Szerző: Devney Perry
Cím: Sunlight – Napfény
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 352
Ismertető:
A legelső montanai napomon vitába keveredtem egy bevásárlókocsi miatt. A legjóképűbb férfi, akit valaha láttam, a segítségemre sietett, aztán randira is hívott. Épp igent akartam mondani, amikor bemutatkozott.
A Haven River Birtok egyik tulajdonosaként Jax Haven nem volt a főnököm. De valamennyire mégis. Úgyhogy az egyetlen lehetséges megoldást választottam: nemet mondtam, gyorsan leléptem, és úgy tettem az első nap, mintha nem ismerném. Nyilván nem vallhattam be, mennyire bele vagyok zúgva.
A szívem-lelkem beleadom a munkába, de egyre nehezebb úgy tenni, mintha Jax nem létezne. Nem szabad a káprázatos szemére és az elbűvölő mosolyára gondolnom. Nem szabad észrevennem, mennyire dögös a kopott farmerében. És bármennyire jól néz ki cowboykalapban, nem hagyhatom, hogy Jax elterelje a figyelmem.
Minden jól is ment az év végi buliig, ahol túl sok pezsgőt ittam…
„Néha valami szörnyűnek kell történnie, hogy elszánjuk magunkat a váltásra.”
Az utóbbi időben rájöttem, hogy elhanyagoltam Devney Perry könyveit. Így nyaralásra természetesen vittem magammal az elsőt, ami a kezem ügyébe akadt a polcon. 🙂 A Haven River Ranch első részét imádtam, a kedvencem lett, és ugyan ezt vártam a másodiktól is. Jax történetének egy részét ismertük már az első kötetből, viszont én nagyon kíváncsi voltam, hova fog kifutni az ő szála.
Gondolataim:
Az első rész jobban tetszett. Ebből a kötetből nekem hiányzott az a katarzis, az az „összetörtem lelkileg” érzés, ami megvolt az első rész olvasása után. Szerettem a karaktereket (az elején legalábbis), és értem, hogy nehezen nyíltak meg egymás felé, de volt egy pont, amikor ezt már nem tudtam elfogadni. Ott már inkább tűntek sértett kamaszoknak, mint felnőtt embereknek. A kapcsolatuk alakulása nem megszokott, ámbár emlékezetes. Jax a női szívek összetörője, Sasha pedig egy rejtélyes fiatal nő, aki igyekszik a legkevesebb dolgot elárulni magáról. Egy rendezvényen, kellő mennyiségű pezsgő után azonban túlságosan is jól összegabalyodnak.
Az alap sztori nagyon tetszett, jól is lett volna felépítve, viszont az események kibontása nekem néha megbicsaklott. Sasha nagyon keveset árul el magáról, ami egy ideig rendben is van. Ha elköltözöl egy idegen helyre, nem ismersz senkit, akkor nyilvánvalóan nem teszel ki magadról mindent az asztalra. De a való életben ahogy kezd beilleszkedni az ember egy társaságba, úgy oszt meg magáról egyre több mindent, és érzi azt, hogy a csapat, illetve a közösség tagja. Sasha viszont mintha direkt zárta volna ki saját magát mindenből. A munkájának élt, ami rendben van egy bizonyos pontig, de a történetben eljött az a pont, amikor ezt már nem tudtam tolerálni. Nem úgy, mint Jax, aki mindent megtett azért, hogy közelebb kerüljön hozzá, és minél jobban megismerje. Hagyott neki teret, időt, és még ez sem volt elég. Sasha pont emiatt idegesített egyre jobban. Ő soha nem állt készen arra, hogy megossza a legnagyobb titkát, még akkor sem, amikor tudjuk, hogy hova fog kifutni az ő kapcsolatuk. Emiatt a vége felé már nem tudtam megkedvelni a karakterét.
Szerettem, ahogy megismerjük Montana különböző arcait. Mosolyogtam egy ponton, ugyanis a 41 fokos kánikulában kezdtem el olvasni, amikor a könyvben tél volt, -21 fok hideg, és derékig érő hó. 😀 De hát időzíteni tudni kell. 🙂
Arra a bizonyos nagy titok megismerésére a könyv utolsó harmadáig várni kell, és mivel ennyire indokolatlanul el lett húzva, én csak annyit tudtam rá reagálni, hogy: jaaa, ennyi? Sajnálom, mert úgy érzem, hogy ha hamarabb megtudjuk a múltban történt eseményeket, akkor nagyobbat szólt volna. Nekem legalábbis biztosan.
Mindezektől függetlenül szerettem a könyvet, de inkább Jax karakterét, mint a párost. Könnyű volt olvasni, a végén azért potyogtak a könnyeim. Fontos témák is megjelennek a könyvben, de szerintem egy kicsit jobban is belemehettünk volna a kibontásukba.
De ne gondoljátok, hogy ez elvette volna a kedvem a többi Perry könyvtől. 🙂 Hamarosan olvasom a következőt. 🙂
Értékelésem: 5/4
Idézetek a könyvből:
„Szeretem amikor véget ér egy hosszú nap. Talán mert reggel rohanni kell, minél gyorsabban elkezdeni a napot. De napnyugtakor nincs más dolgod, mint megállni, és kifújni magad. Örülni a sikereknek, legyenek bármilyen aprók. Kiélvezni a csodálatos napfény utolsó sugarait.”
„Nem jó érzés, ha a baleset szó kapcsolódik a puszta létedhez.”
„Ha elesel, elkaplak.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni: