Szerző: Lisa Graf
Cím: Lindt & Sprüngli – Két család, egy szenvedély
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 480
Fülszöveg:
A Lindt & Sprüngli családi vállalkozás sikertörténete ellenállhatatlan, akár a csokoládé
Zürich 1826. A kis Rudolf Sprüngli kétségbeesésében egy tábla csokoládét visz ágyban fekvő, beteg édesanyjának. Minden reményét és összes zsebpénzét ebbe a csokoládénak nevezett, titokzatos kis dologba fekteti. Csodálatos módon kívánsága teljesül, és az édesanyja meggyógyul. Ettől a naptól fogva Rudolf tudja, hogy ha felnő, csokoládét fog készíteni.
Aztán telnek az évek, a gyermekből férfi lesz, és az álom megmarad. Confiserie Sprüngli néven cukrászda nyílik Zürichben, ahol a legfinomabb péksüteményeket, pralinékat és csokoládét szolgálják fel. Olyan csokoládét, amely elolvad az ember szájában, mint a vaj, és felpezsdíti a szívet. Rudolf szíve egy fiatal nőért dobog, azonban Katharina valaki máshoz megy feleségül.
Vajon Rudolf lankadatlan buzgalma és rendíthetetlen szorgalma elég lesz ahhoz, hogy valóra váltsa az álmait? És mi van, ha valaki más is ugyanazt az álmot dédelgeti…?
A méltán nagy sikerű Dallmayr-sorozat szerzője ismét lenyűgöző történettel örvendezteti meg az olvasókat.
„Rossz kakaóbabból képtelenség jó csokoládét készíteni.”
Szerintem amikor megláttam, hogy a Kossuth Kiadó gondozásában érkezik ez a kötete, akkor felvisítottam. 🙂 A család egyik kedvenc édessége a Lindt csoki, ezért nem is volt kérdés, hogy el szeretném-e olvasni ezt a történetet. Mindenre kíváncsi voltam. 🙂 Hálásan köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.
Gondolataim:
Be kell vallanom, én nagyon meglepődtem, ugyanis a fejemben volt egy forgatókönyv, hogy miről is fog szólni majd ez a kötet. Pontosabban, hogy miről szeretném, hogy szóljon. Ez a része némiképp csalódást keltett bennem, mert nem azt kaptam, amire vártam. Viszont egy nagyon összetett, nagyon sokrétű, és nagyon elgondolkodtató családregényt kaptam az 1800-as évekből.
Rudolf Sprüngli, apja nyomdokaiba lépve már fiatalon cukrásznak áll. Tanoncként kezdi, és fokozatosan halad felfelé a ranglétrán. Szeretne újítani, befektetni, megragadni minden lehetőséget, azonban amíg ő az újdonságokat keresi, addig az apja ragaszkodik a megszokotthoz, és nem támogatja a felesleges költekezést. Ez az ellentét évtizedekig elkíséri apát és fiát.
Mint ahogy említettem már, egy kicsit csalódott vagyok, ugyanis én a Lindt csokira „táraztam be” itthon, arra készültem, de egy betű nem sok, annyi nem volt ebben a történetben róla. Viszont azzal zárul a kötet, hogy a történet folytatódik, szóval bizakodó vagyok.
Engem teljesen magával ragadott Lisa Graf stílusa. Igaz, hogy helyenként túlírt volt, sőt még egy részemről abszolút feleslegesnek ítélt szál is helyet kapott a történetben, viszont az egész könyv hangulata, a szereplők megalkotása, az eseménysorozatok egymásra építése levett a lábamról. Egy család történetét ismerhettük meg, akinek minden betevő falatért keményen meg kellett dolgoznia. Ebbe született bele David Sprügli, majd később a fia is. Az apa feladata, hogy eltartsa a családot, ezért kétszer is meggondolja, hogy mire költ. Ennek a modellnek a teljes ellentéte az ifjú Sprüngli, aki évekig utazott, tanult, álmokat dédelgetett, és célokat tűzött ki. Volt érzéke az üzlethez, az újításhoz, a befektetéshez. És pontosan ezek miatt volt állandó feszültség közte és az apja között. Érdekes volt ezt a családmodellt figyelemmel kísérni, hogy ez az ellentét vajon okoz-e visszafordíthatatlan károkat a családban.
(Egy kérdés nem hagy nyugodni. Rendben, hogy ez egy történelmi fikció, de az 1800-as években biztos, hogy tegeződtek családon belül a gyerekek a szülőkkel? Ez nekem kicsit életidegen volt.)
Kifejezetten szerettem a romantikus szálat, mert az alapoktól építkezett, kezdve a bájos gyerekszerelemmel, amiből szépen lassan kialakul két felnőtt ember egymáshoz való vonzalma, egymás iránt érzett tisztelete. Nem volt felesleges dráma (na jó, egy icipici volt, de annak gyorsan a végére értünk), és felnőtt emberként kommunikáltak egymással a szereplők. Üdítő volt olvasni.
Minden hibájukkal együtt én megszerettem a családot, mert látszott, hogy honnan indultak, és hosszú éveken keresztül végigkövetjük, hogy meddig jutottak. Milyen áldozatokat hoztak, milyen lemondásokkal jártak a mindennapjaik, láttuk őket nagyon mélyen, de velük tartottunk a csúcsra is.
Nagyon várom a folytatást, kíváncsi vagyok a család további életére, és persze arra is, hogy Rudolf a terveit milyen módon tudja megvalósítani. És a csokikat, süteményeket.. Te jó ég, szerintem vagy 5 kilót biztos híztam, mire a kötet végére értem. 😀 Veszélyes volt, azt kell mondjam. 🙂 Mindezek mellett nagyon szép történetet kaptam, úgy érzem, hogy értéket képvisel. Már rögtön a legelején egy elég erőteljes felütéssel indítunk, és ahova az a szál kifut, az egyik kedvenc jelenetem a történetben.
Na ez egy jó hosszú bejegyzés lett, és még mennyi mindent tudnék mesélni. Nagyon köszönöm, hogy olvashattam. És amíg el nem felejtem, egyszerűen imádom (a bankszámlám nem, csak én!) a kötet végén megemlített sorozatokat. Pontosabban, hogy egy csokorba vannak gyűjtve a hasonló témában íródott regényes életrajzok. Ebből kifolyólag rá kellett jönnöm, hogy az egyik nagy kedvencemből az utolsó rész hiányzik a polcomról… Kész szerencse, hogy hamarosan itt a Könyvhét.
A családregények, a romantikus, 1800-as években játszódó történelmi fikció kedvelőinek szeretettel ajánlom.
Értékelésem: 5/4,5
Idézetek a könyvből:
„Minden szegény gyermek megérdemel egy pár cipőt, elegendő élelmet és egy ágyat. Nem gondolja?”
„Aki mindig a halálra gondol, az soha nem lehet elégedett és nyugodt, és nem tud örülni az életnek.”
„A világ olyan, amilyen. (..) Annak semmi értelme, hogy szépítsünk rajta.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://www.kossuth.hu/Lindt-Sprungli-Ket-csalad-egy-szenvedely
