Debbie Macomber: Első hó

covers_411942.jpgSzerző: Debbie Macomber
Cím: Első hó
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2016
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 216

Ashley ​Davison, a mindig vidám egyetemista lány eredetileg úgy tervezte, nem utazik haza karácsonyra, egy váratlan kényszerszabadság miatt azonban lehetősége adódik arra, hogy egyedülálló édesanyjával töltse az ünnepeket Seattle-ben. Dashiell Sutherland, az egykori katona is ugyanoda tart egy állásinterjú miatt. Csak a repülőtéren szembesülnek azzal, hogy a karácsony előtti utolsó járatra elfogytak a jegyek, és már az autókölcsönzőnél is csak egyetlen kocsi maradt szabadon. Bár elsőre kifejezetten ellenszenvesnek találják egymást, a kényszer szülte helyzetben vonakodva mégis úgy döntenek, hogy együtt kelnek útra.

Néhány percnyi kínos csend után azonban megtörik köztük a jég: nemcsak az derül ki, hogy sok közös van bennük, hanem meglepődve veszik észre, hogy lassan, de biztosan vonzódni kezdenek egymáshoz. Az úton kalandos események sora hátráltatja őket – lehet, hogy nem érnek oda időben Seattle-be, de még az is megtörténhet, hogy a legszebb karácsonyi ajándékkal lepi meg őket az élet.

 

Nálam már szinte hagyomány, hogy ha eljön a december, akkor Debbie Macombert olvasok. Az utóbbi években vele hangolódok a Karácsonyra. Annyira meg tudja teremteni a hangulatot, az izgatott várakozást, és ennek az időszaknak a varázsát, hogy már el sem tudom képzelni a decembert a könyvei nélkül, még akkor is, ha teljesen kiszámíthatóak. 🙂

Annyit sírtam mostanában a könyveken, hogy kellett az összetört lelkemnek egy kis szirupos romantika. 🙂

A történet röviden:

Ashley váratlan szabadságának köszönhetően lehetőséget kap arra, hogy karácsonykor meglepje az édesanyját Seattle-ben, azonban már a reptéren elakad, ugyanis ünnepekhez közeledve, már nincs szabad hely egyik járatra sem. Ugyan így jár Dash is, aki egy állásinterjúra készül elutazni szintén Seattle-be. Mivel az autókölcsönzőben is csak 1 szabad autó maradt, ezért kénytelenek osztozni rajta, aminek egyikük sem örül. Az út bár hosszúnak, és unalmasnak ígérkezik, nem várt események zavarják meg a főhőseink nyugalmát.

Gondolataim:

Aki olvasott már Macomber könyvet, az pontosan tudja, hogy mi lesz a könyv végén a főszereplők sorsa. Ezen én sem lepődtem meg, azonban amikor megjelent az FBI, és elindult egy üldözési hullám összeesküvés elméletekkel fűszerezve, akkor nagyon jókat mosolyogtam rajta. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lepett meg, mert ilyennel még nem találkoztam az írónőtől eddig olvasott könyvekben, viszont engem egyáltalán nem zavart, sőt. Adott némi plusz izgalmat a történetnek. Kellően humoros volt, és nagyon kíváncsi voltam, hogy mi sül ki ebből a könyv végén. 🙂

A szereplőket is megkedveltem. A mindig cserfes Ashley és a mufurc exkatona Dash a tűz és a víz. Mégis olyan jól passzoltak egymáshoz. Dash anyukája meg haláli. 🙂 Hírtelen átfutott az agyamon, hogy ha évek múlva kapnék egy ilyen telefont, én hogy reagálnék. 😀 Lehet az én fiam is fogja majd a fejét. 😀

Az ügynököket is nagyon bírtam, mert olyan szerencsétlenek voltak, hogy az valami hihetetlen. 🙂 Beleillettek ebbe a történetbe. 🙂 Nyilván egy krimiben egy tökéletesen informált és összeszedett FBI ügynököt vár el az olvasó, de ide pont ez a néhány balfácán illett. 🙂

Borító:

Imádom, annyira hangulatos. Már attól megjön a kedvem a mézeskalács sütéshez, és a téli sétákhoz, ha csak ránézek, pedig én aztán nagyon nem bírom a hideget. 😀 

 

Azoknak ajánlom ezt a kötetet, akik nem bánják, ha kiszámítható egy történet, akik szeretik a szirupos, klisés romantikus könyveket, és akik nem várnak el túl sokat az FBI-tól egy romantikus karácsonyi történetben, viszont annál inkább szeretnének rajtuk nevetni.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Mimi Taylor – Abby Winter: Az utolsó kívánság

covers_639846.jpg

Szerző: Mimi Taylor-Abby Winter
Cím: Az utolsó kívánság
Kiadó: NewLine 
Kiadás éve: 2021
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 430

Sebastian Lawson úgy érzi, az élete végre révbe ért. Fiatal színészként megkapja a szerepet, amelyre vágyott; otthon gyönyörű felesége és imádott kisfia várja, akiket mindennél jobban szeret. Megvan mindene, amiről egy ember csak álmodhat. Azonban egy telefonhívás mindent megváltoztat.
Meghan Baker a munkájának él. Minden idejét annak szenteli, hogy egy olyan betegség után kutasson, amely hatással volt a gyermekkorára, s amely majdnem tönkretette őt. Egyetlen barátnője egy nap azonban olyan hírt közöl vele, ami alapjaiban rengeti meg eddigi életét.
Egy telefonhívás.
Egy szörnyű hír.
Egy utolsó kívánság.
Mi történik akkor, ha két olyan embert sodor egymás mellé az élet, akik szívből gyűlölik egymást? Képesek lesznek megbirkózni a rájuk háruló feladattal, vagy egyszerűen feladják?

Mimi Taylor és Abby Winter közös története megmutatja, mire képes az összetört szív, ha igazán szeret.

 

„Az a szeretet, amit a szülő érez a gyermeke iránt, mindennél erősebb, mindennél hatalmasabb.” 

Biztos vagyok benne, hogy mindenki hallotta már a „ne a borító alapján ítéld meg a könyvet” mondást. Nyilván számomra sem volt ismeretlen, viszont én nagyon sokszor a borító alapján választok olvasnivalót. Amikor megjelent Mimi Taylor és Abby Winter közös könyve, akkor természetesen egyből a borítón akadt meg a szemem. Mivel a kötet két olyan szerző nevét viseli, akiktől már nagyon régóta szeretnék olvasni, így ezt egy jelnek vettem, hogy nekem el kell olvasnom, és ajánlót kell írnom a kötethez.

Ezúton is köszönöm, hogy lehetőségem volt erre! 🙂

A történet röviden:

Sebastian híres színész, aki imádott feleségével, és kisfiával él. Család, szerelem, karrier.. Mindene megvan, amire egy ember vágyhat. Azonban egyik pillanatról a másikra megváltozik az élete, és egy olyan veszteséget kell túlélnie, és feldolgozni, amihez nem érez elég erőt. Teljesen összeomlik, és figyelmen kívül hagyja azt, ami a legfontosabb dolga lenne ebben a helyzetben. 

Meghan elismert tudós, a szakmájában igyekszik kiemelkedőt alkotni. Igazi jégkirálynő, aki mélyen magába temette a múltját. Ő, és Sebastian tiszta szívből utálják egymást, a sors furcsa fintora, hogy mégis sokat találkoznak, ugyanis Joan (Sebastian felesége) és Meghan a legjobb barátnők.

Gondolataim:

Ezt a történetet nem lehet úgy elolvasni, hogy csak felcsapod a borítót, és egy lendülettel végigolvasod. Próbálkozni lehet, de nem fog menni. Hogy miért nem? Azért, mert az első néhány oldal boldogsága után, amikor már kezd szállni a szemed előtt a rózsaszín köd, úgy arcon csap, hogy a padlóra kerülsz. És ott is maradsz a gyomrodat összeszorító görccsel, és megszámlálhatatlanul sok telesírt zsebkendővel. Én már csak tudom. 🙂 Ugyanis pont ez történt velem. A fülszöveg nem sok mindent árul el, csak hogy majd történni fog valami. Egy idilli, romantikus történetre számítottam, aminek majd a végén jól kisírom magam. 

Ezzel szemben Kedves Mimi Taylor, és Abby Winter írónők, teljesen összetörtetek! Mindenre számítottam, de arra, hogy az első oldalak után már a könnyeimet kell törölgetnem az arcomról, arra nem.

Sok érzelmet megéltem az olvasás során. Gyászoltam én is, mert tudom milyen amikor hirtelen elveszítesz valakit. Szerettem én is, mert tudom milyen érzés megtalálni azt, akire támaszkodhatsz, aki melletted van, és aki a másik feled.

A gyászt mindenki máshogy dolgozza fel. Van aki szakemberhez fordul, van, aki magában igyekszik feldolgozni a történteket.

Sebastiant megértettem, de a viselkedését nem tudtam elfogadni. Nem vette figyelembe, hogy már nem csak önmagáért felelős. Sok-sok oldal kellett ahhoz, amíg „megbocsájtottam” neki. 

Meghane-nak nem volt könnyű gyerekkora, több borzalmat élt át gyerekként, mint amit egy felnőtt egész életében. Mégis talpra állt, és bár gyereke nem volt, rajongással szerette Joan és Sebastian kisfiát.

Nagyon megrázó a történet, de olvasás során végig bennem volt a remény, hogy fog valami jó is történni. Kell, hogy történjen valami szívet melengető.

Nagyon tetszett a történet felépítése, hogy nemcsak a jelenben játszódnak az események, hanem vissza-visszatekintünk a múltba is, hogy megértsük, mi miért történik. Végül azok a bizonyos levelek… Apró darabokra törték a szívemet. A könyv végére sikerült a két írónőnek valamelyest begyógyítani a sebeket.

Mimi Taylor, és Abby Winter egy olyan erős történetet tettek le együtt az asztalra, hogy engem – aki még nem olvasott tőlük – abszolút meggyőztek arról, hogy érdemes feléjük fordítanom a figyelmemet. Biztos, hogy külön-külön is fogok tőlük olvasni.

Borító:

A borító volt az első, ami felkeltette a figyelmemet. Egyszerű, mégis megszólítja az olvasót. Nekem nagyon tetszik, szerintem nagyon illik a történethez.

 

Hogy kinek ajánlom ezt a történetet? Mindenkinek, aki már gyászolt élete során, aki szeretett, akit szerettek, aki volt már magányos. Készítsetek be sok-sok papírzsebkendőt, és olvassátok, szeressétek! 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Huszár Ádám: Amy

covers_589741.jpgSzerző: Huszár Ádám
Cím: Amy
Kiadó: NewLine 
Kiadás éve: 2020
Műfaj: lélektani dráma, erotika
Oldalak száma: 412

Amy White kamaszkorában szemtanújává válik barátnője brutális megerőszakolásának. Elmenekül, így később tudja meg, hogy az elkövetők tettüket követően meggyilkolták a lányt. Amy összeroppan. Saját világot épít maga köré, ahol nincs helye a fizikai érintkezés semmilyen formájának. Telnek az évek, s Amy egyetemre megy. Érintetlen és érinthetetlen. Ám egy napon valami váratlan történik: a lány rájön, hogy mégis képes másokkal érintkezni, s rádöbben még valamire… Megtalálja az igaz szerelmet. Súlyos árat kell fizetnie, önmagából áldoznia a beteljesülésért, de hát nem annál értékesebb valami, minél magasabb az ára? Mennyi áldozatot hajlandó hozni a lány ezért a szerelemért? Képes gyilkossá válni? Képes feláldozni a férfit, aki bármit megtenne érte? Feláldozza a saját életét?
Egyáltalán… rajta múlik?

 

„Néha át kell élni a rosszat, hogy tudd becsülni a jót” 

Sajnos nagyon kevés férfi írótól olvasok, de ennek az okát nem tudom megmondani. Valahogy így alakult, de ezen igyekszem változtatni.

Az Amy című könyvvel már szemezek egy ideje, most pedig kíváncsian vetettem bele magam az olvasásba. Köszönöm a kiadónak,  hogy erre lehetőséget biztosított! 🙂

A történet röviden:

A főszereplőnk Amy, aki 14 évesen szemtanúja lesz a barátnője megerőszakolásának. Az eset olyannyira sokkolja, hogy falat emel önmaga köré, és senkit nem enged közel magához. Ahogy telik az idő, és sorra járnak hozzá a pszichológusok, mindegyik egyet ért Amyvel, hogy ideje visszatérni az emberek közé. Amy a tanulásba menekül, viszont képtelen az embereket közel engedni magához, a testi kontaktust, mint egy anyai ölelés, teljesen elutasítja.

Évekkel később, távol a szülői háztól kezdi el az egyetemet. Kollégiumba kerül, Lisa a szobatársa a szárnyai alá veszi, és igyekszik segíteni Amynek, hogy a lehetőségekhez mérten normális életet éljen. Azonban Amy hoz egy rossz döntést, és az élete még inkább felbolydul. Mindezért Lisát hibáztatja. Görcsösen keresi a szerelmet, és amikor azt gondolja, hogy megtalálta, előre nem látott események sorozata indul el.

Gondolataim:

Az alap történet tetszett. A kivitelezésben sem találtam olyan nagy hibát, amire azt mondtam volna, hogy ezt azért már mégsem! Viszont voltak benne olyan kifejezések helyenként, hogy a szemöldököm a plafonig szaladt. Pl. fürödsz (szerintem inkább fürdesz, de ha mégis az eredeti a helyes, akkor én kérek elnézést, hogy 34 évig rosszul használtam egy szót. 🙂 ) Ami hirtelen még eszembe jut, az a felhuzatol. Na mire rájöttem, hogy ez mit takar. 😀

Na de vissza a történetre. Számomra olvasmányos volt, izgalmas, már nagyon vártam, hogy mi lesz a csattanó a végén. Attól viszont padlót fogtam. Nem magától a ténytől, hanem az utolsó oldalakon játszódó eseményektől. Az abszolút szürreális volt a számomra.

Amyt, bármi is történt vele sajnos nem tudtam megkedvelni. Sajnáltam, együtt éreztem vele, de nem volt szimpatikus. Görcsösen kereste a szerelmet, de nekem olyan érzésem volt, hogy nem az igaz szerelem érzésére vágyik, hanem magára a fogalomra. Mintha birtokolni szeretné, mint egy tárgyat. 

Lisa vagány, belevaló stílusa viszont nagyon tetszett. Nyilván ő sem tökéletes, ahogy senki sem az, viszont benne láttam az igyekezetet. Neki sikerült elérni Amyvel 1 hónap alatt azt, amit szakembereknek nem sikerült évek alatt sem. 

Amy szüleit nagyon sajnáltam. Borzalmas érzés, amikor bármit megadnál, hogy segíts a gyermekeden, de nem tudsz.   

Ádám nagy fába vágta a fejszáját, mert egy olyan főszereplőt alkotott, aki nem lesz példakép, akit (szerintem) nem lehet megkedvelni. De mégis megcsinálta, mert hiába volt ellenszenves Amy, mégis nagyon vártam, hogy kiderüljenek a miértek.

A vége miatt nem tudok 5 csillagot adni ennek a történetnek. Azt még mindig nem tudom megemészteni, pedig már egy pár nap eltelt, mióta elolvastam. 🙂

Borító:

Nekem tetszik! Egyszerű, mégis figyelemfelkeltő. Pedig én annyira nem esek hasra azoktól a borítóktól, amin csak egy arc van. De ennek a szerkesztése, a színvilága, és a hangulata megfogott.

 

Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretik a kicsit elvont, kicsit beteg, mégis izgalmas történeteket némi erotikával fűszerezve.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)  

Hugyec Anikó: Túl kevés idő

covers_697885.jpgSzerző: Hugyec Anikó
Cím: Túl kevés idő
Kiadó: NewLine Kiadó
Kiadás éve: 2021
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 402

Vannak ​sorsdöntő pillanatok.
Találkozások, melyek életünk hátralévő részét alapjaiban változtatják meg.
Mindig is azt hittem, hogy ilyen szerelem csak a filmekben van.
Aztán egy napon jött ő és rám mosolygott a tengerkék szemeivel, miközben selymes szőke hajában a napfény táncolt.
Őrületesen szerettük egymást Márkkal. Mindketten azt hittük, hogy az égvilágon semmi sem választhat el bennünket egymástól.
Tévedtünk.
Az utolsó emlékem róla az, hogy egy veszekedés után kilépett azon az ajtón.
A szívem ott és akkor millió szilánkra tört.
Márk elment, nekem pedig nem maradt más utána, csak a fájdalomtól ordító üresség.

Juli egy kamaszodó ikerpár egyedülálló édesanyjaként tengeti mindennapjait. Élete minden pillanatát átitatja a férje hiánya. Mindezt megnehezíti a lányával való állandó viaskodás, amiben a fia a kettejük közötti tűzfal és védőbástya egyben. Némi vigaszt nyújt neki a két legjobb barátja, ám még ők sem képesek kitörölni a szívéből az elmúlt év fájdalmát.
Múlt és jelen között vékonyka a határvonal, ám Juli életében e kettő, akár a mennyország és a pokol.
A múlt maga a szerelem, a boldogság, a soha véget nem érő napsütés.
A jelen azonban sötét és hideg. Kínzóan magányos.
Vajon el lehet-e felejteni azt az embert, aki számodra a mindent jelentette? Le lehet-e zárni a múltat, amely oly’ gyönyörű volt? El lehet-e engedni a fájdalmat, amely belülről szétmarja a lelked?
Mi az az erő, ami mégis szétszakítja a szétszakíthatatlant?

 

„Némán megköszönöm Mariah-nak, hogy elénekli mindazokat az érzéseket, amiket én nem tudok szavakba önteni.” 

Először is nagyon szépen köszönöm, hogy elolvashattam a könyvet! 

Születnek olyan történetek, amelyek megszólítanak. Velem is ez történt. Amikor Anikó bemutatkozott a NewLine kiadó oldalán, és bemutatta a könyvét, akkor már éreztem, hogy ezt a kötetet nekem el kell olvasnom. Nem tudom megmondani ennek az okát, egy szimpla megérzés volt, ami beitta magát a bőröm alá, és nem engedett. Miután elkészült a borító, mintha egy reflektor világította volna meg.

A napokban váltottam néhány levelet az Írónővel, és egy végtelenül kedves embert ismertem meg. Emiatt is nagyon vártam, hogy belefogjak a történet olvasásába, ami már az első pár oldal után beszippantott. Tudtam, hogy nekem íródott.

A történet röviden:

A történetünk két idősíkon játszódik, a 2000-es évek elején, és 2019-ben. Egy elsöprő szerelem, és egy mindent magával rántó fájdalom.

2002: Főszereplőnk Juli, aki egy forró őszi napon a barátnőjével egy kis kikapcsolódásra vágyik a folyóparton. Derült égből villámcsapásként érkezik egy röplabda, vele együtt pedig Márk. Az első pillanattól kezdve izzik közöttük a levegő, szinte tapintható, hogy egymásnak vannak teremtve. Egy elsöprő szerelem a övék.

2019: Juli két kamasz édesanyja. Alex és Zoé ikrek. Juli egyedül neveli őket, el nem múló fájdalommal és haraggal a szívében. Az érzéseinek kiváltó oka a férje, aki nincs vele, hogy együtt küzdjenek a kamaszok hóbortjaival, hangulatingadozásaival, hogy egy hosszú nap után átölelje, és a fülébe súgja, hogy szereti. Egyedül küzd a mindennapi problémákkal, az édesanyja betegségével. A két legjobb barátja az egyedüli támasza.

Gondolataim:

Telítődtem az érzelmekkel. Nosztalgiáztam, szerettem, sírtam, haragudtam, reménykedtem, és emlékeztem. Jókat mosolyogtam azokon a bizonyos 90-es éveken. 🙂 A Bravo magazin, a Backstreet Boys poszterek a falon. Szinte magam előtt látom. 🙂

A szereplőket, Erika kivételével mindet megkedveltem. A végére még Barbit is, bár lássuk be, erre nem sok esélyt láttam a történet elején. Mondjuk még a közepén sem.

Juli nagyon a szívemhez nőtt azzal, hogy egyedül is igyekszik mindent megteremteni a gyerekeinek, hogy ne szenvedjenek hiányt semmiben. Nem lehet könnyű két kamaszt kordában tartani, de ő a lehetőségekhez mérten vette az akadályokat. 

Márk és Juli kapcsolata idilli. Mint minden kapcsolatban, viták náluk is előfordulnak, de amíg meg tudják beszélni, addig van lehetőség megoldani a problémákat. De ehhez az kell, hogy őszintén le tudj ülni a pároddal beszélgetni.

Végezetül pedig:

~ Kedves Márk, ezúton köszönöm neked, hogy nem a szokásos rózsa lett a te virágod. A tulipán az érzelmeket fejezi ki. Azt tudtad, hogy az ókori Perzsiában a tulipán szimbolizálta a tökéletes szerelmet? Minden bizonnyal, hisz erre a virágra esett a választásod. 

~ Kedves Juli, köszönöm neked, hogy megmutattad, hogy egyedül is mennyi mindenre képes egy nő, egy anya, hogy hiába van a szíve darabokra törve, a gyermekeiért akkor is dobog tovább, mert dobognia kell. Mert bármi történik is, a gyermeki léleknek szüksége van az anyai szeretetre és gondoskodásra. 

~ Kedves Ria, köszönöm neked, hogy megmutattad, hogy milyen egy igazi barát, és milyen egy életre szóló barátság. Mindenkinek szüksége lenne egy ilyen emberre, mint amilyen Te vagy.

~ Végül, de nem utolsó sorban, Kedves Anikó, köszönöm Neked, hogy megírtad ezt a történetet. Sok boldog, és sok szívszaggató percet szereztél vele, de annyira a szívemhez nőtt a történeted, hogy újra – és újra el fogom olvasni, hogy soha ne felejtsem el, hogy valóban túl kevés az idő, és nem mindegy, hogy mivel búcsúzunk.

Borító:

Tökéletes! Gyönyörű, figyelemfelkeltő, és annyira illik a történethez. A tulipánt imádom, a színvilág, a betűtípus, egyszerűen tökéletes! Kevés ilyet látni mostanában. 

 

Mindenkinek szívből ajánlom ezt a kötete. Szívet tépő, mégis gyönyörű történet.

Márk gondolataival zárom soraimat:
„Márk mondogatta gyakran, hogy az ünneplés fontossága abban rejlik, hogy a nem mindennapi eseményeket különleges emlékké varázsolja, és ezek közül a legszebbeket magába rejti a szívünk.”

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Viszlát november, viszlát ősz!

aed8a217c52ad0c0910a4970996a2e2a.jpg 

Hivatalosan is elérkezett a tél. Mondjuk az időjárásról nem írok inkább véleményt. 😀

Ahogy néztem a novemberi hónapban elolvasott könyvekről készített listát, magam is meglepődtem, ugyanis 8 darab cím szerepelt ott. 4 könyv, és 4 novella, szóval sikeres hónapot zártam. November legelső könyve okozott némi csalódást, de utána csupa 5 csillagos kötetek jöttek. Ráadásul 3 olyan hazai szerzőtől is sikerült olvasnom, akiknek a munkásságát eddig nem ismertem.

1578 oldalt olvastam el, 6 szerzőtől, és 5 kiadótól. Olvastam gasztroregényt, romantikus könyvet, erotikus novellát, fantasyt, lélektani novellát. (szerintem nem mindet jelöltem molyon.)

Sorban pedig az alábbiak:

Joanne Harris Csokoládé
Laura Ingalls Wilder Ház a patakparton
Melinda Bald Az utolsó lépés
Ruby Saw Álom az álomban
Cassandra Clare Az angyal
Melinda Bald Teadélután
Melinda Bald Egy éjszaka egy feltalálóval
Hugyec Anikó Túl kevés idő

 

November vége, illetve a december a recenziók jegyében telik. Már alíg várom, hogy végre hosszabb szabin legyen a férjem, és mindenre rendesen legyen időm. 😀

Hamarosan érkezem egy olyan könyvajánlóval, ami nagyon kedves a szívemnek. Addig is mindenkinek kellemes olvasást, és jó készülődést! Hamarosan itt vannak az ünnepek! 🙂

 

(kép forrása: pinterest) 

Cassandra Clare: Az angyal

covers_176431.jpgSzerző: Cassandra Clare
Cím: Az angyal
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 
Műfaj: fantasy
Oldalak száma: 468

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A mágia veszélyes – de a szerelem még veszélyesebb!

Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól.
Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nemsokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.

 

Jaj de nagyon kellett már nekem egy fantasy könyv. Ez a sorozat már nagyon nagyon régóta a polcomon van, A végzet ereklyéi sorozattal együtt. Azokat a könyveket olvastam, nagyon szerettem, és nem tudok választ adni arra a kérdésre, hogy miért nem kezdtem el hamarabb a Pokoli szerkezeteket.

Amikor egy molyos kihíváson megláttam, hogy ezt a 3 kötetet kell elolvasni, nem is haboztam, eljött az én időm. Akkor tudtam olvasni, amikor aludt a kisfiam, de majdnem fizikai fájdalmat éreztem, amikor félbe kellett hagynom, annyira beszippantott a cselekmény. 😀

A történet röviden:

Tessa a bátyja után megérkezik Angliába, de maga is meglepődik, amikor 2 idegen várja őt az állomáson, akik a bátyja kérésére mentek ki elé. Azonban gyorsan rá kellett döbbennie, hogy nem mindenki az, akinek látszik. Még ő maga sem. Amikor az eddig rejtett képességei felszínre törnek, akkor kerül igazán veszélybe. 

Az Árnyvadászok személyében megmentőire talál. Befogadják magukhoz, egymás segítségére vannak, de arra egyikük sem számít, hogy számukra ismeretlen veszély fenyegeti őket. Együttes erővel szállnak szembe a gonosszal.

Gondolataim:

Nem véletlen, hogy a fantasy műfajnak köszönhetem a könyvmolyságomat. Ez a kötet sem okozott csalódást. Izgalmas volt, fordulatos, és letehetetlen. A szereplők közül szinte mindenkit sikerült megkedvelnem, kivéve Jessamine-t. Ő már az első mondatától kezdve ellenszenves volt, és még a könyv végére sem sikerült jó kapcsolatot kialakítanunk egymással.

Az abszolút kedvenc karakterem Jam volt. Kedves, gondoskodó, és elhivatott harcos annak ellenére is, hogy milyen keresztet cipel a vállán. Willhez fűződő kötődése is tetszett, bár Will-t néha megcsapkodtam volna, de úgy istenigazából. 😀 

Ha már Will… Egyik pillanatban elolvadok tőle, két mondattal később pedig az agyvérzés kerülget. 😀 Sokszor Lokira emlékeztetett. A külvilág felé igyekszik az ellenszenves énjét mutatni, de amikor egy pillanatra leomlanak a falak, akkor mégis kiderül, hogy szerethető karakter.

Nagyon tetszett a történetvezetés. A fő szálra szépen fel vannak építve a mellékszálak, kapunk is információt, de mindig van egy kis rés, ami miatt egyszerűen muszáj tovább olvasni, hogy megtudjuk a kérdésünkre a választ. A Magiszter kiléte engem személy szerint meglepett, az olvasás során hagytam magam tévútra csalni. 

Tessa karakterét is megkedveltem. Ő nem a tipikus tinit testesíti meg. Sok mindenen kellett keresztülmennie, de mindig sikerült felállnia. A könyvek hű társai, nem futamodik meg a nehéz helyzetek elől, és az önzetlensége is példaértékű. 

Nagyon kíváncsi vagyok a következő részre. 🙂 Tényleg nem tudom, hogy miért halogattam ennyi ideig a történet elolvasását. Ajánlom minden fantasy kedvelőnek ezt a sorozatot.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

 

Hazait olvasok!

Sziasztok!

Ahogy az előző posztban említettem, novemberben két olyan hazai szerzőtől olvastam, akiknek eddig még nem ismertem a munkásságát.

A Book Dreams Kiadó oldalán lehetőség van ingyen hozzájutni novellákhoz, így először Melinda Bald – Az utolsó lépés című novelláját olvastam el.

Melinda Bald – Az utolsó lépés

„Sohasem lehet tudni, mi rejlik egy mosoly mögött. Sohasem lehet tudni, milyen érzelmek bújnak meg egy csillogó számpár mélyén. Sohasem lehet tudni, mi lesz az utolsó csepp a pohárban, ami az összeomlás szélére sodorja az embert. Egy dolog biztos, számtalan apró lépés vezet ahhoz a bizonyos utolsóhoz.”

image1_11.jpeg
Az első reakcióm amikor a végére értem, a döbbenet volt. Majd elolvastam még egyszer. De a kezdeti sokk nem szűnt meg. Ez a történet mindössze 16 oldal, de nagyobb hatást gyakorolt rám, mint egy-két, 300 oldal feletti könyv. Egy egész élet benne van ebben a 16 oldalban. Minden fájdalom, minden elkeseredettség. Komoly témát dolgoz fel, amiről igenis beszélni kell, ez pedig a depresszió. A depresszió, ami az ember egész lényére, életére kihat. Egy gyermek, aki szeretet nélkül nő fel annyi lelki sebet hordoz magában egész életében, hogy történhet bármi, akár előtte állhat egy olyan ember, akinek ő jelenti a világot, mégsem képes elhinni, értékelni saját magát, megragadni a lehetőséget, mert már gyerekkorától azzal az érzéssel létezik, hogy benne van a hiba, amiért őt nem lehet szeretni. 

Nehéz volt olvasni ezt a történetet, de megírni még nehezebb lehetett. Ez volt a legelső történet, amit Melinda Bald-tól olvastam, de biztos vagyok benne, hogy fogok még válogatni a kötetei közül, mert nekem nagyon tetszett az írói stílusa. 

 

Ruby Saw – Álom az álomban

Ez a történet hihetetlen, de ettől olyan szép. Ezer- és egyféle love sztoriról hallottunk már, amiket igaznak hiszünk, mert a szerelemről szól. A szerelem a legfontosabb az életben. Véletlen találkozások, meglepő fordulatok, csillogó szempárok; és ott a másik oldal is: meghasadt szívek, félelem, hitetlenség.
De mi a helyzet akkor, ha valaki mindent eltervez nekünk? Az őrangyalunk megjelenik, és rendet tesz kusza életünkben.
Persze, ez lehet csupán a tudatalattink játéka. Annyira lehet valóság, amennyire mi akarjuk.
Létezik álom az álomban?

image0_25.jpeg

Soha nem olvastam még Ruby Saw-tól, de ezen változtatni fogok. Szintén ingyen sikerült hozzájutnom ehhez a novellához a kiadó oldaláról. 

Mivel a fülszövegeket nem nagyon szoktam elolvasni, így fogalmam sem volt, miről szólhat ez a kötet. Az első gondolatom az volt a cím láttán, hogy egy tündérmese. 🙂 Most, hogy elolvastam ezt a történetet, még mindig ez az első szó, ami eszembe jut. Annyira sajnálom, hogy olyan gyorsan véget ért, szívesen olvastam volna még. 

Ebben a rövidke kis történetben megismerjük Marát, a főszereplőnket, akit ezen a pár oldalon keresztül is megkedveltem, a Lordot, akinek a stílusa kifogástalan. Ők ketten nem is különbözhetnének jobban egymástól. Mégis, az ő történetük mutatja meg azt, amit sokan elfelejtenek. Hogy mindig van remény, és soha nem szabad feladni. 

Annyi mindent tudnék még mesélni erről a novelláról, de azzal biztos, hogy olyasmit kotyognék ki, ami spoiler lenne, szóval inkább olvassátok el! 🙂

Csak ajánlani tudom Mindenkinek a két Írónő novelláját. Engem meggyőztek, szeretném a polcomon tudni a könyveiket is! 🙂

Köszönöm, hogy így lehetőségem volt megismerni őket!

 

(kép: saját, fülszöveg :www.moly.hu)

Olvass minden hónapban hazait!

 

7d2529f7fafb388993a6ca3bc66ec8f1.jpg 

Sziasztok!

Mostanában tudatosan igyekszem minél több hazai szerző művét megismerni, és magyar szerzők könyveit olvasni. Ebbe szeretnék egy átláthatóbb rendszert vinni, ezért úgy döntöttem, hogy az olvasmány listámba minden hónapba szeretném „belecsempészni” egy hazai szerző könyvét, ezzel is támogatva a munkásságukat.

A polcrendezés közben rá kellett jönnöm, hogy közel sincs annyi könyvem magyar szerzőktől, amennyit szeretnék, ezért figyelem az akciókat, és a kiadók oldalait. Sok olyan szerzőt is bekövettem mostanában instagramon, akik eddig ismeretlenek voltak számomra, de szeretném megismerni a munkásságukat.

Nem tervezek nagyon kilépni a komfortzónámból, ezért az általam kedvelt, és szívesen olvasott stílusok között fogok válogatni:

– romantikus (drámai, történelmi, erotikus)
– ifjúsági
– fantasy
– krimi, horror, thriller, pszichothriller

A novemberi hónapban két, számomra új szerző munkáját sikerült megismernem. Ők pedig nem mások, mint Melinda Bald és Ruby Saw. Mindkét szerzőtől novelláskötetet olvastam, és nagyon tetszett az írói stílusuk, ezért biztos, hogy fogok vásárolni könyvet is tőlük,

A következő posztban pedig megtudhatjátok, hogy milyen novelláskötetekre esett először a választásom 🙂

 

(Minden bizonnyal ezer és egy hasonló poszt, kihívás, és hasonló kering az éterben, de mostanában nincs időm figyelni. Ez nem egy nagy molyos kihívás, leginkább csak saját magamat szeretném motiválni, hogy hazai szerzőktől olvassak minél többet. )

 

(kép forrása: pinterest)

Joanne Harris: Csokoládé

covers_30274.jpgSzerző: Joanne Harris
Cím: Csokoládé
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2010
Műfaj: gasztroregény
Oldalak száma: 336

Ismeretlen, titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lasquenet-be, és megnyitja „csokoládézóját” – a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok. Amikor Vianne húsvétra csokoládéfesztivált szervez, a falu egész közösségét megosztja… Íme az első olyan regény, amelyben a csokoládé elfoglalja a maga méltó helyét. A tartalmas, okos és franciásan pajzán könyv valamennyi érzékszervnek irodalmi ünnepet kínál.

 

Nagyon szeretem a gasztroregényeket, a csokit meg még jobban, így nagyon örültem, hogy megnyertem ezt a könyvet egy játék alkalmával. A fülszöveg alapján teljesen másra számítottam, mint amit a könyv nyújtott, ezért van némi csalódottság bennem.

A történet röviden:

Vianne a kislányával egy kis faluba költözik, ahol megvásárolt egy régi pékséget azzal a céllal, hogy csokoládéboltot nyit a helyén. Eleinte nem nézik jó szemmel a helyiek, mert egy kicsi településen ugyan mi helye lenne egy csokoládéboltnak? Az üzlet emiatt nehezen indul be, de Vianne személyisége, és a helyiek kíváncsisága egyre több vevőt vonz az üzletbe.

Vianne nemcsak a falusiakkal, hanem a falu szélén horgonyzó látogatókkal is igyekszik megtalálni a közös hangot, ami ugyancsak ellenérzéseket vált ki sokakban. Különösen a helyi pap tiltakozik. Amikor Vianne, húsvétra csokoládéfesztivált tervez a faluban, azzal még inkább felkavarja az állóvizet.

Gondolatok:

Mindenre számítottam, de egy ilyen történetre nem. Vianne néha túl kedvesnek, túl nyugodtnak hatott, amitől nekem mesterkéltnek tűnt. Igyekezett mindenkihez közel kerülni, és valóban segített ahol tudott, ezt becsültem benne, de mégsem tudtam annyira megkedvelni amennyire szerettem volna.

A pap egy idióta. Röviden, és tömören. 😀 Nem szerettem, a monológjai idegesítettek, a beszűkült nézeteivel pedig ki tudott volna üldözni a világból.

Ugyan ezt sok helybéliről is el tudnám mondani.

Az tetszett, ahogy Vianne a csokoládéhoz viszonyul, egy eldugott kis faluban is lát fantáziát, és szeretné fellendíteni az üzletét. Viszont hiába említett meg a történet során rengetek féle csokoládét, én hiányoltam az elkészítés módját. Ezek nélkül nekem csak szavak maradnak, semmi pluszt nem adott a történethez. Ha legalább 1-1 elkészítési módot megtudtunk volna, az számomra élvezetesebbé tette volna az olvasást.

Borító:

Nekem az Ulpius-ház által kiadott kötet van meg, de a Libris sokkal jobban tetszik. Bár az kicsit magyarosra sikeredett 😀

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu) 

Viszlát október!

Sziasztok!

Hihetetlen, hogy már az október is elmúlt, és elkezdődött az év utolsó előtti hónapja. Túl vagyunk egy újabb óraátállításon (ezt nem kommentálom…), és most már egyre hidegebb, és sötétebb lesz. Nem szeretem ezt az időt! Régebben eldőltem a kanapén, meleg teát ittam, és olvastam, vagy filmeztem, addig sem kellett tudomásul vennem, hogy véget ért a nyár, de ez most nem opció. 😀

Nagyon gyorsan elmúlt az október, és ahogy nézem a statisztikámat, meg is vagyok lepve, hogy olvasás terén milyen jól alakult. Minden más téren botrányosan sz…r volt, de ezt hagyjuk is. 😀

Összesen 6 db könyvet sikerült elolvasnom (összesen 2082 oldal), és nagyon örülök, hogy volt közte magyar szerző munkája is. 

Martina Cole Elégtétel
J.R.Ward A megmentő
Ellyne Víz és csokoládé
Laura Ingalls Wilder Kicsi ház a prérin
Laura Ingalls Wilder Almanzo, a fiú a farmról
Lisa Kleypas A Kristály öböl bűbájosa

 

Egy kis kedvcsináló:  

image0_22.jpeg  

„Felállva a kényelemből, a félelem meleg ágyából, ösztönzést érzek arra, hogy egyszer valahára, szembe nézzek magammal.”

Ellyne, nagyon köszönöm még egyszer, hogy elolvashattam ezt a történetet. Nagyon szerettem, feltöltött, visszarepített az időben, helyenként magamra ismertem.

Szívből ajánlom ezt az anekdotát Mindenkinek. Ellyne gyönyörűen bánik a szavakkal, érzelmekkel teli, mély gondolatokat fogalmaz meg ezen a 32 oldalon. 

 

image1_9.jpeg

Amikor egy Martina Cole könyvet a kezembe veszek, akkor tudom mire számíthatok. Tudom, hogy lesz benne szegénység, gazdagság, káromkodás, korrupt emberek, törvénytelen üzletek.

De mégis, minden könyvét más-más érzésekkel csukom be.

Tetszett ez a történet, különösen, hogy egy LMBTQ szál is helyet kapott benne. Amit negatívumként el tudok mondani, az a könyv vége. Nagyon gyorsan le lett zárva, sok kérdésem megválaszolatlanul maradt.
Emiatt kapott csak 4 csillagot.

 

Remélem a novemberem is hasonlóan sikeres lesz olvasás terén. 🙂 Lassan kiválasztom azt a magyar szerzőt is, akitől olvasni fogok novemberben. 🙂