Szerző: Linda Winterberg
Cím: Az aranyévek
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 350
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Rajna-völgy, 1956. Henni és férje, Georg nagy hozzáértéssel irányítják a Herzberg-pezsgőpincészetet. A gazdasági csoda éveiben bekövetkezett fellendülés lehetővé teszi számukra, hogy terjeszkedjenek, és tovább bővítsék a sikeresen működő céget. Bille kiheveri a súlyos sorscsapást, és beleszeret egy filmrendezőbe, aki a wiesbadeni „filmvárosban” forgat az UFA stúdiójában. Ráadásul anyai örömök elé néz, ikreket vár.
De a Herzberg-pincészet felett újra sötét fellegek tornyosulnak. Lisbeth erőteljesen próbál beleavatkozni a családi vállalkozás működésébe, kihasználva, hogy részesedése van benne. A nővérek között ismét egyre gyakoribbak a nézeteltérések és veszekedések – mindaddig, amíg minden megváltozik, és rájönnek, hogy valamennyiük érdekében össze kell fogniuk.
„Néhanapján az életet csak egy kis édességgel lehet kibírni.”
Ezzel a sorozattal nem indult zökkenőmentesen a kapcsolatunk. Ha olvastátok a bejegyzéseimet, akkor tudhatjátok, hogy az első rész nem tetszett. De a legjobb döntésnek bizonyult, hogy nem adtam fel, és tovább olvastam a sorozatot. Köszönöm a Kossuth Kiadónak a bizalmat, és a recenziós példányt.
Gondolataim:
Azon gondolkodom már egy ideje, hogy mit is írhatnék erről a részről. Amiről igazán beszélni szeretnék, a csavar a történetben, a könyv első harmadában történik, de arról nem lehet, mert az egész bejegyzés spoiler lenne. Ami lássuk be, annyira nem jó ötlet. 🙂
Három Herzberg lány, három részes sorozat. Ebben a kötetben a legkisebb testvér, Bille életét követheti nyomon az olvasó. Nem volt könnyű élete, de leginkább a háború során szerzett lelki sebek voltak azok, amelyek sokáig vele maradtak. Amikor ismét rátalált a szerelem, és anyai örömök előtt állt, akkor úgy tűnt, végre elengedheti a múltat, és boldogan élheti az életét. Egy tragédia azonban rányomja a bélyegét a Herzberg család mindennapjaira.
Igyekszem szűkszavú lenni, és csak a bennem kialakult gondolatokra fókuszálni, mert egy spoilerrel sem szeretném tönkretenni senki olvasás élményét.
Az első részhez képest szemmel látható a testvérek személyiségfejlődése. Lapról lapra követhetjük nyomon ahogy felnőnek, döntéseket hoznak, amelyek hol jók, hol kevésbé előnyösek, viszont ezáltal megtanulnak felelősséget vállalni nemcsak a családi vállalkozásért, amelyek sokak megélhetését biztosítja, hanem saját magukért is. Idővel mindenki megtalálja a saját helyét a pincészetben is és a magánéletben is.
A sorozat elején Lisbeth nagyon ellenszenves karakter volt a számomra, majd ahogy haladtunk előre a történetben, láthattuk ahogy formálódik, megtalálja önmagát. Legalábbis látszólag megtalálta önmagát. Sokszor sajnáltam őt is, mert tragédiák sorozata kísérte az ő életét, és talán ezért is, de én őt éreztem a legerősebb karakternek a trilógiában.
Linda Winterberg egy lebilincselő családregényt tárt az olvasók elé, amelyben megismerjük a Herzberg lányok életét, bepillantást nyerhetünk a pezsgőgyártás rejtelmeibe, és nyomon követhetjük, hogy tragédiák sorozata hogyan hoz közelebb egymáshoz egy olyan családot, ahol jelen van az irigység, a féltékenység, és mindennaposak a feszültségek. Olvasmányos történet volt, de bevallom ez a befejező kötet engem nagyon megrázott, sokszor csalt könnyeket a szemembe.
Méltó, bár igen fájdalmas befejezése volt a sorozatnak. Hiányozni fognak a szereplők, mert mindegyikük közel került a szívemhez. Számomra tanulsággal is szolgált, de ami különösen tetszett, hogy a pincészet életét és fellendítését nem rózsaszín fátylon keresztül mutatta be a szerző. Voltak nagyon mélyen, a háborús évek a csőd szélére sodorták a családi vállalkozást, és egy olyan személy – ráadásul egy nő – vette át az irányítást, aki bár értette a pezsgőgyártás folyamatát, mégis képes volt bevallani, hogy egyedül nem boldogul, mert nem arra készült egész életében, hogy egy pincészetet vezessen. Nagyon mélyről, nagyon magasra emelte a családi vállalkozást, de ennek ára volt.
Ezen kívül ami még különösen tetszett, az az összetartás. Nemcsak családon belül, hanem a cégen belül is.
Nagyon a szívemhez nőtt ez a családregény. A műfaj kedvelőinek szívből ajánlom.
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
„Néha az ár formálja az ízlést.”
„Mindig az élet írja a legjobb sztorikat.”
„Ilyen az élet. A változások is hozzátartoznak, olyanok is, amelyek nem tetszenek.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni: