A. M. Jenkins: Night Road – Éjjeli utazás

 

covers_41776.jpgSzerző: A. M. Jenkins
Cím: Night Road – Éjjeli utazás
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2019
Műfaj: Szórakoztató irodalom – krimi
Oldalak száma: 286

 

A fiú arra kényszerül, hogy váratlanul útra keljen.
Erőt kell gyűjtenie, hogy szembeszálljon legsötétebb félelmeivel… Cole számára az élet kötéltánc. A napfény a halálos ellensége: egyetlen hiba elég hozzá, hogy csapdába essen és egy koporsó fedelét bámulja belülről az örökkévalóságig…

 

 

 

Ezennel a 6 könyvből álló TBR listámból egyet ki is húzhatok. 

Köztudott, hogy imádom a vámpíros történeteket, ezért is vettem meg ezt a könyvet egy raktárvásár alkalmával. Nem nagyon szokott foglalkoztatni, hogy molyon milyen értékelései vannak egy kötetnek, mert volt arra példa, hogy egy 90% feletti könyvet nagyon nem szerettem, de olyan is, ami nagyon alacsony százalékon állt, és mégis kellemes csalódást okozott.

Ennél a könyvnél viszont megértem az alacsony százalékos értéket. Bajban vagyok, hogy írjam le, hogy miről is szólt, mert gyakorlatilag semmiről.

A történet röviden:

A főszereplőink az éjszaka szülöttei, nem mehetnek napra, mert bár csontig ég a bőrük, mégsem halnak meg, és kizárólag vérrel táplálkoznak. Mégsem hívhatjuk őket vámpíroknak, ugyanis ők hemorovok, röviden hemók. Az omnik, vagyis az emberek biztosítják számukra a táplálékot. Vagy önszántukból, vagy tudtukon kívül.

Sandor, egy gyakorlott hemo elkövetett egy hibát. Megölt egy omnit. A véletlen balesetet Gordonak hívják, aki egy durcás kisgyerek. Valahol megértem őt is, mert nem könnyű egyik pillanatról a másikra elveszíteni önmagát, és az új környezethez, az új életéhez alkalmazkodni, na de a kocsi hátsó ülésén duzzogni, az azért nekem sok volt.

Johnny (a hemok vezére (?) ) hazahívja Colet, egy másik tapasztalt és sokat látott hemot, hogy segítsen Sandornak, vezessék be Gordot a világukba. Bár nem megy minden zökkenőmentesen, igyekeznek eleget tenni a kérésnek. Autóba ülnek, és mennek egyik helyről a másikra.

Na kb ennyiről szól a történet.

Gondolataim:

Elolvastam, mert reméltem, hogy valami csak kisül ebből a sztoriból, kapunk valami pluszt, de csalódnom kellett. Ha egy kicsit hosszabb lett volna a történet, hátha olvasmányosabb lett volna! Sajnáltam, hogy a szereplők nem voltak kidolgozva, szinte semmit nem tudtunk meg róluk. Oké, Cole fotózott, viszont engem, mint fotóst mélyen érint, hogy állítása szerint szerette csinálni, mégis félvállról vette a képeket. A képek történeteket mesélnek, érzéseket adnak át, emléket állítanak. Nem csak úgy vannak.

Sajnáltam, hogy mindenbe belepiszkáltunk egy kicsit, de semmiről nem tudtunk meg konkrétumot. Honnan jött Johnny? Ki ő? Mi Sandor története? Vagy ki az a titokzatos hemo, és mi lett volna az ő szerepe a történetben? Több kérdésem van most hogy elolvastam a könyvet, mint mielőtt elkezdtem volna, ugyanis a fülszöveg nem sok útmutatást nyújt. Bár most, a könyv elolvasása után azt kell mondanom, hogy nem túl sok köze van a történethez.

Azon pedig különösen jót mosolyogtam, hogy a molyon a címkék között a pszicho-thriller szerepel. Hát ez a könyv minden, csak nem pszicho-thriller. 🙂

Borító:

Nem rossz, de nem az igazi. Amikor ránézek, mindig a Vámpírnaplók (a sorozat) egyik jelenete jut eszembe. 

Sajnálom, de nem tudom jó szívvel ajánlani senkinek ezt a könyvet, mert rettenetesen unalmas, kidolgozatlan a történet is és a szereplők is, és gyakorlatilag semmiről nem szól. Jó szívű akartam lenni és 3 csillagot adni, de nem tudok. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

R. S. Grey – Not ​So Nice Guy – Nem is olyan rendes srác

covers_623567.jpgSzerző: R. S. Grey
Cím: Not So Nice Guy – Nem is olyan rendes srác
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2020
Műfaj: romantikus-Rubin pöttyös
Oldalak száma: 278 

– ​Úristen! Hát ő meg kicsoda? – Gyakran kapom meg ezt a kérdést.
– Ja, hogy ő? – válaszolom. – Ő csak Ian.
„Csak Ian.” A „Csak Ian” az évszázad legbénább jellemzése.
Csak a Mona Lisa. Csak a Taj Mahal. Csak Ian, az unalmas kockahasával
és a sablon gödröcskés mosolyával, mi?
Csak Ian… csak a legjobb barátom.

Elképesztően közel állunk egymáshoz, olyan mélyre jutva a barátzóna állapotába, hogy a munkahelyünkön mindenki azt gondolja, egy párt alkotunk – egészen addig, amíg egy nap ki nem pattan a hír a tanáriban, hogy Ian egyedülálló. Szabad préda.

Az újdonsült népszerűségében lubickolnia kellene, de mindkettőnk legnagyobb meglepetésére, az egyetlen figyelem, amire látszólag vágyik, az enyém. A korábban ártatlan éjszakai csevegéseinkből korhatáros telefonhívások lesznek. A játékos évődésünk egy új, kockázatos élt kap. Azt gondolom, hogy csak cukkol, de amikor az osztályteremben felültet az asztalra, a kezeit pedig becsúsztatja a szoknyám alá, nem marad tér a bizonytalanságnak.

Kicsit félek attól, hogy a dolgok rosszul alakulnak, és elveszítem a legjobb barátomat, szóval, a legjobb lesz, ha kihátrálok és nem viszonzom ezt az eget rengető csókot.
De, kit is akarok áltatni ezzel?

 

Könyvmolyképző Kiadó, Rubin pöttyös könyve. Ki lepődött meg? 🙂 Már komoly elvonási tüneteim voltak, nem is tudom mikor olvastam utoljára Rubin pöttyös kötetet.

Valahonnan ismerős volt nekem a szerzőnek a neve, de hírtelen nem tudtam hova tenni. Gyorsan rákerestem a molyon és rájöttem. A Testcsel is R.S.Grey könyve, azzal is szemezgetek egy ideje. Sőt, ahogy látom, idén új könyve jelent meg, ami nem más, mint az Ezzel a szívvel címet viseli. Nyilván muszáj megszereznem mindegyiket. 🙂

Na de térjünk is rá a Nem is olyan rendes srácra.

A történet röviden:

Samantha (Sam) és Ian a főszereplőink, akik egy munkahelyen dolgoznak, mindketten tanítanak. 3 éve a legjobb barátok, és szinte elválaszthatatlanok. Közös ebédek, közös programok, közös filmes esték. Mindig ott vannak egymásnak. A kollégáik ezek miatt szentül meg vannak győződve arról, hogy egy párt alkotnak, ezért a női tanárok csak a távolból csodálják Iant, a női szívek megdobogtatóját, és a férfi tanárok sem mernek Sam-hez közeledni. Mert ugye ki húzna ujjat Iannel.

A történetet váltott szemszögből olvashatjuk, ezért már nagyon hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a főszereplőink bizony a szívük mélyén egyáltalán nem közömbösek egymás iránt. Megkezdődik hát a huzavona, hogy adjanak-e esélyt a szerelemnek, és kockáztassák meg, hogy nem működik és elveszítik egymást, mint legjobb barátot, vagy minden menjen tovább a megszokott módon, és ne foglalkozzanak az érzéseikkel.

Gondolataim:

Engem teljesen beszippantott a könyv, még akkor is, ha számomra nyilvánvaló volt a végkifejlet. Mindkét karaktert nagyon szerettem. Ian a határozottabb, az erősebb jellem, aki képes saját magából bolondot csinálni csak azért, hogy Sam baklövését elfeledtesse az emberekkel. Sam a visszafogottabb, és a határozatlanabb, aki néha túlgondolja a dolgokat. Ő az, akit nem szabad sokáig hagyni, hogy egy bizonyos dolgon agyaljon, mert képes, és lebeszéli magát bármiről.

Ahhoz képest, hogy a könyv elején szépen csordogált a történet a saját medrében, a végén felgyorsulnak az események. Néha csak kapkodtam a fejem, hogy most akkor mi van. De ne feledjük el azt a tényt, hogy a főszereplőink ismeretsége nem friss, és nem is kamaszok már.

Én örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, csak azt sajnáltam, hogy olyan gyorsan a végére értem. Most ahogy írom ezt a bejegyzést, elgondolkodtam, hogy olvastam-e olyan kötetet, ami gimnáziumban játszódik, de nem a diákok a főszereplők, hanem a tanárok. De komolyan nem rémlik.

Végezetül kiemelném a humort, ami rám üdítően hatott. Jókat mosolyogtam, és esetenként még fel is nevettem bizonyos szituációkon. 🙂 Különösen Sam tanítványának a karaktere tetszett, hogy azért diákot is megemlítsek. 🙂

Borító:

A szokásos pasi (most felöltözve) a borítón. Igazából ez a megszokott, így én nem nagyon elemeztem ki. 🙂

 

Aki szereti a Rubin pöttyös könyveket, annak bátran ajánlom ezt a kötetet is. Van benne humor, szerelem, némi dráma,  és egy kis pikáns rész sem maradhat ki. 🙂

Nálam jöhet a következő Rubin pöttyös kötet. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Kody Keplinger – The ​DUFF – A pótkerék

covers_328286.jpg

Szerző: Kody Keplinger
Cím: The DUFF – A pótkerék
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2017 (a legutolsó kiadása)
Műfaj: ifjúsági romantikus
Oldalak száma: 304 oldal

DUFF ​= Designated Ugly Fat Friend, magyarul kb. Ügyeletes Ronda Dagi Barátnő

A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői között. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mint hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai.
Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli ezt a srácot.
Amikor pedig Wesley Duffnak nevezi őt, egyszerűen ráborítja a kóláját.

Ám Bianca élete otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesleyt. És ami a legrosszabb, még élvezi is. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát a fiúval egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba.

És ez egészen addig működik is, amíg ki nem csúsznak a dolgok az irányítása alól: kiderül, hogy Wesley nem is olyan rossz hallgatóság, ráadásul az ő élete is elég kiábrándító. Bianca elborzadva veszi észre, hogy kezd beleszeretni abba a srácba, akiről úgy gondolta, mindenkinél jobban utálja.

 

Mostanában tudatosan keresem a rövidebb könyveket, nem merek belekezdeni 4-500 oldalas kötetekbe, mert ki tudja be tudom-e fejezni a kisfiam érkezése előtt. A The DUFF nem egy mostani könyv, én mégis csak most jutottam el oda, hogy elolvassam. 304 oldal, vörös pöttyös, mondom akkor jöhet. 🙂

Állítólag van belőle film is, amit meg is akartam nézni, de mint kiderült borzalmas. Szóval lehet hanyagolom. 🙂

A történet röviden:

A főszereplőnk Bianca, a makacs, szókimondó, 17 éves lány, aki a két barátnőjét kíséri el bulizni. Mivel ez nem az ő világa, ezért elvállalja a sofőr szerepét. A szórakozóhelyen összefut a Wesley-vel, aki az iskola ügyeletes szépfiúja, és aki után ‘nyálcsorgatva’ rohannak a csajok. Kivéve Biancát, ugyanis neki nem a szíve csücske a fiú. Az sem javít a kapcsolatukon, hogy Wesley közli Biancával, hogy a lányos triójukban ő a DUFF, vagyis az ügyeletes ronda dagi barátnő. Egy ilyen mondatért ki ne utálná szívből a másikat?

A sors furcsa fintora, hogy egy iskolai feladatnak köszönhetően Bianca kénytelen együtt dolgozni Wesley-vel. Igyekszik minél hamarabb teljesíteni a feladatát, azonban nem könnyű arra koncentrálni, tekintve, hogy az apja, Bianca anyjának köszönhetően ismét mélypontra zuhant, és az alkoholhoz nyúlt. Bianca menekül az otthoni problémák elől, és a felejtéshez Wesley pont ideális jelöltnek bizonyul. A megszokott hétköznapok már a feledés homályába vesznek, Bianca titkai éket vernek közé és a barátnői közé, és az sem könnyíti meg az életét, hogy a fiú, akiért már régóta epekedik, elkezdett érdeklődést mutatni iránta, csak lehet hogy nem a legjobb időben.

Gondolataim:

Nem ez volt az idei évem legjobb olvasmánya, de ennek ellenére jól esett egy kis ifjúsági, vörös pöttyös regénybe belevetni magam. Nem is értem miért hanyagoltam mostanában. Évekkel ezelőtt szinte csak ilyeneket olvastam. Lehet hamarosan újra fel kell lapoznom a kiadó kínálatát, és ismét belevetni magam a vörös pöttyös történetekbe. Természetesen a többi sem elhanyagolva. 🙂 A rubin pöttyösök örök kedvencek maradnak azért 😀

Na de térjünk vissza a történetre. Biancát nem tudom hova tenni. Megértem, hogy menekül a problémák elől, azt is, hogy 17 évesen az ember csinál olyan dolgokat, amiket nem ver nagy dobra, sőt esetenként nem is büszke rá, de a titkolózás és a hazudozás végtelenjével nem értettem egyet. Wesleyben pozitívan csalódtam. Már a könyv elején nyilvánvaló volt, hogy ő is cipeli a saját keresztjét, nem véletlenül viselkedik úgy ahogy.

Amikor szembe került Bianca apjával, az meg abszolút kedvenc részem volt vele kapcsolatban. A lány barátnőinek is adok 1-1 piros pontot, mert rendelkeznek a megbocsájtás erényével, ami lássuk be nem könnyű, amikor az arcodba hazudnak.

Borító:

Nem a kedvencem. Na jó, egyáltalán nem tetszik. Nem látom benne a történetet, a karaktereket. Számomra olyan semmilyen lett ehhez a könyvhöz.

 

Örülök, hogy ezt a könyvet elolvastam, még ha nem is jelölöm kedvencnek. Ebben az időszakban pont egy olyan történetre volt szükségem, ami olvastatja magát, és nem kell rajta gondolkodni. Aki hasonló ifjúsági történetre vágyik, annak ajánlom elolvasásra a könyvet.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Jay Asher – What light – Micsoda fény

covers_518637.jpg

Szerző: Jay Asher
Cím: What light – Micsoda fény!
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018.
Műfaj: romantikus – ifjúsági
Oldalak száma: 262.

A ​szerelem mindent legyőz?

Sierra szeretné megérteni. Caleb szeretné jóvátenni.

Együtt rátalálhatnának az igaz szerelemre – ha elég bátrak ahhoz, hogy elfogadják, ami történt.

Keserédes történet az első szerelemről, a megbocsátás erejéről és a második esélyekről. Arról, hogyan lásd meg a másik valódi személyiségét. Sierra csak átmenetileg lakik a városban: a családjával minden évben eltöltenek itt egy rövid időszakot. Ez idő alatt a lány megpróbál érzelmileg távol maradni a fiúktól – Caleb pedig épp azon dolgozik, hogy megbocsásson önmagának, miután egy szörnyű tettet vitt véghez. A fiú szerint: mindenkinek lehet néha rossz napja. De csak akkor kezd el hinni ebben igazán, miután megismerte Sierrát.

„Nevettem, tapsikoltam, sírtam és hát igen, teljesen beleestem Sierrába, Calebbe és ebbe a tökéletesen megírt, bájos történetbe.”

– Jennifer Niven, bestsellerszerző

Előbb összetöri a szíved, majd segít abban, hogy újra hinni tudj a szerelemben.

Add át magad a lebegésnek!

 

Ezt a könyvet a kihívásom 12. pontjához választottam. Egy olyan könyvet kellett elolvasni, amiben egy ünnepnek van szerepe. És mivel ez a könyv a karácsony köré épült, így nem is volt kérdés, hogy ehhez a ponthoz tökéletes lesz. 

A szerzőtől én is olvastam a Tizenhárom okom volt című kötetet, mint oly sokan előttem, de az nem hagyott bennem ilyen mély nyomot, mint ez a könyv. Magával ragadó, hangulatos kis történetről van szó.

A történet röviden:

Sierra egy családi vállalkozásba születik bele, ahol fenyőfákat nevelnek, és karácsony előtt egy hónapig Kaliforniában árulják. Emiatt minden évben egy hónapra elutazik a szüleivel, besegít a fenyőfák kivágásában, elszállításában, és árulásában. Új barátságok is kialakulnak, és amire Sierra egyáltalán nincs felkészülve, az a szerelem. Nem akar komolyabb kapcsolatot, mert úgyis csak egy hónapig tartana. Karácsonykor hazautaznak, és csak egy év múlva térnek vissza. Ha visszatérnek egyáltalán. De arra egyáltalán nincs felkészülve, hogy Caleb személyében nemcsak egy visszatérő vásárlója lesz. 

Calebbel együtt megérkeznek az őt övező pletykák, előítéletek, és a titkok is. Sierra talán az egyedüli, aki nem ítélkezik szóbeszédek alapján, és szeretne esélyt adni Calebnek, hogy elmagyarázza mi is történt valójában.

Gondolataim:

Könnyed, romantikus történet a szerelemről, elfogadásról, megbocsájtásról és természetesen a Karácsonyról. Nagyon szerettem minden sorát. Abszolút magával ragadott a történet, Caleb személyisége különösen. A végén éreztem egy kis hiányosságot, mintha nem lett volna teljesen lezárva ez a történet. Egy második részt szívesen olvasnék arról, hogy a távolságot hogy viselték a főhőseink, hogyan alakult a kapcsolatuk, és mi lett a családi üzlettel.

Azt már nem is említem, hogy szerintem ahogy olvastam a könyvet, híztam vagy 2 kilót a sok édességtől 😀 Kedvem lett volna már november közepén fát díszíteni, mézeskalácsot sütni, gyorsan összedobni egy kandallót, és előtte ülve habos, pillecukros forró csokit iszogatni. 

A cuki romantikus történet mögött komoly téma is olvasható. Fontos szerepet kap Caleb titka, a baráti és szerelmi kapcsolatok, és a szülői hozzáállás. Egy jó nagy adag valóságot is kapunk arról, hogy mennyire befolyásolhatók a felnőttek. Sierrán kívül mindenki előítéletekkel fordult Caleb felé, és el tőle. Senki nem adott esélyt neki, hogy tisztázza a dolgokat, csak egy kamasz. 

Nagyon szerettem a két főszereplő karakterét, önzetlenségét, és segíteni akarását. Tökéletes „kiegészítői” voltak a történetnek a mellékszereplők is, illetve Sierra szülei, bár az apja nem volt egy könnyű eset. De a legfontosabb, hogy bizalmat szavaztak a lányuknak. 

Szerelemben, barátságban mindig voltak, és lesznek is hullámvölgyek, de szerintem a főszereplőink a korukhoz képest jól vették az akadályokat.

Borító:

Tényleg karácsonyi hangulata van. 🙂 Nekem nagyon tetszik, sőt ez volt az a könyv annak idején, amit kifejezetten a borító miatt vettem meg. Nem tudtam hogy miről szól, nem olvastam a fülszöveget. Viszont a könyvajánlós csoportban karácsonyi könyvként ajánlotta valaki. Akkor világosodtam meg 😀

Szívből ajánlom ezt a kötetet azoknak, akik szeretik az ünnepek köré épült romantikus történeteket, és akik már a Karácsonyra szeretnének hangolódni.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Mia Sheridan – Megtalálni Edent

covers_622196.jpgSzerző: Mia Sheridan
Cím: Finding Eden – Megtalálni Edent
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2020
Műfaj: rubin pöttyös – romantikus
Oldalak száma: 328.


A Megtalálni Edent a Calder útja folytatása és befejezése.

Miből merítesz erőt, ha vége annak a világnak, amit ismertél, és a szeretteidet elmosta az özönvíz? Ha az új világban, amibe belecsöppentél, pont olyan magányos vagy? Hol találod meg a reményt, ha összetört a szíved, és bizonytalan a jövőd?

A Megtalálni Edent az erőről, a felfedezésről, a megbocsátásról és a halhatatlan szerelemről szól. Arról, hogy a sorsnak engedelmeskedve követni kell a békéhez vezető utat.

 

Az értékelés az előző részre nézve szpoileres lehet!!

Két éjszaka alatt elolvastam a könyvet. Már több, mint két éve vártam ezt a kötetet, és amikor végre megszereztem, le sem tudtam tenni. Eredetileg úgy terveztem, hogy majd a cukorterhelésre várva olvasom, ott úgyis lesz laza 2,5 órám 😀 Viszont arra nem készültem, hogy az első oldalakon a könnyeimet fogom nyelni, és mielőtt a nővérekre a frászt hozom, inkább eltettem a könyvet. 🙂

A történet röviden:

Egy gyönyörű szerelem történetét tartja a kezében az olvasó. 3 évvel az Acadiában történt tragédia után vagyunk. 3 év kellett ahhoz, hogy a 3 túlélő, Eden, Calder és Xander útja ismét keresztezze egymást. Eden akkor szembesül vele, hogy Caldernek barátnője van, azonban az a szál nekem valahogy nem illett a történetbe. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan le is lett zárva. Ahogy az várható volt, Eden és Calder attól a pillanattól kezdve elválaszthatatlanok lesznek. Együtt keresik a választ a miértekre, támogatják egymást, amikor a sajtó minden lépésüket árgus szemmel figyeli.
Ráadásul Caldernek még Eden anyukájával is „meg kell küzdenie”, aki nehezen viseli, hogy miután visszakapta a lányát, osztoznia kell Calderrel.

Eden tudásvágyának, és kíváncsiságának köszönhetően közösen nyomoznak Calder családja, és Hector után. Tudni szeretnék, hogy mi vitte rá Hectort arra, hogy megteremtse Acadiát, hazugsággal láncolja magához az embereket, majd tömeggyilkosságot kövessen el.

Észrevételek:

Mint ahogy említettem a bejegyzés elején, Calder barátnőjének a szála nagyon gyorsan le lett zárva, arról még olvastam volna egy kicsit. A főhőseink nyomozása viszont nekem nagy kedvencem lett még akkor is, ha velük együtt törtem össze én is. Imádtam, ahogy támogatták egymást, szó szerint, jóban, rosszban együtt voltak, és kézenfogva vették az akadályokat. A romantikus szál mellé keveredik egy kis 18-as tartalom is, amit én néha soknak éreztem. Nem a testiségről szólt a kapcsolatuk, azonban mintha ezt néha elfelejtette volna az írónő.

Több negatívat nem is igen tudok mondani erről a könyvről. 🙂

A szereplők szerethetőek voltak, még Eden anyukáját is sikerült megkedvelni a végére 🙂

A romantikus könyvek kedvelőinek mindenképpen ajánlom ezt a történetet, illetve természetesen az előző részt is. 🙂 Azonban azt mindenképp szem előtt kell tartani, hogy a Calder útjában gyakorlatilag egy szektában éltek a fiatalok, az ottani közeghez kellett alkalmazkodniuk, nem ismerték a technológiát, nem tudtak semmit a külvilágról, addig ebben a részben több éves lemaradást próbálnak behozni, és alkalmazkodni a való világhoz.

A történet vége gyönyörű. Imádtam, és megkönnyeztem. 

Borító:

Egyszerű, letisztult, nem hivalkodó. Nekem tetszik. 🙂 Illik Eden személyiségéhez, illetve az előző rész borítójával is összhangban van.

 

A romantikus lelkű olvasóknak ajánlom nemcsak ezt a kötetet, hanem az előző részt is. Illetve ha már itt járunk, akkor az írónő eddig megjelent összes könyvét. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Sebastian Fitzek – A Terápia

covers_459182.jpg Szerző: Sebastian Fitzek
Cím: A terápia
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017 (a csatolt borítóval. A vörös pöttyössel 2009-ben)
Műfaj: Pszichothriller
Oldalak száma: 280

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nincsenek tanúk, nincsenek nyomok, nincs holttest. A híres pszichiáter, Viktor Larenz lánya, Josy rejtélyes körülmények között eltűnik. Hollétére nem derül fény. Négy évvel később: Viktor egy nyaralóba vonul vissza, hogy feldolgozza a történteket, de egy napon ismeretlen nő kopogtat az ajtaján. A nőt kényszerképzetek gyötrik, melyekben újra meg újra megjelenik egy kislány, aki Josy-hoz hasonlóan nyomtalanul eltűnik. Viktor beleegyezik, hogy kezelni fogja a nőt, de a terápia egyre inkább drámai hangvételű kihallgatássá fajul

 
Nos kérem szépen, ez a könyv ütött. Annyit hallottam már erről a kötetről, most végre sikerült beszereznem, és elolvasnom. És milyen jól tettem, hogy hallgattam az ajánlásokra, mert ezt a könyvet kár lett volna kihagyni. Faltam a sorokat, minden oldalon történt valami, ami nemcsak meglepett, de újabb kérdéseket vetett fel bennem. A történet végig fenntartotta az érdeklődésemet, felállítottam a saját gyanúsítottjaimat ( amúgy magamtól nem jöttem rá kb semmire), tökéletesen voltak összefonva a szálak, és hiába tűnik zavarosnak a sztori, minden értelmet fog nyerni.

A történet röviden:
A főszereplőnk egy neves pszichológus, Viktor Larenz, akinek az élete fenekestől felfordul, amikor imádott kislánya Josy nyomtalanul eltűnik. Mindent megtesz annak érdekében, hogy megtalálja, magánnyomozót fogad, feladja a praxisát, de nem tud a lánya nyomára bukkanni. 4 évvel később felkérik egy írásbeli interjúra, ezért elvonul egy szigetre, ahol egyedül lehet a gondolataival.

Egyik nap Anna, a rejtélyes, de jól szituált nő jelenik meg az ajtóban, aki a segítségét kéri. Viktor elutasítja, mivel már nem praktizál, és így nem fogadhat beteget, azonban Anna hajthatatlan. Állítása szerint író, azonban felhagyott az írással amikor a szereplői elkezdtek életre kelni, és megjelenni előtte. Amikor elkezdi elmesélni az utolsó papírra vetett történetét, akkor Viktor körül megfagy a levegő, ugyanis Anna főszereplője, mintha Josy tükörképe lenne.

Hiába köti le Viktor minden gondolatát a lánya utáni nyomozás, és Anna története, az azért neki is feltűnt,, hogy mióta ez a titokzatos nő megjelent, megmagyarázhatatlan dolgok történnek vele. Egyre betegebbnek érzi magát, eltűnik a kutyája, különös figyelmeztetéseket kap. Már csak az a kérdés, hogy ebből mi a valóság, és mi a képzeletének szüleménye?

A történet végére pedig szépen lassan rájön az olvasó, hogy ebben a könyvben senki nem az akinek hisszük, és semmi nem az aminek tűnik.

Összegzés:
Ha tökéletesen kivitelezett pszichothrillerre vágyik az olvasó, aki ezt a könyvet kell elolvasni, mert Fitzek valami olyat alkotott, amit nehéz szavakkal kifejezni, mert legbelül a zsigereiben érzi az ember azt a szorongáshoz hasonlító érzést, ami tökéletessé tesz egy pszichothrillert. Én személy szerint imádtam, és szívből ajánlom mindenkinek. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Colleen Hoover – Ugly Love – Csúf szerelem

covers_491507.jpgSzerző: Colleen Hoover
Cím: Ugly Love – Csúf szerelem
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018
Műfaj: Szórakoztató irodalom (rubin pöttyös, romantikus)
Oldalak száma: 326 

 

Ha meg akarod szegni a szabályokat, készülj fel rá, hogy összetörik a szíved.

Amikor Tate Collins találkozik Miles Archer pilótával, tudja, hogy ez nem szerelem első látásra, sőt, még barátságnak is kevés. Az egyetlen, ami összeköti őket, a tagadhatatlan, kölcsönös fizikai vonzalom. Amikor a vágyaik felszínre törnek, rájönnek, hogy tökéletes párt alkotnak. A férfi nem akar szerelmet, a nőnek pedig nincs ideje rá, így nem marad más, csak a szex. A kapcsolatuk meglepően jól működik, amíg Tate betartja Miles két szabályát:
Ne kérdezz a múltról!
Ne várj semmit a jövőtől!
Eleinte úgy tűnik, tudják kezelni a helyzetet, de aztán gyorsan ráébrednek, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint hitték. A szív érzelmekkel telik meg. Az ígéretet megszegik. A szabályok összekuszálódnak. A szerelem csúf fordulatot vesz.

Az őszinte szerelem, a testi vágy és titokzatos múlt örök harcának története.
Vesd bele magad!

 

Kihívás 11. pont: Olvass el egy olyan könyvet a kedvenc íródtól, amit eddig még nem olvastál.

Megtettem. 🙂 Imádom Hoover könyveit, amit eddig a kezembe vettem, mindegyik közel került hozzám. Az írónőnek minden könyve egy csoda, természetesen ezzel sem volt ez másképp. El sem olvastam a fülszöveget, fogalmam sem volt miről fog szólni a történet. Engem már a szerző meggyőzött, hogy gyönyörű történet lesz, és az is lett.

Borító: 
Egy idő után értelmet nyert, és konkrétan megkönnyeztem, amikor tudatosult bennem, hogy mit is látok. Gyönyörű, szívhez szóló, és egyáltalán nincs túlcicomázva. A maga egyszerűségében csodálatos.

A történet röviden:
A történetünk 2 idősíkon játszódik, egyrészt a jelenben, ahol Tate, a karrierje és az iskola miatt a bátyjához költözik, de már az első nap akadályokba ütközik, ugyanis az ajtóban nem enyhén részegen találja a szomszédot, a titokzatos, mindig mogorva Miles-t. Hiába nem volt túl pozitív az első találkozásuk, mégis egy belső kéz húzza őket egymás felé. Miles múltja olyan titkokat rejt, amit nem szeretne megosztani vele, ezért 2 szabályt tesz le az asztalra. Kizárólag érzelmek nélküli testi kapcsolat lehet köztük, amikor is Tate nem kérdez Miles múltjáról, és nem reménykedik közös jövőben.

Ahogy látjuk, a kapcsolatuk közel sem indul zökkenőmentesen, és egy érzelmi hullámvasúton találjuk magunkat olvasás közben. Miles-sal visszarepülünk a múltba, egészen pontosan a 6 évvel korábbi időbe, hogy megtudjuk mi is történt vele, miért temet el magában minden érzelmet. Itt máris kettős érzések kerítik hatalmába az olvasót. Egyrészt a kíváncsiság, mert tudni szeretné, mi történt 6 évvel korábban, másrészt pedig a félelem, mert legbelül érzi, hogy nem akarja tudni, mi is történt, mert az nagyon fog fájni. 

Ezekkel az érzésekkel tartottam én is a kezemben a könyvet, amit a végén egy kis időre le is kellett tennem, mert nem csak kicsit megkönnyeztem, hanem konkrétan sírtam rajta. Ilyet is Hoover tud kiváltani belőlem. 🙂

Ha már a történetnél járunk, fontos megemlítenem, hogy a könyvben elég jelentős mennyiségben szerepel a testi kapcsolat, tehát ha valakinek problémája lenne a szexjelenetekkel, akkor az ne vegye kézbe ezt a kötetet. Bár itt megjegyzem, hogy akkor egy kincstől fogja megfosztani magát.

Szereplők:
A szereplők közül igazából csak Miles-hoz és a Kapitányhoz tudtam közel kerülni. Tate naivitása, és valahogy az egész lénye tőlem távol állt, a bátyja, Corbin meg olyan semmilyen karakter volt. A húgához senki nem érhet hozzá, és pont. Ez rendben is van, ha a húga 16 éves lenne, nem pedig a húszas éveiben járna. De ugye nem lehet mindenki tökéletes. 🙂

Még néhány gondolat a végére:
Amikor megvettem a könyvet, el sem olvastam a fülszöveget, csak a szerzőt néztem, és jött is a kosaramba, mert tudtam, hogy Colleen Hoover történeteiben nem fogok csalódni. Nem volt ez másképp most sem. Szurkoltam, örültem, sírtam, összetörtem. Mindezt elérte most is az írónő, és ezért van az, hogy bármi ami a neve alatt megjelenik, azt én szeretném minél hamarabb beszerezni. Mert tudom, hogy nem fogok csalódni. 

Ebben a kötetben nagy hangsúlyt fektetett az erotikára, ami meglepő lehet első olvasásra, de ebbe a kötetbe kellett az erotika. Ott volt a helye, ez tette teljessé a történetet.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a pikáns jeleneteket, és a romantikát, aki össze tudja rakni magát, miután a lelke és a szíve darabokra tört. Röviden, olvassátok el, nem fogjátok megbánni! Nem hiába van Hoovernek ekkora rajongótábora. 🙂

A könyv természetesen 5 csillagot kapott tőlem, és kedvencemmé is vált.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)