Hugyec Anikó: Túl kevés idő

covers_697885.jpgSzerző: Hugyec Anikó
Cím: Túl kevés idő
Kiadó: NewLine Kiadó
Kiadás éve: 2021
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 402

Vannak ​sorsdöntő pillanatok.
Találkozások, melyek életünk hátralévő részét alapjaiban változtatják meg.
Mindig is azt hittem, hogy ilyen szerelem csak a filmekben van.
Aztán egy napon jött ő és rám mosolygott a tengerkék szemeivel, miközben selymes szőke hajában a napfény táncolt.
Őrületesen szerettük egymást Márkkal. Mindketten azt hittük, hogy az égvilágon semmi sem választhat el bennünket egymástól.
Tévedtünk.
Az utolsó emlékem róla az, hogy egy veszekedés után kilépett azon az ajtón.
A szívem ott és akkor millió szilánkra tört.
Márk elment, nekem pedig nem maradt más utána, csak a fájdalomtól ordító üresség.

Juli egy kamaszodó ikerpár egyedülálló édesanyjaként tengeti mindennapjait. Élete minden pillanatát átitatja a férje hiánya. Mindezt megnehezíti a lányával való állandó viaskodás, amiben a fia a kettejük közötti tűzfal és védőbástya egyben. Némi vigaszt nyújt neki a két legjobb barátja, ám még ők sem képesek kitörölni a szívéből az elmúlt év fájdalmát.
Múlt és jelen között vékonyka a határvonal, ám Juli életében e kettő, akár a mennyország és a pokol.
A múlt maga a szerelem, a boldogság, a soha véget nem érő napsütés.
A jelen azonban sötét és hideg. Kínzóan magányos.
Vajon el lehet-e felejteni azt az embert, aki számodra a mindent jelentette? Le lehet-e zárni a múltat, amely oly’ gyönyörű volt? El lehet-e engedni a fájdalmat, amely belülről szétmarja a lelked?
Mi az az erő, ami mégis szétszakítja a szétszakíthatatlant?

 

„Némán megköszönöm Mariah-nak, hogy elénekli mindazokat az érzéseket, amiket én nem tudok szavakba önteni.” 

Először is nagyon szépen köszönöm, hogy elolvashattam a könyvet! 

Születnek olyan történetek, amelyek megszólítanak. Velem is ez történt. Amikor Anikó bemutatkozott a NewLine kiadó oldalán, és bemutatta a könyvét, akkor már éreztem, hogy ezt a kötetet nekem el kell olvasnom. Nem tudom megmondani ennek az okát, egy szimpla megérzés volt, ami beitta magát a bőröm alá, és nem engedett. Miután elkészült a borító, mintha egy reflektor világította volna meg.

A napokban váltottam néhány levelet az Írónővel, és egy végtelenül kedves embert ismertem meg. Emiatt is nagyon vártam, hogy belefogjak a történet olvasásába, ami már az első pár oldal után beszippantott. Tudtam, hogy nekem íródott.

A történet röviden:

A történetünk két idősíkon játszódik, a 2000-es évek elején, és 2019-ben. Egy elsöprő szerelem, és egy mindent magával rántó fájdalom.

2002: Főszereplőnk Juli, aki egy forró őszi napon a barátnőjével egy kis kikapcsolódásra vágyik a folyóparton. Derült égből villámcsapásként érkezik egy röplabda, vele együtt pedig Márk. Az első pillanattól kezdve izzik közöttük a levegő, szinte tapintható, hogy egymásnak vannak teremtve. Egy elsöprő szerelem a övék.

2019: Juli két kamasz édesanyja. Alex és Zoé ikrek. Juli egyedül neveli őket, el nem múló fájdalommal és haraggal a szívében. Az érzéseinek kiváltó oka a férje, aki nincs vele, hogy együtt küzdjenek a kamaszok hóbortjaival, hangulatingadozásaival, hogy egy hosszú nap után átölelje, és a fülébe súgja, hogy szereti. Egyedül küzd a mindennapi problémákkal, az édesanyja betegségével. A két legjobb barátja az egyedüli támasza.

Gondolataim:

Telítődtem az érzelmekkel. Nosztalgiáztam, szerettem, sírtam, haragudtam, reménykedtem, és emlékeztem. Jókat mosolyogtam azokon a bizonyos 90-es éveken. 🙂 A Bravo magazin, a Backstreet Boys poszterek a falon. Szinte magam előtt látom. 🙂

A szereplőket, Erika kivételével mindet megkedveltem. A végére még Barbit is, bár lássuk be, erre nem sok esélyt láttam a történet elején. Mondjuk még a közepén sem.

Juli nagyon a szívemhez nőtt azzal, hogy egyedül is igyekszik mindent megteremteni a gyerekeinek, hogy ne szenvedjenek hiányt semmiben. Nem lehet könnyű két kamaszt kordában tartani, de ő a lehetőségekhez mérten vette az akadályokat. 

Márk és Juli kapcsolata idilli. Mint minden kapcsolatban, viták náluk is előfordulnak, de amíg meg tudják beszélni, addig van lehetőség megoldani a problémákat. De ehhez az kell, hogy őszintén le tudj ülni a pároddal beszélgetni.

Végezetül pedig:

~ Kedves Márk, ezúton köszönöm neked, hogy nem a szokásos rózsa lett a te virágod. A tulipán az érzelmeket fejezi ki. Azt tudtad, hogy az ókori Perzsiában a tulipán szimbolizálta a tökéletes szerelmet? Minden bizonnyal, hisz erre a virágra esett a választásod. 

~ Kedves Juli, köszönöm neked, hogy megmutattad, hogy egyedül is mennyi mindenre képes egy nő, egy anya, hogy hiába van a szíve darabokra törve, a gyermekeiért akkor is dobog tovább, mert dobognia kell. Mert bármi történik is, a gyermeki léleknek szüksége van az anyai szeretetre és gondoskodásra. 

~ Kedves Ria, köszönöm neked, hogy megmutattad, hogy milyen egy igazi barát, és milyen egy életre szóló barátság. Mindenkinek szüksége lenne egy ilyen emberre, mint amilyen Te vagy.

~ Végül, de nem utolsó sorban, Kedves Anikó, köszönöm Neked, hogy megírtad ezt a történetet. Sok boldog, és sok szívszaggató percet szereztél vele, de annyira a szívemhez nőtt a történeted, hogy újra – és újra el fogom olvasni, hogy soha ne felejtsem el, hogy valóban túl kevés az idő, és nem mindegy, hogy mivel búcsúzunk.

Borító:

Tökéletes! Gyönyörű, figyelemfelkeltő, és annyira illik a történethez. A tulipánt imádom, a színvilág, a betűtípus, egyszerűen tökéletes! Kevés ilyet látni mostanában. 

 

Mindenkinek szívből ajánlom ezt a kötete. Szívet tépő, mégis gyönyörű történet.

Márk gondolataival zárom soraimat:
„Márk mondogatta gyakran, hogy az ünneplés fontossága abban rejlik, hogy a nem mindennapi eseményeket különleges emlékké varázsolja, és ezek közül a legszebbeket magába rejti a szívünk.”

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Viszlát november, viszlát ősz!

aed8a217c52ad0c0910a4970996a2e2a.jpg 

Hivatalosan is elérkezett a tél. Mondjuk az időjárásról nem írok inkább véleményt. 😀

Ahogy néztem a novemberi hónapban elolvasott könyvekről készített listát, magam is meglepődtem, ugyanis 8 darab cím szerepelt ott. 4 könyv, és 4 novella, szóval sikeres hónapot zártam. November legelső könyve okozott némi csalódást, de utána csupa 5 csillagos kötetek jöttek. Ráadásul 3 olyan hazai szerzőtől is sikerült olvasnom, akiknek a munkásságát eddig nem ismertem.

1578 oldalt olvastam el, 6 szerzőtől, és 5 kiadótól. Olvastam gasztroregényt, romantikus könyvet, erotikus novellát, fantasyt, lélektani novellát. (szerintem nem mindet jelöltem molyon.)

Sorban pedig az alábbiak:

Joanne Harris Csokoládé
Laura Ingalls Wilder Ház a patakparton
Melinda Bald Az utolsó lépés
Ruby Saw Álom az álomban
Cassandra Clare Az angyal
Melinda Bald Teadélután
Melinda Bald Egy éjszaka egy feltalálóval
Hugyec Anikó Túl kevés idő

 

November vége, illetve a december a recenziók jegyében telik. Már alíg várom, hogy végre hosszabb szabin legyen a férjem, és mindenre rendesen legyen időm. 😀

Hamarosan érkezem egy olyan könyvajánlóval, ami nagyon kedves a szívemnek. Addig is mindenkinek kellemes olvasást, és jó készülődést! Hamarosan itt vannak az ünnepek! 🙂

 

(kép forrása: pinterest) 

Cassandra Clare: Az angyal

covers_176431.jpgSzerző: Cassandra Clare
Cím: Az angyal
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 
Műfaj: fantasy
Oldalak száma: 468

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A mágia veszélyes – de a szerelem még veszélyesebb!

Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól.
Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nemsokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.

 

Jaj de nagyon kellett már nekem egy fantasy könyv. Ez a sorozat már nagyon nagyon régóta a polcomon van, A végzet ereklyéi sorozattal együtt. Azokat a könyveket olvastam, nagyon szerettem, és nem tudok választ adni arra a kérdésre, hogy miért nem kezdtem el hamarabb a Pokoli szerkezeteket.

Amikor egy molyos kihíváson megláttam, hogy ezt a 3 kötetet kell elolvasni, nem is haboztam, eljött az én időm. Akkor tudtam olvasni, amikor aludt a kisfiam, de majdnem fizikai fájdalmat éreztem, amikor félbe kellett hagynom, annyira beszippantott a cselekmény. 😀

A történet röviden:

Tessa a bátyja után megérkezik Angliába, de maga is meglepődik, amikor 2 idegen várja őt az állomáson, akik a bátyja kérésére mentek ki elé. Azonban gyorsan rá kellett döbbennie, hogy nem mindenki az, akinek látszik. Még ő maga sem. Amikor az eddig rejtett képességei felszínre törnek, akkor kerül igazán veszélybe. 

Az Árnyvadászok személyében megmentőire talál. Befogadják magukhoz, egymás segítségére vannak, de arra egyikük sem számít, hogy számukra ismeretlen veszély fenyegeti őket. Együttes erővel szállnak szembe a gonosszal.

Gondolataim:

Nem véletlen, hogy a fantasy műfajnak köszönhetem a könyvmolyságomat. Ez a kötet sem okozott csalódást. Izgalmas volt, fordulatos, és letehetetlen. A szereplők közül szinte mindenkit sikerült megkedvelnem, kivéve Jessamine-t. Ő már az első mondatától kezdve ellenszenves volt, és még a könyv végére sem sikerült jó kapcsolatot kialakítanunk egymással.

Az abszolút kedvenc karakterem Jam volt. Kedves, gondoskodó, és elhivatott harcos annak ellenére is, hogy milyen keresztet cipel a vállán. Willhez fűződő kötődése is tetszett, bár Will-t néha megcsapkodtam volna, de úgy istenigazából. 😀 

Ha már Will… Egyik pillanatban elolvadok tőle, két mondattal később pedig az agyvérzés kerülget. 😀 Sokszor Lokira emlékeztetett. A külvilág felé igyekszik az ellenszenves énjét mutatni, de amikor egy pillanatra leomlanak a falak, akkor mégis kiderül, hogy szerethető karakter.

Nagyon tetszett a történetvezetés. A fő szálra szépen fel vannak építve a mellékszálak, kapunk is információt, de mindig van egy kis rés, ami miatt egyszerűen muszáj tovább olvasni, hogy megtudjuk a kérdésünkre a választ. A Magiszter kiléte engem személy szerint meglepett, az olvasás során hagytam magam tévútra csalni. 

Tessa karakterét is megkedveltem. Ő nem a tipikus tinit testesíti meg. Sok mindenen kellett keresztülmennie, de mindig sikerült felállnia. A könyvek hű társai, nem futamodik meg a nehéz helyzetek elől, és az önzetlensége is példaértékű. 

Nagyon kíváncsi vagyok a következő részre. 🙂 Tényleg nem tudom, hogy miért halogattam ennyi ideig a történet elolvasását. Ajánlom minden fantasy kedvelőnek ezt a sorozatot.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

 

Hazait olvasok!

Sziasztok!

Ahogy az előző posztban említettem, novemberben két olyan hazai szerzőtől olvastam, akiknek eddig még nem ismertem a munkásságát.

A Book Dreams Kiadó oldalán lehetőség van ingyen hozzájutni novellákhoz, így először Melinda Bald – Az utolsó lépés című novelláját olvastam el.

Melinda Bald – Az utolsó lépés

„Sohasem lehet tudni, mi rejlik egy mosoly mögött. Sohasem lehet tudni, milyen érzelmek bújnak meg egy csillogó számpár mélyén. Sohasem lehet tudni, mi lesz az utolsó csepp a pohárban, ami az összeomlás szélére sodorja az embert. Egy dolog biztos, számtalan apró lépés vezet ahhoz a bizonyos utolsóhoz.”

image1_11.jpeg
Az első reakcióm amikor a végére értem, a döbbenet volt. Majd elolvastam még egyszer. De a kezdeti sokk nem szűnt meg. Ez a történet mindössze 16 oldal, de nagyobb hatást gyakorolt rám, mint egy-két, 300 oldal feletti könyv. Egy egész élet benne van ebben a 16 oldalban. Minden fájdalom, minden elkeseredettség. Komoly témát dolgoz fel, amiről igenis beszélni kell, ez pedig a depresszió. A depresszió, ami az ember egész lényére, életére kihat. Egy gyermek, aki szeretet nélkül nő fel annyi lelki sebet hordoz magában egész életében, hogy történhet bármi, akár előtte állhat egy olyan ember, akinek ő jelenti a világot, mégsem képes elhinni, értékelni saját magát, megragadni a lehetőséget, mert már gyerekkorától azzal az érzéssel létezik, hogy benne van a hiba, amiért őt nem lehet szeretni. 

Nehéz volt olvasni ezt a történetet, de megírni még nehezebb lehetett. Ez volt a legelső történet, amit Melinda Bald-tól olvastam, de biztos vagyok benne, hogy fogok még válogatni a kötetei közül, mert nekem nagyon tetszett az írói stílusa. 

 

Ruby Saw – Álom az álomban

Ez a történet hihetetlen, de ettől olyan szép. Ezer- és egyféle love sztoriról hallottunk már, amiket igaznak hiszünk, mert a szerelemről szól. A szerelem a legfontosabb az életben. Véletlen találkozások, meglepő fordulatok, csillogó szempárok; és ott a másik oldal is: meghasadt szívek, félelem, hitetlenség.
De mi a helyzet akkor, ha valaki mindent eltervez nekünk? Az őrangyalunk megjelenik, és rendet tesz kusza életünkben.
Persze, ez lehet csupán a tudatalattink játéka. Annyira lehet valóság, amennyire mi akarjuk.
Létezik álom az álomban?

image0_25.jpeg

Soha nem olvastam még Ruby Saw-tól, de ezen változtatni fogok. Szintén ingyen sikerült hozzájutnom ehhez a novellához a kiadó oldaláról. 

Mivel a fülszövegeket nem nagyon szoktam elolvasni, így fogalmam sem volt, miről szólhat ez a kötet. Az első gondolatom az volt a cím láttán, hogy egy tündérmese. 🙂 Most, hogy elolvastam ezt a történetet, még mindig ez az első szó, ami eszembe jut. Annyira sajnálom, hogy olyan gyorsan véget ért, szívesen olvastam volna még. 

Ebben a rövidke kis történetben megismerjük Marát, a főszereplőnket, akit ezen a pár oldalon keresztül is megkedveltem, a Lordot, akinek a stílusa kifogástalan. Ők ketten nem is különbözhetnének jobban egymástól. Mégis, az ő történetük mutatja meg azt, amit sokan elfelejtenek. Hogy mindig van remény, és soha nem szabad feladni. 

Annyi mindent tudnék még mesélni erről a novelláról, de azzal biztos, hogy olyasmit kotyognék ki, ami spoiler lenne, szóval inkább olvassátok el! 🙂

Csak ajánlani tudom Mindenkinek a két Írónő novelláját. Engem meggyőztek, szeretném a polcomon tudni a könyveiket is! 🙂

Köszönöm, hogy így lehetőségem volt megismerni őket!

 

(kép: saját, fülszöveg :www.moly.hu)

Olvass minden hónapban hazait!

 

7d2529f7fafb388993a6ca3bc66ec8f1.jpg 

Sziasztok!

Mostanában tudatosan igyekszem minél több hazai szerző művét megismerni, és magyar szerzők könyveit olvasni. Ebbe szeretnék egy átláthatóbb rendszert vinni, ezért úgy döntöttem, hogy az olvasmány listámba minden hónapba szeretném „belecsempészni” egy hazai szerző könyvét, ezzel is támogatva a munkásságukat.

A polcrendezés közben rá kellett jönnöm, hogy közel sincs annyi könyvem magyar szerzőktől, amennyit szeretnék, ezért figyelem az akciókat, és a kiadók oldalait. Sok olyan szerzőt is bekövettem mostanában instagramon, akik eddig ismeretlenek voltak számomra, de szeretném megismerni a munkásságukat.

Nem tervezek nagyon kilépni a komfortzónámból, ezért az általam kedvelt, és szívesen olvasott stílusok között fogok válogatni:

– romantikus (drámai, történelmi, erotikus)
– ifjúsági
– fantasy
– krimi, horror, thriller, pszichothriller

A novemberi hónapban két, számomra új szerző munkáját sikerült megismernem. Ők pedig nem mások, mint Melinda Bald és Ruby Saw. Mindkét szerzőtől novelláskötetet olvastam, és nagyon tetszett az írói stílusuk, ezért biztos, hogy fogok vásárolni könyvet is tőlük,

A következő posztban pedig megtudhatjátok, hogy milyen novelláskötetekre esett először a választásom 🙂

 

(Minden bizonnyal ezer és egy hasonló poszt, kihívás, és hasonló kering az éterben, de mostanában nincs időm figyelni. Ez nem egy nagy molyos kihívás, leginkább csak saját magamat szeretném motiválni, hogy hazai szerzőktől olvassak minél többet. )

 

(kép forrása: pinterest)

Joanne Harris: Csokoládé

covers_30274.jpgSzerző: Joanne Harris
Cím: Csokoládé
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2010
Műfaj: gasztroregény
Oldalak száma: 336

Ismeretlen, titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lasquenet-be, és megnyitja „csokoládézóját” – a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok. Amikor Vianne húsvétra csokoládéfesztivált szervez, a falu egész közösségét megosztja… Íme az első olyan regény, amelyben a csokoládé elfoglalja a maga méltó helyét. A tartalmas, okos és franciásan pajzán könyv valamennyi érzékszervnek irodalmi ünnepet kínál.

 

Nagyon szeretem a gasztroregényeket, a csokit meg még jobban, így nagyon örültem, hogy megnyertem ezt a könyvet egy játék alkalmával. A fülszöveg alapján teljesen másra számítottam, mint amit a könyv nyújtott, ezért van némi csalódottság bennem.

A történet röviden:

Vianne a kislányával egy kis faluba költözik, ahol megvásárolt egy régi pékséget azzal a céllal, hogy csokoládéboltot nyit a helyén. Eleinte nem nézik jó szemmel a helyiek, mert egy kicsi településen ugyan mi helye lenne egy csokoládéboltnak? Az üzlet emiatt nehezen indul be, de Vianne személyisége, és a helyiek kíváncsisága egyre több vevőt vonz az üzletbe.

Vianne nemcsak a falusiakkal, hanem a falu szélén horgonyzó látogatókkal is igyekszik megtalálni a közös hangot, ami ugyancsak ellenérzéseket vált ki sokakban. Különösen a helyi pap tiltakozik. Amikor Vianne, húsvétra csokoládéfesztivált tervez a faluban, azzal még inkább felkavarja az állóvizet.

Gondolatok:

Mindenre számítottam, de egy ilyen történetre nem. Vianne néha túl kedvesnek, túl nyugodtnak hatott, amitől nekem mesterkéltnek tűnt. Igyekezett mindenkihez közel kerülni, és valóban segített ahol tudott, ezt becsültem benne, de mégsem tudtam annyira megkedvelni amennyire szerettem volna.

A pap egy idióta. Röviden, és tömören. 😀 Nem szerettem, a monológjai idegesítettek, a beszűkült nézeteivel pedig ki tudott volna üldözni a világból.

Ugyan ezt sok helybéliről is el tudnám mondani.

Az tetszett, ahogy Vianne a csokoládéhoz viszonyul, egy eldugott kis faluban is lát fantáziát, és szeretné fellendíteni az üzletét. Viszont hiába említett meg a történet során rengetek féle csokoládét, én hiányoltam az elkészítés módját. Ezek nélkül nekem csak szavak maradnak, semmi pluszt nem adott a történethez. Ha legalább 1-1 elkészítési módot megtudtunk volna, az számomra élvezetesebbé tette volna az olvasást.

Borító:

Nekem az Ulpius-ház által kiadott kötet van meg, de a Libris sokkal jobban tetszik. Bár az kicsit magyarosra sikeredett 😀

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu) 

Viszlát október!

Sziasztok!

Hihetetlen, hogy már az október is elmúlt, és elkezdődött az év utolsó előtti hónapja. Túl vagyunk egy újabb óraátállításon (ezt nem kommentálom…), és most már egyre hidegebb, és sötétebb lesz. Nem szeretem ezt az időt! Régebben eldőltem a kanapén, meleg teát ittam, és olvastam, vagy filmeztem, addig sem kellett tudomásul vennem, hogy véget ért a nyár, de ez most nem opció. 😀

Nagyon gyorsan elmúlt az október, és ahogy nézem a statisztikámat, meg is vagyok lepve, hogy olvasás terén milyen jól alakult. Minden más téren botrányosan sz…r volt, de ezt hagyjuk is. 😀

Összesen 6 db könyvet sikerült elolvasnom (összesen 2082 oldal), és nagyon örülök, hogy volt közte magyar szerző munkája is. 

Martina Cole Elégtétel
J.R.Ward A megmentő
Ellyne Víz és csokoládé
Laura Ingalls Wilder Kicsi ház a prérin
Laura Ingalls Wilder Almanzo, a fiú a farmról
Lisa Kleypas A Kristály öböl bűbájosa

 

Egy kis kedvcsináló:  

image0_22.jpeg  

„Felállva a kényelemből, a félelem meleg ágyából, ösztönzést érzek arra, hogy egyszer valahára, szembe nézzek magammal.”

Ellyne, nagyon köszönöm még egyszer, hogy elolvashattam ezt a történetet. Nagyon szerettem, feltöltött, visszarepített az időben, helyenként magamra ismertem.

Szívből ajánlom ezt az anekdotát Mindenkinek. Ellyne gyönyörűen bánik a szavakkal, érzelmekkel teli, mély gondolatokat fogalmaz meg ezen a 32 oldalon. 

 

image1_9.jpeg

Amikor egy Martina Cole könyvet a kezembe veszek, akkor tudom mire számíthatok. Tudom, hogy lesz benne szegénység, gazdagság, káromkodás, korrupt emberek, törvénytelen üzletek.

De mégis, minden könyvét más-más érzésekkel csukom be.

Tetszett ez a történet, különösen, hogy egy LMBTQ szál is helyet kapott benne. Amit negatívumként el tudok mondani, az a könyv vége. Nagyon gyorsan le lett zárva, sok kérdésem megválaszolatlanul maradt.
Emiatt kapott csak 4 csillagot.

 

Remélem a novemberem is hasonlóan sikeres lesz olvasás terén. 🙂 Lassan kiválasztom azt a magyar szerzőt is, akitől olvasni fogok novemberben. 🙂

Lisa Kleypas: A Kristály-öböl bűbájosa (Friday Harbor 4.)

 

covers_637388.jpgSzerző: Lisa Kleypas
Cím: A Kristály-öböl bűbájosa
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2020
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 424

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Friday ​Harbor szigetét áthatja a varázslat – a végzetnek pedig túl nagy a hatalma ahhoz, hogy dacoljanak vele…

Justine Hoffman egy sikeres butikhotel tulajdonosa, és az élete pontosan olyan, amilyenre mindig is vágyott. Egyetlen dolog hiányzik belőle: a szerelem. Születésekor elátkozták, s emiatt sosem találhat rá a lelki társára. Justine azonban eltökélte, hogy megtöri a bűbájt, és ennek egy idő után meg is találja a módját – csak éppen elképzelni sem tudja, hogy ez milyen veszedelmes következményekkel jár… Az anyja volt az, aki a születésekor kimondta az átkot Justine-ra, mert így akarta megkímélni attól, hogy összetörjön a szíve – ám ennek eredményeképpen a lány sosem tapasztalhatja meg a szerelmet. Justine olthatatlan kíváncsisága és a normális élet utáni vágya azonban erősebbnek bizonyul, így rájön, hogyan lehet ideiglenesen hatástalanítani a varázslatot. Amikor megismeri a rejtélyes Jason Blacket, azzal akaratlanul is vihart kavar, a vágy és veszély viharát, amely komoly fenyegetést jelent mindarra, ami fontos számára… hogy aztán Jasonnel közösen jöjjenek rá: nincs a szerelemnél hatalmasabb varázslat.

A Kristály-öböl bűbájosa Lisa Kleypas Friday Harbor-sorozatának negyedik kötete.

 

Ezennel befejeztem a Friday Harbor sorozatot. 🙂 Annyira megszerettem Lisa Kleypas stílusát, hogy azokat a könyveit, ami magyarul elérhető, azt mindenképp el szeretném elolvasni.

Ebben a részben már nem a Nolan tesók voltak a középpontban, hanem a Festői Kilátás tulajdonosa, Justine, akit az előző részekből már ismerhetünk. Azt már tudjuk, hogy boszorkány vér csörgedezik az ereiben, és erre épített Klaypas egy romantikus fantasy történetet, ami stílusában és temperamentumában is eltér az előző részektől.

A történet röviden:

Jusitne-nek nincs szerencséje a szerelemben, az érzést sem ismeri. Az apját nem is ismerte, olyan korán meghalt, az anyjával évekkel ezelőtt megromlott a kapcsolata. Justine szeretné tudni, milyen érzés szerelmesnek lenni, de kiderül, hogy erre esélye sem lenne, ugyanis el van átkozva. Boszorkány lévén leveszi magáról ezt az átkot, azonban a következményekkel nem számol.

A szállodájába egy nap megérkezik Jason Black és csapata, hogy egy oktatóközpont létesítéséről tárgyaljon. A titokzatos, társasági életet kerülő Jason hamar felfigyel Justine-re, akivel közel sem indul felhőtlenül a kapcsolata. Azonban nagyon rövid idő alatt közel kerülnek egymáshoz, és Justine is rádöbben, hogy azzal, hogy levette magáról az átkot, milyen folyamatot indított el. 

Gondolatok:

Nem ilyen történetre számítottam. Ez már inkább a fantasy vonalat súrolta, mint egy könnyed, kis romantikus limonádéét. Az alap történetet nem tudom hova tenni. Ha a sorozat részeként tekintek rá, akkor nincs helye ebben a történetben. Ez a Nolan testvérekről szól. Ha viszont elfelejtem az első 3 részt, akkor azt mondom, hogy élvezhető volt.

Voltak benne olyan részek, amelyeknél kicsit felvontam a szemöldökömet, mert azt hittem, rosszul olvasom ami előttem van. Jason és Justine kapcsolatán én egy kicsit finomítottam volna. Jobban is el lehetett volna osztani a lepedőakrobatika, és a beszélgetés részt. Utóbbiból volt jóval kevesebb. 😀 Nyilván nincs bajom az erotikus részekkel (ha lenne, el sem olvastam volna a könyvet 😀 ), de kicsit sántít a dolog, hogy „2 mondatot beszélünk, összegyűrjük a lepedőt, és hű de szerelmes vagyok”. 😀 Oké, de mégis kibe? Mert a másikat meg sem tudta ismerni rendesen.

De mivel ugye ez a sorozat része, azt mondom, hogy nagyon messze eltávolodott az eredeti csapásiránytól, hiányoztak részletek (legalábbis számomra) ahhoz, hogy a főszereplők személyiségéről, illetve az egész lényükről teljes körű véleményt tudjak alkotni.

Akartam szeretni ezt a részt, valamennyire sikerült is, de mindig ott lebegett felettem, hogy ez nagyon nem tartozik a sorozathoz.

Borító:

A borító gyönyörű, talán az egyik legszebb az eddigiek közül. A cím pedig különösen kedves a szívemnek. Ez a kettő nagyon el lett találva. 🙂

 

Aki már végigolvasta az első 3 részt, mindenképp olvassa el ezt is, hogy teljes legyen a sorozat, de számítson arra, hogy teljesen eltér az eddig megszokott történettől.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Szeptemberi összefoglaló

9ae5f6355b5f8c59e1fca965056ab208.jpg 

Sziasztok!

Elérkezett az újabb havi összefoglaló ideje.

Szeptembert egy sikeres hónapnak könyvelem el, 5 könyvet tudtam elolvasni, bár ebből volt 1 db, ami szerintem az idei évem egyik legnagyobb csalódása volt. De hogy melyik ez a könyv, arról hamarosan egy újabb poszt érkezik 🙂

Az ősz első hónapjában 4 különböző kiadótól összesen 1478 oldalt olvastam el ifjúsági irodalom, és romantikus témában, valamint megismerkedtem a forgatókönyvek világával is.

De hogy konkrétumot is írjak, íme az elolvasott könyveim listája. 🙂

Szollár Bence Frontláz
Jennifer Probst Érdekházasság (Milliárdosfeleségek 1.)
Emily Murdoch Ha megtalálsz
Lisa Kleypas Az álmok tava
John Green – David Levithan Will&Will

 

Jennifer Probst és Lisa Kleypas írásmódja, és történetei nagyon tetszenek, ezért idén szeretnék még többet olvasni tőlük, első sorban befejezni az elkezdett sorozatokat.

Terveim októberre:

Jelenleg Martina Cole – Elégtétel című könyvét olvasom. Még valamikor nyár elején kaptam kölcsön, és azóta nálam van, már ég az arcom, hogy vissza kellene adni, így első körben ezt a könyvet fogom befejezni. 

A héten megérkezett a várva várt könyv, J. R. Ward – A megmentő, így értelem szerűen ha befejeztem a jelenlegi olvasmányomat, ez a kötet fog elsőbbséget élvezni minden más előtt. 🙂

Utána pedig meglátjuk, hogy alakul az október. 🙂

Nektek mik a terveitek erre a hónapra? Mit olvastatok szeptemberben?

 

(kép forrása: pinterest)

John Green – David Levithan: Will & Will


covers_345988.jpg

Szerző: John Green – David Levithan
Cím: Will&Will
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2015
Műfaj: ifjúsági
Oldalak száma: 304

 

Will ​Grayson megismerkedik Will Graysonnal. Az egyik fiú okos és különc, akinek egyik alapszabálya: mindentől és mindenkitől tartja a távolságot. A másik dühös és depressziós, életének egyetlen fénypontja egy internetes barátság. Egy hideg éjszakán Chicago egyik legfurcsább pontján a két fiú útja keresztezi egymást. Ettől a pillanattól kezdve világaik összekeverednek, az életük visszavonhatatlanul egybefonódik.
A Chicago különböző kertvárosaiban lakó két Will Grayson mintha nem is ugyanazon a bolygón élne, pedig Evanston nincs is olyan messze Naperville-től. Amikor a sors ugyanarra a meglepő helyre sodorja őket, a két fiú azon kapja magát, hogy hirtelen minden a feje tetejére áll, szembesülnek elkövetett hibáikkal, és esélyt kapnak a változtatásra. Régi és új barátaik – köztük a nagyon nagy és nagyon csúcs Mini Cooper, vérbeli focista és káprázatosan tehetséges musicalszerző – segítségével a két Will végül úrrá lehet szívügyein, mi pedig tanúi lehetünk egy olyan zseniálisan szuper gimis musicalnek, amelyhez foghatót még nem látott a világ.

„Nehéz hinni a véletlenben, de bármi másban még nehezebb.” 

Ez a bejegyzés most lehet nem lesz népszerű. Nagyon vártam már, hogy sorra kerüljön ez a történet. Szeretem az LMBTQ történeteket, így nem volt kérdés, hogy ezt a könyvet is elolvasom, de csalódtam. A könyv olvastatta magát, könnyű volt vele haladni, de ennek ellenére untam. Az első 30-40 oldal után le akartam tenni, és csak azért nem tettem, mert sajnáltam volna, hogy megvettem, és nem olvasom el. (Ha kölcsön könyv lett volna, biztos nem olvasom végig)

A történet röviden:

Adott 1 Will Grayson (ő lesz az egyes számú), 1 Mini Cooper, aki nem is olyan mini, egy Jane nevű lány, egy tőlük távol élő, másik Will Grayson (ő pedig a kettes számú), és egy musical, ami az egész történetet átszövi. 

A 2 Willnek fogalma sincs a másik létezéséről, amíg egy véletlen folytán nem találkoznak egy Chicago-i khm… boltban. A kettes számú Will meleg, de titkolja. Mini Cooper is meleg, ő viszont világgá kürtöli.

Mini tehetséges focista, de emellett fejébe vette, hogy musicalt ír a saját életéről. 5 percenként szerelembe esik, és kb ilyen gyorsan csalódik is. Akkor maga alatt van, vigasztalhatatlan, majd jön egy újabb szerelem.

Gondolataim:

Komolyan, normálisan le sem tudom írni, hogy miről szólt ez a könyv, mert lényegében semmiről. A meleg, depressziós, mindent és mindenkit utáló Will levitt az életről.

Mini már az elején is nagyon sok volt. Olyan volt olvasni a gondolatait, mintha ezer légy zümmögne a fejem felett. A nem meleg Will Grayson pedig olyan semmilyen, hogy már idegesítő. Egy marionett bábu jutott róla eszembe. Akit kötélen rángatnak. Nincs egy saját gondolata, döntésképtelen, egyszerűen nem áll ki magáért. Akarva akaratlan az jutott eszembe, hogy remélem az én fiam nem ilyen lesz ha kamasz lesz.

Röviden összegezve egyik karaktert sem lett a szívem csücske.

Szerintem nem volt kellőképpen kidolgozva sem a barátság, sem az LMBTQ szál. Gondolom az elfogadáson lett volna a hangsúly, de nekem hiányérzetem volt olvasás közben.

Maga a történet két szálon fut, az egyikben a depressziós Will a főszereplő, a másikban pedig Jane, Mini és ‘ne szólalj meg és szard le’ Will. Az előzőnél konkrétan a szemem is belefájdult, ugyanis végig kisbetűvel volt írva. A nevek, a mondatok kezdőbetűje, minden. Rettenetesen zavaró volt. Olyan, mintha egy végtelen körmondat lett volna.

Röviden összefoglalva, nem tetszett sajnos. Lassan újra létre kell hoznom egy eladó/csere polcot, mert ezt a könyvet sem szeretném megtartani.

Borító:

Nem mondanám nagyon kreatívnak. 😀 2 pasi vidáman ül a fűben. Nyilván ők lennének a 2 Will Grayson, de nekem semmilyen pluszt nem a történethez a 2 borító.

 

Sajnos ezt a könyvet nem tudom jó szívvel ajánlani, mert nekem sem adott pozitív olvasásélményt.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)