Szerző: Bauer Barbara
Cím: Az idegen (Találkozások 1.)
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 128
Fülszöveg:
Hol kezdődik az élet, és meddig tart? Miért éppen ott vagyunk, ahol élünk? Miért éppen azokkal találkozunk, akik aztán meghatározzák az életünket? Mi tervezünk, vagy egy terv részei vagyunk?
Vannak kérdések, amelyekre nincsenek válaszok – talán nem is keressük őket. A hétköznapok monotonitásában élünk, beletörődve a sorsunkba, bizonygatva önmagunknak, hogy boldogok vagyunk. De a szavak mögött feltörnek a könnyek, és szabad estéink magányában a sorsunkat kísértő apró játszmákban leljük örömünket. Az idegen mesélőjével azonban megtörténik az, ami kevesekkel. Éppen hazafelé tart egy átlagos nap után, amikor hirtelen különleges társaságban találja magát.
Négyen várják, hogy megmutassanak neki valamit, és közben döntés elé állítják. Négyük közül az egyik előlép, és felfedi magát, de felfed egy utat is, amely életeket szel át, születéseket és a halálokat köt össze, miközben rámutat a lényegre – ami nem más, mint a szerelem.
Szerelem, halál, születés és sors. Körforgás. Spirál, amely egyre feljebb és feljebb visz a beteljesülés felé. Le nem tett életek, porrá zúzott emlékek sora, amelyek újabb és újabb kihívások elé állítanak minket.
Bauer Barbara négykötetes kisregénysorozata négy különleges találkozásról szól. A szerző ezúttal misztikus belső utazásra hívja olvasóit, akik eddig főként hétköznapi családok generációkon átívelő történeteit szokhatták meg tőle.
„Csak élj! Ne keresd, ne akard. Csak menj az utadon.”
Nagyon szeretem Bauer Barbara írásait, és a történetei által közvetített mondanivalókat, tanításokat. Amikor 2022-ben megjelent Az idegen című kötete, ami a Találkozások címet viselő négy részes kisregény sorozatnak az első része, akkor még nem éreztem azt, hogy itt van az ideje annak, hogy elolvassam. Talán akkor még nem éreztem magam elég érettnek hozzá. Azóta nagyon sok minden történt velem, körülöttem, és most jött el az a pillanat, amikor ki mertem jelenteni, hogy itt az idő. Nagyon köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy elküldte nekem a könyvet.
Gondolataim:
Szerintem még soha nem olvastam spirituális könyveket. Bevallom eddig nem foglalkoztatott a téma. Az utóbbi időben viszont családi tragédiák, betegségek kísérik a mindennapjaimat, és egyre többször teszem fel magamban ugyan azokat a kérdéseket. Úgy éreztem, hogy most jött el az idő, hogy a kezembe vegyem Bauer Barbara kisregény sorozatának az első részét.
Négy olyan találkozásnak lehetünk a tanúi, amelyek mindannyiunk életében szerepet játszanak. Ebben a kötetben a szerelemé a főszerep. Egy balesettel indít a történet, ahol a főszereplőnk mondhatni a saját testét elhagyva szemléli az életéért folytatott küzdelmet. Visszarepül a múltba, számba veszi az életét, és válaszokat keres a kérdéseire. Egy harmincas nőről van szó, aki elégedett az életével, nincs partnere, nincs gyereke, viszont van egy munkája, ami biztosítja a megélhetését.
Nagyon elgondolkodtatott ez a történet, és számos kérdés fogalmazódott meg bennem nemcsak olvasás közben, hanem még napokkal később is. Hány olyan pillanata van egy napunknak, amikor döntés előtt állunk. Akár egy olyan döntés előtt is, ami nemcsak az adott pillanatot, hanem akár az egész életünket is megváltoztathatja. Egy olyan döntés előtt, ami véget vethet az életünknek, vagy akár megtalálhatjuk a lelki társunkat is. Váratlan találkozások, amikor már az első pillanattól érezzük, hogy a másik felünket találtuk meg. Oka van annak, ha valakivel találkozunk. Akár csak napokat, akár éveket tölt az életünkben, majd tovább áll. De maga mögött hagyta a feladatot, amiből tanulhatunk, ami által akár többek lehetünk. Van aki megtanít szeretni, van aki megtanít elengedni, van aki megtanít megbecsülni. Lehet akkor éppen csak a kérdések hada cikázik át a fejünkben. Miért velem történt ez? Miért pont őt ismertem meg? Miért jött, ha utána távozott is? Ezekre a kérdésekre az idő előrehaladtával, és önmagunk megismerésével megkapjuk a válaszokat. Lehet hogy rögtön, lehet évek múlva, de lehet, hogy életünk végén.
Ennek a rövid kötetnek a varázsa azokban az érzésekben, gondolatokban rejlik, amelyek kialakultak bennünk olvasás közben. Olyan érzéseké, amelyeket nehéz szavakba önteni, mert mindenkinek mást ad, mindenki mást hall meg az elsuttogott szavakból. Egy belső utazás, önismeret, tanítások sokasága, amit számomra adott ez a történet.
Meglepő volt az írónő történelmi regényei után ez a téma, viszont Bauer Barbara most sem okozz csalódást. Gyönyörűen megfogalmazott, szépirodalmi stílusban invitálja az olvasóit egy közös, a lelket megismerő utazásra. Csak ajánlani tudom.
Értékelésem: 5/4,5
Idézetek a könyvből:
„Az idővel ne foglalkozz. Kapsz belőle, éppen annyit, amennyire szükséged lesz, de csak akkor, amikor készen állsz rá.”
„Tárd ki a szívedet, engedd el az évezredeket, ez most a te pillanatod.”
„A boldogságot ne mástól várd, de még csak ne is egy másik helytől, munkától, sikertől, és különösen ne egy másik testtől. A boldogságot magadban keresd.”
A könyvet innen tudjátok beszerezni: