Szavak Erdeje bejegyzései

by - Itt lehet hozzászólni!

2020 legjei, összefoglaló, évértékelő

bye-bye-2020-hello-2021-6354480121.jpg 

Sziasztok!

Valószínűleg ez egy jó hosszú bejegyzés lesz, mert kb 3 tervezett posztot gyúrok most egybe. 🙂

A 2020-as év egyszerre volt maga a pokol, de a férjemnek és nekem egy csoda is. Volt covid (lekopogom, nálunk szerencsére nem), betegség, bezártság, home office, családtól távol töltött karácsony, olvasási válság, és még sorolhatnám a sok negatívot, de ami nekem mégis elsők között jut eszembe, amikor megkérdezik, milyen volt ez az év, hogy csodálatos. Csodálatos volt, mert hamarosan szülők leszünk, és számomra emellett eltörpül minden más.

Aki követi az oldlat, az tudja, hogy volt egy kihívásom év elején. 12 db könyvet kellett elolvasni különböző szempontok szerint. Sajnos nem tudtam minden pontot teljesíteni, 2 pont kimaradt.

Az egyik az 5-ös pont volt (Olvass el egy igaz történeten alapuló könyvet). Ide egy Auschwitz-i történetet szerettem volna elolvasni, de egyszerűen nem volt lelki erőm belekezdeni. 
A másik a 9-es pont (Olvassunk klasszikusokat). Ide a Kisasszonyokat választottam, azonban sajnos idén nem tudtam beszerezni, remélem jövőre sikerülni fog.

Ezt a 2 kimaradt pontot jövőre mindeképp be szeretném pótolni.

A kihívás itt található:
https://fairypowderbooks.blog.hu/2020/01/01/12_honap_12_konyv_kihivas

A kihívásban szereplő pontokhoz az alábbi könyveket választottam:

1. J.K.Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
2. Balogh W. Orsolya: A zodiákus lány
3. Agatha Christie: Öt kismalac
4. Orson Scott Card: Végjáték
6. Cheryl Strayed: Vadon
7. Martina Cole: Aranyélet
8. Delia Owens: Ahol a flyami rákok énekelnek
10. Kathryn Taylor: Karácsonyi küldetés
11. J.R.Ward: A tolvaj
12. Jay Asher: What Light – Micsoda fény!

Most pedig térjünk rá a 2020-as olvasmányaimra. 

Idén az volt a terv, hogy 50 könyvet elolvassak. Ez néha nem tűnt teljesíthetőnek. Volt egy 2 hónapos olvasási válságom, volt olyan könyv, amit hetekig olvastam, mert hiába kötötte le a figyelmemet, nem haladtam vele.

Amikor ezt a bejegyzést írom, december 30-a van, mivel már a molyon megjelölt könyvet elolvastam, ezért másba szerintem már nem kezdek bele. Az olvasásaim darabszáma 58 elolvasott könyv.

Decemberben elolvastam 6 db könyvet összesen, ebből még adós vagyok 3 db értékeléssel, de azokat majd csak januárban fogom tudni posztolni. 
Oldalszámra ez a 6 könyv: 1896 oldal volt összesen.

Tételesen:

– Rainbow Rowell: Fangirl:
– Nick Cutter: A Falka
– Kody Keplinger: The DUFF
– Debbie Macomber: A fagyöngy alatt
– R.S.Grey: Not So Nice Guy – Nem is olyan rendes srác
– Debbie Macomber: Karácsonyi varázs

2020-ban voltak nagyon meghatározó könyvélményeim, és nagy csalódásaim is.

Kezdem a csalódásokkal, azokból szerencsére nem volt olyan sok. 1 csillagot idén nem adtam, kegyelem 2 csillagot osztottam az alábbi könyveknek, de csak azért, mert jó fej voltam:

– Orson Scott Card: Végjáték
– L.Marie Adeline: Titkok hálójában
– Rainbow Rowell: Fangirl

Pozitív olvasási élményből szerencsére nagyon sok volt 2020-ban. Nem sorolom fel mindet, csak kiemelek néhány kiemelkedő olvasmányomat, amit szívből ajánlok mindenkinek:

– Csernovszki-Nagy Alexandra: Mimi regénye
– Kasie West: Szerelem karnyújtásnyira
– Khaled Hosseini: Papírsárkányok
– Colleen Hoover: Ugly Love – Csúf szerelem
– Csernovszki-Nagy Alexandra: Antónia eltűnt
– Mosonyi Mara: Olmec
– J.R.Ward: A tolvaj
– Cheryl Strayed: Vadon

Ezekre a könyvekre kivétel nélkül 5 csillagot adtam. Nagyon szerettem őket, mindegyik adott valami pluszt, akár azzal, hogy bizonyos dolgokat átértékeltem, vagy esetleg kimozdított a komfortzónámból. Szívből ajánlom mindet.

Amiről még nem írtam bejegyzést, (az már át fog csúszni jövő évre), viszont szintén nagy hatással volt rám, az Debbie Macomber: Karácsonyi varázs című regénye. Ez volt az utolsó könyv, amit elolvastam idén, az utolsó könyv, amit konkrétan végig sírtam.

Végül, mit várok 2021-től?

– év elején túl sok időm nem lesz olvasni, valószínűleg a bejegyzések is megcsappannak az oldalon, de aki követi az oldalt, az tudja hogy ennek mi/ki lesz az oka. 🙂
– még több kiadótól, és még több magyar szerzőtől szeretnék olvasni
– terveim szerint végre leporolom a gépet, a vakut, és nem telefonos képeket fogok kiposztolni instára, illetve facebook-ra
– ha sikerül, és a covid nem szól közbe harmadik alkalommal is, akkor végre el tudom kezdeni a tanfolyamot, amit már évek óta szeretnék
– végül de nem utolsó sorban, utazni, kirándulni fogunk amennyit csak tudunk, és lehet. Végre meglátogatjuk majd a családot is.

Igyekeztem rövidre fogni ezt a bejegyzést, remélem nem untátok el a végére 🙂

Nektek milyen volt a 2020-as év? Mit vártok 2021-től?


(kép forrása: google)

by - Itt lehet hozzászólni!

Kody Keplinger – The ​DUFF – A pótkerék

covers_328286.jpg

Szerző: Kody Keplinger
Cím: The DUFF – A pótkerék
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2017 (a legutolsó kiadása)
Műfaj: ifjúsági romantikus
Oldalak száma: 304 oldal

DUFF ​= Designated Ugly Fat Friend, magyarul kb. Ügyeletes Ronda Dagi Barátnő

A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői között. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mint hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai.
Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli ezt a srácot.
Amikor pedig Wesley Duffnak nevezi őt, egyszerűen ráborítja a kóláját.

Ám Bianca élete otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesleyt. És ami a legrosszabb, még élvezi is. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát a fiúval egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba.

És ez egészen addig működik is, amíg ki nem csúsznak a dolgok az irányítása alól: kiderül, hogy Wesley nem is olyan rossz hallgatóság, ráadásul az ő élete is elég kiábrándító. Bianca elborzadva veszi észre, hogy kezd beleszeretni abba a srácba, akiről úgy gondolta, mindenkinél jobban utálja.

 

Mostanában tudatosan keresem a rövidebb könyveket, nem merek belekezdeni 4-500 oldalas kötetekbe, mert ki tudja be tudom-e fejezni a kisfiam érkezése előtt. A The DUFF nem egy mostani könyv, én mégis csak most jutottam el oda, hogy elolvassam. 304 oldal, vörös pöttyös, mondom akkor jöhet. 🙂

Állítólag van belőle film is, amit meg is akartam nézni, de mint kiderült borzalmas. Szóval lehet hanyagolom. 🙂

A történet röviden:

A főszereplőnk Bianca, a makacs, szókimondó, 17 éves lány, aki a két barátnőjét kíséri el bulizni. Mivel ez nem az ő világa, ezért elvállalja a sofőr szerepét. A szórakozóhelyen összefut a Wesley-vel, aki az iskola ügyeletes szépfiúja, és aki után ‘nyálcsorgatva’ rohannak a csajok. Kivéve Biancát, ugyanis neki nem a szíve csücske a fiú. Az sem javít a kapcsolatukon, hogy Wesley közli Biancával, hogy a lányos triójukban ő a DUFF, vagyis az ügyeletes ronda dagi barátnő. Egy ilyen mondatért ki ne utálná szívből a másikat?

A sors furcsa fintora, hogy egy iskolai feladatnak köszönhetően Bianca kénytelen együtt dolgozni Wesley-vel. Igyekszik minél hamarabb teljesíteni a feladatát, azonban nem könnyű arra koncentrálni, tekintve, hogy az apja, Bianca anyjának köszönhetően ismét mélypontra zuhant, és az alkoholhoz nyúlt. Bianca menekül az otthoni problémák elől, és a felejtéshez Wesley pont ideális jelöltnek bizonyul. A megszokott hétköznapok már a feledés homályába vesznek, Bianca titkai éket vernek közé és a barátnői közé, és az sem könnyíti meg az életét, hogy a fiú, akiért már régóta epekedik, elkezdett érdeklődést mutatni iránta, csak lehet hogy nem a legjobb időben.

Gondolataim:

Nem ez volt az idei évem legjobb olvasmánya, de ennek ellenére jól esett egy kis ifjúsági, vörös pöttyös regénybe belevetni magam. Nem is értem miért hanyagoltam mostanában. Évekkel ezelőtt szinte csak ilyeneket olvastam. Lehet hamarosan újra fel kell lapoznom a kiadó kínálatát, és ismét belevetni magam a vörös pöttyös történetekbe. Természetesen a többi sem elhanyagolva. 🙂 A rubin pöttyösök örök kedvencek maradnak azért 😀

Na de térjünk vissza a történetre. Biancát nem tudom hova tenni. Megértem, hogy menekül a problémák elől, azt is, hogy 17 évesen az ember csinál olyan dolgokat, amiket nem ver nagy dobra, sőt esetenként nem is büszke rá, de a titkolózás és a hazudozás végtelenjével nem értettem egyet. Wesleyben pozitívan csalódtam. Már a könyv elején nyilvánvaló volt, hogy ő is cipeli a saját keresztjét, nem véletlenül viselkedik úgy ahogy.

Amikor szembe került Bianca apjával, az meg abszolút kedvenc részem volt vele kapcsolatban. A lány barátnőinek is adok 1-1 piros pontot, mert rendelkeznek a megbocsájtás erényével, ami lássuk be nem könnyű, amikor az arcodba hazudnak.

Borító:

Nem a kedvencem. Na jó, egyáltalán nem tetszik. Nem látom benne a történetet, a karaktereket. Számomra olyan semmilyen lett ehhez a könyvhöz.

 

Örülök, hogy ezt a könyvet elolvastam, még ha nem is jelölöm kedvencnek. Ebben az időszakban pont egy olyan történetre volt szükségem, ami olvastatja magát, és nem kell rajta gondolkodni. Aki hasonló ifjúsági történetre vágyik, annak ajánlom elolvasásra a könyvet.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Hazai szerzők, akiknek a könyveit szeretném elolvasni

4866f13867d8f928dd87ecd7ae71a7b7.jpg 

Sziasztok!

Aki követi az oldalt, az tudja, hogy igyekszem minél több hazai szerző munkásságát megismerni, a könyvét elolvasni. Mert igenis vannak kiváló tehetségű szerzőink.

Most összegyűjtöttem 5 olyan szerzőt, akik könyvei mindig felbukkannak előttem, akár a facebook-on, akár a molyon, de még sajnos nem volt szerencsém kézbe venni egyik kötetüket sem. Viszont szeretném minél több magyar szerző könyvét a polcomon tudni. Már szépen alakul a „magyar polc”. 🙂 

1. Marilyn Miller (NewLine Kiadó)

Az írónőre még a barátnőm hívta fel a figyelmemet még évekkel ezelőtt. Nincs mentségem, hogy miért nem olvastam még tőle, de igyekszem minél hamarabb bepótolni.

2. Ruby Saw (Book Dreams Kiadó)

Ez a név egészen addig ismeretlen volt a számomra, amíg nem láttam Cinti (Papírra vetett gondolataim) videóit először instán, majd a youtube-n. Cinti olyan lelkesen beszélt Ruby Saw-ról, hogy felkeltette az érdeklődésemet. 🙂

3. B.E.Belle (Álomgyár Kiadó)

A szerzőt már követem egy ideje a közösségi médiában, és annyira szimpatikus, a könyveinek borítói pedig annyira gyönyörűek, hogy egyszerűen muszáj, hogy egyszer a polcomon legyenek, és kézbe vegyem, elolvassam őket.

4. Abby Winter (NewLine Kiadó)

Az írónőre szintén a barátnőm hívta fel a figyelmemet korábban. Arra már nem emlékszem, hogy melyik könyvét olvasta, de arra igen, hogy elismerően beszélt róla. Szóval mivel bízom a barátnőm ízlésében, nem kérdés, hogy nekem is olvasnom kell az írónőtől. 🙂

5. Szabó Tamás (Maxim Kiadó)

A szerző könyvének van egy facebook csoportja, amiben benne vagyok, és egyre inkább felkeltik az érdeklődésemet az ott olvasható bejegyzések. A Dream válogatás könyveket imádom, a borító nagyon szuper, és a Maxim kiadóban még nem csalódtam. Szóval igyekszem minél hamarabb beszerezni a szerző könyvét is. 

 

Lesz még hasonló bejegyzés, mert miután megírtam ezt a mostanit, egyből ki is tudtam volna egészíteni jó pár újabb szerzővel, de akkor nagyon hosszú lett volna a bejegyzés.

Szóval folyt.köv. hamarosan. 🙂

 

(kép forrása: pinterest)

by - Itt lehet hozzászólni!

Nick Cutter – A falka

covers_384370.jpgSzerző: Nick Cutter
Cím: A Falka
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2016.
Műfaj: horror
Oldalak száma: 400.  

Tim ​Riggs cserkészparancsnok minden évben egyszer útra kel egy cserkészcsapattal – úgynevezett falkával – a kanadai vadonba. A Falstaff-szigeten töltendő három napos táborozás, hegymászás és túlélési ismeretek elsajátítása nem csak számára, de a fiatal cserkészeknek is az igazi nyaralást jelenti. Mégis, sehogy sem tud szabadulni az érzéstől, hogy ez az év valamiért más lesz, mint a többi. Valami várni fog rájuk a sötétben. Valami végtelenül gonosz…

Éjszaka érkezik hozzájuk. Ijesztően vékony, zavarbaejtően sápadt és telhetetlenül éhes. Egy kimondhatatlan gyötrelmektől szenvedő férfi, szervezetében valami titokzatos szörnyűséggel, ami gyorsabban terjed a félelemnél. A szárazföldtől elvágva a csapatnak olyan borzalmakkal kell szembenéznie, amelyhez foghatót a tábortűz körül elmesélt legrémisztőbb történetekben sem tudtak volna kitalálni. A túléléshez meg kell küzdeniük a félelmeikkel, a tomboló elemekkel… és végül egymással is.

Nick Cutter részben A legyek urát, részben a 28 nappal későbbet idéző, magával ragadó és feszes tempójú regénye egyenesen a rettegés legmélyére taszít, a sötétség szívébe, ahol a félelem uralkodik a józan ész felett.

 

Ezt a könyvet a férjemnek vettem valamelyik évben a Könyvhéten. Egyből el is olvasta, és azóta mondogatja, hogy mindenképp olvassam el én is, mert nagyon jó. Na most eljött az idő, levettem a polcról, és bele is vetettem magam.

Itt jegyezném meg, hogy a borítón lévő Stephen King ajánlást nem árt komolyan venni. 😀 Ha már ő is azt mondja, hogy a frászt hozta rá, akkor valóban nem egy egyszerű esti meséről lesz szó. 🙂

A történet röviden:

A főszereplőink 5 kamasz fiú, és az őrsparancsnokuk Tim. Tim a kiscserkészeket minden évben egy szigetre viszi táborozni. A cél, hogy a túlélési ismereteit átadja a Falkának. Azonban a szigetre érkezik egy elég rossz bőrben lévő, lesoványodott ember, és az események innentől kezdve nem várt fordulatot vesznek. Az idegen ugyanis egy olyan kórt hordoz magában, amilyet még az orvosként dolgozó Tim sem látott. Mivel a cserkészek egyik legfőbb szabálya az volt, hogy nem vihetnek telefont magukkal, így nem tudnak segítséget kérni az otthon maradt szülőktől. Magukra maradtak egy olyan fertőzéssel, amire még a rémálmaikban sem számítottak. De nemcsak az ismeretlennel kell megküzdeniük, hanem egymással is. Nagyon rövid időnek kell eltelnie, és már az életük a tét. 

Gondolataim:

Ez a könyv egyszerre zseniális és hátborzongató, gyomorforgató és letehetetlen, de amivel leginkább tudnám jellemezni, az, hogy beteg. Egy nagyon beteg történet, még betegebb szereplőkkel.

Nálam mindig nagyot üt, amikor egy horror könyvben gyerekek a főszereplők, na de amikor egyes gyerekek még pszichopaták is… Helyenként sokkolt a történet, helyenként a gyomrom is forgott tőle. Ezeket csak egy tökéletesen megírt könyv tudja elérni. Mert ez a könyv valóban tökéletesen van megírva. Itt jegyzem meg, nem tudom milyen lelki világa lehet az írónak, aki kitalál és papírra vet egy ilyen sztorit, de én nem szeretnék vele találkozni. 😀

Én minden klisétől mentesnek éreztem ezt a történetet, még a vége is tudott meglepetéseket okozni, és kérdéseket felvetni bennem, amiről szívesen kifaggatnám a szerzőt. 🙂 De csakis írásban 😀

Időnként visszarepülünk a múltba, ami segít megérteni a jelenben játszódó bizonyos élethelyzeteket, illetve a szereplőink viselkedését, de egyáltalán nem éreztem erőltetettnek, vagy felesleges időhúzásnak. Jókor voltak jó helyen ezek a „kitérők”. Nick Cutter tökéletesen építette fel a történetet. Már napokkal ezelőtt befejeztem, de amikor eszembe jut, még mindig kiráz tőle a hideg.

Borító:

A kék és a piros nagyon vonzza a szemet. Én is azt szúrtam ki legelőször, majd csak utána a szerzőt és a címet. De egészen addig, amíg nem olvastam el a könyvet, addig nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. De ahogy olvassa az ember, úgy nyer értelmet a borító.

 

Végezetül, hogy kinek ajánlom ezt a könyet? Mindenképpen annak, aki szereti a nagyon beteg horror könyveket, bírja a gyomra a részletes leírásokat. De ami a legfontosabb, érzékeny lelkűek nagyon messze kerüljék el, mert ez nem az ő történetük lesz.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Rainbow Rowell – Fangirl

covers_369807.jpgSzerző: Rainbow Rowell
Cím: Fangirl
Kiadó: Scolar
Kiadás éve: 2015
Műfaj: ifjúsági
Oldalak száma: 448.

 

Cath imádja Simon Snow-t.

Oké, Simon Snow-t mindenki imádja…

Ám Cathnek az egész élete abból áll, hogy rajong – amihez nagyon ért. Cath és Wren, az ikrek kisiskolás korukban menekültek a Simon Snow-sorozathoz, miután anyjuk kilépett az életükből. Elolvasták a Simon Show-könyveket. Újraolvasták őket. Beköltöztek a Simon Snow-fórumokra, továbbírták Simon Snow történeteit.

Cath testvére nagyjából kinőtt a rajongásból, de Cath nem bír túllépni rajta. Nem is akar.

Most, hogy felvették őket a fősulira, Wren közli Cathtel, hogy nem akar együtt lakni vele… Az a nagy kérdés: kibírja-e Cath úgy, hogy Wren nem fogja a kezét? Elég nagy már ahhoz, hogy a saját életét élje? Egyáltalán fel akar-e nőni…?

 

Miután végignéztem az idei évben elolvasott könyveimet, azután 100%-ban tudom állítani, hogy az idei évben az egyik legborzalmasabb olvasásélményem volt ez a könyv. Csak azért vettem meg, mert rengeteg pozitív értékelést hallottam és olvastam róla, de én nagyot csalódtam benne.

Untam, a főszereplő csaj idegesített. Főiskolás létére ennyire életképtelen fiatal felnőttet én még nem láttam. Most komolyan, képes hetekig műzliszeletet enni, mert nem tudja hol a kolimenza, és nem meri megkérdezni?? Na ne már! Én ugyan úgy 18 évesen mentem kollégiumba (250 km-re otthontól), ráadásul nekem még ismerősöm sem volt a városban, mégsem voltam elveszve.

A történet röviden:

Egy ikerpár Cath és Wren egész életükben elválaszthatatlanok voltak, ezért nem volt kérdés, hogy ugyan arra a főiskolára fognak menni. Cath visszahúzódó, Wren viszont nyitni szeretne az emberek, és a külvilág felé, ezért beleveti magát a bulikba. Egyre többet iszik, eltávolodik Cath-től is, és a testvéreknek emiatt kezd egyre inkább megromlani a kapcsolata.

Cath nem sokat mozdul ki a kollégiumi szobájából. Ha éppen nem egy csoporttársával ír a könyvtárban, akkor egy Simon Snow fanfictet ír. Már több éve szerkeszti, és óriási az olvasottsága. A kollégiumi szobatársa nem a kedvességéről híres, az apja mentálisan nincs rendben, az ikertestvére sokszor ájulásig issza magát, szóval nincs könnyű helyzetben. 

Gondolataim:

Mint ahogy említettem, hatalmas csalódás volt ez a könyv. Párhuzamosan olvastuk mi történik a szereplőinkkel, és mellé megkaptuk Simon Snow történetét is. Megjegyzem, ez utóbbit  a könyv felétől már el sem olvastam, annyira untatott.

Cath karaktere nagyon idegesített, életképtelen, döntésképtelen, határozatlan, és komolyan irritált, hogy mindent lezárt azzal, hogy ” te ezt nem értheted”. Oké, de mi lenne, ha elmagyarázná a saját szemszögéből?

A másik „kedvencem” a könyvben lévő kifejezések. Attól, hogy „kúl” (igen, pontosan így van leírva..) szabályosan fájt a szemem… 
Vagy hogy teljes mondatot is említsek: „Pedig amikor igazából csókolózunk valakivel, nehéz csukva tartani a szájunk.” Szájunk… Nem mondok semmit. 😀

Na de összegezve: nem tudom ajánlani ezt a könyvet, mert vontatott, unalmas, idegesítő.

Egy kegyelem 2 csillagot adtam neki, az egyiket a borítója miatt,mert van hangulata, és ott még reméltem, hogy tetszeni fog a történet, a másik csillag meg csakis Levi érdeme. Ha ő nem lett volna benne a történetben, vagy nem olyan karakter lett volna, amilyen, akkor lehet nagyon gyorsan félre is teszem a könyvet.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Kathryn Taylor – Karácsonyi küldetés

covers_454011.jpgSzerző: Kathryn Taylor
Cím: Karácsonyi küldetés
Kiadó: Kossuth kiadó
Kiadás éve: 2017
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 206.

 

A ​történet főszereplője a rendezvényszervező Lilian Holmes (Lilly), aki karácsony előtt néhány héttel nagynénjéhez, Caroline-hoz utazik az angol Tóvidékre. Caroline ott egy takaros panziót vezet, amelyben azonban semmi sem érezhető a karácsonyi várakozás bizsergető hangulatából, ugyanis a tulajdonosnő eltörte a lábát, gipszben fekszik, így nem kezdhet hozzá az ünnepi előkészületekhez. Lilly elvállalja, hogy a festői üdülőhelyen nagynénje helyett megszervez egy német hangulatú karácsonyi vásárt, és lelkesen beleveti magát a munkába. Egyszeriben annyi teendője lesz, hogy azt sem tudja, hol áll a feje. Valójában azonban hálás az elfoglaltságért, amely eltereli a figyelmét arról, hogy nemrégiben szakított a barátjával, aki megcsalta. Ezért aztán – újabb csalódástól tartva – igencsak ellenségesen viselkedik a panzió jóképű vendégével, a zenész Tom Lewisszal. Az elutasítás helyét azonban lassan kíváncsiság foglalja el, miután megsejti, hogy Tom valamilyen titkot rejteget. Ki lehet valójában a férfi, és miért éppen Caroline panziójába költözött be? A karácsonyi készülődés közben Lilly és Tom sok időt tölt együtt, közel kerülnek egymáshoz, és Lilly egyre kevésbé tudja kivonni magát a férfi vonzerejének hatása alól. De vajon benne is csalódnia kell majd?

 

Egy újabb karácsonyi történet, amihez nagy reményeket fűztem, de most sajnos csalódnom kellett. Számomra ez most nagyon gyengére sikeredett. Ezt a könyvet részben az ünnepek miatt olvastam el. Ami igazán megfogott, az a borítója. Emiatt meg is nyerte a kihívásom 10. pontját, mely szerint olvassunk el egy olyan könyvet, aminek megfogott a borítója.

A történet röviden:

A történet főszereplője Lilian, akinek miután tönkrement a kapcsolata, a nagynénje, Caroline panziójában keres vigasztalást. Nem sokkal Karácsony előtt vagyunk, de a panzióban ennek semmi nyoma, ugyanis a tulajdonosnak a lábtörése miatt nem volt lehetősége készülni az ünnepekre. De Lilian a kezébe veszi az irányítást, amivel eltereli a gondolatait a fájdalmas szakításról. 

Miközben egy német hangulatú karácsonyi vásárt szervez, mindig belebotlik a panzió titokzatos vendégébe, a zenész Tom Lewisba, akivel a korábbi csalódása miatt igencsak ellenségesen viselkedik. Tom titokzatossága sem segít a jó kapcsolat kialakításában. Lilian kíváncsisága azonban nem csökken, mindent meg szeretne tudni a rejtélyes vendégükről. De ami kiderül, arra egyáltalán nincs felkészülve.

Gondolataim:

Egy rövidke kis könyvről van szó, ami való igaz, hogy olvastatja magát, de nálam az egyszer olvasós kategóriát erősíti. Semmi pluszt nem adott, egy tipikus romantikus limonádé, a végén megmosolyogtató csattanóval. Liliant néha nagyon erőszakosnak találtam, Tom pedig a szokásos titokzatos dögös pasi, aki nagy titkokat őríz. Amit mindenképp pozitívumként szeretnék kiemelni, az a karácsonyi hangulat. Ennek minden percét imádtam. 🙂

Borító:

Mint ahogy már említettem, imádtam. Egyszerű, semmi csicsa, semmi giccs, de mégis annyira vonzza a tekintetet. Nagyon tetszik a színvilága, és igazi karácsonyi hangulatot áraszt.

A karácsonyi hangulata miatt nem bántam meg, hogy elolvastam, de nem ez lett a kedvenc történetem ebben a témában. Aki szereti a romantikus történeteket, néhány titokkal fűszerezve, annak ajánlom elolvasásra.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Jay Asher – What light – Micsoda fény

covers_518637.jpg

Szerző: Jay Asher
Cím: What light – Micsoda fény!
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018.
Műfaj: romantikus – ifjúsági
Oldalak száma: 262.

A ​szerelem mindent legyőz?

Sierra szeretné megérteni. Caleb szeretné jóvátenni.

Együtt rátalálhatnának az igaz szerelemre – ha elég bátrak ahhoz, hogy elfogadják, ami történt.

Keserédes történet az első szerelemről, a megbocsátás erejéről és a második esélyekről. Arról, hogyan lásd meg a másik valódi személyiségét. Sierra csak átmenetileg lakik a városban: a családjával minden évben eltöltenek itt egy rövid időszakot. Ez idő alatt a lány megpróbál érzelmileg távol maradni a fiúktól – Caleb pedig épp azon dolgozik, hogy megbocsásson önmagának, miután egy szörnyű tettet vitt véghez. A fiú szerint: mindenkinek lehet néha rossz napja. De csak akkor kezd el hinni ebben igazán, miután megismerte Sierrát.

„Nevettem, tapsikoltam, sírtam és hát igen, teljesen beleestem Sierrába, Calebbe és ebbe a tökéletesen megírt, bájos történetbe.”

– Jennifer Niven, bestsellerszerző

Előbb összetöri a szíved, majd segít abban, hogy újra hinni tudj a szerelemben.

Add át magad a lebegésnek!

 

Ezt a könyvet a kihívásom 12. pontjához választottam. Egy olyan könyvet kellett elolvasni, amiben egy ünnepnek van szerepe. És mivel ez a könyv a karácsony köré épült, így nem is volt kérdés, hogy ehhez a ponthoz tökéletes lesz. 

A szerzőtől én is olvastam a Tizenhárom okom volt című kötetet, mint oly sokan előttem, de az nem hagyott bennem ilyen mély nyomot, mint ez a könyv. Magával ragadó, hangulatos kis történetről van szó.

A történet röviden:

Sierra egy családi vállalkozásba születik bele, ahol fenyőfákat nevelnek, és karácsony előtt egy hónapig Kaliforniában árulják. Emiatt minden évben egy hónapra elutazik a szüleivel, besegít a fenyőfák kivágásában, elszállításában, és árulásában. Új barátságok is kialakulnak, és amire Sierra egyáltalán nincs felkészülve, az a szerelem. Nem akar komolyabb kapcsolatot, mert úgyis csak egy hónapig tartana. Karácsonykor hazautaznak, és csak egy év múlva térnek vissza. Ha visszatérnek egyáltalán. De arra egyáltalán nincs felkészülve, hogy Caleb személyében nemcsak egy visszatérő vásárlója lesz. 

Calebbel együtt megérkeznek az őt övező pletykák, előítéletek, és a titkok is. Sierra talán az egyedüli, aki nem ítélkezik szóbeszédek alapján, és szeretne esélyt adni Calebnek, hogy elmagyarázza mi is történt valójában.

Gondolataim:

Könnyed, romantikus történet a szerelemről, elfogadásról, megbocsájtásról és természetesen a Karácsonyról. Nagyon szerettem minden sorát. Abszolút magával ragadott a történet, Caleb személyisége különösen. A végén éreztem egy kis hiányosságot, mintha nem lett volna teljesen lezárva ez a történet. Egy második részt szívesen olvasnék arról, hogy a távolságot hogy viselték a főhőseink, hogyan alakult a kapcsolatuk, és mi lett a családi üzlettel.

Azt már nem is említem, hogy szerintem ahogy olvastam a könyvet, híztam vagy 2 kilót a sok édességtől 😀 Kedvem lett volna már november közepén fát díszíteni, mézeskalácsot sütni, gyorsan összedobni egy kandallót, és előtte ülve habos, pillecukros forró csokit iszogatni. 

A cuki romantikus történet mögött komoly téma is olvasható. Fontos szerepet kap Caleb titka, a baráti és szerelmi kapcsolatok, és a szülői hozzáállás. Egy jó nagy adag valóságot is kapunk arról, hogy mennyire befolyásolhatók a felnőttek. Sierrán kívül mindenki előítéletekkel fordult Caleb felé, és el tőle. Senki nem adott esélyt neki, hogy tisztázza a dolgokat, csak egy kamasz. 

Nagyon szerettem a két főszereplő karakterét, önzetlenségét, és segíteni akarását. Tökéletes „kiegészítői” voltak a történetnek a mellékszereplők is, illetve Sierra szülei, bár az apja nem volt egy könnyű eset. De a legfontosabb, hogy bizalmat szavaztak a lányuknak. 

Szerelemben, barátságban mindig voltak, és lesznek is hullámvölgyek, de szerintem a főszereplőink a korukhoz képest jól vették az akadályokat.

Borító:

Tényleg karácsonyi hangulata van. 🙂 Nekem nagyon tetszik, sőt ez volt az a könyv annak idején, amit kifejezetten a borító miatt vettem meg. Nem tudtam hogy miről szól, nem olvastam a fülszöveget. Viszont a könyvajánlós csoportban karácsonyi könyvként ajánlotta valaki. Akkor világosodtam meg 😀

Szívből ajánlom ezt a kötetet azoknak, akik szeretik az ünnepek köré épült romantikus történeteket, és akik már a Karácsonyra szeretnének hangolódni.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Szavak erdeje – Könyvekről őszintén! Avagy a megújulás! :)

polish_20201202_154249125.jpg

 

Sziasztok!

Aki követi az oldalamat, annak bizonyára feltűnt (illetve facebook-on már megosztottam), hogy eljött az ideje annak, hogy elköszönjek a régi névtől, és közel 3 év után váltsak.

A mai naptól Szavak erdeje – Könyvekről őszintén név alatt fognak megjelenni a bejegyzéseim. 

A tartalomban nem tervezek nagyobb változtatásokat, viszont a jövőben igyekszem egy egységes profilt kialakítani. (Már csak azt várom, hogy véget érjen a home office, és visszakapjam az asztalomat, a kreatív sarkomat, és végre le tudjam porolni a fényképezőgépemet. 😀 ) Már amennyire a baba majd ezt engedni fogja. 😀

A jövőben igyekszem minél több időt szentelni a bejegyzéseknek, illetve szeretnék még több szerzővel és kiadóval együttműködni.

A régi nevet már nem éreztem 100%-ban magaménak, olyan érzéseim voltak, mintha már kinőttem volna belőle. Az új névhez új tervek is tartoznak, de ezeket még nem szeretném megosztani, meglátjuk mikor tudom majd felvenni a fonalat a picurka mellett. De az biztos, hogy hosszú távra tervezek, mert a jövőben többet szeretnék foglalkozni a könyvek világával, szeretnék minél több olvasási élményt megosztani a blogon, és akár személyesen is, ha úgy alakul. 🙂 A többire pedig majd visszatérünk, ha itt az ideje. 🙂

Bízom benne, hogy nektek is legalább annyira tetszik az új név, mint nekem, és továbbra is velem maradtok. 🙂

Legyen szép napotok, és ne feledjétek, olvasni jó! 🙂

Judit

 

(eredeti kép forrása: google)

by - Itt lehet hozzászólni!

Novemberi összefoglaló – Decemberi tervek

1497343.jpg

Sziasztok!

Hihetetlen, hogy ismét eltelt egy hónap, pedig így visszagondolva olyan lassúnak tűnt. Az irodában március 17-től kezdődött a home office, azóta csak nyáron, néhány alkalommal voltam bent. Akkor is csak maximum 4 ember dolgozhatott az íróasztala mellől. Augusztus 17 óta szabadságon, majd szeptember 1 óta táppénzen vagyok, ebből kifolyólag a személyes emberi kapcsolataim szinte a nullára csökkentek. Most meg aztán pláne. 

Ebben a hónapban különösen éreztem a csajok hiányát, a közös kávézásokat, a közös reggelizéseket, hogy személyesen megbeszéljük a nap eseményeit, ami mindhármunkkal megtörtént, mivel kb 1-1 méter választja el az asztalainkat egymástól.. 😀

Hamarosan új családtag érkezik a családunkba, akit mindennél jobban várunk, remélem mire eljön a látogatási idő, addigra valamelyest rendeződnek a dolgok vírus fronton is. 

Na de térjünk rá a könyvekre.

Novemberben 5 db könyvet sikerült elolvasni, aminek én nagyon örülök. Már csak azért is, mert egy laza 800 oldalas kötettel indítottam a hónapot, majd egy 588 oldalassal folytattam. 😀 Nem apróztam el, na. 😀

Elolvasott könyvek listája novemberben:

Sarah J. Maas Szárnyak és pusztulás udvara (3. része a sorozatnak)
Csernovszki-Nagy Alexandra Mimi regénye
Jay Asher What light – Micsoda fény
Sawyer Bennet A vadember
Kathryn Taylor Karácsonyi küldetés

 

Ha az oldalszámot nézem, akkor pedig 2240 oldalt sikerült elolvasnom. Nem is tudom mikor volt ilyen utoljára. 🙂 

A Mimi regénye című könyvből már fent van az értékelés az oldalon, de még érkezik más kötetről is, csak azokkal kicsit megcsúsztam. 😀

Decemberre nem tervezek semmit, sodródom az árral. És várom a könyvrendelésemmel a futárt. 😀 Remélem még szülés előtt ideér. 🙂

Nektek milyen volt a novemberetek? Meséljetek! 🙂

 

(kép forrása: google)

by - Itt lehet hozzászólni!

10 könyves tény rólam

  49041908ba35cbd220642b124f4bfd67.jpg

Sziasztok!

Egyre többen látogatják az oldalt, aminek én elmondhatatlanul örülök! 🙂 Amikor elkezdtem ezt a blogot, akkor nem az volt az elsődleges szempont, hogy minél többen kövessék, hanem hogy az általam olvasott könyvekről meséljek. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, sokat változott az oldal is, a bejegyzések is, és terveim szerint hamarosan nevet is fogok váltani, de azt megígérhetem, hogy a könyvekről a véleményemet töretlenül hozni fogom. 🙂

Erika youtube csatornáján (Erika könyvtára) láttam egy ilyen videót olyan másfél éve, és akkor azt mondtam, hogy én is csinálok egy ilyet bejegyzés formájában. 🙂 Mivel most már elég sokan vagyunk, akik biztos hogy nem ismernek, ezért összeírtam 10 könyves tényt magamról, hogy egy kis szeletet kapjatok abból a könyvmolyból, aki a blog mögött ül. 🙂

Nem húzom az időt, essünk is neki. 🙂

1. Sokakkal ellentétben én nem azóta falom a könyveket, amióta megtanultam olvasni.

Gyerekkoromban szívesen olvastam el 1-2 könyvet, ha azt nem erőltették, és nem köteleztek rá. De amikor 18 évesen Pestre költöztem a suli miatt, volt majd’ 4 órám a vonaton, és hétvégente egyedül voltam a kollégiumban, akkor kezdtem el több könyvet olvasni.

2. Nem rajongok a klasszikusokért.

Szerintem 1 kezemen össze tudom számolni hány klasszikus irodalmat olvastam eddig, de a Jane Eyre, és az Abigél (én Szabó Magdát a klasszikusok közé sorolom 🙂 ) kivételével egyik sem hagyott bennem maradandó élményt.

3. Egyáltalán nem olvasok verseket.

Ne kövezzetek meg. 😀 Nem szeretem a verseket, még egy kicsit sem. Gimiben olvastam utoljára, akkor is csak azért, mert muszáj volt. Azóta még verseskötet sem volt a kezemben, és nagy valószínűséggel már soha nem is lesz.

4. Soha nem olvastam még képregényt.

A férjem nagy képregény rajongó, és hiába vannak itthon képregények, valamiért soha nem vettem rá magam, hogy egyet is levegyek a polcról.

5. 1-2 kivételtől eltekintve nem olvastam el a kötelezőket az iskolában. 

Elhanyagolható mennyiségű kötelező olvasmányt olvastam el amíg iskolába jártam. Pont azért, mert kötelező volt. Na meg persze a Kőszívű ember fiai (kb 20 oldalt ha sikerült végigszenvednem belőle), és az Átváltozás után azt mondtam, hogy na kössz, inkább kihagyom, az élet ehhez túl rövid. 

6. Amikor elkezdtem nyitni a könyvek felé, akkor leginkább csak erotikus-vámpíros könyveket olvastam.

Mivel a barátnőim is csak ezt olvasták, és ezeket tudtuk cserélgetni egymás között, túl sok választásom nem volt a témát illetően. 🙂 Viszont ha akkor nem olvasom el azokat a könyveket, most ez a blog sem létezne, és benneteket sem fárasztanálak. 😀 Szóval örök hálám a vámpíroknak és a csajoknak, miattuk imádom a könyveket, és miattuk része az olvasás a mindennapjaimnak. 🙂

7. Gyűjtöm a könyveket, de imádok e-bookon is olvasni.

Az ebook nem a sátán szülötte, én nagyon szeretek rajta olvasni (Előfordul, hogy a szerzők is ebook formában küldik a könyveiket). Viszont imádok könyveket is venni, és rendes, papíralapú könyveket olvasni. Sok van itthon, de úgy érzem még mindig nem elég. 🙂 Gyorsan le is adtam egy rendelést az Álomgyár Kiadó oldalán 10 db könyvre. (Köszönöm Black Friday 😀 )

8. Nagyon szeretem az ifjúsági romantikus könyveket.

Hiába nem én vagyok a célközönsége ezeknek a könyveknek, de én akkor is imádom őket. Egy komolyabb témát boncolgató kötet után mindig az ifjúsági könyvek közül választok, mert azokon nem kell sokat agyalni, csak simogatják a lelkemet, és olyan jó érzés nosztalgiázni, visszarepülni a gimis éveimbe, újra átélni a hasonló szituációkat. 🙂

9. 19 évesen kezdtem el olvasni a Harry Pottert. 😀

Mint említettem, a kollégiumban sokat voltam hétvégén egyedül, pláne amikor „csodálatosan szép” szakadó esős idő volt kint. (vagy vizsgára készültem). A kedvenc nevelőtanárom megszánt, és elhozta a Bölcsek kövét, hogy olvassam el. Utána természetesen kértem a többit is, egyből beszippantott a történet. Most, hogy hamarosan érkezik a kisfiam, be akarom szerezni én is az egész sorozatot. Már csak az első 4 rész hiányzik. 😀

10. Nem járok könyvtárba.

Imádom a könyvtárakat!! Régebben jártam, alíg akartam kijönni onnan, tehát nem ellenérzéseim vannak a könyvtár intézménye iránt, csupán annyi a problémám, hogy a könyvtár nyitvatartási idejében én dolgozom.
Általában 8-16 óráig vannak nyitva a könyvtárak, viszont én reggel 6-kor elindulok itthonról, és jobb esetben délután fél 6-ra érek haza. Esélyem nincs 🙁 Pedig úgy szeretnék beíratkozni itt a könyvtárunkba.

No hát röviden ennyi, remélem 1-2 pont nem riasztott el benneteket. 😀 Ha szeretnétek még hasonló bejegyzést, vagy akár egy kérdezz-feleleket, akkor jelezzétek nekem. Küldhettek kérdéseket is, és azt is megválaszolom bejegyzés formájában. 🙂

 

(kép forrása: pinterest, bellasecretgarden.tumblr.com)