Amanda Prowse: Egyszemélyes karácsony

 

covers_570200.jpgSzerző: Amanda Prowse
Cím: Egyszemélyes karácsony
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2019
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 304

Gyerekként Meg mindig a tökéletes karácsonyról álmodott…
Idén végre valóra válthatja az álmát a kisfia és maga számára. Lesz pulyka hagyományos ünnepi vacsora, egy ragyogó karácsonyfa és tűz a kandallóban. Kit érdekel, hogy nem áll mellette egy odaadó férj? Lucasszal kettesben is jól meglesznek.
Egy véletlen találkozás New Yorkban azonban minden tervét felborítja. Vajon megkapja Meg karácsonyra mindazt, amire mindig is vágyott? Vagy mégis egyedül kell töltenie az ünnepeket?

 

Ezt a könyvet még Karácsony körül kezdtem el olvasni, mert ugye mégis csak ünnepi hangulat, romantikus, és amúgy is, kell a lelkemnek egy karácsonyi történet. No hát hiba volt. Nagyon nem nekem íródott ez a könyv, mondhatni, januárban máris megtaláltam a könyves csalódások első szereplőjét.

A történet röviden:

Megan egyedülálló anya, egy cukrászdában dolgozik Angliában. Egész gyerekkorában a tökéletes karácsonyról álmodott, amikor egyik nevelőszülőtől került a másikhoz. December elején egy különleges feladatot bíznak rá. New Yorkba kell utaznia, ugyanis az ottani üzlet nyitásával elakadtak, és neki kell kézbe venni a dolgokat. Elvállalja a feladatot, de csak néhány napot marad, hogy az ünnepekre visszatérjen a kisfiához. Azonban egy jóképű amerikai, aki az összes tervét felrúgja, nem szerepelt a számításaiban. 

Gondolataim:

Én még ilyen naív, hisztis, felnőtt nővel, aki ráadásul szülő is, még nem találkoztam. Most lehet, hogy szívtelennek tűnök, de annyira nem tudtam sajnálni. Nem tudom minek kellene ahhoz történni, hogy ne töltsem a kicsi gyerekemmel az ünnepeket. Valószínűleg éppen kómában feküdnék valami eldugott kórházban a világ végén, mert más esetet elképzelni sem tudok. De hogy egy idegen pasi, akit 1 egész napja ismerek, nem ok erre, na az biztos.

Próbáltam minden apró mozzanatot, icipici részletet megragadni, hogy szeretni tudjam ezt a könyvet. Már szinte a pékségben árult süteményekbe kapaszkodtam, de egyszerűen nem ment, ami miatt most én érzem rosszul magam, hogy egy Karácsonyi történet hogy nem tudott közel kerülni hozzám.

Az sem segített a helyzeten, hogy a könyv szövegezése nálam nem ütötte meg a mércét. Az eredeti szöveget nem láttam (mondjuk nem is mondanám magam a külföldi szövegek szakértőjének), a fordítót sem szeretném negatívan illetni, mert óriási munka egy regényt lefordítani, de néha olyan érzésem volt, mintha egy kamaszlány naplóját olvastam volna, nem pedig egy felnőtt szavait, gondolatait.

Maga a történetvezetés nem adott újat. Szerelem első látásra-dráma-majd mindenki boldog. De a kivitelezés nem tetszett.

Egyedül Lucas nőtt a szívemhez, aki annyi mindennek tudott örülni, és aki még gyermeki ártatlansággal szemléli a világot.

Borító:

Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ezt a könyvet választottam karácsonyi olvasnivalónak, mert egyszerűen imádom. Nagyon hangulatos. Talán az egyetlen pozitívum, amit el tudok mondani a könyvről.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Csernovszki-Nagy Alexandra: Az írisz titka

covers_705069.jpgSzerző: Csernovszki-Nagy Alexandra
Cím: Az írisz titka
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2021
Műfaj: történelmi romantikus-krimi
Oldalak száma: 650

„Tudtam, ha visszaölelem, elveszek a karjaiban, s arra kérem, maradjon velem örökké, bármi is legyen az ára…”

1869–1870.
Lina egyre kétségbeesettebben vágyik a szabadsága után. Élete minden perce gyötrelem a férje mellett. Mi történik a házasságuk utolsó egy éve alatt? Lina foggal-körömmel harcol Gyula ellen, vagy behódol neki? Kettejük macska-egér harcának milyen véget szán a sors?
1873–1874.
Lina továbbra is Antónia ügyében nyomoz, melynek szálai szövevényesebbek, mint bárki hitte volna. Valaki bravúrosan mozgatja a szálakat a háttérből. Ki irányítja a történéseket és miért? Lina rálel az igazságra? Történetük Mártonnal boldog véget ér?
Az utolsó részből minden kiderül!
Mindeközben szépen lassan feltárul előttünk egy kezdetektől halálra ítélt házasság történetének végső felvonása.

 

„…a szív mennyi fájdalmat képes elviselni? S az enyém miért őt szereti még mindig, a történtek ellenére is?”

Nagyon szépen köszönöm az Írónőnek, hogy elolvashattam Lina történetét. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Örülök, hogy megjelent a kötet, mert már nagyon vártam, de amikor kibontottam a csomagot, összeszorult a szívem, mert tudtam, hogy ezzel a résszel véget ér Gyarmaty Karolina története. 

A történet röviden:

Ahogy az előző részek esetében már megszokhattuk, két idősíkon futnak az események, mégsem esnek egymástól olyan távol. Az 1860-as évek végén, Lina házasságának utolsó évében járunk. A férje továbbra is válogatott kínzási módszerekkel keseríti meg az életét, és teszi tönkre Linát testileg, és lelkileg. Még a beosztottjaik sem sietnek a segítségére, sőt. De vajon ezt a börtönt, amibe a férje kényszerítette, meddig fogja bírni egyedül? 

A történet, napjainkban játszódó részeiben Lina tovább nyomoz Antónia eltűnésének ügyében, azonban minél mélyebbre ás, annál több név, és annál több holttest kerül elő. Rejtélyes levelek, rég elfeledett sorsok, meglepő fordulatok emberi kapcsolatokban. Vajon mindenkiben megbízhat Lina, akit magához közel érez?

Gondolataim:

Az első sorától az utolsóig imádtam. Izgalmas, fordulatos, végig fenntartotta az érdeklődésemet. Számomra Csernovszki-Nagy Alexandra a magyar Agatha Christie, ha krimiről van szó. Linával nyomoztam, nekem is megvoltak a gyanúsítottaim, de még véletlenül sem találtam ki, hogy ki mozgatja a szálakat. A végére már mindenkit gyanús volt, legyen gazdag vagy szegény családból származó. 🙂

Az Írónőnek köszönhetem, hogy a történelmi regények elnyerték a tetszésemet. Amíg be nem mutatta nekem Linát, és az ő történetét, nem igazán vettem a kezembe olyan könyvet ami a múlt században játszódott. Ma már tudatosan keresem a hasonló könyveket.

Vannak olyan szerelmek, olyan szereplők, amelyek és akik mélyen megérintenek. Ilyen volt Lina és Márton szenvedélyekkel teli, ámbár tiltott szerelme. Az a gyötrődés, az a kín, amit egymás közelében éreztek csak azért, mert az adott időben nem a szívükre hallgattak, hanem az eszükre, az szinte kiabál a lapokról. Nem tud elsiklani felette az olvasó, mert ő is érzi azt a fájdalmat, azt a szomorúságot, amit a főszereplőinknek át kellett élni. Sok kérdésre választ kapunk, és úgy tisztul ki előttünk a kép, ahogy egy művész viszi fel a festéket a vászonra. Minden egyes apró momentum fontos, hogy összeálljon a történet a könyv végén.

A történet során majdnem mindegyik főszereplőt megkedveltem. Azt, hogy kik azok, akik nem lettek a szívem csücskei, nem árulom el, mert az már spoiler lenne a történetre nézve. 🙂 

Nagyon szeretem Szandi írásmódját, ahogy a régies kifejezéseket használja. Sok esetben a lábjegyzet segít az olvasónak a szavak jelentésében, bár volt jó néhány olyan kifejezés, amit gyerekkoromban vidéken is használt az idősebb generáció. Jól esett egy kicsit nosztalgiázni, és visszarepülni azokba az időkbe.

Lina továbbra is az egyik kedvenc szereplőm volt a történet során. Megjárta a poklot, de nem tudta senki megtörni. Kiszabadult, és erősebb, mint valaha.
Számomra tökéletes az egész sorozat. Nemcsak Gyarmaty Karolina története, hanem Mimi nénié is, aki szintén egy erős, független, és határozott személyiség. Aki mer nem-et mondani akkor is, amikor mindenki fejet hajt. Lina is pontosan ilyen karakter. Volt kitől örökölnie. 🙂 Bátran mondhatom, hogy Lina példakép.

Nem tudom elégszer megköszönni az Írónőnek, hogy megmutatta nekem, hogy a történelmi regények, és maga a történelem, az nem az ördögtől való. Ha Alexandrával nem találkozom a kellő időben, akkor én még mindig messze elkerülném a történelmi ihletésű köteteket.

Szóval Szandi, nagyon köszönöm Neked! Köszönöm az élményt, köszönöm Lina történetét, köszönöm, hogy tanulhattam tőled, és köszönöm a kedvességed! Már nagyon várom a következő regényedet! 🙂

Borító:

Imádom! Gyönyörű, hangulatos, és annyira illik a történethez, a könyv egész hangulatához! Örülök, hogy a könyvespolcom éke lehet!

 

Mindenkinek ajánlom a sorozatot, aki szereti a 19. században játszódó krimivel, és romantikával fűszerezett történeteket.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Lontai Léna: Könnyező liliomok

covers_666453.jpg

Szerző: Lontai Léna
Cím: Könnyező liliomok
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2021
Műfaj: lélektani
Oldalak száma: 352

Milyen hosszú a múlt árnyéka?

Lili csodás gyermekkora csak odáig tart, amíg nővére férje vissza nem él a bizalmával, és olyat tesz, ami örökre megpecsételi a lány sorsát. Szexuálisan bántalmazza Lilit, aki a történtek után szeretne segítséget kérni – ám éppen azok utasítják el, akikben a legjobban bízott. Csak felnőttként jön rá, hogy elutasító és tehetetlen családtagjai maguk is rettenetes traumákkal élnek.

Hány és hány generáció sorsát határozza meg az abúzus? Érdemes-e háborítani a múltat vagy jobb tovább élni tudatlanul? Lili világa minden egyes nappal összedőlni látszik. Vajon képes lesz a romokból újraépíteni magát?

Lontai Léna első regényében igaz történeteket mond el. Elképzelhetetlen személyes tragédiákat, amelyek nem kímélték egy család három generációjának nőtagjait. A szerző anyák és lányok sorsöröksége mögé néz, hogy megfejtse, mi az az átok, amely sűrű ködbe vonta ezeket a nőket, és van-e fény a kiúttalannak tűnő sötétségben.

 

„A gondokat nem elszenvedni kell, hanem megoldani, és minden egyes napot reménnyel túlélni, hogy az élet egyszer még lesz jobb.” 

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elolvashattam ezt a kötetet. Egy igaz történetet tart a kezében az olvasó, amit három generáción keresztül követhetünk nyomon. Amikor családon belüli bántalmazásról, szexuális erőszakról hallunk, olvasunk, akkor mindenkinek az agyán átfut néhány gondolat:
– az én családomban ezek nem fordulhatnak elő
– ismerek olyan személyt, aki személyesen érintett benne?
– nálunk, vidéken, ahol mindenki ismer mindenkit, és a falu egy összetartó közösség, ott ilyen biztos nincs.

De ahogy jöttek szembe velem az ismerős helyek: Hajdú-Bihar megye, a Berettyó part, Hencida… rá kellett jönnöm, hogy Bihari lévén, akár még ismerhettem is a könyvünk főszereplőit. (Hencida távolabb van tőlünk, így nem voltak ismerősek a főszereplők nevei.)

A történet röviden:

Visszafelé haladunk az időben. Először megismerjük Lili történetét, aki egy életvidám kislány, játszik, nevet, olvas. Szinte már gondtalan az élete. Szinte. A nővére ugyanis férjhez megy, és a férjével együtt továbbra is a szülői házban, közös szobában laknak immár hárman. Ahogy telik az idő, és Lili kezd nőiesedni, Attila, a sógora is észreveszi, és minden pillanatot megragad, hogy visszaéljen a helyzetével. Lili próbál segítséget kérni, azonban süket fülekre talál.

Ahogy telik az idő, úgy hullanak ki a csontvázak a szekrényből. Lili megismeri az anyja, majd a nagyanyja történetét is, és teljesen ledöbben, hogy a családjának a nő tagjai miken mentek keresztül az évek során.

Gondolataim:

Nemcsak megrázó, hanem nyomasztó is a történet. Ez a könyv megtörtént esetet dolgoz fel, és olvasás során gyakran megfordul az ember fejében, hogy akár a környezetében is, hány olyan család, hány olyan nő élhet, aki bántalmazás áldozata. Sokszor mérhetetlen dühöt éreztem, hogy egy ember mégis hogyan bánhat így az embertársával, egy gyerekkel, egy nővel?! Ők nem érdemelnek tiszteletet, megbecsülést, szeretetet? Ezek a férfiaknak nem nevezhető lények honnan veszik a bátorságot ilyen borzalmas tettekhez?

Még mindig elönt a düh, és a tehetetlenség érzése, amikor eszembe jutnak sorok, jelenetek. Amikor olvassa az ember a nők szenvedéseit, és segíteni szeretne, de nem tudja a módját, hogy hogyan.

Az egyik legnehezebb témához, a szexuális bántalmazáshoz, abúzushoz nyúlt az Írónő, és hiába a drámai történet, egyszerűen képtelenség letenni a könyvet. Minden fejezet az olvasóért kiált. A témája miatt, a megfogalmazás, az írói stílus miatt én kötelezővé tenném ezt a kötetet, mert erről a témáról igenis kell beszélni, igenis ki kell állni az igazunkért. Ez az első könyve az Írónőnek, és bízom benne, hogy nem fogja abbahagyni az írást.

A könyv 3 részre van osztva, és ahogy már említettem, visszafelé haladunk az időben. Szépen sorban megismerjük a gyermek, az anya, és a nagymama történetét, döntéseit, mindennapjait, és oldalról oldalra bontakozik ki egy olyan családi tragédia, ami 3 generáción keresztül öröklődik. Ott vagyunk a mindennapokban, látjuk hogyan teremtik elő a betevő falatot, hogy egy nőnek mennyi élethelyzetben kell helytállnia, amikor a férje a fronton van, és semmi hír róla.

Összegezve, én nagyon örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, és megismertem Lontai Léna írásmódját. Vidéki emberként külön hálás vagyok, hogy a vidéki munkát nem elnagyolva olvashattuk, hanem hiteles képet kaptunk róla. (bizony, én is törtem ám a kukoricát, és ettem a szántáson egy pléden többedmagammal, mert ez összehozza a rokonságot. 🙂 ). 

Borító:

Vonzza a tekintetet, de a történet elolvasása után belesajdul a szívem, amikor ránézek. Nemcsak a témája, de a színvilága is nagyon illik a kötethez.

 

Ahogy fentebb már említettem, ezt a könyvet kötelező olvasmánnyá tenném, mert erről a témáról igenis beszélni kell.Ajánlom mindenkinek!

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

 

Gill Thompson: Csillagokban írt sorsok

covers_645019.jpg

Szerző: Gill Thompson
Cím: Csillagokban írt sorsok
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2021
Műfaj: szépirodalom – holokauszt
Oldalak száma: 456

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Emberség ​az embertelenségben, remény a reménytelenségben

Valóban megtörtént, több ezer zsidó gyerek menekült el a nácik megszállta Európából a Kindertransport vonatokon Londonba. Gill Thompson új könyvét ajánljuk annak, aki olvasta és szerette Heather Morristól Az auschwitzi tetoválót, Edith Eva Egertől A döntést és Martha Hall Kellytől az Orgonalányokat.

1939, Prága.
A fiatal anyuka, Eva múltja sötét titkot őriz. Tudja, csakis úgy mentheti meg a náci megszállóktól a lányát, Mirjamot, ha elküldi otthonról – akkor is, ha ez azt jelenti, hogy nem láthatja többé. De amikor Eva koncentrációs táborba kerül, attól fél, hogy titkára fény derülhet.
Londonban Pamela önkéntesként segít befogadó családot találni az Európából érkező zsidó gyerekeknek. Összeismerkedik egy kislánnyal, akiért végül nem jönnek, így Pamela hazaviszi magával. Csak amikor az asszony fia bevonul a légierőhöz, akkor érti meg, milyen könnyen darabokra törhet az ő világa is.
Gill Thompson letaglózó és csodálatos, valós eseményeken alapuló történetében két egymást nem ismerő nő sorsa fonódik össze egy fájdalmasan közeli, sötét időben, amikor emberéletek megtartásához az idegenekbe vetett bizalom jelenthetett kétes reményt, és erőt leginkább a soha nem múló szeretet adhatott, azok iránt, akik a legfontosabbak számunkra.

 

„Már nem azért játszott a közönségnek, hogy a tehetségét csodálják, hanem hogy elterelje a figyelmüket a szenvedésről, hogy gyönyörű, békés helyre repítse őket, ha csak egy órácskára is, ahol minden lehetséges, bármilyen levertek és kimerültek az egész napos munkától.”

Erre a könyvre még a megjelenés előtt felfigyeltem. Nagyon köszönöm az Álomgyár kiadónak, hogy elolvashattam.

Több könyvet olvastam már a témában, viszont ez más volt, mint a többi, ugyanis ez a történet nem az Auschwitz-i koncentrációs táborban játszódik. 

A történet röviden:

Két szálon fut a történet, két család életét ismerjük meg. A főszereplőnk, – akin keresztül megismerjük a zsidó sorsot – Eva, aki Prágában él a férjével, és a kislányával, valamint a tehetős Denison család, akik Angliában élnek. A zsidó családok megtesznek mindent annak érdekében, hogy legalább a gyermeküket biztonságban tudják, ezért bármilyen kicsi is, vonatra ültetik, és elküldik Angliába, ahol befogadó családoknál laknak, abban a reményben, hogy ha véget ér a háború, újra egyesülhet a családjuk.

Így dönt Eva is, és a kislányát, Mirjamot elküldi Angliába. Azonban az őt örökbefogadó család idő közben meggondolta magát, ezért Pamela – aki önkéntesként dolgozik, hogy segítse a zsidó gyerekeket – magához veszi, így kerül Mirjam a Denison családhoz.

Amikor a németek elfoglalják Prágát, Eva  és a férje is belátják, hogy bár fájdalmas, de jó döntés volt elküldeni a lányukat, így érte legalább nem kell aggódni, hogy mi lesz vele, amikor a németek elhurcolják őket. 

Amikor Eva és a családja koncentrációs táborba kerül, csak egy menedéke van, az pedig a zene. Hosszú évek óta nem zongorázott, de amikor lehetősége nyílik rá, megragadja az alkalmat. Azonban a múltja nem merül feledésbe, és az évekig magában őrzött titkára is fény derül.

Gondolataim:

Ez az idei évem egyik legnehezebb olvasmánya. Ennek a bejegyzésnek a megírásához is többször ültem le, mert nem volt olyan egyszerű megírni az ajánlót, mint ahogy az előre gondoltam. Nem volt elég erőm megírni.
A 2. világháború, a zsidó sors, koncentrációs táborok. Nincs olyan ember, aki ne tudná, miről van szó. Mindenki tanult róla, olvasott róla, esetleg filmet nézett a témában. Ki többet, ki kevesebbet. (Én pl. a Sorstalanságból érettségiztem.)

Most, 35 éves fejjel, még mindig nem tudom megérteni, nem tudom felfogni, hogy néhány évtizeddel ezelőtt megtörténhetett az, hogy egy „ember” milliókat öl meg csak azért, mert zsidó. 

Mint ahogy fent már említettem, ez a történet nem a hírhedt táborban játszódik. Évekkel korábban, 1930-ban indul a történetünk. Eva 16 éves, de már ekkor szembesül a németek kegyetlenségével.
Anyaként állíthatom, hogy az egyik legerősebb karakter a történetben. Ahhoz, hogy egy szülő saját akaratából úgy döntsön, hogy elszakad a gyermekétől, mérhetetlen erőre van szükség. 

Pamelát is nagyon megkedveltem, mert hiába él jó módban, mégsem kérkedik vele, igyekszik segíteni ahol tud. Mirjamot a sajátjaként szereti, a fia mellé mindig is vágyott egy kislányra. 

Ez a történet pontosan bemutatja, hogy hiába a rémhírek, az emberekben mindig is benne volt a remény, hogy egyszer jobb lesz, ha a munkájuk lévén is, de biztonságban vannak. De egyszer eljön az a pillanat, amikor a remény elszáll, és a lelkiismeret erősebb, tudva, hogy ez akár a véget is jelentheti.

„A betűk balra dőltek a levelezőlapon. Ott rosszabb lesz.”

A női karaktereket tartom a legerősebbnek ebben a történetben. Van egy kislány, aki még csak 5 éves, de a családja nélkül kell élnie, és még azt sem érti, hogy miért. Van egy vagyonos angol nő, aki megtanít arra, hogy segíts ahol tudsz, akár önkéntesként is, mert az nem kerül semmibe, és adott egy zsidó anya, aki meghozza élete legnehezebb döntéseit, de a zenéjével segíti át a sorstársait azokon a borzalmakon, amiket rájuk mért a sors.

Mi ezt, így 2021 végén fel sem tudjuk igazán fogni, hogy milyen rettegni a nap 24 órájában, milyen összerezzenni minden hangosabb cipőkopogásra, és milyen lefeküdni azzal a tudattal, hogy másnap vajon a családunk körében kezdjük-e a reggelt, vagy éjszaka elhurcolnak, és állatként tartanak egy koncentrációs táborban.

Borító:

Figyelemfelkeltő, és az egyik legfájdalmasabb borító, amit eddig láttam. Már önmagában a színvilága, és ahogy a kislány áll a síneken, az is megrázó, de a távolban a fény, ami megvilágítja a síneket.. Már-már hívogató lenne, ha nem a halálba hívna.

 

Ezt a történetet kivétel nélkül Mindenkinek ajánlanám. Idősnek, fiatalnak, nőnek és férfinak is egyaránt. Megrázó volt olvasni, mégis érzelmekkel teli történet volt az önfeláldozásról, az anyai szeretetről, a családról, és a reményről.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Kendall Ryan: Utálom, hogy akarlak

covers_686535.jpgSzerző: Kendall Ryan
Cím: Utálom, hogy akarlak
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2021
Műfaj: romantikus, erotikus
Oldalak száma: 272

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nemcsak a jó hírem forog kockán, hanem a szívem is.
Nem vagyok jó társnak. Ha valamire, hát erre megtanított a hátrahagyott összetört szívek és a tönkrement kapcsolatok hosszú sora. A haverjaim imádnak folyamatosan cikizni a legújabb szakítás miatt. Kösz, de inkább egy gyökérkezelés. És egy vaszektómia. Egyszerre.
A megváltás mégis megérkezik számomra – a dögös és tüzes Maren személyében. Aki mellesleg a barátom testvére, szóval egy csöppet sem kínos a dolog. De küldetésem van, és Maren hajlandó megtanítani mindarra, amiben eddig partnerként elbuktam. Hiányosságaimból a jelek szerint sok akad. És mindez igen hasznos is – egészen addig, amíg érzések nem ébrednek bennem.

A USA Today és New York Times bestsellerszerző Kendall Ryan szexi, önálló romantikus regényekkel kápráztatja el ismét az olvasóit. Történeteinek hősei szenvedélyesen esnek szerelembe, és szenvedélyesen küzdenek, hogy ne szegjék meg saját szabályaikat. De a vágy felülír minden törvényt.

 

Először is nagyon szépen köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elolvashattam ezt a könyvet.

Nekem szent meggyőződésem volt, hogy már olvastam Kendall Ryantől. De most őszintén meglepődtem, hogy még nem, csak akartam, mert nagyon sokat beszélgettünk már a könyveiről a barátnőimmel. Viszont most itt volt az alkalom, és nagyon örülök, hogy végre megismertem az egyik könyvét. Nagyon tetszik a stílusa, fogok még olvasni tőle, ebben biztos vagyok.

A történet röviden:

Hayes és Maren már ezer éve ismerik egymást, ugyanis a lány a kishúga Hayes legjobb barátjának. Ebből kifolyólag természetesen tabu Hayes számára, aki nagy nőcsábász hírében áll. Maren egy idősek otthonában dolgozik, ami sajnos olyan rossz anyagi helyzetbe kerül, hogy félő, be kell zárni. Maren teljesen összetörik, mert neki nemcsak egy munkahely, hanem egy menedék is. Hayes felajánlja a segítségét, hogy megmentsék az idősek otthonát, de hátsó szándékai is vannak, ugyanis hiába tudja, hogy tiltott területre tévedt, mégsem tud parancsolni az érzelmeinek. Ahogyan Maren sem.

Gondolataim:

Egyszerűen imádom az ilyen történeteket. Humoros, romantikus, és erotikus. Van benne minden, ami egy könnyed kikapcsolódáshoz kell. Nincs meglepetés a végén, mégis élvezet olvasni. Egyszerű a nyelvezete, emiatt könnyű olvasni, gyorsan lehet haladni vele.

A főszereplőket nagyon könnyen megkedveltem. Hayes a sármos, izmos szépfiú, akinek a kapcsolatai rendre kudarcba fulladnak. Nincs felkészülve az elköteleződésre, és ezt egyik barátnője sem nézi jó szemmel. Ki több, ki kevesebb ideig bírja, de mindig szakítás a vége.

A belső gondolatait imádtam, jókat mosolyogtam rajta.

Maren nagyon szimpatikus volt, imádtam, hogy milyen kedvesen, mekkora szeretettel viszonyul az idősekhez. Sokak számára példamutató az elkötelezettsége, és a türelme a munkája valamint az otthon lakói felé. A bátyja szintén szerethető karakter, bár kissé mufurc, de az egyik ismerősömre nagyon emlékeztet az orra alatt való morgásokkal. 😀 

A történetben nagyon szerettem a váltott szemszöget, mert így megismerhettük a két főszereplő gondolatait, érzéseit. Amit sajnálok, hogy kevés információt kaptunk az eddigi életükről, arról olvastam volna még szívesen. 

Aki szereti a humoros, romantikus történeteket, pikáns erotikus jelenetekkel megfűszerezve, annak bátran ajánlom ezt a történetet! Biztos, hogy nagyon fogjátok szeretni. 🙂 Én pedig várom a következő rész megjelenését.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Debbie Macomber: Első hó

covers_411942.jpgSzerző: Debbie Macomber
Cím: Első hó
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2016
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 216

Ashley ​Davison, a mindig vidám egyetemista lány eredetileg úgy tervezte, nem utazik haza karácsonyra, egy váratlan kényszerszabadság miatt azonban lehetősége adódik arra, hogy egyedülálló édesanyjával töltse az ünnepeket Seattle-ben. Dashiell Sutherland, az egykori katona is ugyanoda tart egy állásinterjú miatt. Csak a repülőtéren szembesülnek azzal, hogy a karácsony előtti utolsó járatra elfogytak a jegyek, és már az autókölcsönzőnél is csak egyetlen kocsi maradt szabadon. Bár elsőre kifejezetten ellenszenvesnek találják egymást, a kényszer szülte helyzetben vonakodva mégis úgy döntenek, hogy együtt kelnek útra.

Néhány percnyi kínos csend után azonban megtörik köztük a jég: nemcsak az derül ki, hogy sok közös van bennük, hanem meglepődve veszik észre, hogy lassan, de biztosan vonzódni kezdenek egymáshoz. Az úton kalandos események sora hátráltatja őket – lehet, hogy nem érnek oda időben Seattle-be, de még az is megtörténhet, hogy a legszebb karácsonyi ajándékkal lepi meg őket az élet.

 

Nálam már szinte hagyomány, hogy ha eljön a december, akkor Debbie Macombert olvasok. Az utóbbi években vele hangolódok a Karácsonyra. Annyira meg tudja teremteni a hangulatot, az izgatott várakozást, és ennek az időszaknak a varázsát, hogy már el sem tudom képzelni a decembert a könyvei nélkül, még akkor is, ha teljesen kiszámíthatóak. 🙂

Annyit sírtam mostanában a könyveken, hogy kellett az összetört lelkemnek egy kis szirupos romantika. 🙂

A történet röviden:

Ashley váratlan szabadságának köszönhetően lehetőséget kap arra, hogy karácsonykor meglepje az édesanyját Seattle-ben, azonban már a reptéren elakad, ugyanis ünnepekhez közeledve, már nincs szabad hely egyik járatra sem. Ugyan így jár Dash is, aki egy állásinterjúra készül elutazni szintén Seattle-be. Mivel az autókölcsönzőben is csak 1 szabad autó maradt, ezért kénytelenek osztozni rajta, aminek egyikük sem örül. Az út bár hosszúnak, és unalmasnak ígérkezik, nem várt események zavarják meg a főhőseink nyugalmát.

Gondolataim:

Aki olvasott már Macomber könyvet, az pontosan tudja, hogy mi lesz a könyv végén a főszereplők sorsa. Ezen én sem lepődtem meg, azonban amikor megjelent az FBI, és elindult egy üldözési hullám összeesküvés elméletekkel fűszerezve, akkor nagyon jókat mosolyogtam rajta. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lepett meg, mert ilyennel még nem találkoztam az írónőtől eddig olvasott könyvekben, viszont engem egyáltalán nem zavart, sőt. Adott némi plusz izgalmat a történetnek. Kellően humoros volt, és nagyon kíváncsi voltam, hogy mi sül ki ebből a könyv végén. 🙂

A szereplőket is megkedveltem. A mindig cserfes Ashley és a mufurc exkatona Dash a tűz és a víz. Mégis olyan jól passzoltak egymáshoz. Dash anyukája meg haláli. 🙂 Hírtelen átfutott az agyamon, hogy ha évek múlva kapnék egy ilyen telefont, én hogy reagálnék. 😀 Lehet az én fiam is fogja majd a fejét. 😀

Az ügynököket is nagyon bírtam, mert olyan szerencsétlenek voltak, hogy az valami hihetetlen. 🙂 Beleillettek ebbe a történetbe. 🙂 Nyilván egy krimiben egy tökéletesen informált és összeszedett FBI ügynököt vár el az olvasó, de ide pont ez a néhány balfácán illett. 🙂

Borító:

Imádom, annyira hangulatos. Már attól megjön a kedvem a mézeskalács sütéshez, és a téli sétákhoz, ha csak ránézek, pedig én aztán nagyon nem bírom a hideget. 😀 

 

Azoknak ajánlom ezt a kötetet, akik nem bánják, ha kiszámítható egy történet, akik szeretik a szirupos, klisés romantikus könyveket, és akik nem várnak el túl sokat az FBI-tól egy romantikus karácsonyi történetben, viszont annál inkább szeretnének rajtuk nevetni.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Mimi Taylor – Abby Winter: Az utolsó kívánság

covers_639846.jpg

Szerző: Mimi Taylor-Abby Winter
Cím: Az utolsó kívánság
Kiadó: NewLine 
Kiadás éve: 2021
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 430

Sebastian Lawson úgy érzi, az élete végre révbe ért. Fiatal színészként megkapja a szerepet, amelyre vágyott; otthon gyönyörű felesége és imádott kisfia várja, akiket mindennél jobban szeret. Megvan mindene, amiről egy ember csak álmodhat. Azonban egy telefonhívás mindent megváltoztat.
Meghan Baker a munkájának él. Minden idejét annak szenteli, hogy egy olyan betegség után kutasson, amely hatással volt a gyermekkorára, s amely majdnem tönkretette őt. Egyetlen barátnője egy nap azonban olyan hírt közöl vele, ami alapjaiban rengeti meg eddigi életét.
Egy telefonhívás.
Egy szörnyű hír.
Egy utolsó kívánság.
Mi történik akkor, ha két olyan embert sodor egymás mellé az élet, akik szívből gyűlölik egymást? Képesek lesznek megbirkózni a rájuk háruló feladattal, vagy egyszerűen feladják?

Mimi Taylor és Abby Winter közös története megmutatja, mire képes az összetört szív, ha igazán szeret.

 

„Az a szeretet, amit a szülő érez a gyermeke iránt, mindennél erősebb, mindennél hatalmasabb.” 

Biztos vagyok benne, hogy mindenki hallotta már a „ne a borító alapján ítéld meg a könyvet” mondást. Nyilván számomra sem volt ismeretlen, viszont én nagyon sokszor a borító alapján választok olvasnivalót. Amikor megjelent Mimi Taylor és Abby Winter közös könyve, akkor természetesen egyből a borítón akadt meg a szemem. Mivel a kötet két olyan szerző nevét viseli, akiktől már nagyon régóta szeretnék olvasni, így ezt egy jelnek vettem, hogy nekem el kell olvasnom, és ajánlót kell írnom a kötethez.

Ezúton is köszönöm, hogy lehetőségem volt erre! 🙂

A történet röviden:

Sebastian híres színész, aki imádott feleségével, és kisfiával él. Család, szerelem, karrier.. Mindene megvan, amire egy ember vágyhat. Azonban egyik pillanatról a másikra megváltozik az élete, és egy olyan veszteséget kell túlélnie, és feldolgozni, amihez nem érez elég erőt. Teljesen összeomlik, és figyelmen kívül hagyja azt, ami a legfontosabb dolga lenne ebben a helyzetben. 

Meghan elismert tudós, a szakmájában igyekszik kiemelkedőt alkotni. Igazi jégkirálynő, aki mélyen magába temette a múltját. Ő, és Sebastian tiszta szívből utálják egymást, a sors furcsa fintora, hogy mégis sokat találkoznak, ugyanis Joan (Sebastian felesége) és Meghan a legjobb barátnők.

Gondolataim:

Ezt a történetet nem lehet úgy elolvasni, hogy csak felcsapod a borítót, és egy lendülettel végigolvasod. Próbálkozni lehet, de nem fog menni. Hogy miért nem? Azért, mert az első néhány oldal boldogsága után, amikor már kezd szállni a szemed előtt a rózsaszín köd, úgy arcon csap, hogy a padlóra kerülsz. És ott is maradsz a gyomrodat összeszorító görccsel, és megszámlálhatatlanul sok telesírt zsebkendővel. Én már csak tudom. 🙂 Ugyanis pont ez történt velem. A fülszöveg nem sok mindent árul el, csak hogy majd történni fog valami. Egy idilli, romantikus történetre számítottam, aminek majd a végén jól kisírom magam. 

Ezzel szemben Kedves Mimi Taylor, és Abby Winter írónők, teljesen összetörtetek! Mindenre számítottam, de arra, hogy az első oldalak után már a könnyeimet kell törölgetnem az arcomról, arra nem.

Sok érzelmet megéltem az olvasás során. Gyászoltam én is, mert tudom milyen amikor hirtelen elveszítesz valakit. Szerettem én is, mert tudom milyen érzés megtalálni azt, akire támaszkodhatsz, aki melletted van, és aki a másik feled.

A gyászt mindenki máshogy dolgozza fel. Van aki szakemberhez fordul, van, aki magában igyekszik feldolgozni a történteket.

Sebastiant megértettem, de a viselkedését nem tudtam elfogadni. Nem vette figyelembe, hogy már nem csak önmagáért felelős. Sok-sok oldal kellett ahhoz, amíg „megbocsájtottam” neki. 

Meghane-nak nem volt könnyű gyerekkora, több borzalmat élt át gyerekként, mint amit egy felnőtt egész életében. Mégis talpra állt, és bár gyereke nem volt, rajongással szerette Joan és Sebastian kisfiát.

Nagyon megrázó a történet, de olvasás során végig bennem volt a remény, hogy fog valami jó is történni. Kell, hogy történjen valami szívet melengető.

Nagyon tetszett a történet felépítése, hogy nemcsak a jelenben játszódnak az események, hanem vissza-visszatekintünk a múltba is, hogy megértsük, mi miért történik. Végül azok a bizonyos levelek… Apró darabokra törték a szívemet. A könyv végére sikerült a két írónőnek valamelyest begyógyítani a sebeket.

Mimi Taylor, és Abby Winter egy olyan erős történetet tettek le együtt az asztalra, hogy engem – aki még nem olvasott tőlük – abszolút meggyőztek arról, hogy érdemes feléjük fordítanom a figyelmemet. Biztos, hogy külön-külön is fogok tőlük olvasni.

Borító:

A borító volt az első, ami felkeltette a figyelmemet. Egyszerű, mégis megszólítja az olvasót. Nekem nagyon tetszik, szerintem nagyon illik a történethez.

 

Hogy kinek ajánlom ezt a történetet? Mindenkinek, aki már gyászolt élete során, aki szeretett, akit szerettek, aki volt már magányos. Készítsetek be sok-sok papírzsebkendőt, és olvassátok, szeressétek! 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Huszár Ádám: Amy

covers_589741.jpgSzerző: Huszár Ádám
Cím: Amy
Kiadó: NewLine 
Kiadás éve: 2020
Műfaj: lélektani dráma, erotika
Oldalak száma: 412

Amy White kamaszkorában szemtanújává válik barátnője brutális megerőszakolásának. Elmenekül, így később tudja meg, hogy az elkövetők tettüket követően meggyilkolták a lányt. Amy összeroppan. Saját világot épít maga köré, ahol nincs helye a fizikai érintkezés semmilyen formájának. Telnek az évek, s Amy egyetemre megy. Érintetlen és érinthetetlen. Ám egy napon valami váratlan történik: a lány rájön, hogy mégis képes másokkal érintkezni, s rádöbben még valamire… Megtalálja az igaz szerelmet. Súlyos árat kell fizetnie, önmagából áldoznia a beteljesülésért, de hát nem annál értékesebb valami, minél magasabb az ára? Mennyi áldozatot hajlandó hozni a lány ezért a szerelemért? Képes gyilkossá válni? Képes feláldozni a férfit, aki bármit megtenne érte? Feláldozza a saját életét?
Egyáltalán… rajta múlik?

 

„Néha át kell élni a rosszat, hogy tudd becsülni a jót” 

Sajnos nagyon kevés férfi írótól olvasok, de ennek az okát nem tudom megmondani. Valahogy így alakult, de ezen igyekszem változtatni.

Az Amy című könyvvel már szemezek egy ideje, most pedig kíváncsian vetettem bele magam az olvasásba. Köszönöm a kiadónak,  hogy erre lehetőséget biztosított! 🙂

A történet röviden:

A főszereplőnk Amy, aki 14 évesen szemtanúja lesz a barátnője megerőszakolásának. Az eset olyannyira sokkolja, hogy falat emel önmaga köré, és senkit nem enged közel magához. Ahogy telik az idő, és sorra járnak hozzá a pszichológusok, mindegyik egyet ért Amyvel, hogy ideje visszatérni az emberek közé. Amy a tanulásba menekül, viszont képtelen az embereket közel engedni magához, a testi kontaktust, mint egy anyai ölelés, teljesen elutasítja.

Évekkel később, távol a szülői háztól kezdi el az egyetemet. Kollégiumba kerül, Lisa a szobatársa a szárnyai alá veszi, és igyekszik segíteni Amynek, hogy a lehetőségekhez mérten normális életet éljen. Azonban Amy hoz egy rossz döntést, és az élete még inkább felbolydul. Mindezért Lisát hibáztatja. Görcsösen keresi a szerelmet, és amikor azt gondolja, hogy megtalálta, előre nem látott események sorozata indul el.

Gondolataim:

Az alap történet tetszett. A kivitelezésben sem találtam olyan nagy hibát, amire azt mondtam volna, hogy ezt azért már mégsem! Viszont voltak benne olyan kifejezések helyenként, hogy a szemöldököm a plafonig szaladt. Pl. fürödsz (szerintem inkább fürdesz, de ha mégis az eredeti a helyes, akkor én kérek elnézést, hogy 34 évig rosszul használtam egy szót. 🙂 ) Ami hirtelen még eszembe jut, az a felhuzatol. Na mire rájöttem, hogy ez mit takar. 😀

Na de vissza a történetre. Számomra olvasmányos volt, izgalmas, már nagyon vártam, hogy mi lesz a csattanó a végén. Attól viszont padlót fogtam. Nem magától a ténytől, hanem az utolsó oldalakon játszódó eseményektől. Az abszolút szürreális volt a számomra.

Amyt, bármi is történt vele sajnos nem tudtam megkedvelni. Sajnáltam, együtt éreztem vele, de nem volt szimpatikus. Görcsösen kereste a szerelmet, de nekem olyan érzésem volt, hogy nem az igaz szerelem érzésére vágyik, hanem magára a fogalomra. Mintha birtokolni szeretné, mint egy tárgyat. 

Lisa vagány, belevaló stílusa viszont nagyon tetszett. Nyilván ő sem tökéletes, ahogy senki sem az, viszont benne láttam az igyekezetet. Neki sikerült elérni Amyvel 1 hónap alatt azt, amit szakembereknek nem sikerült évek alatt sem. 

Amy szüleit nagyon sajnáltam. Borzalmas érzés, amikor bármit megadnál, hogy segíts a gyermekeden, de nem tudsz.   

Ádám nagy fába vágta a fejszáját, mert egy olyan főszereplőt alkotott, aki nem lesz példakép, akit (szerintem) nem lehet megkedvelni. De mégis megcsinálta, mert hiába volt ellenszenves Amy, mégis nagyon vártam, hogy kiderüljenek a miértek.

A vége miatt nem tudok 5 csillagot adni ennek a történetnek. Azt még mindig nem tudom megemészteni, pedig már egy pár nap eltelt, mióta elolvastam. 🙂

Borító:

Nekem tetszik! Egyszerű, mégis figyelemfelkeltő. Pedig én annyira nem esek hasra azoktól a borítóktól, amin csak egy arc van. De ennek a szerkesztése, a színvilága, és a hangulata megfogott.

 

Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretik a kicsit elvont, kicsit beteg, mégis izgalmas történeteket némi erotikával fűszerezve.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)  

Hugyec Anikó: Túl kevés idő

covers_697885.jpgSzerző: Hugyec Anikó
Cím: Túl kevés idő
Kiadó: NewLine Kiadó
Kiadás éve: 2021
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 402

Vannak ​sorsdöntő pillanatok.
Találkozások, melyek életünk hátralévő részét alapjaiban változtatják meg.
Mindig is azt hittem, hogy ilyen szerelem csak a filmekben van.
Aztán egy napon jött ő és rám mosolygott a tengerkék szemeivel, miközben selymes szőke hajában a napfény táncolt.
Őrületesen szerettük egymást Márkkal. Mindketten azt hittük, hogy az égvilágon semmi sem választhat el bennünket egymástól.
Tévedtünk.
Az utolsó emlékem róla az, hogy egy veszekedés után kilépett azon az ajtón.
A szívem ott és akkor millió szilánkra tört.
Márk elment, nekem pedig nem maradt más utána, csak a fájdalomtól ordító üresség.

Juli egy kamaszodó ikerpár egyedülálló édesanyjaként tengeti mindennapjait. Élete minden pillanatát átitatja a férje hiánya. Mindezt megnehezíti a lányával való állandó viaskodás, amiben a fia a kettejük közötti tűzfal és védőbástya egyben. Némi vigaszt nyújt neki a két legjobb barátja, ám még ők sem képesek kitörölni a szívéből az elmúlt év fájdalmát.
Múlt és jelen között vékonyka a határvonal, ám Juli életében e kettő, akár a mennyország és a pokol.
A múlt maga a szerelem, a boldogság, a soha véget nem érő napsütés.
A jelen azonban sötét és hideg. Kínzóan magányos.
Vajon el lehet-e felejteni azt az embert, aki számodra a mindent jelentette? Le lehet-e zárni a múltat, amely oly’ gyönyörű volt? El lehet-e engedni a fájdalmat, amely belülről szétmarja a lelked?
Mi az az erő, ami mégis szétszakítja a szétszakíthatatlant?

 

„Némán megköszönöm Mariah-nak, hogy elénekli mindazokat az érzéseket, amiket én nem tudok szavakba önteni.” 

Először is nagyon szépen köszönöm, hogy elolvashattam a könyvet! 

Születnek olyan történetek, amelyek megszólítanak. Velem is ez történt. Amikor Anikó bemutatkozott a NewLine kiadó oldalán, és bemutatta a könyvét, akkor már éreztem, hogy ezt a kötetet nekem el kell olvasnom. Nem tudom megmondani ennek az okát, egy szimpla megérzés volt, ami beitta magát a bőröm alá, és nem engedett. Miután elkészült a borító, mintha egy reflektor világította volna meg.

A napokban váltottam néhány levelet az Írónővel, és egy végtelenül kedves embert ismertem meg. Emiatt is nagyon vártam, hogy belefogjak a történet olvasásába, ami már az első pár oldal után beszippantott. Tudtam, hogy nekem íródott.

A történet röviden:

A történetünk két idősíkon játszódik, a 2000-es évek elején, és 2019-ben. Egy elsöprő szerelem, és egy mindent magával rántó fájdalom.

2002: Főszereplőnk Juli, aki egy forró őszi napon a barátnőjével egy kis kikapcsolódásra vágyik a folyóparton. Derült égből villámcsapásként érkezik egy röplabda, vele együtt pedig Márk. Az első pillanattól kezdve izzik közöttük a levegő, szinte tapintható, hogy egymásnak vannak teremtve. Egy elsöprő szerelem a övék.

2019: Juli két kamasz édesanyja. Alex és Zoé ikrek. Juli egyedül neveli őket, el nem múló fájdalommal és haraggal a szívében. Az érzéseinek kiváltó oka a férje, aki nincs vele, hogy együtt küzdjenek a kamaszok hóbortjaival, hangulatingadozásaival, hogy egy hosszú nap után átölelje, és a fülébe súgja, hogy szereti. Egyedül küzd a mindennapi problémákkal, az édesanyja betegségével. A két legjobb barátja az egyedüli támasza.

Gondolataim:

Telítődtem az érzelmekkel. Nosztalgiáztam, szerettem, sírtam, haragudtam, reménykedtem, és emlékeztem. Jókat mosolyogtam azokon a bizonyos 90-es éveken. 🙂 A Bravo magazin, a Backstreet Boys poszterek a falon. Szinte magam előtt látom. 🙂

A szereplőket, Erika kivételével mindet megkedveltem. A végére még Barbit is, bár lássuk be, erre nem sok esélyt láttam a történet elején. Mondjuk még a közepén sem.

Juli nagyon a szívemhez nőtt azzal, hogy egyedül is igyekszik mindent megteremteni a gyerekeinek, hogy ne szenvedjenek hiányt semmiben. Nem lehet könnyű két kamaszt kordában tartani, de ő a lehetőségekhez mérten vette az akadályokat. 

Márk és Juli kapcsolata idilli. Mint minden kapcsolatban, viták náluk is előfordulnak, de amíg meg tudják beszélni, addig van lehetőség megoldani a problémákat. De ehhez az kell, hogy őszintén le tudj ülni a pároddal beszélgetni.

Végezetül pedig:

~ Kedves Márk, ezúton köszönöm neked, hogy nem a szokásos rózsa lett a te virágod. A tulipán az érzelmeket fejezi ki. Azt tudtad, hogy az ókori Perzsiában a tulipán szimbolizálta a tökéletes szerelmet? Minden bizonnyal, hisz erre a virágra esett a választásod. 

~ Kedves Juli, köszönöm neked, hogy megmutattad, hogy egyedül is mennyi mindenre képes egy nő, egy anya, hogy hiába van a szíve darabokra törve, a gyermekeiért akkor is dobog tovább, mert dobognia kell. Mert bármi történik is, a gyermeki léleknek szüksége van az anyai szeretetre és gondoskodásra. 

~ Kedves Ria, köszönöm neked, hogy megmutattad, hogy milyen egy igazi barát, és milyen egy életre szóló barátság. Mindenkinek szüksége lenne egy ilyen emberre, mint amilyen Te vagy.

~ Végül, de nem utolsó sorban, Kedves Anikó, köszönöm Neked, hogy megírtad ezt a történetet. Sok boldog, és sok szívszaggató percet szereztél vele, de annyira a szívemhez nőtt a történeted, hogy újra – és újra el fogom olvasni, hogy soha ne felejtsem el, hogy valóban túl kevés az idő, és nem mindegy, hogy mivel búcsúzunk.

Borító:

Tökéletes! Gyönyörű, figyelemfelkeltő, és annyira illik a történethez. A tulipánt imádom, a színvilág, a betűtípus, egyszerűen tökéletes! Kevés ilyet látni mostanában. 

 

Mindenkinek szívből ajánlom ezt a kötete. Szívet tépő, mégis gyönyörű történet.

Márk gondolataival zárom soraimat:
„Márk mondogatta gyakran, hogy az ünneplés fontossága abban rejlik, hogy a nem mindennapi eseményeket különleges emlékké varázsolja, és ezek közül a legszebbeket magába rejti a szívünk.”

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Cassandra Clare: Az angyal

covers_176431.jpgSzerző: Cassandra Clare
Cím: Az angyal
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 
Műfaj: fantasy
Oldalak száma: 468

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A mágia veszélyes – de a szerelem még veszélyesebb!

Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól.
Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nemsokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.

 

Jaj de nagyon kellett már nekem egy fantasy könyv. Ez a sorozat már nagyon nagyon régóta a polcomon van, A végzet ereklyéi sorozattal együtt. Azokat a könyveket olvastam, nagyon szerettem, és nem tudok választ adni arra a kérdésre, hogy miért nem kezdtem el hamarabb a Pokoli szerkezeteket.

Amikor egy molyos kihíváson megláttam, hogy ezt a 3 kötetet kell elolvasni, nem is haboztam, eljött az én időm. Akkor tudtam olvasni, amikor aludt a kisfiam, de majdnem fizikai fájdalmat éreztem, amikor félbe kellett hagynom, annyira beszippantott a cselekmény. 😀

A történet röviden:

Tessa a bátyja után megérkezik Angliába, de maga is meglepődik, amikor 2 idegen várja őt az állomáson, akik a bátyja kérésére mentek ki elé. Azonban gyorsan rá kellett döbbennie, hogy nem mindenki az, akinek látszik. Még ő maga sem. Amikor az eddig rejtett képességei felszínre törnek, akkor kerül igazán veszélybe. 

Az Árnyvadászok személyében megmentőire talál. Befogadják magukhoz, egymás segítségére vannak, de arra egyikük sem számít, hogy számukra ismeretlen veszély fenyegeti őket. Együttes erővel szállnak szembe a gonosszal.

Gondolataim:

Nem véletlen, hogy a fantasy műfajnak köszönhetem a könyvmolyságomat. Ez a kötet sem okozott csalódást. Izgalmas volt, fordulatos, és letehetetlen. A szereplők közül szinte mindenkit sikerült megkedvelnem, kivéve Jessamine-t. Ő már az első mondatától kezdve ellenszenves volt, és még a könyv végére sem sikerült jó kapcsolatot kialakítanunk egymással.

Az abszolút kedvenc karakterem Jam volt. Kedves, gondoskodó, és elhivatott harcos annak ellenére is, hogy milyen keresztet cipel a vállán. Willhez fűződő kötődése is tetszett, bár Will-t néha megcsapkodtam volna, de úgy istenigazából. 😀 

Ha már Will… Egyik pillanatban elolvadok tőle, két mondattal később pedig az agyvérzés kerülget. 😀 Sokszor Lokira emlékeztetett. A külvilág felé igyekszik az ellenszenves énjét mutatni, de amikor egy pillanatra leomlanak a falak, akkor mégis kiderül, hogy szerethető karakter.

Nagyon tetszett a történetvezetés. A fő szálra szépen fel vannak építve a mellékszálak, kapunk is információt, de mindig van egy kis rés, ami miatt egyszerűen muszáj tovább olvasni, hogy megtudjuk a kérdésünkre a választ. A Magiszter kiléte engem személy szerint meglepett, az olvasás során hagytam magam tévútra csalni. 

Tessa karakterét is megkedveltem. Ő nem a tipikus tinit testesíti meg. Sok mindenen kellett keresztülmennie, de mindig sikerült felállnia. A könyvek hű társai, nem futamodik meg a nehéz helyzetek elől, és az önzetlensége is példaértékű. 

Nagyon kíváncsi vagyok a következő részre. 🙂 Tényleg nem tudom, hogy miért halogattam ennyi ideig a történet elolvasását. Ajánlom minden fantasy kedvelőnek ezt a sorozatot.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)