Szerző: Kate Storey
Cím: Az emlékek könyvtára
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2026
Oldalak száma: 384
Ismertető:
Sally Harrison negyvenkét éve építi könyvtárát.
Minden egyes évben egy szem gyermeke, Ella születésnapján újabb kötetet helyez fel a polcra. A címlapon egy dedikációval, amelyben saját élete legnagyobb alkotásának – lányának – ajánlja az új szerzeményt.
Csakhogy Ella huszonkét évvel korábban egy heves szóváltást követően elviharzott otthonról, és meg sem állt Ausztráliáig. És habár Sally még mindig kötelességtudón feltesz egy újabb könyvet a polcra minden július 11-én, amint éjfélt üt az óra, a reménye, hogy lánya valaha is forgatni fogja majd e köteteket, kezd elhalványulni.
Aztán egy tragédia következményeként Ella visszatérni kényszerül a házba, amelyet egykor otthonaként ismert. És ráébred, hogy amikor egy fejezet véget ér, egy másik hamarosan kezdetét veszi…
Ehhez mindössze tovább kell lapoznunk.
Indulj utazásra a nemzetközi bestsellerszerzővel, Kate Storey-val e szívmelengető regény lapjain keresztül, ahol lapszéli jegyzetként ott rejlik a remény, a barátság és a második esély!
„Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan könyveket olvass, amiket nem élvezel.”
Nézegettem ezt a könyvet, de nem rémlik, hogy jeleztem volna a Kiadónak, hogy szeretnék belőle egy recenziós példányt. Viszont amikor csomagom érkezett, akkor benne volt ez a könyv is. Nem tudom, hogy ez a sors keze volt, vagy a kiadó munkatársai gondolatolvasók, esetleg valamelyik levélben említettem, de úgy gondolom, hogy nem véletlenül került hozzám ez a könyv. 🙂 Azóta is a hatása alatt vagyok, hogy elolvastam. Nagyon köszönöm az Álomgyár kiadónak a recenziós példányt.
Gondolataim:
Bevallom elolvastam az ismertetőt, miután a könyv végére értem, és ismét rájöttem, hogy nem véletlenül nem olvasgatok én a könyv hátoldalán semmit, mielőtt kézbe veszem a könyvet. Ugyanis a borítószöveg alapján nem biztos, hogy elolvasom a regényt. De így, hogy vakon kezdtem bele, olyan érzelmi hullámvasútra ültem fel, hogy egyszerűen nem tudok nem a történet mondanivalójára gondolni.
A történetnek két elbeszélője van, Sally történetét a múltból ismerjük meg, Ella története pedig a jelenben olvasható. Ők anya és lánya. Kezdetben felhőtlen a kapcsolatuk, de az évek során volt egy törés, ami miatt Ella szó szerint a világ túlsó felére menekült, csak hogy távol legyen az anyjától. Az élet úgy hozza, hogy vissza kell térnie a szülővárosába, az édesanyja házába, és gondoskodnia kell róla. A lelkiismerete erősebb, mint a dühe, ezért visszatér, de teljesen más fogadja, mint amire talán legbelül számít.
Nem is tudom hogy kezdjem. A legfőbb konfliktus forrása ennek a történetnek a kommunikáció hiánya. Ez a jelenben és a múltban is egyértelműen látszik. Ettől függetlenül én ezt nagyon életszerűnek gondolom, mert megvolt az oka a hallgatásnak. Ettől függetlenül én kommunikáció párti vagyok. 🙂
Egy érzelmekben gazdag önismereti utazás volt ez a történet. Nem kímélte az olvasót, hatalmas gyomrosokat osztogatott a szerző. Nem tudtam nem magamba nézni, számot vetni a múlttal, az életemmel, az emberi kapcsolataimmal, miközben ezt a történetet olvastam. Első sorban az anya-lánya kapcsolat került a középpontba, de fontos szerepet kapott a barátság, a házasság, azok a kimondatlan sérelmek, amelyek napról napra mérgezik az emberek életét és lelkét, még akkor is, ha ezt tagadni próbálják, vagy nem vesznek róla tudomást.
Ami számomra léleksimogató volt az a könyvek, a könyvtár fontossága. A történetek, a barátságok, az összetartozás, közösségbe tartozás, amit magába foglal. Gyönyörűen volt átadva, és ebben nagy szerepe volt a fordítónak is. Megtartotta a szöveg azt a hangulatot, azt a lágyságot, érzelemgazdagságot, amit közvetíteni kívánt a szerző. Számomra rengeteget adott, nagyon sokat tanultam, és nagyon sokáig velem fog maradni a könyv mondanivalója.
Csodás párhuzamot von a saját emlékeink, és a könyvek adta emlékek között. Csak pozitívat tudok mondani. Különösen tetszett az a jellemfejlődés, amin a szereplőink, különösen Ella keresztül ment az alatt a néhány hét alatt, amit felölelt a kötet. Felismerte és elismerte a hibáit, és ennek megfelelően alakította a napjait, és az életét. Szerettem a szereplőket, a jellemüket, azt a közösséget, amit alkottak. Lassan haladnak előre az események, ami tökéletes párhuzamban volt azzal a ténnyel, hogy milyen komoly témákat érintett a szerző.
Abszolút kiérdemelte a kedvenc könyv címkét ez a kötet.
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
„Nem minden dolog egyszerű, Ella. Ez nem azt jelenti, hogy akkor soha ne is nézz szembe velük. Talán itt az ideje befejezni a menekülést.”
„A való világ pedig nem olyan, mint egy tündérmese. Az emberek nem mindegyike a megváltás felé halad. Kiderül, hogy mások, mint amilyennek gondoltad őket, és cserben hagynak. Még azok is, akiket a legjobban szeretsz.”
„Azt mondják, az összehasonlítás az öröm tolvaja, nem igaz? „
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://alomgyar.hu/konyv/az-emlekek-konyvtara