Szerző: Cora Reilly
Cím: Sötét hűség
Kiadó: Álomgyár kiadó
Kiadás éve: 2026
Oldalak száma: 412
Ismertető:
Erre született, mégis meg kell érte küzdenie
Fabianót arra nevelték, hogy édesapja nyomdokaiba lépve a chicagói Outfit consiglieréje legyen, ám apja végül magára hagyta. Ezért a fiatal férfi egyedül kénytelen kivívni a helyét a maffia világában. Könyörtelen utcai harcosként gyorsan kiérdemli a pozicíóját; a Las Vegas-i Camorra új vallatójaként rettegik a nevét.
Leona tisztességes életet szeretne, távol drogfüggő anyjától. De a sors máshogy dönt, ugyanis megismerkedik a veszélyes és végtelenül vonzó Fabiano Scuderivel. Egy ilyen férfi mellett szinte lehetetlen távol maradni a bajtól.
Leona tudja, hogy el kell kerülnie a sötéten csábító idegent, de a hozzá hasonló alakokat nem könnyű lerázni. Mindig megkapják, amit akarnak.
Fabianót csak egy dolog érdekli: a Camorra. De a nő iránti vonzalma hamarosan próbára teszi rendíthetetlen hűségét. Vajon Leonáért megéri kockáztatni mindazt, amiért harcolt, és végső soron az életét is?
Vajon egy mocskos, vér áztatta világban is rá lehet találni a tiszta és őszinte szerelemre?
Erre a kérdésre kapjuk meg a választ a USA Today bestsellerszerző Cora Reilly regényében.
„Néha a jövő, amiről azt hittük, hogy akarjuk, nem az a jövő, amire szükségünk van.”
Vágytam egy igazi dark maffiás történetre, mert amit a nyaralásom alatt olvastam, nem ütötte meg a mércét. Cora Reillytól szerintem még nem is olvastam, ezért amikor adódott egy lehetőség, le is csaptam az új könyvére. Nagyon köszönöm az Álomgyár kiadónak a recenziós példányt.
Gondolataim:
Az első néhány oldalon bevallom, egy pillanatra levert a víz, mert egyszerre felsorakozott nagyjából az összes szereplő. Azt sem tudtam ki kicsoda, kihez tartozik, mit csinál. Majd az első fejezet azért tisztázta a dolgokat, és onnantól kezdve nem volt megállás. Helyenként brutális volt a történet, de nem tudtam letenni.
Izgalmasan volt megírva, a szerző hozta a műfajra jellemző brutalitást, de mégsem volt annyira durva. Mondjuk habkönnyű olvasmánynak sem mondanám. 😀 Komoly témákat sorakoztatott fel a szerző, ahol megjelenik a családon belüli erőszak, tudatmódosító szerek használata, bántalmazás, szerencsejáték – és egyéb függőségek. És ez még csak a jéghegy csúcsa. Külön-külön is megrázóak, viszont így egyben, nagy dózisban megterhelő lehet azoknak az olvasóknak, akik nem tudnak ebben a témában hosszabban olvasni.
Bevallom nekem tetszett a könyv. Nem az erőszakos jelenetekre gondolok, hanem ahogy a történetet felépített, és a komoly témákat kibontotta, majd megoldást talált rájuk a szerző. Vannak benne természetesen vitatható döntések, de tetszett, hogy ezt meglépte a szerző, és nem mentünk el egy szappanopera felé.
A két főszereplőt szerettem, eltekintve Fabiano brutalitásától. Leona karaktere érdekes volt. Elnézve a családját, gyakorlatilag esélye sem lehetett volna egy normális életre, egy olyanra, amiben nem az utcán végzik. Ő azonban azt a kevés százalékot erősítette, aki azért küzdött, hogy se a drogos, a testét az utcán áruló anyjára ne hasonlítson, se a szerencsejáték-függő apjára, akinek az egész életvitelük köszönhető. Leonának álmai voltak, és bármennyire kívülálló ez a szó ebben a történetben, de elvei is voltak. Dolgozni akart, spórolni akart, egyetemre készült, hogy legyen belőle valaki. De ugye ott voltak a szülők, akiknek az lett volna a feladatuk, hogy szeressék, és támogassák a lányukat. Ezzel szemben Leona úgy nőtt fel, hogy egyikből sem kapott. Amíg meg nem érkezett a Camorra hírhedt szörnyetege, és vallatója, Fabiano.
Na rajta igazán meglepődtem. Neki sem volt könnyű gyerekkora, nagyon gyorsan fel kellett nőnie, az életéért küzdenie, és nagyon korán meg kellett tapasztalnia, hogy a családja nem az, akivel egyezik a DNS-e. Érdekes karakter volt az övé. A külvilág felé kegyetlennek, és veszélyesnek kellett látszódnia, és az is volt, viszont volt egy emberi oldala is, amit szinte csak Leona látott. Én szerettem ezt az oldalát, mert megmutatta, hogy bármennyire is taszította el az apja, még mindig maradt benne egy csöppnyi jó, amit teljes egészében Leonának adott.
Mindezek mellett voltak a történetben számomra értékes gondolatok is, sokat címkéztem. Emiatt sem értem a műfaj felé záporozó előítéleteket. Annyi gondolkodni valót adott ez a történet, de az egyik legfontosabb, ami belőlem a legtöbb indulatot kiváltotta, az a gyerek-szülő közötti kapcsolat volt. Ha nincs benne a maffia, és a ketrecharc, akkor ez egy erős lélektani vonalnak is betudható, zsáner ügyileg.
Köszönöm, hogy olvashattam, nagyon várom a folytatást. Remélem Nino is kap egy részt, az ő karakterére kifejezetten kíváncsi vagyok. Nálam ez egy 5 csillagos olvasmány volt, és a szerzőt fel is tette a radaromra.
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
„Néha el kell engednünk a családunkat, ha bármit is el akarunk érni az életben.”
„(…) az embereket nem lehet megjavítani, és egy nap majd találok valakit, aki annyira összetört, hogy engem is összetör, mielőtt még meggyógyíthatnám.”
„De mit érne az élet, ha időnként nem hoznánk irracionális döntéseket?”
A könyvet itt tudjátok beszerezni: