Szerző: Kelley Armstrong
Cím: Writing Mr. Wrong – Mr. Tökéletlen
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2026
Oldalak száma: 368
Ismertető:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Gemma évek óta nem vetett papírra egyetlen szót sem.
A válása után azonban ismét fejest ugrik az írásba. Meg van győződve róla, hogy azért nem érdekel a kézirata egyetlen kiadót sem, mert senki sem szereti a rendes és kedves hőseit. Ezért úgy dönt, megalkotja a tökéletes Mr. Rosszfiút… első szerelme, Mason Moretti alapján, aki mára híres jégkorongozó lett. Gemma biztos benne, hogy senki sem fogja összekapcsolni a skót földesurat egy NHL-játékossal.
Csakhogy valaki mégis észreveszi a párhuzamot, és a titok napvilágra kerül.
Masonnek közben megvan a maga problémája: kiöregedő hokisként keresi a helyét, és amikor a Gemmával való „cuki találkozásuk” videója elterjed az interneten, előáll egy ötlettel: játsszák el, hogy együtt járnak, hogy jobban fogyjon Gemma könyve. Ez borzasztóan kedves tőle, és persze teljesen önzetlenül teszi, egyáltalán nem azért, hogy javítson a saját imidzsén…
Gemma vonakodva beleegyezik. Mason ráveszi, hogy utazzanak el, így befejezheti a régóta esedékes második könyvét, miközben „antiseggfej-leckéket” tart a férfinak. És ha Mason csak időt szeretne tölteni vele, az talán nem is olyan rossz húzás. Vagy mégis?
Merj új fejezetet kezdeni!
„Én nem csinálok semmit csak azért, mert más azt akarja.”
Amikor Klaudia (Serdült Klaudia – YouTube) youtube videójában megláttam, hogy ezt a könyvet tervezi elolvasni, egyből rá is írtam, hogy nincs-e kedve velem együtt olvasni, ugyanis nekem is itt volt a polcomon. Nagyon örültem, amikor igent mondott az ötletre, és úgy is terveztük, hogy ugyan azon a napon fogjuk elkezdeni. Ezúton köszönöm Klaudiának a közös olvasás élményét, és a Könyvmolyképző Kiadónak a recenziós példányt.
Gondolataim:
Nagyon nagy lendületet adott maga a tény, hogy nem egyedül olvasom ezt a könyvet, hanem közösen olvassuk. Együtt haladtunk vele, azonnal meg tudtuk beszélni az élményeinket. Mivel Klaudiával szinte azonos az ízlésünk könyvek terén (néha azért én áttérek a sötét oldalra. 😀 ), ezért nagyon kíváncsi voltam arra, hogy mit fog mondani egy-egy elolvasott blokk után.
Amit én már a legelején el tudok mondani, hogy ez a könyv nem nekem íródott. Egy romantikus hoki románcot vártam, amiben nemcsak a sport kap szerepet, hanem az irodalom is, hiszen Gemma író volt, az első könyvének a megjelenésén túl voltunk már, és természetesen egy cuki romantikus történetre is vártam. Ezzel szemben sem jéghokit nem igazán kaptunk, sem romantikát. Irodalmat, könyveket meg aztán pláne nem. Volt viszont több száz oldalnyi vergődés, hiszti és duzzogás.
Amit pozitívumként tudok elmondani erről a kötetről az Mason „problémája”. Betegségnek semmi esetre sem nevezném, mert nem az. Tetszett az a vonal, hogy a férfi főszereplő nem volt mindenben IS tökéletes. Neki is adódtak nehézségei, amivel együtt kellett élnie. Ebből kifolyólag nekem kifejezetten tetszett, hogy ezáltal a szerző behozta a történetbe a hangoskönyvek világát is, aminek a nagy egészre nézve igenis volt jelentősége. Ezen kívül viszont nem mondanám a történetet kiemelkedőnek. Igazából ezért sem foglalom össze, mert nagyon nincs is mit.
Gemma egy olyan dolog miatt haragszik Masonre, ami 20 évvel korábban történt, és nagyjából 2 mondatban meg lehetett volna beszélni. Masonre pedig amiatt támadt a fél világ, amit 2 mondatban szintén meg lehet beszélni. Ezt a két dolgot viszont nyújtják, mint a rétest.
Ami nálam ideget szúrt, az a motorozós rész. És itt most ne olvasson tovább az, aki ezt spoilernek tekinti. 🙂 Én, mint akinek a szenvedélye a motorozás, konkrétan felhördültem annál a pontnál, amikor Gemma fel akar ülni Mason mögé a motorra, de többszöri próbálkozásra sem sikerül neki. Ami azért marhaság, mert Gemma évekig motorozott. Na de nem is az, amin kiakadtam, hanem az a pont, amikor Mason megdöntötte (!!!) a motort, hogy fel tudjon rá szállni Gemma. Egy ilyen manővertől nemcsak ők borulnak, hanem a több száz kilós motor is, amit megdöntve nyilván nem tud senki fél lábbal megtartani, lehet akármilyen nagy hokijátékos. A kettejük évődése viszont tetszett, ott azért mosolyogtam egy jót. 😀
A szereplők problémája nagyon el volt túlozva, és elvette a helyet attól, amit igazán hivatott ez a könyv átadni. A sportot, a kapcsolatokat, az érzelmeket (a hisztit megkaptuk, de nem az érdekelt), a jellemfejlődést. Én ezeket vártam volna, ezek nagyon hiányoztak.
Mindezek ellenére gyorsan lehetett haladni a történettel, az elejét gyorsan el is olvastuk Klaudiával, mert a felütése izgalmasnak ígérkezett. Az írásmódja is emészthető volt, szóval ott volt benne a szikra. Viszont a felénél már feltűnt, hogy sehova nem haladtunk, és az események semmit nem adtak hozzá a történethez.
Ez nagyon nem az én könyvem volt sajnos. A csillagozás csak az ötletnek, Mason „állapotának” (ha találok megfelelő kifejezést, akkor kicserélem. :D), és a hangoskönyveknek szól. A szereplőket nem tudtam közel engedni magamhoz. Ők 1 dimenziós karakterek voltak, akik mellett én simán elmegyek. Engem nem zavart, hogy hülyülnek egymással. Ez egy normálisan működő kapcsolatba belefér. Sőt. Viszont ennyi idősen illik már tudni leülni a másikkal megbeszélni a problémát, és nem 20 éven keresztül cipelni magunkkal.
Attól, hogy ez nem az én könyvem volt, ez ne tántorítson el senkit, hiszen ez csak egy vélemény. Lehet neked a kedvenc könyved lesz. 🙂 Nem vagyunk egyformák.
Értékelésem: 5/3
Idézet a könyvből:
„Lehet, hogy nem ő a legjóképűbb játékos a csapatban, de neki legalább minden foga megvan, ami egyfajta csodának számít.”
A könyvet itt tudod beszerezni:
https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/writing-mr-wrong-5445