Szerző: Gáspár Virginia Olimpia
Cím: Légkavarodás
Kiadó: Navatlon Kiadó
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 464
Fülszöveg:
A kalandok folytatódnak a mágiával átszőtt Újpalotán.
Holda, a gimnazista tűzboszorkány és barátnője, Laura igyekszik visszarázódni a mágiával átitatott mindennapokba, de nem sok idejük marad a pihenésre. A Marina kastélyából megmentett testvérpárral, Vincével és Vandával a Jel után kutatnak.
Félnek, vajon mikor csap le megint a megátalkodott Marina. Ám a boszorkány bujkál. A hatalmas és gonosz Éjisten elől menekül. Menekülne. De az istenség olyan feladatra kényszeríti, amelynek nincs jó megoldása. Vagy ő hal bele, vagy pedig… vagy pedig ki? Létezik olyan személy, akivel Marina zsarolható? Lehetséges, hogy Marina emiatt még szörnyűbb tettekre képes, mint valaha?
Holdának nagy szüksége lenne Áron támogatására, de a fiú egyre furcsábban viselkedik. A lány a sok teher miatt egyedül érzi magát, ám a semmiből megjelenik a szobájában egy lepke, aki mintha üzenni akarna valamit…
Közben Romániában is zajlik az élet. Az őrzőikrek a szülőfalujukba utaznak. Kevin és Tamara a tanácsnok kérésére tér vissza egy megemlékezésre. Akkor még nem sejtik, milyen meglepetések várnak ott rájuk. És hogy a szálak összeérnek…
Az álomfogó mindennek a kulcsa. Komoly veszélyt jelent Holdára, és erről nemcsak neki hanem Laurának is van látomása. A csapat tehát összefog, hogy a kisebbik rosszat választva szembeszálljanak a boszorkánnyal.
Mit jelentenek az álomfogók?
Mi köze Marinának a Romániában történtekhez?
Na és mit keres egy lepke a tizedik emeleten?
Mi köze mindehhez a levegőnek?
A mágia szélcsendben sem nyugszik.
„Az emberi hiúság az egyetlen, amit a túlvilágon sem vagyunk képesek levetkőzni.”
Hú de nagyon vártam már ezt a részt. 🙂 A Lélekboszorka krónikák első része nagy kedvencem volt, és amikor hetekkel a megjelenés előtt olvashattam a folytatást… Ááá, elmondhatatlan élmény. Hálásan köszönöm Gina a bizalmadat, és ezt a fantasztikus történetet.
Gondolataim:
Na ez ifjúsági fantasy a javából. 🙂 Izgalmas kalandokkal, varázslattal, és ármánykodással teli. Teljesen magával ragadott a történet. Két helyszínen járunk, a jól ismert Budapesten, és Romániában. Utunk elvezet a Végtelen Könyvtárban, Múzsák és Auraőrök között, megjelenik a négy őselem, és még sorolhatnám hosszasan. Kicsit Harry Potteres, kicsit árnyvadászos, és nagyon lendületes.
A főszereplő gárda nem változott, mindenki igyekszik minél jobban megismerni, és irányítani a saját képességét. Majd megjelenik Marina, aki átgázol mindenkin, hogy teljesítse az Éjisten parancsát. Ahogy a fülszöveg is említi, még ő is zsarolható. Holdáék Marinával küzdenek, Tamaráék viszont Romániában egy sereg vámpírral.
Már legalább a hatodik mondatomat törlöm vissza, mert bármit amit leírnék a történetről, az spoiler lenne egy izgalmas eseménysorozatra nézve.
Szerettem a karaktereket, mert nekem tényleg a Harry Pottert juttatta eszembe. Na nem magát a sztorit, hanem a szereplőink egymáshoz való viszonyát. Nem tudom élhetek-e azzal a jól ismert kifejezéssel, hogy tűzön-vízen keresztül mennek egymásért. Vállalják a veszélyt, segítik a másikat, nem hátrálnak meg ha nehézségekbe ütköznek. Hiába ők vívják meg a csatáikat, még sincsenek egyedül, mert egy támogató szülői és mentori közösség áll mögöttük. Itt jegyezném meg, hogy a szülői chatcsoport valami zseniális. 🙂 A baráti kapcsolatok vázolását nagyon szerettem, és a szülői támogatást is. Nem nyomultak, a háttérben maradtak, de mint egy védőfal, őrizték a fiatalokat.
A szerző egy fantasztikus világot épített fel, minden apró részletével együtt. Mindennek megvolt a helye, a miértje. Szerettem ahogy az események egymásra épülnek. Mindig ért valamilyen meglepetés, és pont ezt szerettem benne. Nem volt kiszámítható, ebből kifolyólag bevallom engem a vége is meglepett. És örültem neki, hogy meglepett, mert nem volt sablonos, vagy megszokott. Viszont pont annyira felcsigázott, hogy már nagyon várom a folytatást.
Bizonyos helyeken hangosan felnevettem, viszont voltak olyan részek is, ami egy picit megakasztott. Találkoztam olyan kifejezésekkel, amik az adott szövegkörnyezetben nekem kicsit idegennek hatottak, vagy olyan szavak, amelyeket soha ezelőtt nem hallottam, és nem tudom mit jelentenek. Viszont a 464 oldalon talán 3-4 ilyennel találkoztam, szóval abszolút nem zavaró, csak engem akasztott meg egy kicsit.
Úgy érzem ez a rész egy nagyon erős felvezetése volt a folytatásnak. Elindult egy eseménysorozat, ami bőven adott gondolkodni valót, és felvetett bennem több kérdést is a szereplőkkel kapcsolatban.
Én nagyon szerettem olvasni, szerettem benne lenni Holdáék világában, szerettem a szereplőket, és csak ajánlani tudom az ifjúsági fantasy rajongóinak.
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
„- A mágia még mindig meg tud lepni.
– Életed végéig mutat újat, nekem elhiheted, Tűzhajú.”
„Stresszhelyzetben könnyen előfordul, hogy erőnkön felül teljesítünk.”
„Te is érzed, hogy az elemek jól megvannak. Csak a helyüket keresik, de nem csapnak össze. Ne hagyd magad elbizonytalanítani!”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://www.libri.hu/konyv/gaspar_virginia_olimpia.legkavarodas.html