Szerző: Victoria Walters
Cím: Love and Lattes at Pumpkin Hollow – Szerelem és latte
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2026
Oldalak száma: 352
Ismertető:
Willow Connornak egyetlen esélye maradt, hogy megmentse a családi farmot: Birchbrook első igazi tökföldjévé kell varázsolnia. Csakhogy van egy apró bökkenő: jelenleg egyetlen tökje sincs. Willow azonban eltökélte, hogy bebizonyítja, hogy terve igenis lehetséges.
És ekkor bukkan fel Dylan Henderson, a nagymenő ingatlanügynök, aki egy egész jegyzettömbnyi érvet hoz magával arról, miért lenne sokkal okosabb eladni a farmot. De Willow nem hátrál meg még akkor sem, ha ehhez a környéken az összes tököt fel kell vásárolnia. Közben lassan ráébred, hogy Dylan nemcsak az üzletről és a becsvágyról tanít neki egyet s mást, hanem talán a szerelemről is.
Vajon sikerül megmentenie a farmot, és rácáfolnia mindenkire?
Victoria Walters regénye meghitt, kisvárosi romantikus történet hamisítatlan őszi hangulattal, perzselő „ellentétek vonzzák egymást” kémiával és garantált boldog befejezéssel.
„Ne zárkózz el előre valamitől, ami még el sem kezdődött.”
Most nagyon élem ezt az őszi vibe-ot, bár nem kifejezetten a kedvenc évszakom az ősz. A színeket szeretem, de fázni nem szeretek. 😀 És én mindig fázok, kivéve a nyári hőségben. 😀 A latte a gyengém, szóval nem is volt kérdés, le is csaptam erre a kötetre, amint lehetett. Nagyon köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.
Gondolataim:
Nem mondom, hogy ez lett életem könyve. Nem azt kaptam amit vártam. Igazából nem is tudnám megfogalmazni, hogy mit vártam. (Nyilván jól kezdődik ez az értékelő. 😀 ) De hogy komolyra fordítsam a szót, nekem kicsit unalmas, idegesítő, és szemforgatós volt. A női főszereplőt abszolút nem tudtam megkedvelni. Gyerekes volt, és hisztis. És hiába volt mellette törtető, és álmodozó (azt szeretem. 😀 ), nem tudtam megkedvelni. Komolyan, a pasi helyében padlógázzal hajtottam volna el az első adandó alkalommal. 🙂
A történet nem tartogat semmilyen meglepetést. Kisváros, mindenki ismer mindenkit. Apa és lánya egy farmon élnek, az anya sajnos már meghalt. A farmon ősszel és télen nincs bevétel, ezért a csőd szélére kerülnek. Ha nem találnak ki valamit, akkor el kell adni az otthonukat. Willow egy őszi fesztivált, és egy tökföldet álmodott meg, ami az egyetlen esélyük arra, hogy megtartsák a családi farmot. Öltönyben, drága autóban azonban megérkezik Dylan, az az ingatlanügynök, aki megvenné a helyet. Willownak két hete van, hogy egy olyan fesztivált hozzon össze, ami esélyt ad nekik az otthonuk megtartására.
Így leírva ez az alapsztori izgalmasan hangzik, de az a baj, hogy egy idő után megszólal benne Willow… Nagyon szerettem azokat a részeket, amikor előtérbe került az évszak hangulata, az összetartás, a baráti kapcsolatok, az elszántság. Ez adott egy pluszt, sőt néha még meg is könnyeztem az eseményeket. De ezek mellett ott volt az, ami nem tetszett, és ez lényegesen rontotta az olvasásélményt. Sokszor úgy éreztem, hogy dráma van dráma hátán, az események meg nem haladnak. Majd pislogunk kettőt, és minden meg van oldva. De a kettő között valahogy elnagyoltak az események. Ugyan ez volt a bajom a szereplőkkel is. A karaktereket elkezdte kidolgozni a szerző, de egy ponton megrekedt. Kaptak egy kis negatív tulajdonságot, és egy kis pozitívat, és ezt ki is pipáltuk. Ettől még nagyon egysíkúak voltak a számomra.
Maga a tökfarm ötlete nagyon tetszik, pedig én utálom a sütőtököt. 😀 A szagát, a színét, az állagát, szóval mindent. 😀 Alapból ne főzzék bele kávéba. 😀 Nálam a kávé az szent, semmi keresnivalója benne töknek 😀 Na de vissza a történethez. Ha elengedem a klisé hegyeket, akkor kapok egy ígéretes ötletet. Olyat, amit én sem hagynék ki semmi pénzért. Egy ponton kiemelt szerepet kap benne a közösségi média hatása az emberekre, de valahogy mégsem negatívként volt beállítva. Ez nekem személy szerint tetszett. Mert az jön át belőle, hogy a közösségi médiát lehet ám jó dolgokra is használni. 🙂
Amellett, hogy nem szerettem a női főszereplőt, az erotikus jelenetek is leoldották az agysejtjeimet. Egy ponton már csak röhögni tudtam rajta. Bugyuta párbeszédek, értelmetlen megjegyzések, és még értelmetlenebb gondolatfolyam. Mindezt az erotikus részek kellős közepén. (innen jelöld ki –>) Amikor azon ventilál a csaj, hogy nincs letakarítva a pult, és az nem higiénikus.. Ne már 😀 Ezek az oda nem illő gondolatfolyamok nálam teljesen megölték a pillanatot.
Összegzésként azt tudom csak elmondani, hogy imádtam volna ezt a könyvet, ha jól van megírva. Pedig ott volt benne a lehetőség, mert mint ahogy említettem, az alap történetet szerettem. Az összefogást akkor, amikor bajban volt a farm, az eltökéltséget, amivel Willow belevetette magát a munkába, vagy éppen Sabrina és Willow barátságát. Dylan-ben viszont sokkal több volt. Olyan érzésem volt, mintha a pálya széléről nézte volna az eseményeket.
Akik szeretik az őszi hangulatot, a romantikus könyveket, azok adjanak esélyt ennek a történetnek.
Értékelésem: 5/3,5
Idézetek a könyvből:
„Álmodozó alkat vagyok, és ha egyszer elképzelek valamit, onnantól képtelen vagyok visszafogni magam.”
„Az élet rövid, Willow. Ne tartogasd a dolgokat különleges alkalmakra! Ha örömet adnak , használd őket.”
„A képzelőerő szép dolog. – De kell mellé egy terv is, különben nem lesz belőle bevétel.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://www.kossuth.hu/Victoria-Walters-Love-and-Lattes-at-Pumpkin-Hollow-Szerelem-es-latt
