Szerző: Guillaume Musso
Cím: Ments meg!
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 332
Fülszöveg:
Véletlen, sors, eleve elrendelés? Egy varázslatos szerelem története
A Broadway szívében egy téli estén Juliette, a csinos, huszonnyolc éves francia nő és Sam, a fiatal New York-i gyermekorvos útjai keresztezik egymást. Juliette attól való félelmében, hogy csalódást okoz, ügyvédnek adja ki magát, a férfi pedig kötődéstől való félelmében úgy tesz, mintha házas lenne, pedig a felesége már egy éve halott.
A hazugságok ellenére egy felejthetetlen hétvége vár rájuk, és egymásba szeretnek. Juliette-nek azonban vissza kell térnie Párizsba, Sam pedig nem tudja a lányt maga mellett tartani.
Az Európába tartó repülőgép nem sokkal a felszállás után az óceánba zuhan, de a kapcsolatuk még korántsem ér véget…
„Fölösleges küzdeni a dolgok rendje ellen.”
Nagy hiányosságaim vannak Musso műveit illetően, ezért amikor lehetőségem nyílik rá, akkor mindig beszerzek egy kötetet a francia szerzőtől. Szeretem az írásmódját, és természetesen a teljes életművet szeretném a polcomon tudni. A Ments meg! című könyvvel a Park Könyvkiadó ajándékozott meg, amit ezúton is nagyon szépen köszönök!
Gondolataim:
Teljesen mindegy, hogy egy ember mivel foglalkozik, nem mindig sikerül minden ugyan olyan jól, mint ahogy megszokhattuk tőle. A szakács elsózhatja a levest, a fodrász rövidebbre vághatja a hajat, és az író is írhat egy gyengébb könyvet. Nem tudom megítélni, hogy Musso eddig megjelent könyvei egyformán jók-e, mert csak nem olyan régen döntöttem el, hogy beszerzem és elolvasom az összes eddigi könyvét. Szám szerint ez a kötet volt a negyedik, amit elolvastam tőle. Ha az előző olvasmányommal akarom összehasonlítani, akkor nekem az Angélique jobban tetszett. Nem azt mondom, hogy nem szerettem ezt a kötetét, mert nem lenne igaz. Szerettem olvasni, alíg bírtam letenni. Izgalmas volt, kikapcsolt, de nekem valami mégis hiányzott belőle. Talán egy ütősebb végkifejlet, vagy egy olyan női főszereplő, akitől nem áll égnek a hajam minden egyes alkalommal, amikor feltűnik a történetben.
Ez a bizonyos karakter Juliette volt, aki az álmait szerette volna megvalósítani New Yorkban. Híres színésznő akart lenni, de csak kisebb szerepeket kapott. Pincérnőként dolgozott, de nem élvezte az életét, ezért úgy döntött, hogy visszaköltözik Párizsba. Az elutazása előtt két nappal azonban, egy szerencsétlen véletlennek köszönhetően találkozik Sam-mel. A kapcsolatuk hazugsággal indul, ugyanis a nő ügyvédnek hazudja magát, a férfi pedig úgy tesz, mintha házas lenne. Ennek ellenére két napot mégis együtt töltenek. Az elválásuk sem zökkenőmentes, de nincs idejük tisztázni a dolgokat. Juliette felszáll a Párizsba tartó repülőre, Sam pedig magába roskad, hogy újra elveszített egy nőt, akit szeret. A kétségbeesése még nagyobb lesz akkor, amikor megtudja, hogy a lány gépe az óceánba zuhant.
Aki olvasott már Mussot, az pontosan tudja, hogy itt koránt sem ért véget a történet. Sőt. Részben fel voltam rá készülve, hogy egy olyan irányt vesznek az események, ahol akár külső erők, akár valamilyen misztikum fogja befolyásolni a szereplőink életét, de ennek ellenére mégis meglepődtem. És el is gondolkodtam, mert egy olyan téma köré építette fel a történetet, ami elég megosztó a mai társadalomban. Az írása felvet egy lényeges kérdés, amit mindenki a saját hite szerint fog megválaszolni. Van-e befolyásunk a saját életünk alakulásában? Aminek meg kell történnie, az mindenképp meg is fog, vagy a döntéseinkkel befolyásolhatjuk? Mi történik, ha egy adott pillanatban másként döntünk, mint ahogy azt a racionális énünk helyeselné? És ami ezen történet szempontjából talán az egyik legfontosabb, hogy ha „kijátsszuk” a halált, akkor nyerhetünk ellene, vagy a sorsunk ugyan az marad, csak más körülmények fognak szerepet játszani benne?
Ezekben a kérdésekben most nem szeretnék állást foglalni. Talán egy másik alkalommal. Most inkább a történetről osztanám meg a gondolataimat. Aki Mussot olvas, az tudja, hogy mindenre figyelni kell olvasás közben. Minden mondatnak, elejtett szónak fontos jelentősége lehet, aminek mindig csak a csattanó ad értelmet. Minden egyes alkalommal végig izgulom az eseményeket, és hiába vagyok felkészülve a végkifejletre, Musso mindig meg tud lepni. Nagy kísértést éreztem, hogy a könyv végére lapozzak, és beleolvassak egy kicsit. (Nem tettem 🙂 )
A szereplők vegyes érzéseket váltottak ki bennem. Juliette-től a hideg rázott, nagyon ritkán találkozom egy ilyen hisztis, egoista, kibírhatatlan és idegesítő nővel az olvasmányaimban, mint amilyen ő volt. Komolyan megkérdezném a szerzőt, hogy őt hogy sikerült így megformálnia… Sam pontosan az ellentéte volt. Nehéz gyerekkor, még nehezebb kamaszkor. Nagyon fiatalon kellett megtapasztalnia, hogy milyen az élet sötét oldala, de mégis lett belőle valaki. Őt jobban kedveltem, mint a női főszereplőt.
Izgalmas és lendületes, meglepetésekkel teli történet volt, könnyen lehetett vele haladni. A könyv elején a romantikus felütés kissé szokatlan volt a számomra, de hamar belecsöppentem az események sűrűjébe, ahonnan már letehetetlenné válik a történet. Még akkor is, ha olyan dolgok történnek csak úgy mellékesen, amelyek fizikailag lehetetlenek. Kicsit gyengébb volt ez a kötet, mint amit eddig megszoktam Mussotól, viszont ez nem tántorít el a célomtól, hogy az összes eddig megjelent könyvét beszerezzem és elolvassam.
Olvassatok Mussot ti is! 🙂
Értékelésem: 5/4
Idézetek a könyvből:
„A haragot és az elszántságot sokszor csak egy lépés választja el egymástól.”
„Az ember egészen más színben látja az életet, amikor szerelmes.”
„Az ember soha nem érzi magát olyan élénknek, mint a halál küszöbén.”
A könyvet innen tudjátok beszerezni: