Szerző: Mosonyi Mara
Cím: Katrina
Kiadó: Álomgyár kiadó
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 352
Fülszöveg:
Te miben hiszel?
Lea Leclerc, a fiatal régész, visszatér szülővárosába, New Orleansba, mert szentül hiszi, hogy megtalálta a kétszázötven éve, koholt vádak alapján kivégzett vuduboszorkány, Katrina sírját. Hívő keresztényként neki ez csupán egy munka, de rá kell jönnie, vannak olyanok a városban, akiknek ez sokkal többet jelent.
Egy titokzatos, gátlástalan nő pár lépéssel mindig Lea előtt jár, és talán gyilkolni is képes azért, hogy megkapja, amit akar. De mi is lenne az valójában?
Jack Bradly őrmestert mind a két nő a bűvkörébe vonja. Ateistaként nevetségesnek tartja a vuduhiedelmeket és a bigott keresztény értékrendet is, de ahogy egyre jobban teret enged az érzelmeinek, úgy válik ő maga is ijesztően megszállottá. Hiszen sokat veszíthet… és csak az egyik nőt mentheti meg.
Egyre több a hulla, ráadásul közeledik a város felé az évszázad vihara, a Katrina hurrikán!
Mosonyi Mara ebben a regényében a félhold városába csábít el minket, ahol az időjárásnál már csak a románcok fülledtebbek, mocsarainál pedig csak a felszín alatt lappangó titkok baljósabbak.
„Tudod, szerintem a lelki terror azért rosszabb, mert nehezebben tetten érhető.”
Mosonyi Marától évekkel ezelőtt olvastam az Olmecet, ezért nem volt ismeretlen számomra az írói stílusa. Nem csalódtam, sőt, a Katrina felülmúlta minden várakozásomat. Amikor megláttam a kötet borítóján az oldalam nevét, akkor pedig nem volt kérdés, hogy ezt a könyvet nekem bizony el kell olvasnom. 🙂 Hálásan köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy ezt lehetővé tette.
Gondolataim:
Hirtelen annyi mindent szeretnék mondani, hogy nem is tudom melyik gondolatommal kezdjem. Annak idején, amikor még csak leírva láttam a címet borítókép nélkül, akkor első gondolatom a 2005-ben pusztító Katrina hurrikán volt. Ezzel a gondolatommal nem is jártam annyira tévúton, hiszen mint a fülszövegből kiderül, valóban szerepet kap a történetben ez a pusztító, 5-ös erősségű ciklon is. Azonban ugyan ezen a néven az 1700-as években élt egy vuduboszorkány is, akit koholt vádak alapján felakasztottak, és ő az, aki akaratán kívül évszázadokkal később beindította az eseményeket.
2005-ben járunk, amikor Lea Leclerc a fiatal régész visszatér New Orleansba, hogy exhumálja Katrina testét. Azonban későn érkezik, mert egy rejtélyes idegen megelőzi, aki nemcsak egy több száz éve halott boszorkányt rabolt el, de útja során egyre több holttestet hagy hátra. Lea keresztényként, egyik pillanatról a másikra egy vuduszeánszon találja magát. A rejtélyes gyilkosságok megoldásának ügyét és a tettes rács mögé juttatását az ateista rendőr őrmester, Jack Bradly kapja meg. A nyomozást nemcsak az nehezíti, hogy az idegen nő egy lépéssel mindenki előtt jár, de a várost felé közelítő hurrikán sem könnyíti meg a rendőrség dolgát.
Mosonyi Mara történetei magával ragadják az olvasót. Egy izgalmas, rejtélyekkel, és fordulatokkal teli történetet kaptam, aminek a hangulata tökéletesen illeszkedik az őszi időszakhoz. Talán emiatt, de a kedvenc karakterem a kötetből az a bizonyos rejtélyes szereplő volt, aki Lea előtt jár egy lépéssel. Bevallom én nem tudtam megkedvelni sem Leát, sem Jack Bradley őrmestert. Ők, mint pár, egyáltalán nem illettek össze. A „legyet is röptében” rendőr és az egy nap után mindenkire féltékeny hisztérika nekem nagyon nem volt komfortos. Ellenben ott volt Sarah, aki egy izgalmas, szélsőséges, vad karakter volt. Benne ott volt a tűz, ott volt az őrület, volt mélysége a személyiségének, és ő annyira illett az egész történetbe, beleértve a vudu szertartást is. Nekem ő lett a kedvencem a történetben.
Itt szeretném megjegyezni, hogy ebből a könyvből ismertem meg a vudut, mint okkult vallást. Eddig ha meghallottam ezt a szót, mindig megjelent előttem egy kis baba tele gombostűkkel, és az ellenség arca. De mélyebben soha nem merültem el a jelentésében.
Az írónő egy pillanatig nem hagyott unatkozni az olvasás során. Kiszámíthatatlan volt a történet, nem lehetett tudni, hogy merre tart a szereplők útja, ki az aki túléli az eseményeket, és ki az, aki nem. Számítottam egy csavarra a történet végén, de bevallom még engem is ledöbbentett a végkifejlet. Sorra érkeztek a meglepetések, a záró jelenet pedig folytatásért kiállt. A fő szál le lett zárva, de én nagyon szívesen olvasnék egy folytatást. Vaaagy esetleg egy előzményt aminek Katrina Perrin a főszereplője, és az 1700-as években játszódik. 🙂 Esetleg mindkettőt, ha lehet kívánságokat leadni. 🙂
Durva történet volt, és elképzelhető, hogy a vallási nézetek miatt egyes olvasók között megosztó történet lesz, viszont én úgy gondolom, hogy egy, a műfajában kiemelkedő thrillert kapott az olvasó. A szerző bele mert nyúlni a darázsfészekbe, szembe állította a kereszténységet egy okkult vallással, beleszőve egy természeti katasztrófát is a történetbe. Mindezt úgy, hogy egyik sem volt sok. Megvolt a balance a történetben. Kaptunk egy kis múltbéli betekintést, megismertük a két női szereplő előéletét, volt benne egy kis románc, egy kis erotika, gyilkosság, nyomozás, hurrikán, és persze vuduszeánsz.
Mivel egy thrillerről van szó, amiben nemcsak emberi vér folyik, de állatáldozatokat is bemutatnak, ráadásul egy okkult vallás áll szemben a keresztény hittel, így kizárólag azoknak a felnőtt olvasóknak ajánlom, akik ezt el tudják – és be tudják fogadni olvasmányélményként. Nem egy romantikus leányregényről van szó, ezt hűen tükrözi a borító hangulata is. Akit viszont mindez nem zavar, ő egy, a műfajában kiemelkedő történettel fog gazdagodni. Amit én különösen szerettem az egész könyv során, hogy soha egy pillanatig nem éreztem azt, hogy bármelyik vallás „rám lenne erőszakolva.” Megvolt a döntési jogom, hogy szimpatizálok-e valamelyikkel.
Nagyon szerettem ezt a történetet, 5 csillag, nem is kérdés! 🙂
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
„Kislányom, a szépségnek és a vágynak nincs kora, és nem függ össze azzal, ki hogyan néz ki. Hiába vagy szép, ha nem szabadítod fel magadban az őserőt. Lehetsz első ránézésre egy szürke kisegér, ha képes vagy rá, megszépülsz. Mindenesetre vétek lenne nem használni azt a tekintetet, amit kaptál.”
„Egyszerűen tisztelni kell más emberek hitét.”
„Mert minél civilizáltabb az ember, annál kevésbé ösztönös. Minél tanultabb, annál inkább a fejében létezik, nem itt – azzal a mellkasára mutatott.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni: