Címke: magyar_író

by - Itt lehet hozzászólni!

Bauer Barbara: Bíborbetűk

 

covers_764304.jpgSzerző: Bauer Barbara
Cím: Bíborbetűk
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 342
 

Vannak, ​akik úgy gondolják, az Ige Istennél van, és a Terv elkészült.
És vannak, akik úgy gondolják, jobb, ha a múltat homály fedi. Ők azok, akik kart karba öltve irányítják a világot. Az egyházi és a földi hatalom. Mindkettő fogságban tartja a szellemet, elnémítja a hangot, hogy saját képére formálhasson.
A XV. század elején a Rajna mentén újra felüti a fejét a pestis. Agnes, az alig 12 éves kislány egyedül marad. Édesanyja utolsó kérése, hogy keresse meg a Mestert, az idegent, aki a műhelye mélyén valami titokzatos találmányon dolgozik.
Agnes édesapja könyvmásoló volt. Az egyetlen, amit örökül hagyott a lányának, a betűk ismerete, és egy emlék egy könyvről az öröklét receptjével. Ez a tudás és egy levél hozzájárul ahhoz, hogy Agnes inasnak szegődhessen a Mester mellé. Itt ismeri meg Hansot, a fiatal novíciust, aki – akárcsak egykor Agnes édesapja – szkriptorként dolgozik. És itt ismeri meg a tudást, a gondolatot, az igazságot, ami ez idő tájt a kiváltságosok tulajdona.
Agnes a Mester mellett marad, Hans végérvényesen Isten mellé szegődik, és egy időre elválnak útjaik.
Azonban az évekig tartó munkát, a nyomtatott betűbe vetett hitet, amely letörhetné a sötétség láncait és szárnyára kaphatná a szellemet, veszély fenyegeti.

Bauer Barbara ezúttal a szellemi forradalom kapujába repíti az olvasót, a könyvnyomtatás szülőházába, Johannes Gutenberg világába, ahol a betű, amely öl és megvált, a nyomtatás, amely ezrekhez és ezrekhez juttathatja el a gondolatot, világosságot hoz a homályba burkolózott középkorba, miközben az egyházi hatalmak éppen azon dolgoznak, hogy a sötétség uralmát ne fenyegesse veszély.

 

„Időnként érdemes megállni – merengett a férfi. – Különben csak robogsz előre, és észre sem veszed, mi minden mellett mész el.”

Nagyon vártam ennek a könyvnek a megjelenését. Éreztem, hogy különleges lesz, hiszen nem mindennapi témát dolgoz fel. Nagyon hálás vagyok a Jaffa Kiadónak, hogy a megjelenést követően el is küldte nekem.

A történet röviden:

Az 1400-as években járunk. Az embereket a pestis tizedeli. Agnes még csak 12 éves, amikor a fekete halál elragadja az édesanyját, aki még utoljára annyit kért a lányától, hogy keresse meg a Mestert, akit számos titok és szóbeszéd leng körül. Agnes egy levéllel felkerekedik, de csak akkor nyer bebocsájtást a titokzatos idegen világába, amikor kiderül, hogy az apja neves könyvmásoló volt. Végül inasnak szegődik a Mester mellé, és kitanulja az új művészetet. Nap nap után dolgoznak egy olyan találmányon, ami megannyi titkot rejt magában, és nem is veszélytelen vállalkozás. Viszont alapjaiban változtatja meg az elkövetkezendő éveket.

Gondolataim:

Kettős érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. A téma különlegessége miatt szinte egész nap csak olvastam volna, ennek ellenére mégis lassabban haladtam az olvasással, mint ahogy terveztem. 

Szerintem nincs olyan könyvmoly, akinek ne mondana valamit Johannes Gutenberg neve. Nagyon kíváncsi voltam a munkásságára, és biztos voltam abban, hogy Bauer Barbara nagyon olvasmányosan és nagyon szépen megírva fogja majd az olvasó elé tárni a XV.század eseményeit. Nem is csalódtam. Örömmel, és kíváncsian fogadtam a könyvnyomtatás megszületésének történetét.

Nagyon érdekes, és izgalmas volt látni, hogy mennyi munka, és belefektetett energia kellett ahhoz, hogy megszülethessen egy könyv. Hosszú hónapok, évek megfeszített munkája, amikor nemcsak az anyagi gondokkal kellett megküzdeni, hanem az emberek kétkedő pillantásaival, és az egyház ellenséges fellépésével. Utóbbiak nem nézték jó szemmel Gutenberg újdonságát, az új művészetet. Úgy gondolták, hogy alkotni, újat létrehozni kizárólak Isten képes. No itt kezdődtek a problémáim a történettel. A fülszöveg nem árult zsákba macskát, tudtam, hogy vallási alapja is van a kötetnek. Viszont arra nem számítottam, hogy ennyire központi szerepet kap. Személy szerint nekem már nagyon sok volt. 

Viszont a történetvezetés, a rengeteg információ, és hiteles korrajz nagyon olvasmányossá teszi a könyvet. Bauer Barbarától már megszokhattuk, hogy időt, és energiát nem sajnálva tárja fel a múlt eseményeit, és mindezt az ismeretet és tudást gyönyörűen megírva adja át az olvasónak. Gutenbergről alíg maradt ránk némi információ, mégis az ő munkássága indította el azt a folyamatot, hogy napjainkban emberek millióinak az otthonában megtalálható a könyvek.

Miközben ámulattal olvassuk egy új találmány megszületését, addig a könyv lapjain két fiatal között kibontakozó szerelemnek is a tanúi vagyunk. Agnes és Hans története nagyon szépen felépített, lépésről lépésre követhetjük őket, amíg rá nem lépnek a számukra kijelölt ösvényre.

Én szívből, és szeretettel ajánlom minden olvasni szerető, az írott szó értékét nagyra becsülő embernek ezt a kötetet.

Borító:

Szavak nincsenek rá. Annyira gyönyörű. Az én könyvespolcomon biztos, hogy kiemelt helye lesz.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Patak Gyöngyvér: Család a dombon

 

covers_762460.jpgSzerző: Patak Gyöngyvér
Cím: Család a dombon
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 384
 

Egy ​anyának is lehetnek nagy álmai. Ugye?!

A város egyik legrégebbi lakótelepén kilátástalan az élet – szó szerint és képletesen is –, főleg egy kisbabával, és Gyömbi úgy érzi, nem maradhatnak itt tovább. Nagy családra vágyik, hatalmas álmai vannak, és ehhez levegőre van szüksége. A szomszédos falu, ahova kis családjával elmenekül, békét és nyugalmat ígér, ám hamar kiderül, hogy ahol férfiak és gyerekek élnek – utóbbiból ráadásul egyre több –, ott minden van, csak béke és nyugalom nincs. S néha mintha itt is elfogyna a levegő… Zajlik az élet – kihívások, küzdelmek, szerelmek, barátságok, harcok és békekötések, tervek, álmok, mindennapi taposómalom, különleges kalandok, kínos helyzetek és hétköznapi csodák. Hogyan sikerül ebben az általános zűrzavarban az ember lányának végre megtalálnia az álmait, a vágyait, a boldogságot és önmagát? Egyáltalán, honnan lehet tudni, mi is a boldogság?

Az anyaság olyan, mint a hullámvasút: amikor beszállsz, még nem tudod, mi vár rád, tele van hullámvölgyekkel és hullámhegyekkel, adrenalinnövelő kanyarokkal, van, hogy fejre állsz, van, hogy rettegsz, mégis, összességében szuper jó érzés, és ha kiszállsz, vissza akarsz szállni egy újabb körre.

Patak Gyöngyvér regénye szórakoztatóan és szellemesen kíséri végig egy anya nem mindennapi kihívásait: a sikereket, a csalódásokat és az elhivatottságot. A történetet olvasva új nézőpontból láthatjuk saját életünket is, az aprónak tűnő varázsait, az elmélyülő kapcsolatokat és az élményekkel teli hétköznapokat.

 

„Csak fel kell tenni a kérdéseket, szépen sorban, egyiket a másik után. És – ha megvan a végső válasz – tudni fogjuk, mi a helyes döntés.” 

Ááá, imádtam. Miért lett vége? Olyan szívesen olvastam volna még. Hálásan köszönöm az Írónőnek, hogy elküldte nekem a könyvet.

A történet röviden:

Egy család mindennapjait követhetjük nyomon, akik a városból vidékre költöznek egy nyugodt és csendes élet reményében. A történet kezdődik egy építkezéssel, amit sem csendesnek, sem nyugodtnak nem mondanék, majd folytatódnak gyermekáldással. Barátságok, új ismeretségek köttetnek, de izgalmas kalandokban sincs hiány. Betekintést nyerhetünk a mindennapi csodás pillanatokba, és a nehézségekbe, családi vitákba, anyagi gondokba. Mindezt őszintén, és kendőzetlenül tárja a család az olvasó elé. Tanúi vagyunk egy álom megszületésének, és a szerzővel sétálunk végig a rögös úton az álom megvalósulásáig.

Gondolataim:

Nagyon tudtam azonosulni a könyvvel, és az anyukával is. Ebben a történetben minden volt. Tabuk nélkül kapunk betekintést egy család életébe. Sokkal több ilyen könyvre lenne szükség a könyvesboltok polcain. Mert ez a kötet valódi helyzeteket, valódi problémákat, vicces, és nehéz pillanatokat mutat be. Végre egy anyuka, aki ország világ előtt ki meri mondani, hogy bár csodálatos az anyaság, a gyereknevelés, de piszok nehéz. Igen, lehet ujjal mutogatni, grimaszolni, ítélkezni. De nekem ne mondja senki, hogy minden nap minden percében a rózsaszín cukormázon csúszdáznak, mert nem hiszem el.

Csak azt sajnálom, hogy nem hamarabb találkoztam a könyvvel, mert akkor lehet kevésbé forráz le a közel 2 éves fiamat meglegyintő dac korszak. Jaj annyira láttam magunkat, amikor olvastam a könyvet. Az egyik percben egy angyal a gyerek, és bújik, a másik percben, meg mint akit megszállt az ördög. 🙂

Érzelmileg egy hullámvasút volt a könyv. Az egyik oldalon hangosan nevettem, a másik oldalon meg sírtam. Ez is olyan valódi volt. Pont mint az élet. Nem tudod mi vár rád 5 perc múlva.

Ami különösen tetszett, a sorok között megbújt mondanivaló. Egy anyuka, aki hosszú éveken keresztül otthon van a kicsi gyerekkel, majd később gyerekekkel, szeretne ismét magára találni. Szeretne kitörni a mindennapi mókuskerékből, valami olyat csinálni, amiben kiteljesedhet, mint nő, és mint önálló személyiség. Mindezt úgy, hogy ne vegyen el értékes időt a családtól. Nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Lehetne akár ez a könyv az útmutató az újrakezdéshez, amikor már a gyerekek nagyobbak, oviba, iskolába járnak, akkor ne érjen senkit váratlanul a nagy csend otthon, mert vannak, lesznek tervei a jövőre nézve.

Be kell vallanom, olvasás közben egy kicsit irigykedtem is. Mégpedig arra a közösségre, a barátokra, akik egymás szomszédságában vannak, akik számíthatnak egymásra, és bármikor egymás segítségére vannak. Komolyan nagyon szívesen felpakolnám a családot, és odaköltöznék, hogy legalább 1 ember legyen, akivel napközben egy kávé mellett lehetne váltani 2 szót, amíg a gyerekek eljátszanak az udvaron. Két éve vagyok itthon, de hiába töltünk kint sok időt, sokszor napokig csak a gyerekhez és a férjemhez tudok szólni, mert egy emberrel sem találkozunk. Lassan az ép elmém látja kárát. 😀

Csodálatos, de nem egyszerű az anyák dolga. Minden nap az idővel matekoznak, hogy minden beleférjen az adott napba, amit elterveztek. Egyszerre anyák, és feleségek, háziasszonyok, barátok, és dolgozó nők. 

Összefoglalva, remekül szórakoztam a könyv olvasása közben. Nekem megadta a kezdőlökést ahhoz, hogy cselekedjek, mert ha én nem, akkor mégis ki? 🙂 Lehet várni a csodát, hátha bekopogtat az ajtón, de sokkal több eredményt érhetünk el, ha teszünk is érte. 🙂 Nekem ezt adta útravalónak ez a kötet. Nagyon köszönöm. 🙂 

Borító:

Amíg el nem olvastam a könyvet, addig nem értettem, csak a vidám színeket láttam. Ami egyébként nagyon illik a történethez. De most, ahogy befejeztem az olvasást, már mást is észreveszek. Egy anyát, aki körül ott a család, a ház, az udvar, a virágok. Szóval szinte minden, amivel napi szinten foglalkozik.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Hugyec Anikó – Üres szívek

covers_771463.jpgSzerző: Hugyec Anikó
Cím: Üres szívek
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 87

„Néha ​nagyon messzire kell menekülnöd azért, hogy végül önmagadra találj.”

Kate esetlen, csúnyácska és magányos kislányként megtanulta, hogy az ember senki másra nem számíthat az életben, egyedül saját magára. Megsebzett szívét a múltban hagyva ezzel a tapasztalattal lép be abba az új világba, melynek ajtaja csak kevesek előtt nyílik meg. Gyönyörű, célratörő és független nővé válik, aki nem ismer akadályokat. Sikeres és gazdag üzletasszonyként minden hétvégén a város exkluzív szórakozóhelyein bulizik, és megkap minden férfit, akire csak vágyik. Egyet kivéve…
Amikor megismerkedik a titokzatos Joshuával, a jól megszokott, pedánsan felépített, stabilnak hitt világa hirtelen a feje tetejére áll. A páncélpajzs mögé bújt kemény nő kezdi elveszíteni önmagát. Vagy épp ezzel a találkozással lel rá a valódi énjére?

Hugyec Anikó kisregénye a mai társadalom torz tükörképe. Rejtélyekkel és valós problémákkal teli, szenvedélyes, ám messzemenőkig felszínes világot mutat be egy csipetnyi tiszta szerelemmel megfűszerezve.
Mindannyian tudjuk, hogy a tűzhöz elég egyetlen apró parázsdarab is, ha azt megfelelően táplálják. A kérdés csupán az, hogy a keletkezett lángot eloltani akarjuk vagy inkább tovább éltetnénk…

„A tökéletes világot csak te építheted fel saját magadnak!”

 

„Jól jegyezd meg, hogy a te szíved mindig üres marad! Érted?! Üres szívvel kell élned!”

Már nagyon vártam, hogy megoszthassam a gondolataimat erről a történetről. Kétszer is olvastam a megjelenés előtt, amiért nagyon hálás vagyon Anikónak, hogy ezt lehetővé tette a számomra.

A történet röviden:

Kate a középiskola szürke kisegere, a társai lábtörlője. Senki nem tudja róla, de érdekli a divat, és arról álmodozik, hogy egyszer majd ő is bekerülhet ebbe a világba. Sok évvel később a saját luxus lakásából indul dolgozni a saját, nagy hírnévnek örvendő szerkesztőségébe. Látszólag mindene megvan, szinte már irigylésre méltó az élete. Pénz, csillogás, hírnév, sikeres magazin. Az érzelmeket azonban messzire elkerüli. Sem barátok, sem a szerelem nem férkőzhet a közelébe, tökéletesen megelégszik a név nélküli alkalmi partnereivel. Azonban a semmiből feltűnik Joshua, aki megrengeti azokat a bizonyos stabilnak hitt falakat Kate körül.

Gondolataim:

Kedves olvasóm!
Volt már olyan pillanatod életed során, amikor elképzelted magad egy másik életben? Amikor elképzeltél egy nyugodt, kellemes légkörrel körülvett munkahelyet, ahol érzed, hogy megbecsülnek, és azt csinálhatod, amit szeretsz? Álmodtál már arról, hogy milyen lehet felülni egy repülőre, és elindulni bárhová a világba, pusztán azért, mert megteheted?

Kate igen.

Ha csak felületesen olvassuk ezt a kisregényt, akkor egy fájdalmas, mégis romantikus történetbe csöppenünk, némi erotikával megfűszerezve. Azonban, ha mélyebbre ásunk, és olvasunk a sorok között, akkor egy összetört szív, és egy földbe tiport lélek apró darabjait kapjuk. 

Sajnos napjainkban is vannak olyan esetek, amikor egy felnőtt ember, vagy egy diák minden ok nélkül beletapos a másik lelkébe. Pusztán élvezetből. A következményeit ennek mind ismerjük.

Ez történt Kate esetében is. Középiskolában ő volt a csúnyácska, szürke kisegér, akit mindenki lábtörlőnek használt. Az életéből hiányzott a szerető család, egy kedves barátnő, az önfeledt mindennapok. Ennek a megtört fiatal lánynak a történetét olvashatjuk Anikó legújabb kötetében.

Engem teljesen elvarázsolt ez az érzelmekben gazdag kisregény. Anikó mesteri módon bánik a szavakkal, és úgy adja át az érzelmeket az olvasónak, hogy szem nem marad szárazon. 

Aki már olvasott az Írónőtől, az tudja, hogy jó értelemben, de zseniálisan tudja félrevezetni az olvasót. A csattanó, a történetei végén mindig lenyűgöznek. Ebben az esetben sem volt másképp. Egy igazán rózsaszín, boldogsággal átitatott befejezést vártam. Majd jött a végkifejlet és mondanom sem kell, hogy mennyire meglepődtem. 

Az egész történet mondanivalója magával ragadott. Érzelmekben gazdag kisregényt tartottam a kezemben, és ahogy előre sejtettem, most sem okozott csalódást az Írónő. 

A karaktereket is megszerettem. Mindketten erős személyiségek, de hordozzák a saját keresztjüket. Az egész történet során végigkövethetjük a jellemfejlődésüket. 

Anikó nagy tanító, most is bebizonyította, hiszen most sem hagyott házi feladat nélkül. Én pedig igyekszem megragadni a lehetőséget.

A romantikus lelkű olvasóknak szívből ajánlom ezt a történetet.

Borító:

Vegyes érzéseim vannak a borítóval kapcsolatban. Amikor ránézek, akkor egy harsány, erőteljes színvilágot látok. Nekem, mint olvasónak, minden esetben Kate jut eszembe róla üzletasszonyként. Fotósként viszont zavarják a szememet a kiégett pontok. Nagyon erős, nagyon kontrasztos. Viszont ez is a főszereplőre emlékeztet. Szóval ezért mondom, hogy vegyesek az érzéseim. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Ellyne: Elysium

covers_762335.jpgSzerző: Ellyne
Cím: Elysium
Kiadó: PublishDrive
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 312
 

Brielle Witter azt hitte, hogy megtalálta az igaz szerelmet, gimis barátja, Mark Baker mellett.

A fiú vezette őt, egyengette az útját, mire rá nem jött arra, hogy azt az életet éli, ami nem őt teszi boldoggá, hanem Mark-ot.

A fájdalom, a megaláztatás, amit a lány elszenved miatta, arra készteti, hogy maga mögött hagyja a múltat, és új életet kezdjen egy Misthole nevű északi kisvárosban, mint feltörekvő zenész egy jól menő művészeti akadémián.

Itt ismeri meg az új kezdetet, és egy új lehetőséget, Jamie Henderson, a befutott senior éves gitáros személyében, aki bár elejétől fogva sejti, hogy Bri múltjával nincs valami rendben, mégsem tud parancsolni magának, és úgy dönt, megpróbálja meghódítani ezt az elveszett női lelket. Csak hát ő Bri mentora. A lány meg a diákja. Ezt a kapcsolatot pedig nem nézik jó szemmel az akadémián.

Vajon a jó útra tért múlt, a megbocsátás fog győzni a végén, vagy az új kezdet és a mindent felemésztő szenvedély?

 

„Azt mondják végig kell járnod a poklot ahhoz, hogy ki juss a fényre. Szerintem ez a boldogság esetében sincs másképp. Én most boldog vagyok – vallom be. – Erről szól az Elysium.”

Nagyon vártam ennek a történetnek a megjelenését, pedig csak éppen beleolvastam a fülszövegbe. Nekem elég volt annyi, hogy tudjam, imádni fogom, hogy megnéztem a szerzőt. 🙂 Nagyon köszönöm Ellyne, hogy elküldted nekem ezt a könyvedet is. 🙂

A történet röviden:

Brielle a középiskolás szerelmével él együtt. Azt hitte, hogy megtalálta az igazit, ám a rózsaszín köd a szeme előtt akkor kezdett el feloszlani, amikor megelégeli a sorozatos megaláztatást, amit Marktól el kell viselnie. Miután rájön, hogy nem a saját életét éli, akkor összecsomagol, és elhagyja Márkot.

Egy kisvárosba menekül, ahol a semmiből feltűnik egy ügynök, és felajánlja, hogy tanuljon náluk az akadémián. A mentora a hírhedt Jamie Henderson. A közös munka nem mindig megy zökkenőmentesen, de különösen a kettejük közötti izzás nehezíti a mindennapokat. De az egyikük a diák, a másikuk a tanár, így semmilyen magánjellegű kapcsolat nem lehet közöttük, amíg véget nem ér a képzés. De az a kérdés, hogy évekig kibírják-e a vonzalmat, kapcsolat nélkül?

Gondolataim:

Mint ahogy azt korábban említettem, nem olvastam el teljesen a fülszöveget, ezért igazi meglepetésként ért, amikor kiderült, hogy a zene köré épül a történet, nem csak felületesen van megemlítve. 

Egy fiatalos, lendületes, magával ragadó történetet kaptam. Most sem csalódtam Ellyne-ben. 🙂 Nagyon szeretem a stílusát, pedig én lassan már közelebb vagyok a 40-hez, mint a 30-hoz. (Na ezt a mondatot még leírni is fájt… 😀 ) 

Brielle karakterét nagyon szerettem. Sok mindent átélt nagyon fiatalon, de a szakadék széléről képes volt visszalépni, és segítséget kérni. Az ő jellemfejlődése a könyv során nagyon tetszett. Nehéz utat járt be, de sikerült talpra állnia, és sikerült maga mögött hagynia egy bántalmazó kapcsolatot. Ami lássuk be, nem olyan egyszerű, mint ahogy azt sokan gondolják.

Jamie már az első pillanattól kezdve szimpatikus volt. A híres rocker, aki bárkit, bármikor megkaphatna, aki lázad a szabályok ellen, aki valójában egy érzékeny lelkű pasi, akinek fontos a jövője, és aki az igazit keresi.

A kettejük kapcsolata nagyon tetszett. Mind az érzelmek, mind a történetük felépítése. Jamie már az első perctől Brielle-t akarta, de érezte, hogy van egy titok, amelyet mélyen legbelül őriz. Bár nem fogta vissza magát a lány közelében, mégsem volt nyomulós, szépen fokozatosan hódította meg a szívét. 

Ellyne nagyon szépen adta át az érzelmeket, a történet is folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet, egy percig sem unatkoztam.

Nagyban segített megismerni a szereplőket, és a bennük kavargó érzelmeket, és kétségeket a váltott szemszög. Így külön-külön beleláthattunk Brielle és Jamie lelkébe, és gondolataiba is.

A sorok között azonban fontos mondanivalóra találhat az olvasó. A testi, lelki bántalmazás témáját soha nem egyszerű szavakba önteni. Most sem lehetett az, azonban a gyógyulás folyamatába is beleláthattunk, a zene és a barátság erejét is megismerhettük.

Jamie zenekarának történetét szívesen megismerném, nagyon megszerettem őket. Minden srác egy külön egyéniség.

Akik szeretik a könnyed, romantikus történeteket, ami a zene köré épül, annak bátran ajánlom ezt a kötetet.

Borító:

Imádom! Én már „Ellyne-borítónak” hívom, ezer közül is felismerném. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Szollár Bence: Egy szál rózsa

 

covers_718523.jpg

Szerző: Szollár Bence
Cím: Egy szál rózsa
Kiadó: Underground
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 124

„Az egész jelenet, ami ott, az ajtóban játszódott le, csupán rémálomnak tűnt Emily számára. Egy lidérces látomásnak, amiből nemsokára ki fog szakadni, aminek véget kell érnie…”

 

„Csodát anélkül is tehet az ember, hogy angyal lenne”

Szerintem még soha nem tartott közel 2 hétig, hogy elolvassak 124 oldalt. No nem azért „ültem” felette ilyen sokáig, mert rossz lett volna. Egyszerre ennyi (hogy Bence szavaival éljek) lélekgyilkos thriller megemésztéséhez idő kell.

A Szerző, Frontláz című kötetét már korábban olvastam, így tudtam mire számíthatok. Na meg Bencét követem már egy ideje instagramon, tisztában voltam azzal, hogy nem esti meséket ír romantikus lelkű olvasóknak. 🙂 

Az Egy szál rózsa összesen 24 db novellát tartalmaz. Voltak benne könnyen emészthető olvasmányok, és olyanok is, amelyek után 1-2 napra bevallom, félre kellett tennem a kötetet. Leginkább 3 novella volt amelyik sokkolt:
– Szerencsekerék
– Parkoló
– A kert

Ezek mindegyike brutális volt számomra. Bence megragadta azt az egy dolgot, ami abszolút ki tud borítani. Mégpedig a gyerekek bántalmazása. A fent említett 3 novellából kettő e köré a téma köré épül, a harmadiknak pedig a kegyetlen brutalitása volt az, ami egy kis időre összetörte a világomat. 

De úgy gondolom, hogy pont emiatt tetszene a műfaj kedvelőinek ez a kötet. Azoknak ajánlom akik szeretnek borzongani, és akik nem riadnak vissza a könyvekben megírt erőszaktól. 

A Szerencsekerék című novellát például el tudom képzelni egy igazán ütős thriller prológusaként. Szóval Bence, csak azt tudom javasolni, hogy ragadd meg az alkalmat, és bontsd ki a történetet. Szedd darabokra, majd tárj az olvasók elé egy hátborzongatóan olvasmányos regényt a thriller kategóriában, mert meg tudod csinálni. 🙂

Az egész kötet úgy volt felépítve, mint egy hullámvasút. Elindulsz lentről szépen lassan, érzed, hogy hamarosan felérsz a sínpár tetejére, és már előre érzed a gyomrodban a zuhanás okozta feszültséget. Mint az első 3 novellánál. A Pizzafutár és A boncmester a készülődés a nagy zuhanásra, majd megérkezel a hullámvasút tetejére a Romok között című novellával. Ez a jó értelemben vett hullámzás jellemzi az Egy szál rózsa című novelláskötetet. Nincs az összes kegyetlenség az olvasóra zúdítva, hanem fokozatosan kap egy kisebb szeletet belőle.

Nem tagadom, volt olyan novella, amit megkönnyeztem. A torta című történeten összeszorult a gyomrom, pedig sejteni lehetett a végét, de mélyen legbelül ezért bíztam benne, hogy tévedek.

Összegezve, a thriller és a novella kedvelőinek ajánlom ezt a kötetet. Vagy ha csak ismerkednél a Szerző írásmódjával, akkor olvass bele a kötetbe, nem fogod megbánni. 🙂

Egy negatívumot tudok csak elmondani róla, azok pedig az időnként előforduló helyesírási hibák. Azokat a szemeim mindig kiszúrják, nem tudok elsiklani felette. 

Borító:

A maga egyszerűségében így tökéletes. Nekem tetszik. A vörös rózsa a fekete háttér előtt nagyon el lett találva. Mivel ismerem már Bencét (kijelenthetem ezt így? 🙂 ), a borítón szereplő 18-as karika nekem egyértelműen nem az erotikus vonalat juttatta eszembe. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Darvas Petra: Mágusok Kelyhe

 

covers_720866.jpg

Szerző: Darvas Petra
Cím: Mágusok kelyhe
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 440

 

Nem minden portál, ami villan.
Vagy mégis?
Navatlonban a méltóságok egymás ellen fordulnak, a herceg eltűnik, Borrao az apját megmentő elixírért indul. Tigrato sem pihen: egy különleges kehely segítségével varázserőt szerez.
Mielőtt találkoznak, Gary, Emma és Lora varázslatos és veszélyes események során egyre jobban kiismerik képességeiket. Sorsuk már nemcsak a gloxántól, hanem a Mágusok Kelyhétől is függ – mindkettőt el kell lopniuk a helytartó erődjéből. Gary tudomására jut, mit követett el nagyapja a múltban, és egyszerre értelmet nyer Tigrato indítéka is.
A cél felé tartva kalandos útjukat titkok, hazugságok, egymás közti súrlódások is nehezítik.
Bár sürgeti őket az idő, letérnek az útról, hogy támogassák Borraót feladatában. Vajon ez mennyiben hátráltatja a csapatot? A fiú is viszonozza majd a gesztust?
A siker egyre biztosabbnak tűnik.
De a mágiának más terve van.

„Jobb a rosszat ismerni, mint bármely bizonytalansággal együtt élni.” 

Az első rész után szinte azonnal kezdtem is a második rész olvasását. Nagyon köszönöm Az Írónőnek, hogy elolvashattam ezt a részt is.

 

A történet röviden:

Az események ismét Navatlonban játszódnak. Tigrato eltűnik,mielőtt az általa összehívott tanácsra érkező nemesek megérkeznek, akik szinte azonnal egymás torkának is esnek. A herceg felfedi kilétét, és Geryvel elindulnak, hogy megtaéűéják a Mágusok Kelyhét. Ezzel nemcsak a varázslókat szabadítanák ki, hanem segítene Gerynek, Lorának és Emmának visszajutni a saját világukba. Az sem egy elhanyagolható szempont, hogy a kehely nélkül Tigrato sem birtokolna mindent elpusztító varázserőt.

A főhőseinket egyre veszélyesebb kalandok várják, ami során kiismerik a saját varázserejüket, azonban még mindig nem biztosak abban, hogy kiben bízhatnak meg. Miközben Borrao segítségére sietnek, aki az életmentő elixírért indul, amivel az apját megmentheti, féltve őrzött titkokra derül fény.

Gondolataim:

Nálam már az első könyv is nagyot ütött, na de ez a rész vitt mindent. Még izgalmasabb volt, mint az első, ami az egész Navatlonban játszódó eseményeknek a felvezetője volt. A főszereplőink már nem ismeretlenek, viszont nemcsak bizonyos jellemvonásaik változtak, hanem az erejük is. Sokkal erősebbek, ezáltal sokkal összeszedettebbek, megfontoltabbak lettek. Mondjuk Lorának lenne még mit csiszolnia modorán, de nekem tetszik, hogy kitűnik a többiek közül. A határozott, magabiztos fellépését sok katona megirigyelhetné a történetben. 🙂

Ebben a kötetben több mágiát kapunk, sűrűsödnek az események, viszont választ kapunk sok olyan kérdésre, ami az első részben fogalmazódhatott meg bennünk.

Darvas Petra a tökéletesen felépített világot csiszolgatta még egy kicsit, ami már szinte gyémántként ragyog. Az írásmódja, az események láncolata, és ahogy ezt az olvasók elé tárta egy vérprofi fantasy íróra vall. Szinte el sem akarom hinni, hogy ez a második regénye a szerzőnek. Milyen lehet akkor a befejező rész?

Petra mesteri módon csigázza fel az olvasó érdeklődését a folytatást illetően, ugyanis ez a kötet is olyan végkifejlettel zárult, ami miatt már most érzem, hogy nagyon hosszú hónapok várnak ránk a befejező rész megjelenéséig.

Az események egymásra építése nagyon tetszett. Kapunk egy kis szeletet a múltból, ami választ ad a jelenben játszódó eseményekre. A szereplőinkkel kapcsolatban viszont az egész történet alatt kettős érzéseim voltak. Hol kedveltem őket, hol haragudtam rájuk. Pontosan ezek miatt az érzelmi hullámvasutak miatt várom nagyon a befejező részt. 🙂 Biztos vagyok benne, hogy az is olyan lesz, amitől leesik az állam.

Ami még nagy kedvencem mind a két részben, hogy a történet elején belecsapunk a lecsóba. Szinte még felocsúdni sincs időnk, és máris rejtélyekkel és varázslattal vagyunk körülvéve. Na de a történet vége… Egy kellemes levezetőnek tűnik, de olyan végszóval ér véget, hogy az állam is leesik tőle. 😀

Borító:

Az egész sorozatnak olyan kifejező a borítója. Ebben sem csalódtam, nagyon tetszik. 🙂 Visszaadja a történet hangulatát. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Darvas Petra: Ikrek Mágiája

covers_651623.jpg

Szerző: Darvas Petra
Cím: Ikrek Mágiája
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 390

Gary szerint a lány, aki az előbb pattant ki a szomszédos ágyból, legalább annyira nem illik ebbe a középkori környezetbe, mint ő.
Aggasztó a helyszín: szokatlan időjárás, furcsa növények, titkolózó, szorongó emberek. Ráadásul ott van velük egy néma, csuklyás fickó, na meg az a barátságtalan fiú is. Aztán újabb lány érkezik a világukból, akinek már sokkal jobban tetszik Navatlon városa és a királyi kastély.
Végül nincs más választásuk, elindulnak az erdei úton egy elátkozott várban nyugvó mágikus kőért, a gloxánért. Annak varázsereje az egyetlen, mely megvédheti a népet a gyilkos tűzmágustól, őket pedig hazajuttathatja.
Vagy nem.

 

„Mindenki számára létezik olyan jövő, amelyben boldog. A döntéseinken is múlik, hiszen minden lehetséges jövőt felülírhat a szabad akarat.” 

Szerintem ezzel a könyvvel már a megjelenése óta szemezgetek. Amikor megkeresett az Írónő, hogy lenne-e kedvem elolvasni, egy pillanatig nem haboztam, és örömmel mondtam igent. Ezúton is nagyon szépen köszönöm a lehetőséget.

A történet röviden:

Az események Navatlonban játszódnak, ahol a főszereplőink egy számukra ismeretlen helyen, és szokatlan ruhában térnek magukhoz. Lora és Gary nem egy nyelvet beszélnek, mégis megértik egymást. Alíg térnek magukhoz, amikor egy mogorva idegen, egy rémisztő csuklyás alak, és egy tóból kihúzott lány csatlakozik a  kis csapathoz. 

Navatlon lakóit rettegésben tartja egy ismeretlen mágus, aki egyik pillanatról a másikra képes házakat porig égetni. A csapat feladata, hogy megszerezzenek egy mágikus követ, a gloxánt, ugyanis ez az egyetlen, ami megvédheti a város lakóit a tűzmágustól. A küldetésük azonban nemcsak veszélyekkel van tele, hanem titkokkal, és rejtélyekkel is.

A gloxán megtalálása azonban nemcsak a tűzmágus ellen használható, hanem annak segítségével Lora, Emma és Gary hazajuthatnak a saját világukba. A kérdés már csak az, hogy sikerül-e véghezvinni az akciót.

Gondolataim:

Mint azt már többször említettem, a fantasy már nagyon régóta a könyvmolyságom része. Mindig nagy örömmel veszek kézbe olyan könyvet, ami ebben a zsánerben íródott, mert tudom, hogy nem fogok csalódni. Különösen akkor, ha azt a fantasy történetet magyar szerző írta. Komolyan, jobbnál jobb olvasmányok kerülnek ki a könyvesboltok polcaira. 

A történet minden felvezető nélkül, Navatlonban indul, ahol idegenek között, szokatlan öltözékben térnek magukhoz a szereplőink. Lora a vagány, határozott csaj, aki 100 %-on pörög, és Gary a csendes, visszahúzódó kamasz fiú. Egymás szöges ellentétei. Az ő csapatukhoz tartozik Emma, aki képes visszafogni Lorát, és felrázni Geryt. 

Tetszett a szereplőink kidolgozása, mert megmutatta, hogy ennyire eltérő személyiségű emberek is képesek együttműködni, anélkül, hogy egymás torkának esnének.

Maga a történet izgalmas volt, fordulatos, és titokzatos. Nem volt sablonos, különleges helyszínek, nevek, és események láncolata színesítette a történetet. Egy jól kidolgozott világban járunk, ahol egyszerre van jelen a főszereplőinknek köszönhetően a manapság használatos szleng, a humor, és a középkori világra jellemző értékrendek. Ez a két világ tökéletes összhangban van egymással, egyik sincs eltúlozva.

Darvas Petra olyan érzékkel adta át az olvasóknak a mágia világát, hogy úgy éreztem magam olvasás közben, mintha egy nagyon izgalmas mozifilmet néznék, aminek kíváncsi vagyok a végére, mégsem szeretném, hogy véget érjen, mert minél több ideig szeretnék az események részese lenni.

De ha már a végénél járunk. A könyv vége ledöbbentett. Vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy nem hittem el, hogy itt van vége. Az utolsó oldalakon kapunk egy – az eseményekhez képest – nyugis lezárást, majd jön egy utolsó mondat. Na az egy igazi jobb egyenes volt. Én azon szerencsések közé tartozom, akiknél már ott van a folytatás (ezzel megelőzvén az agyvérzést a hosszú hónapok várakozása miatt 😀 ), és amint befejeztem az ajánló megírását, már vetem is bele magam a folytatásba, hogy megtudjam mi lesz a szereplőink sorsa. 🙂

Biztos vagyok benne, hogy a második rész is tartogat meglepetéseket, és izgalmakban sem lesz hiány. Az Ikrek Mágiáját szívből ajánlom a fantasy rajongóinak. 🙂

Borító:

Imádom. Nekem nagyon tetszik, Kifejező, és a színei.. 🙂 Imádom. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Bauer Barbara: Fény a dombok mögött

covers_759035.jpg

Szerző: Bauer Barbara
Cím: Fény a dombok mögött
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 304


A ​Fény a dombok mögött sokak előtt már ismert történet. A rendkívül tehetséges vak zongorista, az olasz Julietta és a patikus családba született, önmagával vívódó magyar lány, Réka története 2015-ben jelent meg Vakrepülés címmel. A két lány élete összefonódik, a kapocs pedig a múltban keresendő. Az eredeti regényben az ő sorsuk alakulását követheti nyomon az olvasó, miközben a múltban még kisfiúként, a jelenben már érett férfiként megjelenik Federico.
Juliettát a vaksága, Rékát a családi hagyomány szorítja korlátok közé. De vajon a sorsfeladatunk beteljesülése valóban másoktól, élethelyzetektől, vagy csak és kizárólag önmaguktól függ? A regény erre keresi a választ a két lány történetén keresztül, az ő szemszögükből.
Az új, bővített kiadásban Federico már nem csak egy szereplő, hanem kibontakozik az ő története is, az ő szemén keresztül is láthatjuk az összefonódó életek alakulását.

 

„A szíveddel láttad őt. A lelkeddel érezted. A hangokkal bármikor szólhatsz hozzá…”

Bauer Barbara legújabb könyve sokaknak ismerős lehet, ugyanis korábban Vakrepülés címmel már megjelent, a Fény a dombok mögött pedig ennek a könyvnek a kibővített, átdolgozott változata. Nagyon szépen köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy megjelenés után elküldte nekem.

A történet röviden:

Julietta egy olasz kisvárosban él a szüleivel. Gyönyörű énekhangja mindenkit elvarázsol, a zongorajátéka édes, mint a méz. A szülei üzletében segít ahol tud. Életvidám, soha nem panaszkodik, pedig a körülötte lévő világot nem látja. Vakon született. 

Réka egy ejtőernyős balesetből tér magához a kórházban. A csodával határos módon túlélte a zuhanást. Azonban a balesete kellett ahhoz, hogy kinyissa a szemét, és mélyen magába tudjon nézni. Amikor egyre különlegesebb dolgok történnek vele, akkor szakemberhez fordul, hogy megértse az őt körülvevő eseményeket. 

A két lány története egy ponton összekapcsolódik. Akkor megértjük az események alakulását, és választ kapunk a miértekre is.

Gondolataim:

Ez a történet egy utazás az emberi lélek legmélyére, ahol a főszereplőnk a vele történő szokatlan események okait szeretné megérteni, és a kérdéseire választ kapni. Én nem vagyok a lélekvándorlás nagy szakértője, de kíváncsian vetettem bele magam az olvasásba. Viszonylag hamar rá is jöttem, hogy mi a kapcsolat Réka és Julietta között. De ez annak köszönhető, hogy Bauer Barbara ismét olyan szépen fűzte össze a szálakat, lépésről lépésre vezette rá az olvasót a megoldásra.

A történet magával ragadott, könnyű volt olvasni, és amíg a szereplőinkkel utaztam, addig nagyon sokszor eszembe jutott, hogy napjában mennyi panasz hagyja el egy ember száját. Panaszkodunk, ha túl meleg van, azért is ha túl hideg. Panaszkodunk, ha kihűl a kávé, ha sáros az út, és még sorolhatnám. De itt van Julietta, aki vakon született, a szülővárosát, de még csak a szülői házat sem nagyon hagyta el, mégis tudott örülni minden apró részletnek, amivel a mindennapokban találkozott. Nem a szemével látott, hanem a szívével, és az angyalok hangján közvetítette a lelkében megszülető érzéseket. Példamutató személyiség mindenki számára.

De itt van Réka is, akinek meg van mindene. Nagyon küzdeni sem kellett érte, csak elvégezni a kötelező iskolákat, hogy majd át tudja venni a stafétabotot a családi gyógyszertárban. A jövője már kicsi korától kezdve el volt rendezve, ő mégsem volt boldog, mert ezt az életet nem érezte sajátjának. Az álma a repülés volt, utasszállítót  szeretett volna vezetni, de én úgy érzem (és ő is), hogy nem küzdött eléggé. Van az a pont, amikor nem másoknak kell megfelelni, hanem a saját utunkat kell járni, még akkor is, ha ez az út rémisztőnek tűnik, és sok buktatót ígér. Számomra Réka is egy olyan karakter, akiből meríthet az olvasó.

Mind a két lány tanított valamit. Nekem legalábbis biztosan. Biztos, hogy a saját életünket éljük? Miért akarunk mindenáron megfelelni másoknak? Miért nem a saját álmainkért küzdünk, és miért éljünk inkább mások álmait?

Rékának köszönhetően meghoztam olyan döntéseket, amelyeket biztos, hogy még sokáig halogattam volna. Juliettának hála pedig észreveszem az olyan apróságokat, amelyek eddig elkerülték a figyelmemet. Ráadásul elkezdtem zongorajátékokat hallgatni, ami eddig soha nem fordult elő velem, és azt kell mondjam, hogy valóban nyugtató hatása van. Egészen addig, amíg végig nem olvastam a könyvet hallgattam a zenét, de olyan kellemes hangulatot idézett, hogy szeretném bevezetni a mindennapokba. 🙂

Ismét egy olyan élményt kaptam az Írónőtől, amit viszek magammal, és igyekszem hasznosítani a tanultakat. Bauer Barbara csodálatosan adja át a szereplőink érzéseit, megnevettet, könnyekre fakaszt, fogja a kezed, és tanít. Terel a saját utad felé. Nem tudok elég hálás lenni ezért a történetért. Köszönöm!

„A szemed vak, viszont a szíved mindent lát.”

Borító:

Gyönyörű, mint az összes Bauer Barbara könyv borítója. A színek beszédesek, és figyelemfelkeltőek. Nekem nagyon tetszik.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu) 

by - Itt lehet hozzászólni!

Sáfrán Judit: Az írisz emlékei

covers_729797.jpgSzerző: Sáfrán Judit
Cím: Az írisz emlékei
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 622
 

Egy ​lány, aki mindent elfelejtett.
Egy férfi, aki sötét titkot őriz.
Két lélek, mely örökre összeköttetett.

A tizenhat éves Cylia öt évvel ezelőtt elveszítette minden emlékét, s azóta sem sikerült azokat visszanyernie. Az éjszakánként rátörő rémálmok miatt pszichológushoz jár és az ő segítségével igyekszik helyretenni zavaros világát, ám ezt a szülei nem nézik jó szemmel.
Amikor egy rémisztő támadás alkalmával a valóságban is szemben találja magát álombeli megmentőjével, Keinnal, ráébred, hogy képzelgéseinek köze lehet a múltjához, és senki sem az, mint akinek mutatja magát.
A válaszok után kutató lány szembesül az igazsággal, miszerint egy hátrahagyott uralkodói ház leszármazottja, akit ellenségei, a hitetlenek üldöznek. Döntésre kényszerül; választhatja szülei bujdosó életét, vagy visszatérhet szülőhazájába, hogy megismerje a múltját, és vele együtt felvállalja a trónörökös szerepét.
Vajon képes beteljesíteni a sorsát egy párhuzamos világban, ahol mindent áthat az istenek ereje?
El tudja fogadni, hogy az életével mostantól nem csak ő rendelkezik?

Az Örökölt királyság lendületes, lebilincselő első kötete egy nem mindennapi világba kalauzol el, ahol az emberi életek szétszakíthatatlanul összekapcsolódnak. Bele mersz vágni az utazásba?

 „A zene az egyetlen olyan eszköz, amely mindenki nyelvén szól, és többet mond bármely szónál.”

A fantasyvel való kapcsolatom hosszú-hosszú évekre vezethető vissza, ha nincs ez a zsáner, akkor ez a blog sem létezne, és én is lemaradtam volna erről a rengeteg pozitív olvasásélményről, amiket az elmúlt években megéltem. Kezdem azt gondolni, hogy van benne egy radar, ami már a megjelenés előtt „kiszagolja” azokat a könyveket, amelyeket imádni fogok. A borítóleleplezés pillanatában már éreztem, hogy ez az én könyvem lesz. 🙂 Megtisztelő volt az Írónő megkeresése, köszönöm szépen, hogy elolvashattam a könyvet.

A történet röviden:

Cylia az 5 évnél régebbi életére nem emlékszik. Nem tudja mi volt a kedvenc elfoglaltsága, nem emlékszik legjobb barátokra, nyaralásokra, gyakorlatilag semmire. Jelenlegi legjobb barátnője Sophie, aki egyben a pszichológusa is. Vele megosztja a folyamatosan visszatérő rémálmait, egy nap azonban teljesen ledöbben, ugyanis az álmában látott titokzatos idegen megjelenik, és úgy tűnik, hogy Sophie nagyon is jól ismeri.

Cylia elkezd nyomozni, hogy kiderítse ki is ő valójában, és miért titkolózik előtte mindenki. Arra azonban nem számít, hogy egyik nap még egy egyszerű kamasz lány, a másik nap pedig már a Kegyelem Földjének leendő királynője. Döntés elé kényszerül: marad az ismert világban a szüleivel, vagy vállalja a rá leselkedő veszélyt,  visszatér Dáliába, és megismeri az országát, a szokásokat, és saját magát. 

Gondolataim:

Azt kell mondjam, hogy a magyar írónők olyan fantasyt tudnak kiadni a kezeik közül, amitől leesik az állam. Imádtam a könyv minden sorát! Egy pillanatra sem unatkoztam, ha tudtam volna, akkor egyszerre két oldalt olvasok, mert olyan izgalmas volt, hogy alíg vártam a soron következő eseményeket. Minden oldal, minden fejezet tartogatott számomra meglepetéseket, és már a legelején magával ragadott a „hűha” érzés. Na de a könyv vége.. Ott tényleg leesett az állam. Nagyon várom a folytatást, hogy választ kapjak a kérdéseimre.

Egy tökéletesen felépített, és kidolgozott világban járunk, ami tele van titkokkal, rejtélyekkel, veszéllyel, izgalommal, és mély érzésekkel. Egy olyan világban járunk, ahol mindenkinek van múltja, mindenkinek vannak titkai, nem tudhatod, hogy mi leselkedik rád a sarkon túl, és nem tudhatod, hogy kiben is bízhatsz meg. Egyszerűen zseniális. A regény terjedelmétől kicsit tartottam, mikor elkezdtem olvasni, de annyira gyorsan lehetett vele haladni, hogy fel sem tűnt a hossza.

A karakterek jól kidolgozottak voltak, nekem különösen tetszett Erik ábrázolása. Az apja árnyékában él, hajtja a bizonyítási vágy. Kein és a közte lévő szócsatákon pedig jókat mosolyogtam. Tényleg olyanok voltak, mint két óvodás. 😀

Annyira egyedi világot alkotott Sáfrán Judit írónő, amivel eddig nagyon ritkán találkoztam. Semmilyen elcsépelt, unalmas karakter nem volt a történetben. A kötetben megjelenik a vallás, viszont nem a klasszikus vallási motívumok szerepelnek a kötetben. Ezért annak is élvezetet okoz majd a könyv olvasása, akik tartózkodnak ettől a témától.

Amikor azt gondoltam, hogy véget értek a szereplőink kalandjai, és végre megpihenhetnek, akkor egy olyan csavarral zárta le a sorozat első részét a szerző, amire tényleg csak azt tudom mondani, hogy zseniális.

Szerintem órákig tudnék még áradozni erről a kötetről, de ezt tényleg olvasni kell. Letehetetlen, izgalmas, fordulatos. A fantasy kedvelőinek szívből ajánlom. Én már nagyon várom a folytatást, biztos, hogy el fogom olvasni!

Borító:

Gyönyörű. Annyira visszaadja az egész történet hangulatát. A motívumok, a színvilága, mindez egy fehér háttéren, megjelenítve minden fontos elemet, apró részletet. Ilyen tökéleteset csak Ashley tud alkotni. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem

covers_542647.jpg

Szerző: Bauer Barbara
Cím: Kétszáz éves szerelem
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2019
Oldalak száma: 320

Szentirmai ​Róza egy isten háta mögötti faluban él fiával, a tizenegy éves Janóval. Családjában a bábamesterség anyáról lányára szálló tudomány – őt is szívesen hívják, ha gyermek érkezik a házhoz. De ismer gyógyírt a női test és lélek minden bajára, kezében van a csábítás és a testi örömök fokozására szolgáló csodaszerek titka, ahogy az összetört szívek balzsama is, férfinak, nőnek egyaránt. A faluban az a szóbeszéd járja, hogy tudása nem e világi: felmenői között boszorkány is akadt. Úgy látszik, csak a saját életét nem tudja egyenesbe hozni, az egyetlen férfi, akit valaha szeretett, gyűlöli. Egy napon Rózát furcsa, valóságosnak tűnő álomból ébresztik. Míg álmában máglyára vetették, a valóságban a háza ég le. Bár fiával sértetlenül megmenekülnek, hamuvá és porrá lett életükből semmi más nem marad, csak egy bordó, bőrkötéses könyv – egy hosszú évszázadokat átfogó napló, mely a semmiből került elő, benne egy üzenettel. Róza késztetést érez, hogy beleírjon egy kérdést a bordó könyvbe, melyre megdöbbentő módon válasz érkezik. Válasz – kétszáz évvel korábbról. Róza kíváncsian ered útnak, hogy megtudja, ki írhatta a sorokat. Miközben az árvíz után újjászülető Szeged utcáit járja a könyvvel a kezében, egyre többet tud meg egy olyan világról, amelynek már a nyomai is csak az emlékezetben élnek. A könyv sorai az egykori Boszorkányszigetre vezetik, ahol a fák és gyomok között meghallja a múlt suttogását, a talpa alatt pedig megérzi az egykori máglyák hamujának perzselő érintését. Bauer Barbara új regénye egy évszázadokon átívelő, mágikus szerelem története, melyben párhuzamosan elevenedik meg a híres szegedi boszorkányperek sötét időszaka és a két világháború közötti Magyarország falusi valósága. A nagy kérdések – hogy mit jelent nőnek lenni, mi kell a boldogsághoz, mi vezet az igaz szerelemhez – talán minden korban ugyanazok. Egy azonban biztos: férfi kell hozzá, mégpedig az igazi!

 

„De a némaságból nem lehet építkezni. A ki nem mondott szavakkal nem lehet vitatkozni.” 

Bauer Barbara neve számomra egyet jelent a tökéletes kikapcsolódással, és az 5 csillagos történettel. Nagyon szépen köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy elolvashattam a Kétszáz éves szerelem című kötetet.

A történet röviden:

Szentirmai Róza egy kis faluban él a fiával. A bába mesterséget az anyjától tanulta, ő pedig az ő anyjától. Több generációkon átívelő, anyáról lánygyermekre öröklődő mesterség az övék. Egy éjszaka különös álomból rázzák fel. Álmában lángok csapnak fel, érzi a forróságot, hiszen boszorkányként máglyára vetették. A valóság azonban a háza ég. A fiával sértetlenül ki tudnak menekülni a lángok közül, azonban szinte mindenük odaveszett. Egy piros, bőrkötéses könyvecskét kivéve, amit Róza sértetlenül emelt ki a hamu közül. A könyv titkára hamar fény derül, amikor váratlanul megszólítja a lányt. De aki szól hozzá, az kétszáz évvel korábban élt, Szegeden. Róza útnak indul, hogy megfejtse a könyv titkát, azonban a saját származásával kapcsolatban is meglepő felfedezéseket tesz. Vajon miért viszi a könyv egy olyan helyre, ahol boszorkányokat vetettek máglyára? Ki is ő valójában?

Gondolataim:

Alíg bírtam letenni ezt a könyvet. Soha nem vonzott igazán a családfa kutatás, de ahogy a történet végére értem, kedvet kaptam visszautazni a múltba, kutatni az őseim után, megismerni a történetüket, a foglalkozásukat. Ki tudja mire bukkannék. 

Mindig érdekeltek a boszorkányokkal, a boszorkánysággal kapcsolatos történetek. Jó néhány cikket el is olvastam korábban ebben a témában, így izgatottam vettem kezembe ezt a történetet is. De sokkal többet kaptam, mint egy izgalmas időutazás. Egy igaz szerelem, és a gyötrő fájdalom története bontakozott ki a lapokon, Bauer Barbarától megszokott igényes, olvasmányos stílusban. 

Ezzel a kötettel sem okozott csalódást az Írónő. A lírai írásmódja mindig magával ragad. Gyönyörű szóhasználat, érzelmek sokasága jellemzi az Ő könyveit. Ez a történet, mint ahogy korábban is említettem, 200 évet repíti vissza az olvasót az időben. Abban a korban járunk, ahol még jelen van a boszorkányság, és ahol nőket, és férfiakat égetnek el máglyán, ha azt gondolják róluk, hogy a mágia követői. 

A könyv olvasása során úgy éreztem, hogy az Írónő végig fogja a kezem, és szépen lassan utat mutat, terelget, ahogy Rózát is, és a történet végére kitisztul a kép, minden kérdésünkre választ kapunk. Nagyon sok jelölőcímkét használtam el, amíg az utolsó oldalt is elolvastam. A gondolatok megszólítottak, elmerengtem, és ezeket a gondolatokat viszem tovább magammal az utamon.

Ahogy a szereplőink utcáról utcára bejárták Szegedet, gondolatban én is velük tartottam. Ennek a könyvnek a hatására szeretnék még egyszer visszamenni a városba, és most már célirányosan bejárni azt a környéket, ahol Anna és Imre élt 1728-ban, és ahol az utcákat rótta Miklós és Róza 1928-ban.

Aki egy érzelmekben gazdag, izgalmas, olvasmányos időutazásra vágyik, annak szívből ajánlom ezt a történetet.

Borító:

Gyönyörű, mint a szerző összes könyvének a borítója. 🙂 A színei, a háttér textúrája, a törések, mind egyediek, és figyelemfelkeltőek.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)