Erica Anthony: Találj rám

covers_673874.jpg

Szerző: Erica Anthony
Cím: Találj rám
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2021
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 562

Beleszeretni ​valakibe egyszerű, ám elengedni őt a legnehezebb dolog a világon.
Erin a New York-i, befolyásos Walsh dinasztia legifjabb tagja. Az örökösen lázadó lány múltját sötét és fenyegető titkok uralják, melyek elől egyetlen kiutat lát: menekülni a fullasztó családi kötöttségek elől.
Egy fotózáson összefut az észvesztően jóképű Jake Valentinivel, aki sármjával és vadító tengerkék szemeivel rést talál a lány védőpáncélján. Erin érzi, hogy kockázatos felfednie magát a férfi előtt, akinek bűvköréből nehezen szabadul, de a sors akkor nem ad zöld utat a szenvedélynek: messze sodorja őket egymástól.
Vajon képes lesz elfelejteni őt egy másik férfi oldalán, vagy a tűz, amit a férfi közelében érzett, örökre megperzselte a szívét és nem ereszti a karmai közül?
Jake, az örök lázadó, szexi tűzoltó képes-e elfelejteni azt a lányt, aki egy pillanat alatt megbabonázta őt? Túllép az érzésein, ahogy mindig is tette, vagy megszállottan keresi azt a zöldszemű lányt, aki megigézte azon a bizonyos fotózáson?

Titkok, örök barátság, szenvedély, és egy igaz szerelem kialakulásának kezdete…


„…ha követem a szívem, és nem adom fel az álmaimat, akkor megtalál a boldogság.” 

Nagyon szépen köszönöm az Írónőnek, hogy elolvashattam a könyvét. Már korábban felkeltette az érdeklődésemet a történet, mert valahonnan éreztem egy isteni sugallatot, és elolvastam a fülszöveget. Amikor megláttam, hogy egy fotózáson indul a főszereplőink története, akkor fotós lelkem repesett az örömtől, és tudtam, hogy ez is az én könyvem lesz. És milyen jól gondoltam. Nagyon magával ragadott, alig bírtam letenni.

A történet röviden:

Erin tehetős családból származik, azonban a gazdagok élete sem mindig tejszínhab cukormázzal. Minden ellen lázad, nem találja a helyét a saját világában. Egy elit partin történt incidenst követően elmenekül a családja, és az eddigi élete elől. 

Alkalmi munkákból tartja el magát, a családjával nem tartja a kapcsolatot, és egyetlen támasza a barátai, akikre mindig számíthat. Egy ilyen munka során, amikor a legjobb barátjának segít egy fotózáson, betoppan a stúdióba, és ezzel együtt az életébe a jóképű tűzoltó, Jake. A két fiatal sorsa megpecsételődni látszik, azonban az élet úgy hozza, hogy távol kerülnek egymástól. 

Erinre új munka, új kapcsolat, és egy költözés vár, ami fenekestől felforgatja eddig is kusza, és rejtélyekkel teli életét. Rá kell döbbennie, hogy bármennyire is szretné, a múltja elől nem tud elmenekülni.

Gondolataim:

Erica első könyve nálam abszolút szerető otthonra talált. Mindent megkaptam tőle, amit szeretek egy erotikával fűszerezett romantikus történetben. Izgalmas volt, letehetetlen, végig fenntartotta az érdeklődésemet. 

Jókat mulattam a tűzoltók humorán, Trish hóbortjain, vagy éppen Lenny odaszúrt mondatain. Viszont Erinre irigykedtem is, na nem a pénze miatt, hanem a barátai miatt. Mindent, de tényleg mindent megengedhetne magának, ami az anyagiakat illeti, ő mégsem él vele, a barátait viszont kincsként őrzi. És ők is Erint. Ott vannak mellette, mint egy bástya, és védik mindentől. Sok embernek ez sajnos nem adatik meg.

Erin apja, Brandon és Fiona nem lettek a kedvenc karaktereim. Ha őszinte akarok lenni, akkor már a nevük olvasásakor felment bennem a pumpa. 😀

Az események alakulása, az írásmód, és ahogy Erica mozgatta a szálakat, egyszerűen zseniális. A könyv végére sem jöttem rá, hogy egyes szereplőknek pontosan mi is a szándékuk a háttérben.  

Nagyon tetszett a váltott szemszög, így Erin és Jake szemszögéből is nyomon követhettük az eseményeket, egyszerre kaptuk meg mindkét fél érzéseit, gondolatai, együtt sírhattunk, és együtt nevethettünk. Kettejük intenzív kapcsolata nagyon magával ragadja az olvasót.

Egy nagyon jól megírt romantikával fűszerezett, titkokkal teli történetet kaptam. Nem csalódtam, a műfaj kedvelőinek szívből ajánlom. 🙂 

Azon szerencsések közé tartozhatok, akiknél ott lapul a 2. rész, így azonnal folytathatom is a sorozatot. 🙂

Borító:

Nagyon illik a történethez. A tengerpart gyönyörű (jaj de szívesen élnék ott 🙂 ), a kép szenvedélyes. Tökéletesen visszaadja a könyv hangulatát.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Csernovszki-Nagy Alexandra: Az írisz titka

covers_705069.jpgSzerző: Csernovszki-Nagy Alexandra
Cím: Az írisz titka
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2021
Műfaj: történelmi romantikus-krimi
Oldalak száma: 650

„Tudtam, ha visszaölelem, elveszek a karjaiban, s arra kérem, maradjon velem örökké, bármi is legyen az ára…”

1869–1870.
Lina egyre kétségbeesettebben vágyik a szabadsága után. Élete minden perce gyötrelem a férje mellett. Mi történik a házasságuk utolsó egy éve alatt? Lina foggal-körömmel harcol Gyula ellen, vagy behódol neki? Kettejük macska-egér harcának milyen véget szán a sors?
1873–1874.
Lina továbbra is Antónia ügyében nyomoz, melynek szálai szövevényesebbek, mint bárki hitte volna. Valaki bravúrosan mozgatja a szálakat a háttérből. Ki irányítja a történéseket és miért? Lina rálel az igazságra? Történetük Mártonnal boldog véget ér?
Az utolsó részből minden kiderül!
Mindeközben szépen lassan feltárul előttünk egy kezdetektől halálra ítélt házasság történetének végső felvonása.

 

„…a szív mennyi fájdalmat képes elviselni? S az enyém miért őt szereti még mindig, a történtek ellenére is?”

Nagyon szépen köszönöm az Írónőnek, hogy elolvashattam Lina történetét. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Örülök, hogy megjelent a kötet, mert már nagyon vártam, de amikor kibontottam a csomagot, összeszorult a szívem, mert tudtam, hogy ezzel a résszel véget ér Gyarmaty Karolina története. 

A történet röviden:

Ahogy az előző részek esetében már megszokhattuk, két idősíkon futnak az események, mégsem esnek egymástól olyan távol. Az 1860-as évek végén, Lina házasságának utolsó évében járunk. A férje továbbra is válogatott kínzási módszerekkel keseríti meg az életét, és teszi tönkre Linát testileg, és lelkileg. Még a beosztottjaik sem sietnek a segítségére, sőt. De vajon ezt a börtönt, amibe a férje kényszerítette, meddig fogja bírni egyedül? 

A történet, napjainkban játszódó részeiben Lina tovább nyomoz Antónia eltűnésének ügyében, azonban minél mélyebbre ás, annál több név, és annál több holttest kerül elő. Rejtélyes levelek, rég elfeledett sorsok, meglepő fordulatok emberi kapcsolatokban. Vajon mindenkiben megbízhat Lina, akit magához közel érez?

Gondolataim:

Az első sorától az utolsóig imádtam. Izgalmas, fordulatos, végig fenntartotta az érdeklődésemet. Számomra Csernovszki-Nagy Alexandra a magyar Agatha Christie, ha krimiről van szó. Linával nyomoztam, nekem is megvoltak a gyanúsítottaim, de még véletlenül sem találtam ki, hogy ki mozgatja a szálakat. A végére már mindenkit gyanús volt, legyen gazdag vagy szegény családból származó. 🙂

Az Írónőnek köszönhetem, hogy a történelmi regények elnyerték a tetszésemet. Amíg be nem mutatta nekem Linát, és az ő történetét, nem igazán vettem a kezembe olyan könyvet ami a múlt században játszódott. Ma már tudatosan keresem a hasonló könyveket.

Vannak olyan szerelmek, olyan szereplők, amelyek és akik mélyen megérintenek. Ilyen volt Lina és Márton szenvedélyekkel teli, ámbár tiltott szerelme. Az a gyötrődés, az a kín, amit egymás közelében éreztek csak azért, mert az adott időben nem a szívükre hallgattak, hanem az eszükre, az szinte kiabál a lapokról. Nem tud elsiklani felette az olvasó, mert ő is érzi azt a fájdalmat, azt a szomorúságot, amit a főszereplőinknek át kellett élni. Sok kérdésre választ kapunk, és úgy tisztul ki előttünk a kép, ahogy egy művész viszi fel a festéket a vászonra. Minden egyes apró momentum fontos, hogy összeálljon a történet a könyv végén.

A történet során majdnem mindegyik főszereplőt megkedveltem. Azt, hogy kik azok, akik nem lettek a szívem csücskei, nem árulom el, mert az már spoiler lenne a történetre nézve. 🙂 

Nagyon szeretem Szandi írásmódját, ahogy a régies kifejezéseket használja. Sok esetben a lábjegyzet segít az olvasónak a szavak jelentésében, bár volt jó néhány olyan kifejezés, amit gyerekkoromban vidéken is használt az idősebb generáció. Jól esett egy kicsit nosztalgiázni, és visszarepülni azokba az időkbe.

Lina továbbra is az egyik kedvenc szereplőm volt a történet során. Megjárta a poklot, de nem tudta senki megtörni. Kiszabadult, és erősebb, mint valaha.
Számomra tökéletes az egész sorozat. Nemcsak Gyarmaty Karolina története, hanem Mimi nénié is, aki szintén egy erős, független, és határozott személyiség. Aki mer nem-et mondani akkor is, amikor mindenki fejet hajt. Lina is pontosan ilyen karakter. Volt kitől örökölnie. 🙂 Bátran mondhatom, hogy Lina példakép.

Nem tudom elégszer megköszönni az Írónőnek, hogy megmutatta nekem, hogy a történelmi regények, és maga a történelem, az nem az ördögtől való. Ha Alexandrával nem találkozom a kellő időben, akkor én még mindig messze elkerülném a történelmi ihletésű köteteket.

Szóval Szandi, nagyon köszönöm Neked! Köszönöm az élményt, köszönöm Lina történetét, köszönöm, hogy tanulhattam tőled, és köszönöm a kedvességed! Már nagyon várom a következő regényedet! 🙂

Borító:

Imádom! Gyönyörű, hangulatos, és annyira illik a történethez, a könyv egész hangulatához! Örülök, hogy a könyvespolcom éke lehet!

 

Mindenkinek ajánlom a sorozatot, aki szereti a 19. században játszódó krimivel, és romantikával fűszerezett történeteket.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Mimi Taylor – Abby Winter: Az utolsó kívánság

covers_639846.jpg

Szerző: Mimi Taylor-Abby Winter
Cím: Az utolsó kívánság
Kiadó: NewLine 
Kiadás éve: 2021
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 430

Sebastian Lawson úgy érzi, az élete végre révbe ért. Fiatal színészként megkapja a szerepet, amelyre vágyott; otthon gyönyörű felesége és imádott kisfia várja, akiket mindennél jobban szeret. Megvan mindene, amiről egy ember csak álmodhat. Azonban egy telefonhívás mindent megváltoztat.
Meghan Baker a munkájának él. Minden idejét annak szenteli, hogy egy olyan betegség után kutasson, amely hatással volt a gyermekkorára, s amely majdnem tönkretette őt. Egyetlen barátnője egy nap azonban olyan hírt közöl vele, ami alapjaiban rengeti meg eddigi életét.
Egy telefonhívás.
Egy szörnyű hír.
Egy utolsó kívánság.
Mi történik akkor, ha két olyan embert sodor egymás mellé az élet, akik szívből gyűlölik egymást? Képesek lesznek megbirkózni a rájuk háruló feladattal, vagy egyszerűen feladják?

Mimi Taylor és Abby Winter közös története megmutatja, mire képes az összetört szív, ha igazán szeret.

 

„Az a szeretet, amit a szülő érez a gyermeke iránt, mindennél erősebb, mindennél hatalmasabb.” 

Biztos vagyok benne, hogy mindenki hallotta már a „ne a borító alapján ítéld meg a könyvet” mondást. Nyilván számomra sem volt ismeretlen, viszont én nagyon sokszor a borító alapján választok olvasnivalót. Amikor megjelent Mimi Taylor és Abby Winter közös könyve, akkor természetesen egyből a borítón akadt meg a szemem. Mivel a kötet két olyan szerző nevét viseli, akiktől már nagyon régóta szeretnék olvasni, így ezt egy jelnek vettem, hogy nekem el kell olvasnom, és ajánlót kell írnom a kötethez.

Ezúton is köszönöm, hogy lehetőségem volt erre! 🙂

A történet röviden:

Sebastian híres színész, aki imádott feleségével, és kisfiával él. Család, szerelem, karrier.. Mindene megvan, amire egy ember vágyhat. Azonban egyik pillanatról a másikra megváltozik az élete, és egy olyan veszteséget kell túlélnie, és feldolgozni, amihez nem érez elég erőt. Teljesen összeomlik, és figyelmen kívül hagyja azt, ami a legfontosabb dolga lenne ebben a helyzetben. 

Meghan elismert tudós, a szakmájában igyekszik kiemelkedőt alkotni. Igazi jégkirálynő, aki mélyen magába temette a múltját. Ő, és Sebastian tiszta szívből utálják egymást, a sors furcsa fintora, hogy mégis sokat találkoznak, ugyanis Joan (Sebastian felesége) és Meghan a legjobb barátnők.

Gondolataim:

Ezt a történetet nem lehet úgy elolvasni, hogy csak felcsapod a borítót, és egy lendülettel végigolvasod. Próbálkozni lehet, de nem fog menni. Hogy miért nem? Azért, mert az első néhány oldal boldogsága után, amikor már kezd szállni a szemed előtt a rózsaszín köd, úgy arcon csap, hogy a padlóra kerülsz. És ott is maradsz a gyomrodat összeszorító görccsel, és megszámlálhatatlanul sok telesírt zsebkendővel. Én már csak tudom. 🙂 Ugyanis pont ez történt velem. A fülszöveg nem sok mindent árul el, csak hogy majd történni fog valami. Egy idilli, romantikus történetre számítottam, aminek majd a végén jól kisírom magam. 

Ezzel szemben Kedves Mimi Taylor, és Abby Winter írónők, teljesen összetörtetek! Mindenre számítottam, de arra, hogy az első oldalak után már a könnyeimet kell törölgetnem az arcomról, arra nem.

Sok érzelmet megéltem az olvasás során. Gyászoltam én is, mert tudom milyen amikor hirtelen elveszítesz valakit. Szerettem én is, mert tudom milyen érzés megtalálni azt, akire támaszkodhatsz, aki melletted van, és aki a másik feled.

A gyászt mindenki máshogy dolgozza fel. Van aki szakemberhez fordul, van, aki magában igyekszik feldolgozni a történteket.

Sebastiant megértettem, de a viselkedését nem tudtam elfogadni. Nem vette figyelembe, hogy már nem csak önmagáért felelős. Sok-sok oldal kellett ahhoz, amíg „megbocsájtottam” neki. 

Meghane-nak nem volt könnyű gyerekkora, több borzalmat élt át gyerekként, mint amit egy felnőtt egész életében. Mégis talpra állt, és bár gyereke nem volt, rajongással szerette Joan és Sebastian kisfiát.

Nagyon megrázó a történet, de olvasás során végig bennem volt a remény, hogy fog valami jó is történni. Kell, hogy történjen valami szívet melengető.

Nagyon tetszett a történet felépítése, hogy nemcsak a jelenben játszódnak az események, hanem vissza-visszatekintünk a múltba is, hogy megértsük, mi miért történik. Végül azok a bizonyos levelek… Apró darabokra törték a szívemet. A könyv végére sikerült a két írónőnek valamelyest begyógyítani a sebeket.

Mimi Taylor, és Abby Winter egy olyan erős történetet tettek le együtt az asztalra, hogy engem – aki még nem olvasott tőlük – abszolút meggyőztek arról, hogy érdemes feléjük fordítanom a figyelmemet. Biztos, hogy külön-külön is fogok tőlük olvasni.

Borító:

A borító volt az első, ami felkeltette a figyelmemet. Egyszerű, mégis megszólítja az olvasót. Nekem nagyon tetszik, szerintem nagyon illik a történethez.

 

Hogy kinek ajánlom ezt a történetet? Mindenkinek, aki már gyászolt élete során, aki szeretett, akit szerettek, aki volt már magányos. Készítsetek be sok-sok papírzsebkendőt, és olvassátok, szeressétek! 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Huszár Ádám: Amy

covers_589741.jpgSzerző: Huszár Ádám
Cím: Amy
Kiadó: NewLine 
Kiadás éve: 2020
Műfaj: lélektani dráma, erotika
Oldalak száma: 412

Amy White kamaszkorában szemtanújává válik barátnője brutális megerőszakolásának. Elmenekül, így később tudja meg, hogy az elkövetők tettüket követően meggyilkolták a lányt. Amy összeroppan. Saját világot épít maga köré, ahol nincs helye a fizikai érintkezés semmilyen formájának. Telnek az évek, s Amy egyetemre megy. Érintetlen és érinthetetlen. Ám egy napon valami váratlan történik: a lány rájön, hogy mégis képes másokkal érintkezni, s rádöbben még valamire… Megtalálja az igaz szerelmet. Súlyos árat kell fizetnie, önmagából áldoznia a beteljesülésért, de hát nem annál értékesebb valami, minél magasabb az ára? Mennyi áldozatot hajlandó hozni a lány ezért a szerelemért? Képes gyilkossá válni? Képes feláldozni a férfit, aki bármit megtenne érte? Feláldozza a saját életét?
Egyáltalán… rajta múlik?

 

„Néha át kell élni a rosszat, hogy tudd becsülni a jót” 

Sajnos nagyon kevés férfi írótól olvasok, de ennek az okát nem tudom megmondani. Valahogy így alakult, de ezen igyekszem változtatni.

Az Amy című könyvvel már szemezek egy ideje, most pedig kíváncsian vetettem bele magam az olvasásba. Köszönöm a kiadónak,  hogy erre lehetőséget biztosított! 🙂

A történet röviden:

A főszereplőnk Amy, aki 14 évesen szemtanúja lesz a barátnője megerőszakolásának. Az eset olyannyira sokkolja, hogy falat emel önmaga köré, és senkit nem enged közel magához. Ahogy telik az idő, és sorra járnak hozzá a pszichológusok, mindegyik egyet ért Amyvel, hogy ideje visszatérni az emberek közé. Amy a tanulásba menekül, viszont képtelen az embereket közel engedni magához, a testi kontaktust, mint egy anyai ölelés, teljesen elutasítja.

Évekkel később, távol a szülői háztól kezdi el az egyetemet. Kollégiumba kerül, Lisa a szobatársa a szárnyai alá veszi, és igyekszik segíteni Amynek, hogy a lehetőségekhez mérten normális életet éljen. Azonban Amy hoz egy rossz döntést, és az élete még inkább felbolydul. Mindezért Lisát hibáztatja. Görcsösen keresi a szerelmet, és amikor azt gondolja, hogy megtalálta, előre nem látott események sorozata indul el.

Gondolataim:

Az alap történet tetszett. A kivitelezésben sem találtam olyan nagy hibát, amire azt mondtam volna, hogy ezt azért már mégsem! Viszont voltak benne olyan kifejezések helyenként, hogy a szemöldököm a plafonig szaladt. Pl. fürödsz (szerintem inkább fürdesz, de ha mégis az eredeti a helyes, akkor én kérek elnézést, hogy 34 évig rosszul használtam egy szót. 🙂 ) Ami hirtelen még eszembe jut, az a felhuzatol. Na mire rájöttem, hogy ez mit takar. 😀

Na de vissza a történetre. Számomra olvasmányos volt, izgalmas, már nagyon vártam, hogy mi lesz a csattanó a végén. Attól viszont padlót fogtam. Nem magától a ténytől, hanem az utolsó oldalakon játszódó eseményektől. Az abszolút szürreális volt a számomra.

Amyt, bármi is történt vele sajnos nem tudtam megkedvelni. Sajnáltam, együtt éreztem vele, de nem volt szimpatikus. Görcsösen kereste a szerelmet, de nekem olyan érzésem volt, hogy nem az igaz szerelem érzésére vágyik, hanem magára a fogalomra. Mintha birtokolni szeretné, mint egy tárgyat. 

Lisa vagány, belevaló stílusa viszont nagyon tetszett. Nyilván ő sem tökéletes, ahogy senki sem az, viszont benne láttam az igyekezetet. Neki sikerült elérni Amyvel 1 hónap alatt azt, amit szakembereknek nem sikerült évek alatt sem. 

Amy szüleit nagyon sajnáltam. Borzalmas érzés, amikor bármit megadnál, hogy segíts a gyermekeden, de nem tudsz.   

Ádám nagy fába vágta a fejszáját, mert egy olyan főszereplőt alkotott, aki nem lesz példakép, akit (szerintem) nem lehet megkedvelni. De mégis megcsinálta, mert hiába volt ellenszenves Amy, mégis nagyon vártam, hogy kiderüljenek a miértek.

A vége miatt nem tudok 5 csillagot adni ennek a történetnek. Azt még mindig nem tudom megemészteni, pedig már egy pár nap eltelt, mióta elolvastam. 🙂

Borító:

Nekem tetszik! Egyszerű, mégis figyelemfelkeltő. Pedig én annyira nem esek hasra azoktól a borítóktól, amin csak egy arc van. De ennek a szerkesztése, a színvilága, és a hangulata megfogott.

 

Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretik a kicsit elvont, kicsit beteg, mégis izgalmas történeteket némi erotikával fűszerezve.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)  

Hugyec Anikó: Túl kevés idő

covers_697885.jpgSzerző: Hugyec Anikó
Cím: Túl kevés idő
Kiadó: NewLine Kiadó
Kiadás éve: 2021
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 402

Vannak ​sorsdöntő pillanatok.
Találkozások, melyek életünk hátralévő részét alapjaiban változtatják meg.
Mindig is azt hittem, hogy ilyen szerelem csak a filmekben van.
Aztán egy napon jött ő és rám mosolygott a tengerkék szemeivel, miközben selymes szőke hajában a napfény táncolt.
Őrületesen szerettük egymást Márkkal. Mindketten azt hittük, hogy az égvilágon semmi sem választhat el bennünket egymástól.
Tévedtünk.
Az utolsó emlékem róla az, hogy egy veszekedés után kilépett azon az ajtón.
A szívem ott és akkor millió szilánkra tört.
Márk elment, nekem pedig nem maradt más utána, csak a fájdalomtól ordító üresség.

Juli egy kamaszodó ikerpár egyedülálló édesanyjaként tengeti mindennapjait. Élete minden pillanatát átitatja a férje hiánya. Mindezt megnehezíti a lányával való állandó viaskodás, amiben a fia a kettejük közötti tűzfal és védőbástya egyben. Némi vigaszt nyújt neki a két legjobb barátja, ám még ők sem képesek kitörölni a szívéből az elmúlt év fájdalmát.
Múlt és jelen között vékonyka a határvonal, ám Juli életében e kettő, akár a mennyország és a pokol.
A múlt maga a szerelem, a boldogság, a soha véget nem érő napsütés.
A jelen azonban sötét és hideg. Kínzóan magányos.
Vajon el lehet-e felejteni azt az embert, aki számodra a mindent jelentette? Le lehet-e zárni a múltat, amely oly’ gyönyörű volt? El lehet-e engedni a fájdalmat, amely belülről szétmarja a lelked?
Mi az az erő, ami mégis szétszakítja a szétszakíthatatlant?

 

„Némán megköszönöm Mariah-nak, hogy elénekli mindazokat az érzéseket, amiket én nem tudok szavakba önteni.” 

Először is nagyon szépen köszönöm, hogy elolvashattam a könyvet! 

Születnek olyan történetek, amelyek megszólítanak. Velem is ez történt. Amikor Anikó bemutatkozott a NewLine kiadó oldalán, és bemutatta a könyvét, akkor már éreztem, hogy ezt a kötetet nekem el kell olvasnom. Nem tudom megmondani ennek az okát, egy szimpla megérzés volt, ami beitta magát a bőröm alá, és nem engedett. Miután elkészült a borító, mintha egy reflektor világította volna meg.

A napokban váltottam néhány levelet az Írónővel, és egy végtelenül kedves embert ismertem meg. Emiatt is nagyon vártam, hogy belefogjak a történet olvasásába, ami már az első pár oldal után beszippantott. Tudtam, hogy nekem íródott.

A történet röviden:

A történetünk két idősíkon játszódik, a 2000-es évek elején, és 2019-ben. Egy elsöprő szerelem, és egy mindent magával rántó fájdalom.

2002: Főszereplőnk Juli, aki egy forró őszi napon a barátnőjével egy kis kikapcsolódásra vágyik a folyóparton. Derült égből villámcsapásként érkezik egy röplabda, vele együtt pedig Márk. Az első pillanattól kezdve izzik közöttük a levegő, szinte tapintható, hogy egymásnak vannak teremtve. Egy elsöprő szerelem a övék.

2019: Juli két kamasz édesanyja. Alex és Zoé ikrek. Juli egyedül neveli őket, el nem múló fájdalommal és haraggal a szívében. Az érzéseinek kiváltó oka a férje, aki nincs vele, hogy együtt küzdjenek a kamaszok hóbortjaival, hangulatingadozásaival, hogy egy hosszú nap után átölelje, és a fülébe súgja, hogy szereti. Egyedül küzd a mindennapi problémákkal, az édesanyja betegségével. A két legjobb barátja az egyedüli támasza.

Gondolataim:

Telítődtem az érzelmekkel. Nosztalgiáztam, szerettem, sírtam, haragudtam, reménykedtem, és emlékeztem. Jókat mosolyogtam azokon a bizonyos 90-es éveken. 🙂 A Bravo magazin, a Backstreet Boys poszterek a falon. Szinte magam előtt látom. 🙂

A szereplőket, Erika kivételével mindet megkedveltem. A végére még Barbit is, bár lássuk be, erre nem sok esélyt láttam a történet elején. Mondjuk még a közepén sem.

Juli nagyon a szívemhez nőtt azzal, hogy egyedül is igyekszik mindent megteremteni a gyerekeinek, hogy ne szenvedjenek hiányt semmiben. Nem lehet könnyű két kamaszt kordában tartani, de ő a lehetőségekhez mérten vette az akadályokat. 

Márk és Juli kapcsolata idilli. Mint minden kapcsolatban, viták náluk is előfordulnak, de amíg meg tudják beszélni, addig van lehetőség megoldani a problémákat. De ehhez az kell, hogy őszintén le tudj ülni a pároddal beszélgetni.

Végezetül pedig:

~ Kedves Márk, ezúton köszönöm neked, hogy nem a szokásos rózsa lett a te virágod. A tulipán az érzelmeket fejezi ki. Azt tudtad, hogy az ókori Perzsiában a tulipán szimbolizálta a tökéletes szerelmet? Minden bizonnyal, hisz erre a virágra esett a választásod. 

~ Kedves Juli, köszönöm neked, hogy megmutattad, hogy egyedül is mennyi mindenre képes egy nő, egy anya, hogy hiába van a szíve darabokra törve, a gyermekeiért akkor is dobog tovább, mert dobognia kell. Mert bármi történik is, a gyermeki léleknek szüksége van az anyai szeretetre és gondoskodásra. 

~ Kedves Ria, köszönöm neked, hogy megmutattad, hogy milyen egy igazi barát, és milyen egy életre szóló barátság. Mindenkinek szüksége lenne egy ilyen emberre, mint amilyen Te vagy.

~ Végül, de nem utolsó sorban, Kedves Anikó, köszönöm Neked, hogy megírtad ezt a történetet. Sok boldog, és sok szívszaggató percet szereztél vele, de annyira a szívemhez nőtt a történeted, hogy újra – és újra el fogom olvasni, hogy soha ne felejtsem el, hogy valóban túl kevés az idő, és nem mindegy, hogy mivel búcsúzunk.

Borító:

Tökéletes! Gyönyörű, figyelemfelkeltő, és annyira illik a történethez. A tulipánt imádom, a színvilág, a betűtípus, egyszerűen tökéletes! Kevés ilyet látni mostanában. 

 

Mindenkinek szívből ajánlom ezt a kötete. Szívet tépő, mégis gyönyörű történet.

Márk gondolataival zárom soraimat:
„Márk mondogatta gyakran, hogy az ünneplés fontossága abban rejlik, hogy a nem mindennapi eseményeket különleges emlékké varázsolja, és ezek közül a legszebbeket magába rejti a szívünk.”

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Hazai szerzők, akiknek a könyveit szeretném elolvasni

4866f13867d8f928dd87ecd7ae71a7b7.jpg 

Sziasztok!

Aki követi az oldalt, az tudja, hogy igyekszem minél több hazai szerző munkásságát megismerni, a könyvét elolvasni. Mert igenis vannak kiváló tehetségű szerzőink.

Most összegyűjtöttem 5 olyan szerzőt, akik könyvei mindig felbukkannak előttem, akár a facebook-on, akár a molyon, de még sajnos nem volt szerencsém kézbe venni egyik kötetüket sem. Viszont szeretném minél több magyar szerző könyvét a polcomon tudni. Már szépen alakul a „magyar polc”. 🙂 

1. Marilyn Miller (NewLine Kiadó)

Az írónőre még a barátnőm hívta fel a figyelmemet még évekkel ezelőtt. Nincs mentségem, hogy miért nem olvastam még tőle, de igyekszem minél hamarabb bepótolni.

2. Ruby Saw (Book Dreams Kiadó)

Ez a név egészen addig ismeretlen volt a számomra, amíg nem láttam Cinti (Papírra vetett gondolataim) videóit először instán, majd a youtube-n. Cinti olyan lelkesen beszélt Ruby Saw-ról, hogy felkeltette az érdeklődésemet. 🙂

3. B.E.Belle (Álomgyár Kiadó)

A szerzőt már követem egy ideje a közösségi médiában, és annyira szimpatikus, a könyveinek borítói pedig annyira gyönyörűek, hogy egyszerűen muszáj, hogy egyszer a polcomon legyenek, és kézbe vegyem, elolvassam őket.

4. Abby Winter (NewLine Kiadó)

Az írónőre szintén a barátnőm hívta fel a figyelmemet korábban. Arra már nem emlékszem, hogy melyik könyvét olvasta, de arra igen, hogy elismerően beszélt róla. Szóval mivel bízom a barátnőm ízlésében, nem kérdés, hogy nekem is olvasnom kell az írónőtől. 🙂

5. Szabó Tamás (Maxim Kiadó)

A szerző könyvének van egy facebook csoportja, amiben benne vagyok, és egyre inkább felkeltik az érdeklődésemet az ott olvasható bejegyzések. A Dream válogatás könyveket imádom, a borító nagyon szuper, és a Maxim kiadóban még nem csalódtam. Szóval igyekszem minél hamarabb beszerezni a szerző könyvét is. 

 

Lesz még hasonló bejegyzés, mert miután megírtam ezt a mostanit, egyből ki is tudtam volna egészíteni jó pár újabb szerzővel, de akkor nagyon hosszú lett volna a bejegyzés.

Szóval folyt.köv. hamarosan. 🙂

 

(kép forrása: pinterest)

Csernovszki-Nagy Alexandra – Mimi regénye

 

covers_632760.jpg

Szerző: Csernovszki-Nagy Alexandra
Cím: Mimi regénye
Kiadó: NewLine kiadó
Kiadás éve: 2020
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalak száma: 588

 

„Nem ​tudtam megszólalni… teljesen kipirultam. Akkor jöttem rá, hogy én szeretem ezt az embert. Teljes szívemmel.”
1834–1849.
A történet kezdetén a 19 éves Gyarmaty Mimi, családja védőszárnyai alatt él. Életének minden pillanatát meghatározza az a tény, hogy férjhez kellene mennie. Ő azonban ennél többre vágyik, bár maga sem tudja miért, de nem tud azonosulni a kor elvárásaival.
Mimi élete akkor bolydul fel igazán, amikor felbukkan a városban a léha életet élő Békefy Gábor, ki olyan érzéseket ébreszt fel a lányban, melynek létezésében ő maga sem hitt. A regényben végigkísérhetjük Mimi felnőtté válását, döntéseinek következményeit, családja életét és egy mélybe repítő, de egyúttal felemelő szerelem történetét is.
Mindezt egy olyan izgalmas korban, amikor Magyarországon óriási változások történnek. Mimi szemén át láthatjuk a reformkori történéseket, a nagy pesti árvíz pusztítását, s azokat az eseményeket, melyek végül az 1848-49-es szabadságharchoz vezetnek.
Mimi és a családja hogyan vészeli át ezeket az időket? A lány meglelheti a szerelmet egy korhely oldalán? S a férfi képes a változásra?
Mimi regénye egy XIX. századi romantikus családregény, melyet átsző az erős testvéri szeretet, a mindenen átívelő szerelem, s a remény, hogy minden helyzetből s nehézségből van kiút, csak meg kell találni miért érdemes tovább élni.
S a történet szereplői miből másból is meríthetnének erőt, mint az egymás iránti szeretetből?

 

Először is nagyon szépen köszönöm az írónőnek, hogy elolvashattam a legújabb könyvét. 

Egy történelmi romantikus regényt tart a kezében az olvasó. Ha nekem azt mondja valaki mondjuk még gimis koromban, hogy olyan könyvet fogok olvasni, amiben bármilyen történelmi eseményt megemlítenek, hát biztos, hogy betegre röhögöm magam. A történelemmel ugyanis soha nem voltunk jó barátságban, és akkor még enyhén is fogalmaztam. A sok évszám, mikor mi történt 100-200 stb évvel ezelőtt. Na ez engem egyrészt nem is érdekelt, és nem is kötött le, ebből kifolyólag képtelen voltam megtanulni, a tanáraim meg képtelenek voltak megtanítani. Egészen a gimi 3. osztályáig, amikor egy csodatanárnő lett a töritanárunk. A sok éves éppenhogy kettes átlagomat nemcsak feltornázta, de ötösre le is érettségiztem. 😀

És hogy miért kezdtem nosztalgiázással ezt a bejegyzést? Azért mert a tanáromon kívül Csernovszki-Nagy Alexandra, ezzel a csodálatosan megírt könyvével elérte, hogy érdekeljenek a könyvekben a történelmi utalások, és ne akarjam lógva végezni a ház melletti cseresznyefán. 🙂

A saját példámból kiindulva, ha így, ebben a stílusban, ebben a formában lenne oktatva a történelem, akkor lehet a hozzám hasonlóak sem kínként tekintenének rá. 

A történet röviden:

Főszereplőnk Gyarmaty Emília, akit Mimiként ismerhetnek azok, akik olvasták a szerző első 2 könyvét. (Ha nem, akkor viszont hajrá, mert azok is fantasztikusak!!). Az 1800-as években járunk, amikor a nőknek csak 2 feladata volt: férjhez menni, és gyereket szülni. Mimi már eladósorba került, az anyja eltökélt szándéka, hogy minél hamarabb kiházasítsa, azonban Mimi máshogy vélekedik. Esze ágában sincs férjhez menni, úgy érzi, ő többre hivatott, mint hogy otthon üljön, és gyereket neveljen. Emiatt állandó a konfliktus otthon. Akkoriban többnyire az elrendezett házasságok domináltak, azonban Mimi haladó gondolkodású, újító eszméi nem illettek ebbe bele. Határozott véleménnyel rendelkezett akár a politikáról volt szó, akár a szerelemről. Eme nézeteit Aurél bátyja támogatta, az anyja viszont nem nézte jó szemmel.

Öten vannak testvérek, Mimi az egyedüli lány a családban, ezért minden bátyja (leginkább a 2 középső), és a kisöccse is védelmezi őt. 

A történetben megismerjük a kor szokásait, végigkövetjük a báli szezont, az udvarlási szokásokat, valamint hogy mi illik, és mi az ami foltot ejt a család becsületén. Ott vagyunk a legfontosabb történelmi eseményeken is. Csak hogy néhányat említsek:
– 1838-as pesti árvíz
– 1846-ban az első vasútvonal átadás
– 1848-49-es forradalom és szabadságharc

Gondolataim:

Imádtam az egész történetet. Tökéletesen felépített, megírt, izgalmas regényt tartottam a kezemben. Imádtam a régies kifejezéseket, amelyek ismét előhozták a gyerekkoromat, az emlékeket. A lábjegyzetek tökéletesen érthetőek voltak, nemcsak a kor eseményei, hanem a régies kifejezések is érthetően körül lettek írva. A könyv végén el is érzékenyültem, folytak a könnyeim.

Mimi karakterét, stílusát imádtam. Szembe mert szállni az akkori elvekkel, nem vesztette el önmagát, képes volt ellent mondani, mégsem volt bántó. A kitartása, a saját akaratának előtérbe helyezése számomra példaértékű volt, mert nem állt be a sorba, és nem úgy ugrált, ahogy mások fütyültek. Képes volt önmaga maradni. Sok nő tanulhatna tőle.

A szerelmi szál, a sok-sok éven keresztüli évődés, ami a könyv elejétől a végéig jelen van egyáltalán nem volt unalmas, én nagyon szerettem olvasni.

Borító:

Már korábban említettem, hogy ez a borító valami csoda. Nagyon tetszett már a képeken is. Na de amikor kibontottam a csomagot, és megláttam.. Imádom! Különleges, egyáltalán nem tucat borító. A színvilága, a stílusa is közel áll hozzám.

Szívből ajánlom ezt a könyvet minden romantikus lelkű, a múltba visszautazni vágyó olvasónak. Az 1800-as években játszódó történelmi romantikus regényről van szó, tehát ha nem zavarnak a tájszólások, és régies vidéki kifejezések, a bálok, a szerelmi szálak, és a hazánkban történt események, akkor bátran vedd a kezedbe, helyezkedj el a kanapén, egy forró tea társaságában, és kezd el olvasni, hidd el, nem fogod megbánni. 🙂 És ha végeztél, rendeld meg az Írónő másik két könyvét, a Lina múltja és az Antónia eltűnt című regényeket, mert, azok is fantasztikusak.

Az Írónőnek pedig még egyszer köszönöm nemcsak a könyvet, és ezt a különleges olvasási élményt, hanem azt is, hogy megmutatta, hogy így is be lehet mutatni a magyar történelem egy kis szeletét, izgalmasan, és olvasmányosan!

Végezetül pedig, olvassatok magyar szerzőktől!! 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)