Szerző: Rebecca Jenshak
Cím: Burnout – Kiégve
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2026
Oldalak száma: 448
Ismertető:
Ő az a dögös, tetovált rosszfiú, akivel eddig csak beszólogattunk egymásnak… Most meg a segítségemet kéri?
Knox Holland elég nagy bajban van. A profi motokrossz világában már senki nem akar vele dolgozni, ő pedig kétségbeesetten próbál visszakapaszkodni.
Így köt ki nálam az edzőteremben. Most csak a jövőmre kellene összpontosítanom, nem fér bele semmiféle figyelemelterelés.
Knoxszal bonyolult a helyzet: egyik percben egymás torkának esünk, a következőben meg azon kapom magam, hogy túlzottan is tetszik, ahogy póló nélkül produkálja a kézenállást.
Hiba lenne belezúgni…
18 éves kortól, felső korhatár nélkül.
„Az élet nagy része azokon a napokon történik, amelyeket senki nem jelöl be a naptárban.”
A motorozás a lényem egy része. Imádom az érzést, amikor felülök egy motorra. Imádom a sebességet, az adrenalint, a kiszámíthatatlanságot, és persze a motor hangját is. 🙂 Ezért nekem elég volt ránéznem ennek a kötetnek a borítójára, és két kézzel kaptam utána. Nagyon köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.
Gondolataim:
Amikor kinyitottam a könyvet, gyakorlatilag mindegy volt, hogy miről fog szólni. Ha legalább egyszer feltűnik benne a motorozás, én már boldog ember vagyok. De teljesen mást kaptam. Ez a kötet vitte magával a lelkem egy darabját. Nehéz összefoglalni ezt a kötetet, mert nem a történetet szeretném leírni, hanem azokat az érzéseket, amiket kiváltott belőlem. Aki motorozik, az pontosan tudja, hogy mit jelent felülni egy motorra, és azt is tudja, hogy milyen nehéz elmagyarázni ezt az érzést annak, aki nem ismeri ezt a fajta szabadságot.
A történet jelentős része a versenysport köré épül. Egyrészt a motocross versenyek, és a freestyle motocross, másrészt a szertorna köré. Ez utóbbiról nem sokat tudok, de szerencsés véletlenként pont most ment az egyik sportcsatornán szertorna bajnokság, így amit olvastam, azt gyakorlatilag láttam is. És éppen ezen a hétvégén, amikor befejeztem a könyvet, és írom ezt az ajánlót, van tőlünk 10 percre a motocross pályán verseny. Szeretem, ha ilyen szerencsés a csillagok állása. 🙂
Két teljesen eltérő sportág, mégis építhet az egyik a másikra. Mint ahogy ebben a történetben is történt. Knox karrierje egy kicsit megbicsaklott, de amíg nem rendeződik a helyzete, és a jövője, addig szerencsét próbál a freestyle világában. Viszont a gyakorlatok kivitelezéséhez tökéletes mozdulatok szükségesek, ezért némi rábeszélés után segítséget kér Averytől, aki a szertorna bajnoka. Egy sérülés után készül a visszatérésre, és elvállalja, hogy segít Knoxnak. A kapcsolatuk közel sem indul zökkenőmentesen, de ahogy az várható, a kötet végére közel kerülnek egymáshoz.
Az elszántság, a sport iránti szenvedély és alázat, ami körbeöleli ezt a könyvet… Léleksimogató volt. Megmutatja azt, hogy mit tudnak adni egyes sportágak. Magányt ad, ha arra vágysz, szabadságot ad, de ez a menekülőutad is, ha összecsapnak feletted a hullámok. Vigaszt ad, ha padlón vagy. Mindig, minden élethelyzetben veled van. Csak a kellő alázatra és kitartásra van szükség hozzá.
Természetesen a romantikus szál sem maradt el a történetből, mondjuk meg is sértődtem volna, ha pont az marad ki. 🙂 Azért itt szeretném megjegyezni, hogy csak sikerült a szerzőnek érzelmileg rám rúgnia az ajtót 😀 Knox nehéz terhet cipel a vállán, és abszolút megértem a döntéseit, viszont a testvéreitől talán egy kicsit több támaszt vártam volna. Mindannyian együtt kerültek mélyre, nemcsak Knox. Ezeken a részeken azért sírdogáltam rendesen. Sajnáltam azokat az éveket, és azokat az emlékeket, amiket nem kaphatott meg.
Ami még adott egy pluszt ennek a történetnek, az az egyik szereplő egészségügyi problémája. (hogy lehet ezt szépen megfogalmazni?) Ugyanis Knox egyik testvére hallássérült. Túl sokat nem tudunk meg róla, viszont én kifejezetten szerettem, hogy nem mindenki tökéletes, hanem vannak olyan szereplők, akik a nap minden pillanatában nehézségekbe ütköznek. A jelnyelv pedig egy külön színfoltja volt a kötetnek. Szerettem nagyon. Remélem a későbbiekben visszatérünk még Knox testvéreihez. 🙂
Számomra ez a könyv egyszerűen tökéletes volt. Nem mondom, hogy helyenként nem volt egy kicsit túlírva, de az egész csapat közel került hozzám, és a motorozás az az egyik legnagyobb szerelem lett ebből a kötetből. És persze voltak benne „hűha” jelenetek is a felnőtt kategóriából. 😀
Ment is a kedvencek közé. 🙂
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
„(…) hányszor kell valakit cserben hagyni ahhoz, hogy többé már ne várjon rád?”
„Ha a veszélynek arca lenne, ez a srác lenne az, a teljesen fekete szerelésében és a hozzáillő motorján.”
„Hidd el, tudom, hogy milyen, amikor az ember életébe ki-be járkálnak azok, akik fontosak neki. Mindig vársz, reménykedsz valamiben, ami nem történik meg, és mindig csalódsz. Nem ezt kívánom neked, és soha nem tennék ilyet egy másik emberrel.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://www.kossuth.hu/Rebecca-Jenshak-Burnout-Kiegve
