Szerző: Barbara Davis
Cím: Ódon könyvek visszhangja
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2026
Oldalak száma: 368
Ismertető:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az antikvárius Ashlyn Greer könyvimádata túlmutat a régi papír, nyomdafesték és bőr mámorító illatán.
Képes érezni és értelmezni a könyvek előző tulajdonosának érzelmi ujjlenyomatát, amit „a visszhang”-nak hív. Amikor talál két gyönyörűen bekötött, összeillő könyvet, amelyek soha nem kerültek a nyilvánosság elé, Ashlyn képessége gyorsan rögeszmévé válik. Mindkét könyv ajánlásából meghökkentő vád olvasható ki, szerzőik, Hemi és Belle pedig ellentmondásosan mesélik el ugyanazt a tragikus szerelmi történetet.
Miközben Ashlyn e könyvek keletkezésének nyomát kutatja, egy több évtizedes irodalmi rejtély részesévé válik.
A két megtört szív a könyv lapjairól szólítja, bárkik is ők, bárhol vannak is. Eltökéli, hogy megtudja az elátkozott szerelmesek története mögött rejlő igazságot, ezért a megszegett ígéretek és látszólag megbocsáthatatlan árulások nyomában beleveti magát a könyvekbe.
Minél többet tud meg Ashlyn Hemiről és Belle-ről, annál közelebb jut a történetük – csakúgy, mint a saját élete – félbehagyott fejezeteinek befejezéséhez.
Add át magad a varázslatának!
„A könyv olvasó nélkül tabula rasa, lélegzet és szívverés nélküli, élettelen tárgy. Mihelyt azonban az olvasó világának részévé vált, életre kelt, múltja és jelene lett – és ha szépen bántak vele, jövője is.”
A cím és a csodás borító keltette fel az érdeklődésemet első sorban. Alíg vártam, hogy elkezdjem olvasni, mert érdekesnek találtam az alap története. Nagyon köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak a recenziós példányt.
Gondolataim:
Bevallom meglepődtem. Azonnal el akartam kezdeni olvasni ezt a könyvet, ahogy megérkezett. Majd belelapoztam, és félre is tettem, hogy ehhez még idő kell. Nem azért, mert bármilyen negatív érzésem lett volna a történettel kapcsolatban, hanem mert olyan apró betűs volt a könyv, hogy fogalmam nem volt, hogy is álljak neki. 🙂 Tovább olvastam ezt az egy kötetet, mint a csomagban lévő másik három könyvet összesen.
Pedig annyira szerettem volna, ha teljesen magával ragad. Próbálkozott is, és ha nagyobb betűvel, esetleg 50-60 oldallal több lett volna, szerintem egy ültő helyemben elolvasom. Az alap történet nagyon szívmelengető, én személy szerint imádom a hasonló életutakat. Két idősíkon ismerjük meg az eseményeket. A jelenben, az 1980-as években Ashlyn a főszereplő, aki antikváriumot üzemeltet. És nem mellesleg hallja a régi könyvek hangjait. A boldog pillanatokat, és a kínzó fájdalmat is. Egy véletlennek köszönhetően a kezébe kerül két kötet az 1940-es évekből, aminek se kiadója, se szerzője. Viszont egymás párjai, az egyik reflektál a másikra. Nagyon gyorsan kiderül, hogy egy fájdalmas szerelmi történetről van szó. Ashlyn úgy dönt, hogy megtesz mindent azért, hogy visszajuttassa a tulajdonosoknak a könyveket, azonban nincs könnyű helyzetben, ugyanis a könyvekben az elbeszélők nem hívják egymást a rendes nevükön.
Mint ahogy említettem, rossz szájízzel tettem le ezt a kötetet, de nem a történet miatt. Mert az egyszerre volt hangulatos, tanulságos, fájdalmas, és mélyen elgondolkodtató. Nem az új, színes szagos könyvek voltak a középpontban, hanem az antikvár könyvek. Amelyek nemcsak a szerző gondolatai mesélik el, hanem a sajátjukét is. Mert minden régi könyvnek története van. Mesél az olvasójáról, mesél az eddigi tulajdonosairól, mondhatni a saját életútjáról. Nincs friss festék és nyomda illata, ellenben a múlt beleivódott a lapjaiba. Nagyon szép, és nagyon értékes gondolatok köszöntek vissza a lapokon, amelyek az antikvár könyvek értékeit méltatták.
A romantikus szál egyszerre fájdalmas, és tanulságos. Nagyon lassan haladunk a mély érzelmek kialakulásáig, de ennek megvan az oka, amiről az olvasó is viszonylag hamar tudomást szerez. Nincs semmi erőltetve, nincs semmi elkapkodva. Mindezek mellett drámai elemekben sem szenvedünk hiányt. A múltat beárnyékolja a testvéri viszály, a lelki terror, a verbális bántalmazás, a gyász, és a csalódás.
A szereplők is szerethetőek voltak, bár a női főszereplőhöz a történet elején könnyebben tudtam kapcsolódni, mint a férfi főszereplőhöz.
Igazából szerettem én ezt a történetet, csak nem tudtam élvezni az olvasást. Ezért most bajban vagyok a csillagozással is, mert a mágikus realizmust is szeretem, a történet felépítését is, a két idősíkot, és ahogy a múlt a jelenhez kapcsolódik szintén kellemes pillanatokat okozott. De nem tudok 4 csillagot adni, mert nagyon nem tudtam vele haladni.
Értékelésem: 5/3,5
Idézetek a könyvből:
„(…) minden igazán jó írásnak – akár szépirodalom, akár nem – lelke van, életereje, ami a szerzőtől származik, és mint egy láthatatlan köldökzsinór, az olvasóhoz köti a művet. Enélkül az írás halott, mielőtt még életre kelt volna.”
„De az idő furcsa dolgokat művel az emlékeinkkel, meghamisítja őket, hogy könnyebb legyen elviselni.”
„Az ember nem felejti el, ha az, akit szeret, ennyire megbántja, ráadásul szándékosan.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/the-echo-of-old-books-4752