Henry Page még sohasem volt szerelmes… Reménytelen romantikusnak képzeli magát, de az általa vágyott szerelem, amely olyan, mint a lassított felvétel, szapora szívverést okoz, és sem enni, sem aludni nem hagy, eddig nem bukkant fel az életében, legalábbis még nem. Henry inkább a tanulásra koncentrál, hogy bekerüljön egy közepesen jó egyetemre, és minden vágya, hogy végre ő legyen az iskolai újság szerkesztője. Aztán a végzős évében, a harmadik kedden Grace Town besétál egy délutáni órájára, és a fiú azonnal tudja, hogy minden meg fog változni.
Miután Grace-t és Henryt együtt felkérik az iskolai újság szerkesztésére, a fiú hamarosan azon kapja magát, hogy végzetesen beleszeretett a lányba. Nyilvánvaló, hogy Grace valamiképpen sérült, de úgy tűnik, Henry ettől csak szebbnek látja őt, és semmi mást nem akar, mint segíteni neki újra összerakni a széttörött darabokat. Ám aki azt gondolja, hogy ez egy átlagos szerelmi történet, az nagyon téved!
Ez a könyv nem szerepelt az októberi listámon, viszont az agyam egy hátsó zugában egy kis hangocska azt mondta, hogy olvassam el. Hallgattam rá.. Hát kár volt.
Most gyorsan megnéztem a molyon az értékeléseket, ott odáig meg vissza vannak a könyvmolyok ezért a történetét, szóval kezdem azt hinni, hogy tényleg velem van a baj. 🙂 Nekem ez valahogy nem jött át, nem estem hasra ettől a történettől, ezért szerintem ez nem is lesz olyan hosszú bejegyzés.
A szokásostól eltérően itt a férfi főszereplő, név szerint Henry, szemszögéből követjük az eseményeket. Az iskola folyosóján találkozik egy rejtélyes lánnyal, aki biceg, ápolatlan, férfi ruhákban jár, mégis elbűvöli Henryt. A sors úgy hozza, hogy együtt szerkesztik az iskolaújságot, ezáltal egyre több időt töltenek együtt. Elkezdik egyre jobban megismerni egymást, és fény derül Grace titkára is. A szerelmével autóbalesetet szenvednek, a fiú meghal, Grace túléli, viszont a sérülései miatt kénytelen bottal járni. Viszont még mindig ott lebegnek a fejünk felett a kérdések, amire választ kapunk ugyan, szóval nincs hiányérzete az olvasónak, de nálam a rejtélyek megoldásával lett egyre unszimpatikusabb Grace karaktere.
Henryt sajnáltam azért, ahogy Grace viselkedik vele. Az nyilvánvaló, hogy testileg sérült a lány, viszont lelkileg sincs rendben. Nekem már az érdekes volt, hogy senki nem kérte arra, hogy keressen fel egy szakembert, aki segít feldolgozni a történteket.
Ami miatt nem tettem mégis félre ezt a könyvet, az a humor volt. Henry nővére, a szülei, a barátai miatt lett ez a könyv egyáltalán olvasható (a számomra legalábbis). Nélkülük szerintem az első fejezet végéig sem jutottam volna el. Egy idő után én például szívesebben olvastam volna a „nagy családi titokról”, vagy Henry nővérének a tini koráról, mint az alap történetről.
Most mégis csalódást érzek, pedig ezt nem szoktam a Dream válogatás könyvektől. De az is lehet, hogy rossz időpontban találtam rá erre a történetre.
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)