Damaris Kofmehl: A barlang

 

covers_772916.jpg

Szerző: Damaris Kofmehl
Cím: A barlang
Kiadó: Fátyol Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 288

Natalie, a fiatal amerikai barlangászlány 2015-ben egy ukrajnai expedíción megdöbbentő leletekre bukkan a föld alatt: cipőket, edényeket és egy gabonamalmot talál, meg egy héber feliratú arany nyakláncot. A nyomok egy zsidó nagycsaládhoz vezetnek, melynek tagjai 1942-ben ott találtak menedéket Hitler katonái elől. Az egyik túlélő, az ekkor már nyolcvankilenc éves Josa Burker megeleveníti Natalie előtt a tizenévesen átélt üldöztetés történetét, hogyan tartotta benne a reményt családja bátorsága, összetartása és hite, valamint a gettóba zárt kedvese iránt érzett szerelme a legsötétebb időkben is. Azt is elárulja Natalie-nak, mit jelent a barlangban talált aranylánc szív alakú medáljára vésett, héber 91-es szám… 

„Annyi báránybőrbe bújt farkassal találkoztam már, hogy nem hittem, hogy vannak még emberek ebben a sötét világban, akik nem közömbösek a sorsunk iránt.”

A kötet megjelenése előtt keresett meg a Fátyol Kiadó, hogy hamarosan újabb könyvvel bővül a kínálatuk, elolvasnám-e. A II. világháborús könyvekre, amelyek igaz történet alapján íródtak, nem tudok nemet mondani, így örömmel fogadtam a könyvet. Ezúton is köszönöm a Kiadónak.

A történet röviden:

Natalie barlangkutató. Egy elhagyatott, részben feltárt ukrajnai barlang vizsgálata közbe meglepő felfedezést tesz. Egy malomkő, evőeszközök, fél pár cipő, egy szív alakú medál pihent a sötétség mélyén. A szóbeszéd szerint a második világháborúban zsidók rejtőztek a barlangban. Natalie szeretne ennek a végére járni, ezért a nyaklánc tulajdonosának keresésére indul, így találkozik egy otthonban élő, 89 éves zsidó származású úrral, Josa Burkerrel. Ő az egyik túlélője a nácik mészárlásának, aki a barlang mélyén rejtőzködött. Josa meséli el, hogy miken kellett keresztülmennie neki és a családjának az életben maradásért, és tőle tudjuk meg a nyaklánc történetét is.

Gondolataim:

Összetörtem. Ahogy befejeztem a könyvet, azzal a lendülettel fel is került a kedvenceim listájára. 

A történet eleje nagyon izgalmas volt. Egy sötét barlangban felfedezni az ismeretlent, ott körbenézni, ahol előttem még nem járt senki.. Ki ne vágyna erre az izgalmas kalandra? Hajt az adrenalin, a kíváncsiság, és a remény, hogy hátha valamilyen sorsfordító dologra, tárgyra bukkansz. Mint ahogy jelen esetben Natalie, aki a véletlen folytán megtalálta a nyakláncot. A nyakláncnak története van, és szeretné megismerni. 

A történet fő narrátora Josa, aki a családjával élt egy kis faluban, és aki már fiatalon megtapasztalja az igaz, és mindent elsöprő szerelem érzését. A családja vallásos, és hisznek abban, hogy ha segítenek másokon, akkor amikor szükséges, ők is segítő kezekbe kapaszkodhatnak. Amikor a hazájukat, és az otthonaikat megszállják a németek, akkor rájönnek, hogy nagyobbat nem is tévedhettek volna. A barátaik, a szomszédaik egy emberként fordulnak el tőlük, csak azért, mert zsidó származásúak. A családi összetartás, és a hit ereje az, amibe kapaszkodni tudnak, amikor az életükért menekülnek.

Amikor megtalálták a barlangot, akkor szinte megkönnyebbültem én is. Sikerült, túl fogják élni. Nem lesz könnyű, sőt, egész életük legnagyobb kihívása lesz, de túl fogják élni. Viszont egy apró hiba, egy pici figyelmetlenség az életükbe kerülhet. 

Josa történetét hallgatva teljesen ledöbbentem. Hosszú hónapokon keresztül napfény nélkül, teljes sötétségben, az állandó 10 fokban éltek, mégsem adták fel. Minden egyes megpróbáltatás által erősebbek lettek. Az életösztön és a hitük, hogy van egy felsőbb hatalom, aki fogja a kezüket, és aki védőpajzsot tart a fejük fölött az, ami miatt erősebbé váltak. Pedig éheztek, fáztak, szenvedtek, legyengültek. Bennem mindeközben a harag munkálkodott. Miken kell még ennek a családnak keresztülmennie? Miért kell nekik egy sötét barlang mélyén az életüket félteni, és miért fordít nekik hátat mindenki, akin eddig ők segítettek? Dühös voltam, bevallom. Az emberekre, és az egész helyzetre, ami a föld alá kényszerítette a Burker családot. Csak magukra számíthattak, mert akiket a barátaiknak gondoltak, elfordultak tőlük. Egy angyali segítségben reménykedtek, hogy csak 1 ember lássa meg bennük azt, hogy ők is érző, lélegző emberek.

Sokat adott nekem ez a könyv. Egyrészt a hitet, pedig egyáltalán nem vagyok vallásos. A kitartást, hogy soha nem szabad feladni. Minden buktató után erősebben kell felkelni, és tovább indulni. Az igaz szeretet és szerelem erejét, ami évtizedeken át, a legnagyobb kilátástalanságban sem hagyja el az embert. És a célt, amit kitűzünk magunk elé, és amiért érdemes küzdeni.

A legmegrázóbb számomra maga a tudat, hogy a könyvben elhangzottak valóban megtörténtek. Valóban volt egy család, aki a háború borzalmai elől egy barlang mélyére menekült, és önként vállalták a napfény nélküli életet hosszú hónapokon keresztül azért, hogy életben maradjanak.

Annyi mindent tudnék még mesélni erről a könyvről, és a bennem kavargó érzésekről. De csak annyit mondanék zárásként, hogy olvassátok el, mert megéri. Szívet tépő, de nagyon szép olvasmány.

Borító:

Nagyon illik a könyvhöz. Minden szerepel rajta, aminek jelentősége van a történetben. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Damaris Kofmehl: Halálos bűn

covers_672935.jpg

Szerző: Damaris Kofmehl
Cím: Halálos bűn
Kiadó: Fátyol
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 254

Mi van akkor, ha a szíved gyorsabban ver, mint ahogy futni tudsz? FBI-helikopterek csattogó zaja a fejed fölött, rendőrkutyák ugatása a hátad mögött. Tovább kell rohannod, nem engedheted meg, hogy elkapjanak. A mögötted lévő utat gyilkosság, drog és árulás borítja. Futnod kell, ahogy a lábad bírja, míg nem késő. Karriered, dicsőséged, vagyonod és egész életed ezer apró szilánkra tört szét, melyeket nem tudsz már összeszedni. Meg kell tudnod, mi az igazság, de mielőtt bármit tehetnél, már fölötted vannak. Egy kipárnázott szobában asztalhoz szíjaznak. Lehet, hogy a bolondok házába kerültél? Lesz majd egy tárgyalás, amelyen a sorsodról döntenek. A rendőrség és a múltadból felsorakozó emberek mind készen állnak arra, hogy ellened valljanak. Mindenki állítja, hogy tudja, mi történt, csak az a baj, hogy te magad nem emlékszel semmire.

 

„A legtöbb dolog, amiért éltél, nem valódi. Azt hiszed, hogy attól valódi valami, hogy látod, és megfoghatod? Láttad már valaha a levegőt? Megérintetted már valaha a szeretetet? Demetri, az öt érzékszervünk nem tudja nekünk megmutatni a valóságot. Csak a benned lévő lélek látja azt.” 

 

Az ajánló spoilert tartalmazhat!! 

 

Az első rész is nagyot ütött, de ez a rész határozottan a padlóra küldött. Köszönöm szépen a Fátyol Kiadónak, hogy elolvashattam Tony Brown történetét.

A történet röviden:

Tonyt egyik pillanatban az FBI helikopterei, emberei és kutyái üldözik. Menekül az életéért, mégis az öngyilkosságon gondolkodik. A következő pillanatban egy kórházi ágyon ébred, körülötte orvosok, nővérek. Nem érti, hogy miért került oda, mit követhetett el. Mindenki egy tárgyalásról beszél, azonban ő semmire nem emlékszik. A tárgyalás napján azonban kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik, végül már Tony sem tudja eldönteni hogy mi a valóság, és mi a képzelete szüleménye.

Gondolataim:

Rettenetesen megrázó volt ez a rész tudva, hogy életrajzi ihletésű, tehát valóban megtörténtek az események. Szinte percről percre nyomon követjük, ahogy Tony egyre kétségbeesettebben küzd a démonaival, és a szeretethiány, ami egész eddigi életében elkísérte, milyen ütemben taszítja egyre mélyebbre. Amikor már azt gondolja, hogy az amerikai álmot éli, akkor ismét történik valami, ami bebizonyítja, hogy a siker, a hírnév, a pénz és a drogok nem elegendőek egy boldog élethez. Ismét rá kell jönnie, hogy nem mindenki az, akinek gondolja.

Sokszor éreztem késztetést arra, hogy rákiabáljak, hogy ne bízzon meg mindenkiben, és ha már egyszer rálépett a helyes útra, akkor küzdjön, maradjon rajta, és tanuljon meg nem-et mondani. 

A kórházban játszódó jelenetek voltak rám a legnagyobb hatással. A folyamatos feszültség ott bizsergett a bőröm alatt, szinte már szomjaztam az információkat, és bíztam benne, hogy Tony újra visszatalál saját magához. Mégis számomra a legjelentősebb mondat a könyvben nem Tony szájából hangzott el, hanem az orvosa szájából. „maga nem bolond”. Úgy gondolom, hogy egy ilyen határozott orvosra volt szüksége Tonynak, aki ember is tudott maradni, mégis határozottan kommunikált vele.

Ami nekem már sok volt ebben a kötetben, azok a vallási utalások, bibliai idézetek. Tudom, hogy miért volt a valláson a hangsúly, értettem a mondanivalóját, és valóban szüksége van az ember lelkének a hitre, a reményre a mindennapokban, vagy a fontosabb eseményeknél, de sajnálom, nekem ez már nagyon sok volt.

Köszönöm szépen a Kiadónak, hogy elküldte nekem Tony Brown történetét.

 

Ha az ajánló felkeltette az érdeklődéseteket, akkor a Fátyol Kiadó oldaláról (Shop – Fátyol Kiadó (fatyol.hu)) ti is be tudjátok szerezni az első résszel együtt 10% kedvezménnyel. Ehhez használjátok a kuponkódomat: szavakerdeje

 

Borító:

A könyv végére értelmet nyert a borító. Nem tagadom, első ránézésre ez a borító sem nyerte el a tetszésemet, de jelen esetben is végig kellett olvasnom a könyvet, hogy választ kapjak a kérdésemre vele kapcsolatban. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Damaris Kofmehl: Tony Brown

covers_671164.jpgSzerző: Damaris Kofmehl
Cím: Tony Brown
Kiadó: Fátyol Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 254
 

Tony egy észak-karolinai börtönben látta meg a napvilágot, hat hónappal azután, hogy lopás miatt elítélt anyját megerőszakolta egy börtönőr. Örökbefogadó szülőkhöz kerül, ahonnan azonban a rendszeres bántalmazások miatt a gyámhatóság kiemeli és árvaházban helyezi el.

“Úgy tűnt, hogy árvaként még nem éri el az ember a társadalom legalsó fokát, hanem van egy még alacsonyabb szint is, amit csak az olyan gyerekek ismernek, mint én, akinek nem az az egyetlen bűne, hogy nincsenek szülei, de még azt a gaztettet is elköveti, hogy túl sötét bőrszínnel születik.”

Gyermekkorát csillapítatlan szeretetéhsége és az abúzus különböző formái kísérik. Tizennyolc évesen utcára kerül, drogdílerként a rendőrség elől bujkál, míg végül már csak egyetlen kiutat lát nyomorából: az öngyilkosságot. Élete ekkor azonban drámai fordulóponthoz érkezik…

… ami olyan mértékű változást hozott, hogy egészen 2017-ben bekövetkezett haláláig Damaris Kofmehl svájci írónő férje lehetett.

„Pontosan úgy volt minden, ahogyan gondoltam: semmit sem ért az életem, és halálom sem tűnt volna fel senkinek. Minden mindegy volt.” 

Sem a cím, sem a borító nem mozgatott meg bennem olyan érzelmeket, vagy gondolatokat, hogy nekem mindenképp el kell olvasnom ezt a könyvet. Azért mondtam mégis igent a Fátyol Kiadó megkeresésére, mert a fülszöveg nagyon ígéretesnek tűnt, egy izgalmas könyv ígérete jelent meg előttem. Nem is csalódtam.

A történet röviden:

Tony egy börtönben látta meg a napvilágot. Mivel a vér szerinti anyjával ott nem maradhatott, ezért előbb a nagyanyja nevelte, majd 3 évesen örökbefogadó szülőkhöz került. Ott megismerte a bátyját, és azt gondolta, hogy boldog életet élhet. Azonban a folyamatos bántalmazások miatt árvaházba került, majd onnan egyik nevelőszülőtől a másikig. Egy kis szeretetre vágyott, és hiába a bántalmazások, visszavágyott az örökbefogadó szüleihez. Mindig bízott a jobb holnapban, azonban az nem jött el. A barátainak akkor volt jó, amíg hasznuk származott belőle. Egyre lejjebb süllyedt, míg egy napon az utcán találta magát. Alkohol, drogok, és a sorozatos öngyilkossági kísérletek voltak a társai, amíg egy napon egy váratlan esemény meg nem változtatott mindent.

Gondolataim:

Ez egy nagyon nehéz olvasmány volt. A történet elején szívből sajnáltam Tonyt. Csak egy kis szeretetre, törődésre vágyott. Annyira szomjazta, hogy valakinek fontos legyen, érezze, hogy van értelme az életének, hogy tárt karokkal fogadott mindenkit, aki egy kedves szóval, vagy egy mosollyal közeledett felé. Hitt, bízott az emberekben, akik sorra fordultak el tőle. A kilátástalan helyzete egyre mélyebbre sodorta, de még akkor is hitt abban, hogy legalább vannak barátai. Komolyan fájt a szívem érte.

Nem volt könnyű élete, sok mindent megélt az élete során, és még csak nagykorú sem volt. Még nem olvastam olyan könyvet, ahol ekkora szeretetéhsége lett volna a főszereplőnek. Az pedig, hogy ez egy igaz történet, különösen megrázó volt. Emiatt lassabban is haladtam az olvasással, mert idő kellett, hogy az olvasottakat az én lelkem is fel tudja dolgozni.

A történet végéig bíztam abban, hogy Tony találni fog valakit, akiben valóban megbízhat, akinek fontos, aki törődik vele. Mert minden ember megérdemli a szeretetet, minden embernek szüksége van arra, hogy tudja, van értelme annak, hogy meglátta a napvilágot, és okkal született meg.

Az eseményeket ő maga meséli el, a szemünk előtt elevenedik meg az élete, szinte már kézzel fogható a fájdalma. Emiatt is megrázó a kötet. Viszont a nyelvezete egyszerű, szinte már a „száraz tényeket” kapjuk, mindenféle cenzúra nélkül. Könnyen, és gyorsan lehetne olvasni, de a témája miatt időnként meg kell állni, mert ennyi kínt, ennyi megpróbáltatást egyszerre nem tud feldolgozni az olvasó. Legalábbis nekem nem ment.

A történet folytatását kíváncsian, és reményekkel telve fogom kézbe venni.

A Kiadó oldaláról most te is beszerezheted a kötetet a második résszel együtt 10 % kedvezménnyel. Ehhez használd a kuponkódomat: szavakerdeje

Köszönöm a kiadónak, hogy elolvashattam a kötetet.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Ozsgyáni Mihály: A fátylam kicsit oldalra billent

covers_745215.jpg

Szerző: Ozsgyáni Mihály
Cím: A fátylam kicsit oldalra billent
Kiadó: Fátyol Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 170

„Családom férfitagjai kivétel nélkül az erőszakban és a testi fenyítésben hittek. Akkor is, ha feleségükkel akarták pontosan tisztázni, hogy hol a helyük a családi hierarchiában, akkor is, ha éppen gyereknevelésről volt szó.
Rájöttem, hogy az átélt borzalmakat csakis egy módon tudom túlélni, ha úgy teszek, mintha nem velem történne. Persze ez iszonyatosan nehéz játék. De gyorsan megtanultam, hogy ettől a játéktól függ az életem.”
Pogány Judit – színművész:
„Egy lendülettel, gyorsan olvastam el a könyvet. Sietnem kellett, mert minden pillanatban azt éreztem, ha nem tudom meg azonnal, mi történik a következő oldalon, megfulladok!
Ozsgyáni Mihály írásában dübörög a közlési szándék, s ez engem is hajszolt, hogy tovább, tovább! Hogy honnan gyűlik össze egy minden külső és belső jó tulajdonsággal megáldott fiatalemberben ennyi keserű életismeret, groteszk humor és bölcsesség… bár csodálkozom, de a regény végére ezt is megtudom!
Szeretem az írót és a könyvét is! Hajrá Misi!!!”
Györgyi Anna – színművész:
„Misi bizarr humorú családregényét olvasva úgy éreztem magam, mint egy teafilter, amit forró vízbe mártogatnak. Nevetés közben megríkatott, majd a torkomra forrasztotta a szót. Felkavaró, csodálatos írás!”
Koltai Lajos – operatőr:
„Aki zsigerből ír, rendkívül mélyre jut, s aki a mélybe tartó úton minden mondatát ösztönös tisztán látásból fogalmazza – áldott őszinteséggel ajándékoz meg… sodró erejű, alig elemezhető, inkább átélhető írás… a végén egy küzdelmes csatából érkezünk csapzottan – örökké velünk maradó átélhető sorsok birtokában… és megtapasztaljuk a szikrázó gyűlöletből táplálkozó szeretet lehetséges jelenlétét is… mondhatnánk, hogy ilyen nincs is – de van… nagyon is van, csak más a minősége és… gyönyörű… azt kérem, merüljenek mélyre a mondatok közé, e csodálatosan fogalmazott vallomásba -… megéri…. hála annak, aki felfedezte… hála annak, aki közreadja…”
Szarka János – rendező:
„Olvassák ezt a könyvet! Merjenek benézni az ablakon, a fellebbenő függöny mellett, a Puskaporos utca százhetvennégybe. A pokol tornácára. Az életünkre.”
Őze Áron – színművész:
„Pókháló finomságú, és mégis szélsőséges érzelmeket kiváltó, zavarba ejtően kegyetlen, őszinte írás. Sors-vízválasztó, írónak, olvasónak egyaránt.”

 

Akik otthonosan mozognak a színházi körökben, azoknak ismerősen csenghet Ozsgyáni Mihály neve. A 42 éves színésznek 2018-ban jelent meg A fátylam kicsit oldalra billent című könyve. Két dolog miatt mondtam igent a Fátyol Kiadónak, amikor megkeresett egy együttműködési szándékkal. Az egyik, hogy a történet egy nagyon erős, nagyon nehéz témát dolgoz fel, amelyet alkalmanként én is szoktam olvasni, és szeretek olvasni, mert mindig tanulok belőle, mindig ad valamit, amit magammal tudok vinni. A másik ok pedig, hogy Pogány Judit színművésznő is elismerő szavakkal méltatta a kötetet.

A történet röviden:

A történet narrátora egy 10 év körüli kisfiú lehet, akinek a neve nem derül ki a történet során, egyetlen egyszer nevezik csak Szöcskének. Ő a Szívós család tagja, és általa ismerjük meg több generációra visszamenőleg a család történetét. Ő egy alkoholista család, erőszakos mindennapjaiba született bele. Az első sorból nézi végig, ahogy az alkohol is családtaggá válik, és ahol a család férfi tagjai csak az erőszak nyelvét beszélik. Nem fél, ezt szokta meg, ehhez kellett alkalmazkodnia.

„Én csak úgy voltam. Mint ahogy egy alkoholista család gyereke van. És nem értettem, hogy miért vagyok más? Hogy mi velem a baj?”

Gondolataim:

Már egy pár napja gondolkodom, hogy mit is írhatnék erről a könyvről. Egy olyan történetről, amiben a gyerekbántalmazás, az abúzus, a családon belüli erőszak, a gyilkosság jelen van minden oldalon, hogy írhatnám azt, hogy tetszett? Hogy írhatnám azt, hogy jókat mosolyogtam, és időnként fel is nevettem? Hogy írhatnám azt, hogy szinte le sem bírtam tenni? Már attól görcsben van a gyomrom, hogy ezeket a mondatokat leírtam. Mert ezek mind igazak. 

Folyamatosan, az első oldaltól az utolsó szóig két, nagyon intenzív érzés kavargott bennem. Az egyik a kíváncsiságom, ami miatt muszáj volt mindent félretennem, és csak olvasnom a könyvet, a másik pedig az emiatt kialakult lelkiismeret furdalás, mert ez nem egy vidám történet. Ott volt bennem végig az az érzés, hogy mégis, hogy lehetek ennyire szívtelen, hogy egy ilyen témát csak úgy elolvasok egy lendülettel. Ilyenkor egy kicsit félretettem a könyvolvasómat, de nem sokkal később vettem is elő újra, majd ez az ördögi kör kezdődött elölről.

Az események, az információk, a történetek meg csak jöttek, és jöttek, nem hagyták, hogy az elmém, a lelkem megpihenjen. Ha végignézek most az otthonomon, ahol békében, szeretetben neveljük a kisfiúnkat a férjemmel, el sem tudom képzelni, hogy azok az események, amelyek a könyvben megelevenednek, azok valóban megtörténhetnek. Pedig sajnos most, 2022-ben is hány és hány ilyen borzalmat lehet hallani. Hány család életét teszi tönkre nap, mint nap az alkohol, és az erőszak? Belegondolni is rossz, hogy ezen kötetnek bizonyos eseményei a valóságon alapulhatnak, meg is történhettek. 

Ozsgyáni Mihály nagyon jól bánik a szavakkal, viszont nem finomkodik velük. Mintha egy mondata lenne az olvasókhoz: Itt vannak a tények, tessék. Kíméletlenül megkapjuk a múlt eseményeit, a szomorú valóságot. A könyv minden sorából árad a feszültség, ami a szarkazmussal, és a humorral keveredik. Akaratlanul is elmosolyodik rajta az olvasó. Nagyon közlékeny az egész kötet. Egy ilyen borzalmas történetet kevesen tudnának megírni úgy, hogy ne taszítsák mély depresszióba az olvasót, hanem tudja befogadni az információkat, az olvasottakat, és el tudjon rajta gondolkodni. Örülök, hogy megismertem a történetet, Mihály nagyon tehetséges író.

Köszönöm a lehetőséget a Fátyol Kiadónak.

A weboldalukról mind a papírkönyvet, mind az ebook-ot be tudjátok szerezni 10% kedvezménnyel, ha használjátok a kuponkódomat: szavakerdeje

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)