„Michael egyszerűen nem értette. Jessie-nek megvolt az otthona, ahol szerető család várta. Megkapott mindent, amire csak vágyott: jó iskolákba járhatott volna, mesés élet állt előtte. Tizennégy éves korától mégis annak szentelte magát, hogy a lehető legmélyebbre süllyedjen, a mocsokban dagonyázzon, s közben nem mellesleg összetörje az anyja szívét. Apjával ellentétben Josephine még mindig hitt a mesés fordulatban, hogy a lánya egyszercsak hátat fordít mindennek. Michael nem ringatta magát ilyen illúziókba. A lány lett az Akhilleusz-sarka, az egyetlen igazán gyenge pontja. Szabadosságáról az egész világ tudott, s csakis az ő pozíciója tartotta vissza az embereket attól, hogy nyíltan a szájukra vegyék.
Bármit próbált, Jessie mindent meghiúsított. A lánya maradt, akit lehetőség szerint megvédett, ám a legsötétebb pillanatokban, amikor újabb ámokfutásról értesült – vagy a rendőrök felhívták azzal, hogy megint be kellett varrniuk –, titokban a halálát kívánta, miközben gyűlölte magát ezért.”
Michael Flynn, az Arcok nevű bűnszervezet mindenre elszánt vezére nem véletlenül került a csúcsra; már egészen fiatalon, a félelmetes Patrick Costello beosztottjaként is számtalanszor bizonyította rátermettségét és kegyetlenségét, lojalitása pedig el is nyerte méltó jutalmát, amikor magától értetődő módon ő lépett a cég élére hajdani főnöke után. Ahogy telnek az évek, Michael pozíciója egyre inkább megingathatatlannak látszik, és lassan már ő maga is elhiszi: érinthetetlen a legtöbb közönséges halandó számára. Mindent és mindenkit a markában tart, és bármikor megszerzi, amit akar. Egyetlen épeszű ember sem húzna ujjat Michael Flynnel. Egészen mostanáig…
Martina Cole-t világszerte a krimi koronázatlan királynőjének tartják. Műveiből összesen több mint tizenegy millió példány fogyott világszerte, népszerűsége több mint huszonöt év után is töretlen. Huszadik megjelent regénye, a Bosszú sem okoz csalódást – egyszerre sokkoló, fordulatos és a végletekig nyomasztó, egyszóval hamisítatlan Martina Cole-krimi.
Nem ez az első könyvem az írónőtől, és valószínűleg nem is az utolsó. Az ő történetei vagy nagyon jók, vagy borzalmasak.
Na talán ez az első olyan könyv, hogy jó volt, izgalmas volt, olvastatta magát, de mégsem sorolom a nagyon jó kategóriába. A könyv vége felé jártam már tegnap este, de már akkor azon gondolkodtam, hogy mit írhatnék erről a történetről, mert gyakorlatilag a könyveinek a többsége ugyan arról szól. Az alvilág urairól, akik törvénytelenül szerzik a milliókat, a családról, ahol tuti van egy fekete bárány, gátlástalan nőkről, a drogokról, korrupt rendőrökről, és a gyilkolásról, ha valaki éppen keresztbe tesz valamelyik Arcnak. Ezzel el is mondtam miről szól a könyv.
Az első pár oldalt elolvasva, és az első pár fejezet után már gyanítani lehetett a végét. Nem is voltam messze az igazságtól, pont az történt, amire számítottam. Emiatt is tettem le úgy a könyvet miután elolvastam, hogy lehet pihentetem egy kicsit az írónő könyveit, mert már nem tud újat mutatni. Talán egy év múlva újra adok neki egy esélyt.
A történet főszereplője Michael, akit az anyja egyedül nevel, és akit még fiatalkorában karol fel az alvilág egyik legnagyobb, és leghírhedtebb gengsztere. A könyv több blokkra van osztva, így gyakorlatilag Michael egész életét nyomon tudjuk követni. Megnősül, a feleségét isteníti, ő a legfontosabb az életében, tehát itt adott egy harmónikusnak tűnő családi idill, viszont a munkában gátlástalan gengszterré válik. Ha kereszbe tesz neki valaki, annak garantáltan az volt az élete utolsó baklövése. Adott a felesége, akinek csak a férje számít, ezért támogatja bármiben, és jó feleséghez illően nem kérdez.
Természetesen ebből a történetből sem hiányozhat a család fekete báránya, aki történetesen Michael egy szem lánya. Az apja munkájának, és az anyja mentális betegségének következtében ő is hírhedté válik, de nem a jó magaviseletéről. Itt most lehet elmélkedni, hogy mi vezetett odáig, hogy az alvilág urának egy szem pici kislányának bájait élvezte aki csak akarta. Talán az anyja viselkedése, akinek csak saját magára, a ruhájára, a frizurájára, a sminkjére, és a férjére volt gondja, vagy az az este volt a mérföldkő, amikor mondhatni testközelből látta mire képes az apja? Vagy hogy utána úgy érezte, hogy egy merő hazugság az élete? Esetleg, hogy senkivel nem tudja megosztani a problémáit? Én úgy gondolom, hogy mindez egyszerre. Tizenévesen ennyi mindennel nem tudott megbírkózni egyedül, ezért inkább a bulizást, az éjszakai életet, és partnerei társaságát élvezte. Így nem kellett szembenéznie a való világgal. Azon már meg sem lepődtem, hogy 15 évesen terhes lett.
Mivel az első pár oldal után nem hagyott túl sok kétséget afelől az írónő, hogy mi lesz a családdal, így nem lepődtem meg azon sem, amikor valaki Michael gyenge pontját, a lányát használva mutatja meg a leghírhedtebb gengszternek, hogy milyen amikor a szerettei élete forog kockán.
Összegezve jó volt, olvastatta magát a könyv, de végig hiányérzetem volt. Hiányzott egy kis plusz.
(borítókép és fülszöveg: www.moly.hu)