Szerző: Guillaume Musso
Cím: Angélique
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 272
Fülszöveg:
Elmulasztott lehetőségek és talán még beteljesülő remények.
Mathias Taillefer egy kórházi szobában tér magához. Ágya mellett ismeretlen fiatal csellista. Louise Collange önkéntesként zenél a gyógyulóknak.
Amikor megtudja, hogy Mathias rendőr, különös megbízással áll elő. A férfi először húzódozik, de lassanként felkelti érdeklődését az ügy, és egymást követik a bonyodalmak.
Így kezdődik a nyomozás, amelynek szálai leginkább befelé vezetnek, tétje pedig a megálmodott élet, a másik szívében és a világban betöltött biztos hely megtalálása.
Guillaume Musso regényről regényre különleges kapcsolatot alakít ki olvasóival. Az 1974-ben Antibes-ban született szerző diákévei alatt kezdett írni. A közönség először 2004-ben, az És azután… megjelenésekor találkozhatott vele. Majd egymást érték a regények. Mára ő a legnagyobb példányszámban eladott kortárs francia író, aki tizenkét éve megszakítás nélkül vezeti a francia sikerlistát, és népszerűsége a világ minden táján töretlen. 2021-ben elnyerte a thriller és noir műfajában teljes életműért járó Raymond Chandler-díjat.
„Sem a jó, sem a rossz pillanatok nem tartanak örökké.”
Az a bajom Mussoval, hogy ha tehetném, akkor az összes eddig megjelent könyvét egyszerre olvasnám, annyira szeretem az írásait. Viszont sajnos eléggé hiányos a könyveim száma. Ami itthon volt, már mindet elolvastam. Szóval ideje lesz beszereznem szépen lassan a többit is.
Gondolataim:
Musso mindig meg tud lepni. Mindig van a történeteiben egy olyan csavar, – ráadásul a semmiből jön, pedig igazán számíthatnék már rá, – ami annyira ledöbbent, hogy szavakat nem találok utána. Nem volt ez másképp az Angélique című könyvével sem.
A történet viszonylag egyszerűnek tűnhet első ránézésre. A főszereplő Mathias Taillefer leszerelt rendőr, aki egy kórházi ágyon tér magához. Mellette egy ismeretlen, 17 éves lány, Louise, csellózik. Amikor kiderül, hogy Taillefer rendőr volt, akkor a lány segítséget kér tőle, egy számára fontos ügy megoldásában. A volt rendőr mindent megtesz, hogy lerázza magáról az ismeretlent, azonban ő nem tágít. Nagy kelletlen végül elvállalja a felkérést, és Louise közreműködésével együtt nyomozásba kezdenek.
Eddig a pontig valóban egy megszokott krimi, aminek a középpontjában a baleset, vagy gyilkosság történhetett kérdés áll. De ne felejtsük el, hogy Musso könyvéről beszélünk. Semmi nem olyan egyértelmű, mint amilyennek látszik. Még akkor sem, ha ott van előttünk fehéren-feketén leírva.
A kötet több, nagyobb blokkra van szétosztva, amivel a főszereplők nézőpontjából ismerhetjük meg az eseményeket. Ráadásul az időben is ugrálunk, ezáltal a szereplők is kiismerhetőbbek lesznek. Musso nem árul zsákbamacskát, viszonylag hamar kiderül, hogy mi is történt valójában. Ennek ellenére nagyon izgalmas, és nagyon olvasmányos a történet. Megvan a lendülete, engem teljesen magával ragadott. Majd amikor az olvasó már javában benne van a történetben, amikor akár el is könyvelhetné a könyvet egy sima kriminek, akkor eljutunk a szokásos Musso féle csavarhoz, ami után olyan fordulatot vesznek az események, hogy joggal hihetjük, valahol elvesztettük a fonalat. De nem. 🙂 A szerző igencsak felpiszkálta az állóvizet, az események felgyorsulnak, a titkokat újabbak követik, az olvasó pedig képtelen elszakadni a történettől, mert újabb és újabb rejtély keresi a megoldás kulcsát.
Hiába nagyon szeretem ezt a covid ideje alatt játszódó történetet, mégsem vagyok maradéktalanul elégedett vele. Értem én, hogy a vörös köpenyes emberünk hogy, és miért került bele a képbe, de én őt annyira kivülállónak éreztem. Nem hiányzott volna, ha kimarad a történetből, és Musso máshogy oldja meg a rá szabott feladatokat. Ezt leszámítva nagyon szerettem olvasni. Gyorsan is haladtam vele. A nyomozós krimi rajongóinak ajánlom szeretettel. 🙂 Mussoban nem fog senki csalódni.
Értékelésem: 5/4,5
Idézetek a könyvből:
"Mindig is azt gondoltam, hogy egyszer minden egyes ember életében eljön a soha vissza nem térő alkalom, hogy változtasson maga körül a dolgok menetén."
"Szörnyű érzés, ha soha többé nem mehetsz fel a színpadra. Egy művész nem élhet árnyékban, ez rosszul van kitalálva."
"Az embernek muszáj, hogy legyenek az életben elvei: olyan viselkedési alapszabályok, amiket a világ minden kincséért sem szeg meg."
A könyvet itt tudjátok megrendelni: