, hogy ennek a résznek milyen fogadtatása lesz, ugyanis más ez a kötet, mint az első. Humoros ugyan, imádtam a srácokat, Carter egyszerűen zseniális, Garrett is egy különösen üde színfolt a történetben, de a sztori mondanivalója számomra nagyon kemény volt. Több olyan témát is behoz a szerző a történetbe, ami önmagában is kemény, nemhogy egyben tálalva. Gondolok itt a gyász feldolgozásra, a kapcsolatépítésre, önbizalomhiányra, abúzusra, alkoholizmusra. Hogy csak néhányat említsek. Ezek köré építi fel egy barátságból kialakuló szerelem történetét a szerző. Ezen kívül engem különösen mélyen érintett az egész könyvet körbelengő társadalmi probléma, amivel mindenki napi szinten találkozik különböző oldalakon, cikkek hasábjain. Ez pedig az ittas vezetés okozta halálos baleset. Ami emberek, családok életét teszi tönkre. Nemcsak elszomorít, de dühít is. Ezt a témát is körbejárja a szerző, viszont nem formál véleményt, tényszerűen leírja az eseményeket, és hagyja az olvasót saját belátása szerint dönteni. Ami a leginkább tetszett ezzel kapcsolatban, hogy nem éreztem azt sem, hogy ő lenne a saját szereplőjének a szócsöve. Hagyta, hogy Jennie hozza meg a döntéseket.
Szeretem a szerző írásmódját, a humorát, a karaktereit, és a karakterfejlődést, amit végigvezet a történeten. Lassan építkezik, ami helyenként „túlírt” hatást kelthet az olvasókban. Én nem bántam ezeket a részeket, mert nekem ettől volt „hihető”. Egy kapcsolat sem reggeli megismerkedésből, és délutáni esküvőből áll. 🙂 Mindenkire jutott idő, kaptunk drámát, félreértéseket, kommunikációt, humort, romantikát. Az események egymásra épülnek, és hiába pörgős a sztori, nekem mégis segített lelassulni. Beszippantott a történet, kizártam a külvilágot, és csak utaztam a játékosokkal egyik helyről a másikra. Bár Jennie és Garrett a kötet főszereplői, mégis jelen van mindenki. Az aktuális pár nincs elhatárolva a többiektől, részt vesznek egymás életében, olyanok együtt, mint egy nagy család. Kiabálnak, vitatkoznak, segítenek a másiknak, támogatják egymást, tanácsot adnak, ha kell, és mint az igaz barátok, őszinte véleményt is formálnak. Egy ilyen csapat kellene mindenki életébe. 🙂
Szerettem azokat a részeket, ahol előtérbe került a sport. A kitartás, az alázat, ami körülvette nemcsak a jégkorongot, hanem itt leginkább a táncot, üdítő élmény volt.
Én egy újabb kedvencet avattam, és amennyire szerettem ezt a történetet, olyan csapongónak érzem most ezt az ajánlót. 😀 De olvassátok, szeressétek, és amit fontosnak tartok kiemelni, kezeljétek helyén a zsánereket! 🙂 És külön köszönöm, hogy nem lett kihúzva a szöveg fele. Így volt teljes egész. 🙂
Értékelésem: 5/5
Kedvenc lett természetesen. 🙂
Idézetek a könyvből:
„Miért lennél távol tőle szomorkodva, amikor vele is lehetnél boldogan?”
„Az igazi szerelem nem feltételekhez kötött. Azt jelenti, hogy látod a másikat, és úgy fogadod el, ahogy van. Hogy előbb barátok lesztek, és csak aztán szeretők, hogy a viták lehetőséget adnak arra, hogy még mélyebben megismerjétek egymást. Az igazi szerelem az, amikor a vacsora a mikróban vár, a lámpák égve maradnak, hogy biztonságban hazaérj.”
„Nem kell mindig erősnek és magabiztosnak lenned. Lehetsz bizonytalan, félhetsz, és érezheted magad magányosnak. Ezektől nem leszel gyenge, ezek tesznek emberré.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://www.kossuth.hu/Play-With-Me-Jatssz-velem-eldekoralt-kiadas
