Szerző: Anne L. Green
Cím: Tövisek a toszkán liliomok között
Kiadó: Álomgyár kiadó
Kiadás éve: 2026
Oldalak száma: 384
Ismertető:
Egy örökölt birtok, egy Medici-rejtély és egy viharos szerelem
Ethan Ashford, a londoni ügyvéd mindig a törvényt és a racionalitást képviseli. Amikor olasz nagyapja meghal, Toszkánába utazik, hogy elrendezze az örökségét, eladja a szőlőbirtokot, majd visszatérjen Angliába. Csakhogy a sors nem hagyja ilyen könnyen eltemetni a múltat.
Nandin Allegrini, a szomszédos borbirtokos lánya közel állt Ethan nagyapjához. A férfi a halála előtt egy kulcsot bízott rá, és megeskette, hogy segít az unokájának rálelni az élet valódi értékeire. Ám amikor az ügyvéd megérkezik, a lány szíve tele van haraggal. Képtelen megbocsátani a férfinak, hogy nem volt ott, amikor a nagyapjának a legnagyobb szüksége volt rá.
A kulcs titkokhoz vezet… Feltárja Ethan édesanyja halálának körülményeit, és előkerülnek Medici-korabeli levelek is, amelyek a hírhedt Pazzi-merénylettel és egy tiltott szerelemmel állnak kapcsolatban. Ameddig Nandin és Ethan az igazságot kutatják, nem veszik észre a közelgő veszélyt. Vannak ugyanis, akik bármit megtennének azért, hogy a levelek titka örökre feledésbe merüljön.
Anne L. Green regényében a szereplők vonzalma úgy virágzik ki, mint ahogy a tavasz köszönt be Toszkánába, vibrálóan és életigenlően. Miközben a régmúlt rejtélyei feltárulnak, ráébrednek, hogy vannak értékek, amelyeket sem pénzért, sem félelemből nem szabad feladni.
„Nem a pénz, nem a birtok, nem a birtokolt dicsőség számít, hanem az élet sok apró csodája, a család, a barátok, a szeretet.”
Gondolataim:
Nagyon szeretem a szerző ezen sorozatát, de ez a rész kiborított. Pontosabban nem a történet, mert azt szerettem, hanem a főszereplő csaj…. Nagyképű volt, beképzelt, és olyan hisztérika, akit messzire kerülnék ha személyesen találkoznék vele. De most, hogy ezen elgondolkodtam, a szomszédom pont ilyen. Nem is vagyunk jóban. 😀
Az alap történet könnyen magával rántja az olvasót. Nandin szomszédja, Ernesto Ridolfi meghal, de a halála előtt hiába szeretné, nem sikerül elérnie az unokáját. A lány ígéretet tesz, hogy eléri a neves ügyvédnél, hogy visszatérjen a gyökereihez Olaszországba. Ethan nem adja könnyen magát, végül azonban csak beadja a derekát. Ők ketten minden pillanatot megragadnak, hogy nyilvánosan utálják egymást, azonban ahogy halad az idő, Ethan kénytelen beismerni, hogy Nandin nélkül nem jut messzire egy számára idegen közegben, ugyanis a lány sokkal többet tud a nagyapjáról, mint ő maga. Miközben a hagyatékot rendezgetik, érdekes levelekre bukkannak, ami egy sor kérdést vet fel a család múltjával, és őseivel kapcsolatban.
Az alap történetet szerettem, mert izgalmas volt, és én különösen kedvelem azokat a köteteket, amikor a jelenből a múltba utazunk vissza, a kérdésekre válaszokat keresve, felgöngyölíteni a múlt eseményeit, és felkutatni az ősök múltjának apró darabkáit. Ezt a részt nagyon szerettem. Viszont voltak olyan részek, amiket nem tudtam hova tenni, mert nem éreztem, hogy az alap szituációt előrébb vitte volna. Gondolok itt például az ügyvédi irodában történt eseményekre a kötet elején és a vége felé is, vagy csak egyszerűen arra, amikor Ethan megérkezett Olaszországba, Nandin olaszul beszélt, és Ethan gondolataiból megtudjuk, hogy ő bizony ezt értette, mert tud olaszul. Oké, de ez a rész itt ennyi is volt. Nem lett tovább fűzve, megbeszélve, nem volt nagy megdöbbenés, vagy bármi. Ilyen kis apróságokra gondolok, aminél hiányoltam némi folytatást, lezárást.
Néhány helyen életszerűtlennek éreztem az események alakulását, de ez kevésbé zavart, mint Nandin puszta létezése. 😀 Most úgy tűnhet, hogy nagyon negatív érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban, pedig ez nincs így. Szerettem a lendületét, a temperamentumát, mert az tényleg igazi olasz volt. Hangos, lendületes, izgalmas. Emiatt könnyen is lehetett haladni az olvasással. A szerző pedig mindig eléri, hogy azonnal vissza akarjak menni Olaszországba. 🙂 Kaptunk egy egészséges mennyiségű, ámbár viharos romantikus szálat, egy rejtélyekkel teli nyomozást, és egy izgalmas utazást a múltba. A szerelmi szál nem hozott meglepetést, viszont pont emiatt vitt magával a nyomozás, mert az én érdeklődésemet az keltette fel igazán. Arról olvastam volna még. 🙂 Tudom, ne legyek telhetetlen. 🙂 Érdekesek voltak a szereplők is, mert nem tudnám kijelenteni, hogy bármelyiket megkedveltem volna. Érdekelt a sorsuk, mind különböző személyiségek voltak, de nem dobok el kapát, kaszát, hogy beüljek Aprolt iszogatni velük. Bár sok esélyt nem láttam rá a kötet elején, de Ethannek is sikerült visszahúznia magát a viszonylag kedvelhető karakterek közé. Az ő személyiségében éreztem a legtöbb fejlődést.
A női főszereplő lett az én legnagyobb trigger warning-om ebben a történetben, őt leszámítva szerettem olvasni, gyorsan is haladtam vele, mert vittek magával az események. A tájleírások hangulatosak, láttam magam előtt a szőlőbirtokot, szinte már éreztem a bor ízét. Jelölőcímkét is használtam bőven, volt a kötetben sok olyan gondolat, amivel azonosulni tudtam. Kíváncsian várom a folytatást. 🙂
Értékelésem: 5/4
Idézetek a könyvből:
„Minden zár nyitható, ha a kulcs és a szándék összeér.”
„A sebhelyek csak bizonyítékok arra, hogy éltél.”
„Megtanultam, hogy a csend gyakran hatékonyabb válasz, mint a vehemens védekezés.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://alomgyar.hu/konyv/tovisek-a-toszkan-liliomok-kozott