Szerző: Palotás Petra
Cím: Kékestető – Egy gyógyszálló krónikája
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 320
Fülszöveg:
1932-ben, közvetlenül a Mátrafürdői szanatórium megépítése után Kékestetőn megnyitja kapuit az ország első gyógyszállója. Bár a hotel elsősorban a jómódú vendégeknek kínál kezeléseket, váratlan eseményeknek köszönhetően Ilka, a gyári munkás Miklós lánya is elutazhat a Mátrába, gyógyírt keresve a több éve tartó nehézlégzésére és köhögési rohamaira.
A 17 esztendős gimnazista lány itt ismerkedik meg Bálinttal, az első világháborúban megsérült katonatiszttel, Erzsivel, a Gyöngyösről származó ápolónővel, Otíliával, a szintén betegeskedő, idős dívával és még jó pár pácienssel, akikkel néhány hétre összefonódik az életük.
Álmok, félelmek, vágyak találkoznak a háromszintes épület folyosóin és az erdő hólepte, az égbe kapaszkodó fái alatt. Ki milyen titkot hozott magával a havas hegycsúcsra, mekkora veszélyt jelentenek az épület körül ólálkodó farkasok és az éjjelente felbukkanó sötét alak? Ki hagyhatja el gyógyultan az intézetet, és ki az, akit nem tudnak megmenteni a kezelések?
Palotás Petra, a történelmi-romantikus regények népszerű írónőjének páratlan hangulatú, zárt világban játszódó története egy különleges időutazásra invitálja az olvasót.
„Csak az számít, amit mi magunk tapasztalunk. Mondhat bárki bármit, az ígéret könnyen lehet hamis, megtéveszti az agyat, a szívet.”
A kötet első kiadása még 2024-ben jelent meg, de akkor sajnos lemaradtam róla. De szerencsére az Álomgyár Kiadó utánnyomta, és még egy recenziós példányt is kaptam tőlük, amiért nagyon hálás vagyok!
Gondolataim:
Anélkül, hogy tudtam volna, hogy pontosan milyen történet is vár rám, a borító és a cím alapján én egy kedves hangulatú, igazi retro, már-már Váratlan utazást idéző sztorira számítottam. Azt vártam, hogy magával ragadjon a könyv hangulata, és nem is okozott csalódást. Viszont nem az a „lerágom a tíz körmömet olvasás közben az izgalomtól” típusú kötet, tehát aki erre számít, az csalódni fog.
Főszereplőnk Ilka tizenhét éves, és néhány éve már nehéz légzéssel küzd. Kívülállónak érzi magát, nem sportolhat, gyorsan kifullad. Az apjával él, és nem veti fel őket a pénz. Egyik nap azonban az apja közli vele, hogy néhány hétre a Mátrában megépült gyógyszállóban fog vendégeskedni, bízva abban, hogy javulni fog az állapota. Ilka oda is utazik, és bár a megérkezése nem zökkenőmentes, az ott tartózkodása alatt megismer megannyi élettörténetet, és szépen lassan önmagát, és saját határait is.
Egy igazán bájos történet volt, nagyon szerettem olvasni. A szállóban szinte minden korosztály képviselteti magát, és érdekes volt látni ezt a sokszínű társaságot. Volt háborút megjárt katona, neves énekesnő, vagyonos ügyvédfeleség, kamasz fiú és még sorolhatnám.
Tetszett a történet felépítése, és a szereplők megalkotása. Mindenki őrizte a saját titkát, a múltját, de ahogy az eltérő korosztályba tartozó idegenek egy idő után megnyílnak egymás előtt, közelebb kerülnek egymáshoz, azt nagyon kellemes volt olvasni. Szerettem a múltat idéző szófordulatokat, a kötet lassúságát, és az érzéseket, amiket közvetít. A történet során leginkább a szálló betegeinek a mindennapjait követhetjük nyomon, és azért lássuk be, annyi izgalmas dolog nem történik egy gyógyszállóban. A mondanivalója viszont annál több ennek a kötetnek. Szerelmek szövődnek, életre szóló barátságok köttetnek. De az egyik kedvencem a történetben, az a mindent beborító, friss hótakaró. Ami az igazi tél velejárója. Tudjátok, mint ami a nyolcvanas évek közepén volt (akkor születtem 😀 ), nem a 3 centis latyak. Ha a hegytetőn álló szálló nem adta volna meg az igazi téli, karácsonyi hangulatot az olvasónak, akkor a ropogós hó biztosan. Nálam bevált. 🙂 Még így február közepén is. Amúgy ne értsetek félre, nem karácsonyi történetről van szó, csak az eseményekbe pont belecsúszik a karácsony is.
Ami pedig külön tetszett, hogy nem kellett fejezeteket várni, hogy kiderüljön egy-egy rejtély, mert amint felmerül egy, máris jön a következő fejezetben a visszaemlékezés és a magyarázat.
Szerettem olvasni ezt a kötetet, bár maradt bennem egy-két megválaszolatlan kérdés. Szívesen olvastam volna még, nehezen engedtem el a szereplőket. Aki szívesen visszautazna a 30-as évekbe, és töltene el egy kis időt a Mátrában, annak szeretettel ajánlom ezt a kötetet.
Értékelésem: 5/4,5
Idézetek a könyvből:
„Azt mondják, hogy minden jobb, mint a bizonytalanság, hogy az ember csak akkor léphet tovább, ha látja a kezében a rá osztott lapokat.”
„Megbecsülünk minden fájdalom nélküli percet, minden közös étkezést, sétát, és amíg lehet, tervezünk. A célok éltetik az embert. Amíg van mit várni, addig érdemes kikelni az ágyból.”
„Pedig az álmok a barátaink, amikor alszunk, olyan dolgokra is feleletet kaphatunk, amire nappal nem találtunk választ.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://alomgyar.hu/konyv/kekesteto