Szerző: Heather Webber
Cím: A platántól délre
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 416
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Blue Bishop remek érzékkel talál meg eltűnt holmikat. A bájos alabamai kisvárosban, Buttonwoodban felnőve sok mindennel akadt dolga elveszett pénztárcától, ékszerektől, kisállatoktól kezdve elkóborolt szomszédokig, és olykor megesett, hogy bajba is került. Amikor azonban az erdőben, egy igen különleges platántól közvetlenül délre egy újszülöttre bukkan, maga Blue lepődik meg a leginkább.
Sarah Grace Landreneau Fulton válaszúthoz érkezik. Mindig is törekedett a jóra, mégis akár a saját anyja megtagadná, ha Sarah titkainak csak a felét megismerné.
Blue és Sarah életét mindörökre megváltoztatja az újszülött kislány váratlan felbukkanása. A két nőnek egyaránt harcolnia kell azért, amit az életben tényleg akar, és azért, akit igazán szeret. Mindeközben régi titkokat tárnak fel, amelyek megmutatják, kik is ők valójában, és azt is, mit hajlandóak feláldozni a család nevében.
Heather Webber, a nagy sikerű Éjfélkor a Fekete Rigó kávézóban szerzője ismét remekművet alkotott.
„Nem tudom, mit hoz a jövő, de azt tudom, hogy én azt akarom, te benne legyél az enyémben.”
Heather Webber korábban megjelent könyvét, az Éjfélkor a Fekete Rigó kávézóban című kötetet nagyon szerettem olvasni, ezért nem volt kérdés, hogy ha lehetőségem adódik rá, akkor ezt az újdonságát is elolvasom. Hálásan köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt, és hogy egy újabb kedvenccel gazdagították a listámat.
Gondolataim:
Nem sokkal korábban fejeztem be ezt a történetet, mint ahogy írom ezeket a sorokat. Összetört, meghatott, elfogadásra sarkallt, tanított. Annyi mindent adott, és annyival több lettem általa. Nagyon sok olyan gondolatot tartalmazott a könyv, amit megjelöltem, hogy bármikor vissza tudjam olvasni. Ezek biztos, hogy velem maradnak az utamon.
Blue az egyik legerősebb és legszerethetőbb női karakter, akivel az utóbbi hetekben találkoztam. Nem volt könnyű élete sem gyerekként, sem felnőttként. Minden vágya, hogy anya lehessen, és amikor a láthatatlan erők, amelyek egész életében társai voltak, az erdőbe hívják, akkor gyökerestől változnak meg a mindennapjai. Egy gondosan bepólyált újszülött várakozik egy fa tövében, hogy megtalálják. Mellette egy üzenet, amivel sokan nem értenek egyet. Blue magához veszi az újszülött kislányt, de a kisváros lakói közül sokan támadják a múltja miatt.
Arról, hogy Blue örökbe fogadhatja-e a kislányt, Quimby bíró dönt. Ő volt a csendes megfigyelő. A fejezetek előtt kapott szerepet, amikor a közösség tagjai itt-ott megállították, és elmondták Blue-ról a véleményüket, korábbi emléküket. Az különösen tetszett, hogy a bíró soha nem formált véleményt, csak meghallgatott mindenkit. Mint egy pap a híveit gyónás közben. Az ő karaktere különösen közel került hozzám.
A karakterek kidolgozottak voltak, és az események során nyomon követhető a jellemfejlődésük is. Képesek lesznek előbújni a csigaházukból, képesek lesznek megbocsátani, és vállalni a tetteik következményét. És mindezek mellett képesek lesznek tenni az álmaik megvalósításáért.
A történetben kiemelkedő szerepet kap a család, a múlt, és az előítéletek. A romantikus szál pedig egy üdítő színkavalkád az események palettáján. Számos gondolkodni valót ad a történet. Az egyik leglényegesebb, hogy a családtagjaink döntéseiért, hibáiért mi felelősségre vonhatóak vagyunk-e? Meg lehet-e ítélni, illetve el lehet-e ítélni valakit a családneve miatt csak azért, amiért hosszú évekkel korábban rossz döntéseket hoztak a szerettei? Ki lehet-e törni ebből a skatulyából? Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket jár körbe a kötetben Heather Webber. Ahogy a könyvben, úgy gondolom, hogy a való életben is megvan mindenkinek erről a véleménye.
Számomra letehetetlen, érzelmekben gazdag és értékes gondolatokkal tűzdelt olvasmány volt, ami biztos, hogy még nagyon sokáig velem marad. Gyönyörű történet, engem mégis a hangulata érintett meg. Azok az érzések, amelyek átjártak, amíg olvastam a kötetet egyszerre szívmelengetőek, és szívszorítóak. A kötet utolsó harmadát már könnyes szemmel olvastam végig.
Egyre jobban szeretem a mágikus realizmussal átszőtt kisvárosi történeteket. A platántól délre című kötet tökéletes kikapcsolódást nyújtott, szórakoztatott, elgondolkodtatott, és minden elvárásomat felülmúlta. Egy gyönyörű történet szerelemről, újrakezdésről, családról, és döntésekről. Magával ragadott, és újabb kedvencet avattam. Hálásan köszönöm a Kossuth Kiadónak.
Értékelésem: 5/5
(Kedvencem lett! Egyértelmű!)
Idézetek a könyvből:
„A család nem mindig a legjobb választás. Én már csak tudom.”
„Olykor attól leszel jó anya, hogy tudod, mikor kell segítséget kérni. És persze elfogadni, ha felajánlják.”
„Mindenkinek az élettörténetében vannak olyan fejezetek, amiket nem szívesen olvas fel hangosan.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni: