Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?
„Igazán gyönyörű könyv. Nevettünk, mosolyogtunk és sírtunk, mint a kisgyerekek – egyszerűen muszáj elolvasni!” (Closer)
„Varázslatos és szívszorító. Olvasás közben vízálló szempillaspirál használata ajánlott.” (Marie Clarie)
Kivételesen a filmet hamarabb láttam, mint ahogy a könyv a kezembe került volna. Mivel Trónok harca lázban égek, ezért hónapokkal ezelőtt rákerestem Emilia Clarke filmjeire (imádom ezt a csajt, egyszerűen zseniális színésznő), és ezt a filmet dobta ki a gugli. Utána sem néztem miről szól, úgy voltam vele, hogy ha a Sárkányok Anyja játsza a főszerepet rossz nem lehet 🙂 Hogy elérzékenyültem-e? Áááá, csak éppen annyira, hogy nem láttam a könnyeimtől 😀
Mint kiderült, egy könyv alapján készült a film. Nem volt kérdés, el kell olvasnom a könyvet! Rá is került a márciusi olvasási listámra.
Louisa 26 éves, és egy angol kisvárosban él a szüleivel, a nagyapjával, a hugával és annak kisfiával. A Vajas Buci nevű kávézóban dolgozik, azonban a tulajdonos kénytelen bezárni az üzletet, emiatt Lou munkanélkülivé válik. Beleveti magát az álláskeresés világába, de túl sok munkatapasztalattal nem rendelkezik a pincérkedésen kívül. Amikor már teljesen reménytelennek tűnik, hogy egy rendes állást talál magának, akkor jön a nagy lehetőség. 6 hónapra ápoló-társalkodónőt keresnek egy mozgássérült férfi mellé.
Will 35 éves, dúsgazdag, jóképű üzletember, aki szenvedélyesen szereti az életét, a sportok megszállottja. Egy szerencsétlen baleset azonban mindennek véget vet. Munkába menet egy motoros elüti, aminek következtében nyakól lefelé lebénul. Az öngyilkossági kísérlete után a szülei keresnek mellé egy társalkodónőt, aki szinte egész nap vele van, és ami szinte lehetetlennek bizonyul, megpróbálja felvidítani Willt.
Lou, bár semmilyen gyakorlata nincs beteggondozás terén, megkapja az állást, azonban a kapcsolata Willel elég nehezen indul. Will folyamatos mogorvasága, piszkálódása, és szúrós megjegyzései nem segítenek a közös hang megtalálásában. Egészen addig, amíg Lou meg nem unja, és helyre nem teszi.
Egyik nap Louisa véletlenül megtudja, hogy nem véletlenül alkalmazták csak 6 hónapra. Ennyi időt adott ugyanis Will a szüleinek, hogy felkészüljenek a döntésére. Will bejelentkezett egy svájci klinikára, ahol véget vet az életének. Lou eltökélt szándéka, hogy elérje, hogy Will meggondolja magát, ezért különböző programokat állít össze. Járnak lóversenyen, részt vesznek egy közös nyaraláson, és közben egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
Nem tudom nem összehasonlítani a könyvet a filmmel. Mint korábban említettem, a női főszerepet Emilia Clarke játsza, és őszintén állíthatom, hogy nála jobb színésznőt erre a szerepre keresve sem találhattak volna.
Aki (a könyvben) igazán meglepett, az Will apja. Viszonylag a könyv elején kiderül, hogy viszonya van egy másik nővel, és ez a történet végéig elő-előjön.
Lou párjának, Patricknek, és a hugának, Treenanak a karakterét kicsit „kedvesebbé” formálták a filmben, ezért nekem a könyvbéli karakterek annyira nem nőttek a szívemhez. (érsd: néha kifejezettem utáltam őket)
(A kép és a fülszöveg forrása: www.moly.hu)