Szerző: Anne L. Green
Cím: Szüret egy toszkán festménybe zárva
Kiadó: Álomgyár kiadó
Kiadás éve: 2026
Oldalak száma: 384
Ismertető:
Egy misztikus festmény, egy régi ellentét és egy halhatatlan szerelem
Elinor Valli tehetséges festőművész, aki kénytelen mások alkotásait restaurálni, hogy megéljen. Zárkózott természet, de ennek megvan az oka. Egy titok, amelyet gyerekkora óta hordoz: időnként bepillantást nyer a jövőbe. Egy ritka, örökölt betegség pedig egyre finomabbra hangolja az érzékeit, így már nemcsak a jövő, hanem a régmúlt árnyai is kísértik.
Amikor egy 16. századi festmény kerül a birtokába, amely saját családjának történetéhez kapcsolódik, Elinor élete végérvényesen megváltozik. A képen egy titokzatos nő látható, akit boszorkánysággal vádoltak, és akinek vérvonala még évszázadok múltán is veszélyben van. Dante di Valdo egy ősi rend harcosa, amelynek tagjai a múlt értékeinek megőrzésére esküdtek fel. Amikor Elinor és a festmény válik célponttá, a férfi mindenre kész, hogy megóvja őket.
Miközben menekülnek és próbálják megfejteni a műalkotás misztériumát, egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
A nyomok Toszkána aranyló dombjai közé vezetnek, ahol a szüreti időszak látszólag békés nyugalma mögött évszázados titkok rejtőznek. Vajon beteljesül a jóslat, amely örökre elválasztaná őket egymástól, vagy képesek saját kezükbe venni a sorsukat?
Anne L. Green regényében az ősz meleg színei, a szüret illata és a szerelem ereje átlépi az idő határait.
„Minden hitnek ára van. Fizetsz, csak nem mindig veszed észre, mivel.”
Bevallom, én már el sem olvasom a szerző könyveinek a borítószövegét, mert élvezem, hogy mindig meg tud lepni. 🙂 Mint ahogy most is, mert ha ránézek a borítóra, nem az az első gondolatom, hogy visszautazunk a múltba, és nem számítottam boszorkányperekre sem. 🙂 Köszönöm az Álomgyár kiadónak a recenziós példányt.
Gondolataim:
Hú de nem bírtam ezeket a szereplőket. Elinor borzasztóan nagyképű, Dante fejében pedig eléggé beszűkült világ létezik. Alapból nem támogatok semmilyen szektás gyülekezést, és bárhogy fényezhetjük, és csillámokkal hinthetjük Dante szektáját, a szememben ugyan abba a kategóriába tartozik, mint bármelyik másik, és ennek az ellenkezőjéről senki nem fog tudni meggyőzni 🙂
A történet, bevallom, meglepett. Sem ilyen jellegű nyomozásra nem számítottam, sem a boszorkányüldözést nem láttam jönni, viszont mindkettő kellemes meglepetés volt. Nyilván a sorozat többi részében is volt nyomozás, de ez valahogy más volt. A történet elején nagyon gyorsan haladtam az olvasással, csak az utolsó 50-60 oldalon torpantam meg, mert akkor már Elinor nagyon piszkálta a trigger pontomat. A stílusát nem bírtam, viszont a festészettel kapcsolatos nézőpontjait szerettem. Csak azt nem értem, hogy miért elégedett meg a restaurálással? Ha olyan eltökélten tudott fejest ugrani a veszélyes helyzetekbe, akkor azt át is ültethette volna a saját képeinek bemutatásába. Szerintem… Na jó, el is engedem, mert nem akarom vele lehúzni ezt az ajánlót. 🙂
A helyszínt nagyon szerettem, de lehet elfogult vagyok, mert nekem Olaszország az egyik kedvenc országom. 🙂 Mindig szeretem a leírásokat, a helyszínek bemutatását. Az események elég intenzívek voltak, és nem csak egy síkon mozogtak. Nemcsak a rejtélyen van a hangsúly, hanem a múlt eseményein, a művészeten, és a fanatizmuson is, hiszen ez öleli körbe a festmény körüli eseményeket. Egy dolgot sajnáltam, hogy keveset kaptunk a múltban történtekről. Viszont ezt talán kompenzálhatja a sport felé tanúsított elhivatottság. De vessetek a mókusok elé, lehet elsiklottam felette, de fogalmam sincs mi volt a sportág neve, ami Dante életének fontos része volt.
A romantika is része volt a történetnek, és a végkimenetele sem fog meglepetést okozni senkinek. A drámai fordulat sem maradhatott el, de ez szinte már hozzá tartozik ehhez a műfajhoz. 🙂
Mind a négy évszak kapott egy-egy könyvet, én pedig nagyon sajnálom, hogy a sorozat végére értünk. Nagyon szerettem Olaszországban barangolni, különböző területeket megismerni, még akkor is, ha gyakorlatilag mind a négy kötet Toszkánában játszódik. Nem mondom, hogy minden szereplőt megkedveltem volna, de szerintem ez teljesen normális. A való életben sem szeretsz minden embert. 🙂 Bízom benne, hogy egyszer visszatérünk majd erre a csodahelyre.
Akik szeretik a rejtélyeket, a nyomozást, és a romantikával átszőtt történeteket, azoknak ajánlom szeretettel az Évszakok Toszkánában sorozatot. 🙂
Értékelésem: 5/4,5
Idézetek a könyvből:
„Azt mondták, hogy a harag olyan, mint a tűz. Megvédhet a hidegtől, és erőt adhat ahhoz, hogy talpon maradjak, amikor minden összeomlani látszik körülöttem, de ha folyamatosan táplálom, végül elszabadul, és mindent felemészt.”
„A festészet művészet, és a művészek köztudottan meg nem értett emberek.”
„A fájdalom révén lehet megismerni, kik is vagyunk igazán. Abban, milyen választ adunk a szenvedésre.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://alomgyar.hu/konyv/szuret-egy-toszkan-festmenybe-zarva