Szerző: Szollár Bence
Cím: Otthagyod a fogad
Kiadó: Talentum House
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 226.
Fülszöveg:
Megölte őket. A fogaikért…
Robert Wilson nyomozót sztárként ünnepli a média, miután kézre kerítette a Fogtündér nevű rettegett sorozatgyilkost, ám ő a hajszából semmire sem emlékszik a tettessel vívott küzdelem során szerzett fejsérülése miatt. Fiatal társa, Morton nyomozó a titkosított akták segítségével igyekszik feleleveníteni Robert emlékeit. Miközben a hősként tisztelt zsaru szembenéz a múlt szörnyűségeivel, újabb rejtélyes bűntények történnek a kórház falai között…
Vajon a kegyetlen gyilkos visszatért a halálból? Ki állhat a rémtettek mögött? Vajon miért tépte ki a gyilkos az áldozatok fogait?
A válaszok sokkal rémisztőbbek, mint azt bárki gondolná…
„A világ leggyötrelmesebb érzése az, ha az ember képtelen segíteni a szerettein.”
Szemezek már egy ideje ezzel a történettel. Ismerem Bence munkásságát, felkészültem egy brutális sztorira, azonban ez a történet meglepetésként ért. Brutális volt ugyan, de nem kiborítóan. Nagyon köszönöm a szerzőnek, hogy elolvashattam ezt a történetet.
Gondolataim:
Említettem már Bencének még az ismeretségünk legelején, hogy ott van benne a lendület, és a lehetőség, szóval írjon regényt is, ne csak novellát. És megtette. És milyen jól tette. 🙂
Egy horror könyvre számítottam, azonban kellemes meglepetésként ért, hogy inkább a krimi vonalat erősíti. A főszereplőnk Robert Wilson nyomozó, aki kómából ébred egy kórházi ágyon. Hősként ünneplik, azonban ő nem emlékszik arra, hogy ezt a titulust mivel érdemelte ki. A társa, Morton nyomozó minden lehetőséget megragad, hogy segítsen a rangidős nyomozónak visszanyerni az emlékeit, és ezáltal bizonyos kérdésekre is választ kapjanak. A Fogtündér halott, mindenki fellélegzett, azonban a kórház falain belül rejtélyes halálesetek, és üzenetek borzolják a kedélyeket. Felmerül a kérdés, hogy vajon valóban a hírhedt sorozatgyilkos fekszik-e a hullaházban?
Izgalmas volt a történet, megvolt a lendülete, vittek magukkal az események. Nagyon könnyű volt olvasni, mert ahogy elkezdtem, elmerültem benne, és egymás után jöttek az újabb, megoldásra váró rejtélyek. Mégsem volt zsúfolt, mert a fő eseményszál az a Fogtündér rejtélye volt, köré épültek a soron következő gyilkosságok. Néha hátborzongató volt, szókimondó, mégis azt mondom, hogy a kezdő krimi olvasók is kézbe vehetik ezt a történetet.
A végére maradtak kérdéseim, úgy érzem egy folytatást elbírna még a történet. Bár a könyv rövid idő alatt született meg, úgy érzem, hogy egy kis plusz idő ráfordítással kidolgozottabb lehetett volna néhány karakter, és egyes eseményszálak.
Két dolgot tudok megemlíteni negatívumként. Az egyik a szerkesztés hiánya, ami érezhető például a szóismétlésekben, és néhány logikátlan eseménysorozatban, a másik pedig a karakterek kidolgozottsága. Úgy éreztem, hogy a nyomozók nem voltak karakteresek, határozottak, sokszor egy szappanopera szereplőire emlékeztettek. Wilson volt a rangidős nyomozó, vele kapcsolatban egy kicsit mélyebb személyiséget vártam volna.
Több idősíkon követhetjük az eseményeket. Egyrészt a jelenben vagyunk, egy kórházi szobában, ahol Robert Wilson lábadozik, és küzd azért, hogy az emlékei visszatérjenek. Másrészt a múltban, ahol megismerjük a gyilkosságok részleteit, és fény derül a gyilkos kilétére, valamint az indítékaira is. Ez a része megrázó volt, mert Bence ismét egy olyan témához nyúlt, ami belőlem a legtöbb indulatot ki tudja hozni. A végkifejlet is tartogatott meglepetéseket, és igazából itt éreztem egy kis hiányosságot, mert nekem túl gyorsnak tűnt a lezárás.
Összességében tetszett a történet, és örülök, hogy elolvastam. Egy folytatást azért szívesen kézbe vennék mondjuk a Fogtündér szemszögéből. És ha már Fogtündér. Annyival jobb lett volna ez a cím ennek a történetnek. Eddig sem voltam jó barátságban a könyv címével, de most, hogy ismerem a történetet, határozottan állíthatom, hogy a jelenlegi nem adja vissza a könyv lendületét. Nagyon semleges, egyáltalán nem karakteres. De ezért ne dobáljatok meg, ez csak az én véleményem. 🙂
A szerző első regénye volt, meg voltak a gyerekbetegségei, de ezek mind kiküszöbölhetőek.
A krimi rajongóinak ajánlom ezt a történetet azzal az intelemmel, hogy készüljenek fel a gyilkossággal kapcsolatos, helyenként kegyetlen, és tényszerű leírásokra, valamint a káromkodásokra. Hiszen ez nem egy lányregény. 🙂
Értékelésem: 5/4
Idézetek a könyvből:
„Ha valaki sok időt tölt pszichopaták megfigyelésével, egy idő után különbséget tud tenni a normális emberek és az elmeháborodottak között.”
„Mivel érdemelték ki ilyen rövid idő alatt, mint amit a Földön töltöttek, hogy az élet ily kegyetlen módon bánjon velük?”
„Maguk jó ügyet szolgálnak – (…) – csak rosszul. Kurvára rosszul.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni: