Szerző: Devney Perry
Cím: Az edző
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2026
Oldalak száma: 384
Ismertető:
Amerikaifutball-sztár.
Egyedülálló apa.
És egyszer, nagyon régen, az enyém volt…
Az elmúlt közel tíz évet azzal töltöttem, hogy elfelejtsem Ford Ellist. Ha távol maradt volna Montanától, talán örökre sikerült volna kitörölnöm lenyűgöző kék szemének és férfias mosolyának az emlékét. Könnyű volt elkerülni őt, amikor az egyetlen hely, ahol láthattam az arcát, az ESPN sportcsatorna volt – és ezt a problémát a távirányítóval könnyen megoldhattam.
Csakhogy a főnököm épp most vette fel Fordot a Treasure State Wildcats új vezetőedzőjének. Nem elég, hogy kénytelen leszek nézni őt a pálya széléről ebben a szezonban, de most, hogy együtt dolgozunk, elkerülni is lehetetlen lesz.
Talán mégsem felejtettem el Fordot. Talán még mindig arról álmodozom, mi lehetett volna köztünk. És talán ő sem felejtett el engem.
Azonban ezek a „talánok” nem változtatnak azon a tényen, hogy soha nem voltunk egymásnak rendeltetve. Talán egyszer az enyém volt. De mától kezdve Ford Ellist csakis így fogom hívni: az edző
„Mindig is tudni akartad, hogy mi lett volna, ha. Itt a lehetőség, hogy megtudd!”
Vannak olyan szerzők, akik esetében a nevük elég, hogy rárepüljek a könyvükre. Ilyen Devney Perry is. Sokáig a legújabb könyvének a címével sem voltam tisztában, de azt tudtam, hogy kell. 🙂 Nagyon hálás vagyok a Kossuth kiadónak a recenziós példányért.
Gondolataim:
Vannak olyan trope-ok, amelyek kilóra megvesznek maguknak. Ilyen az egyedülálló apa trope is. A történet elején nem igazán volt tiszta, hogy miért nincs jelen egy 9 éves kislány életében az anyja, de miután kiderült, az olyan dühítő volt, hogy bár ne is tudtam volna róla. 😀
Ford amerikai futball-sztár volt egészen addig, amíg le nem sérült. Azóta edzőként dolgozik, és így kerül egy olyan csapat vezetőedzői székébe, ami történetesen Montanaban, a volt egyetemén játszik. Ezen az egyetemen dolgozik Millie, a korábbi legjobb barátnő, egy korábbi szerelem, akinek összetörte a szívét, amikor 10 évvel korábban szó nélkül lelépett. A meglepetés ereje letaglózó, de kezelniük kell a kialakult helyzetet, de egyikük sincs erre felkészülve.
Szerettem ezt a könyvet, és továbbra is imádom a szerző könyveit, írásmódját, viszont valami hiányzott ebből a történetből. Sokszor azt éreztem, hogy a felnőtt döntések, a felelősség vállalás nem kapott elég hangsúlyt ahhoz képest, hogy milyen komoly döntéseket kellett meghozniuk a szereplőinknek. Tekintve, hogy nemcsak a saját életük alakulása volt napirenden, hanem egy 9 éves kislány mindennapjai is, amikor a nulláról kellett újrakezdenie mindent, egy teljesen új közegben.
A történet egyik fő eleme a sport és a romantika mellett azok a nehézségek, amelyekkel egy egyedül álló szülőnek meg kell küzdenie. Nehéz volt ezeket olvasni, mert a szerző nem próbálta meg szépíteni, vagy könnyíteni a dolgokat. Nyilván Ford mindent megtesz a lányáért, de nem fél bevallani, hogy segítségre van szüksége, mert gyereket nevelni, dolgozni, házimunkát végezni, az egyedül, segítség nélkül lehetetlen feladat lett volna.
Szerettem a romantikus szálat, bár úgy gondolom, hogy kicsit életszerűtlen volt az „ott folytatjuk, ahol 10 évvel ezelőtt abbahagytuk” vonal. Ott azért komoly tüske maradt Ellieben, megjegyzem teljes joggal. Ugyanitt visszatér Joey anyja is, aki egyrészt egy borzasztóan unszimpatikus karakter volt, másrészt nem igazán éreztem szükségét az ő szerepének. Mellette viszont Ellie karakterét szerettem, mert élő példája volt annak, hogy valaki egyedül is el tud jutni az igazgató helyettesi pozícióba, tudja koordinálni a saját életét. Ráadásul nem gyakori a könyvekben, hogy a nők rajongásig imádják, és értik a sportot, és annak minden szabályát.
A második esély trope nem okozott meglepetést, az első oldalakon már egyértelmű volt, hogy mit fog kapni az olvasó a történet végére. Viszont a szerző az Eden családdal elhúzta a mézesmadzagot, és ez egy nagyon picit alatta maradt. Még mindig az a sorozata a kedvencem, viszont itt az egyedülálló apa megvett kilóra. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy nem hárít, hanem vállalja a felelősséget a hülyeségei miatt, és elismeri, hogy igen, ő volt a gyenge láncszem ebben a gépezetben. Nem is csodálom, hogy megremeg a lába Millienek tőle. 😀
A romantikus szálat megfűszerezik a spicy jelenetek, ami helyenként olyan fordítást kapott, hogy hangosan felröhögtem. Értem én, van szinoníma szótár, de ilyen kifejezéseket, amik néha előfordultak… Nem lehetett komolyan venni.
Ezt leszámítva én szerettem ezt a történetet, és nagyon várom a folytatást.
Értékelésem: 5/4,5
Idézetek a könyvből:
„Ford nevetése olyan, mint egy színrobbanás, sárga, narancs és neonzöld. Még akkor is, amikor a nap besütött az ablakaimon, az a nevetés minden szobát megvilágított.”
„Talán egy nap, amikor ránézek, a szívem nem fog szaltózni egyet. Talán egy nap nem fogok többé azon gondolkodni, hogy hány évet vesztegettem el. Talán egy nap nem kell visszafognom magam, hogy odamenjek hozzá.”
„Legbelül tudtam, hogy a munkám csak ürügy. A problémát nem a munkanélküliség jelentette. Hanem a félelem. Hagytam, hogy a félelmeim és a bizonytalanságom átvegyék az irányítást.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://www.kossuth.hu/Coach-Az-edzo-eldekoralt-kiadas
