Szerző: Shannon Mayer
Cím: Caged by Fate – Bezárva
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2026
Oldalak száma: 336
Ismertető:
Én vagyok a vérfarkasok királynője.
A világunk darabokra hullik, és véghez kell vinnem a küldetést, amelyet apám rám bízott: meg kell mentenem a Fátylat, amely mindannyiunkat véd.
Egy halálos út áll előttem, de készen állok rá, mert csak így védhetem meg a népemet.
Egy titkos csoporttal átkelek az emberek birodalmába, hogy megtaláljam a megváltásunk kulcsát. Közben a szívem két férfi között őrlődik. Egy különleges képességekkel rendelkező ember és egy szenvedélytől izzó vámpír között. Királynőként nem tartozhatok egyikükhöz sem. És mégis… mindketten vonzanak.
A szememet a célon kell tartanom. Nem engedhetek a szívemnek!
„Az elutasítás mindig kegyetlen, bárkitől is érkezik.”
Tűkön ülve vártam már ezt a részt. Bár kicsit meglepett, hogy Diana és Raven a főszereplője. De így jár az, aki nem olvas ismertetőt. 🙂 Köszönöm szépen az Álomgyár kiadónak a recenziós példányt.
Gondolataim:
Vagy a könyv volt nagyon jól megírva, vagy nekem hiányzott egy vámpíros-vérfarkasos történet, de én nagyon élveztem ezt a részt. Szerintem kb két nap alatt elolvastam, bár időnként Diana hisztijét nehezen viseltem. A történet igazából le van írva az ismertetőben, így én nem is ragoznám túl. A lényege annyi, hogy Diana, a vérfarkasok királynője egy vámpír társaságában elindul az emberek birodalmába, hogy visszaszerezze azt a skarlát követ, amit 60 évvel korábban egy különleges képességekkel rendelkező ember elrabolt tőle. Ezáltal a birodalom biztonságban lenne. A közel sem veszélyes úton egy kicsi, ámbár végtelenül idegesítő csapat kíséri, Raven vezetésével. Még partra sem értek, de már az életükre törtek.
Ez a történet egyszerre volt izgalmas, fordulatos, kellően pikáns, és kissé idegesítő. 😀 Ahogy már említettem, leginkább Diana viselkedése zavart, mert annyira bizonyítani akarta, hogy nőként jó uralkodója a falkának, hogy egy idő után kezdte elveszteni a hitelét. Nem a szavai teszik nagy királynővé, hanem a tettei. Ezt próbálta belé sulykolni Raven is, de mintha meg sem hallotta volna.
Raven stílusát imádtam. Ha kell, az életét adja Dianáért, viszont néha akkora gyökér tud lenni 😀 A folyamatos beszólásai által generált szemforgatásom szerintem kezdődő szemtengelyferdülést okozott nálam. De kimagaslóan a kedvenc karakterem lett a történetben. Pláne, amikor leitatták. 🙂 Egy kis bepillantást is kaphattunk a múltjába, ami ahogy sejthettük is, nem volt egyszerű.
Abszolút egyértelmű, hogy hova fog kifutni a vámpír és a vérfarkas közötti feszültség, mert a kémia működik közöttük, ez egyértelmű. Az ő jeleneteik kellően pikánsak, mégis elhanyagolható mennyiségű az arcpirító – explicit – jelenetek száma.
Szerettem a történet felépítését, bár a temetős rész nekem kilógott a sorból, de azt leszámítva szerintem nagyon szépen építette egymásra az eseményeket a szerző. Mindennek megvolt az oka, még ha később is kapunk választ a kérdésre. Amikor felbukkant a sárkány, nekem egy kicsit megbicsaklott a lendülete, de ezen gyorsan túlléptem.
Igazán pörgős, és izgalmas fantasyt kaptunk, emiatt számomra mondhatni letehetetlen volt. Szerettem ezt a párost is 🙂 Nagyon várom a folytatást. 🙂
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
„Ha valaki tudja, hogy kell agresszíven és hangosan bebaszni egy ajtót, na akkor ő igen.”
„Mert könnyebb vaknak maradni, mint ránézni az igazságra.” (…) Könnyebb a sötétben élni, mint hagyni, hogy a napfény mindent megvilágítson.”
„Furcsa, milyen könnyen képes az ember megbocsátani a másiknak azokat a dolgokat, amik korábban az agyára mentek.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni: