Szerző: Kat Singleton
Cím: Pretty Rings & Broken Things – Ragyogó gyűrűk
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 416
Fülszöveg:
Szép gyűrűkkel nem mindig lehet helyrehozni az elrontott dolgokat.
Csakhogy a hatalommal rendelkező férfiakat ez nem akadályozza meg abban, hogy megpróbálják. Ezért nem álmaim esküvője valósul meg, amikor is kénytelen vagyok hozzámenni a rivális vállalat örököséhez. Egy elrendezett házasság ez, hogy megoldjuk a problémáinkat.
Csak színjátéknak szántuk a házasságot, de Archer nagyon meggyőző tud lenni. Követelte, hogy költözzünk össze. Hogy csókolózzunk. Hogy az egész igazinak tűnjön. Archer olyan férfi, aki elszántan megszerzi, amit akar – én pedig kezdem úgy érezni, hogy én vagyok az.
De minél közelebb kerülünk egymáshoz, és minél kevésbé tettetünk, annál inkább tűnődöm el azon, hogy a családjaink régi sérelmei nem jelentenek-e túl nagy akadályt egy olyan házasságban, ami ragyogó gyűrűkre és elrontott dolgokra épült.
„Az örökkévalóság még sosem tűnt ilyen tökéletesnek.”
Én nem értem ezt a címet. Mármint értem, hogy mire utal, de ezt a királyi többest nem igazán tudom értelmezni. Na miután ezt az abszolút lényegtelen információt kiventilláltam, lássuk a könyvet. 🙂 Az első részt is szerettem olvasni, de kíváncsi voltam, hogy a folytatás is hozza-e az elvárt formát. Nagyon köszönöm a Kossuth Kiadónak, hogy olvashattam.
Gondolataim:
Ez a rész valamivel lágyabb, visszafogottabb volt, mint a sorozat kezdő kötete. Úgy érzem, itt inkább a mögöttes tartalmon volt a hangsúly, és nem azon, ami a „kirakatba” került.
A főszereplőink a két neves szállodalánc tulajdonosainak sarjai. A családjaik évtizedek óta ellenségek, a fiatalok úgy nőttek fel, hogy „utálniuk kellett” egymást. Winnie naiv, visszafogott nő, azonban elkövetett egy hibát. Megbízott egy olyan emberben, akiben nem kellett volna. Hogy eltussolják a nyilvánosság elől ezt a baklövést, a legjobb megoldásnak egy érdekházasság tűnik az ősellenség fiával, a Moore szállodalánc örökösével. Egyikük sem repes az örömtől, de ha ez kell ahhoz, hogy ne essen csorba Winnie nevén és becsületén, akkor kénytelenek az oltár elé állni, és eljátszani a szerelmes házaspárt.
A végkifejletet szerintem nem kell részleteznem, viszont amíg eljutunk oda, igazán izgalmas. És egyben dühítő is. Ezt nem kifejezetten a történetre értem, hanem inkább egyes szereplőkre. Nemcsak a romantikus-erotikus szál van a történet középpontjában, hanem a szülő-gyerek kapcsolat is, a megfelelni akarás, és a szülőnek a gyereke felé támasztott elvárások. Érdekes volt olvasni, hogy ez mennyire meghatározta nemcsak a családon belüli kapcsolatokat, de a szereplők önértékelését, társas kapcsolatait is. Bevallom, voltak bicskanyitogató jelenetek, illetve párbeszédek a könyvben.
A főszereplőinkkel még mindig hadilábon állok, mert bár cukik voltak együtt, nagyon szerettem a párosukat, viszont külön-külön nekem kicsit laposak voltak. Kicsit mélyebb jellemábrázolást szerintem elbírt volna a történet. Szerettem a párbeszédeket, még akkor is, ha Archer néha kissé erőszakosnak tűnhet. Bár az is tény, hogy nem árult zsákbamacskát, minden tekintetben határozott megnyilvánulásai voltak. És hogy máris ellentmondjak magamnak, illetve az előbbi mondatomnak, Winnie a történet végére kezdi megtalálni a hangját, viszont én éreztem még benne potenciált, lehetett volna kicsit erősebb a fejlődése.
Ez a kötet valamivel visszafogottabb volt, mint a sorozat első része. Ott már a történet elején belecsapunk a lecsóba, itt azért eltelik jó néhány fejezet, mire a szereplőink egymásra találnak. Az együttműködésüket, és amit kihoztak egy elrendezett házasságból, amit igazából egyikük sem akart, azt imádtam, viszont voltak olyan szálak a kötetben, aminek a jelentőségét értettem ugyan, mégis hiányoltam, hogy nem kapott kellő figyelmet, vagy nagyobb szerepet. Gondolok itt például az ominózus álarcosbálra. Azt zárójelben megjegyzi ugyan a szerző, majd ott is hagyja az olvasót magyarázat nélkül. A végét is tovább olvastam volna, mert ott is maradt némi hiányérzetem. Szóval egy 50-60 oldal még elfért volna ebben a történetben. 🙂
Minden kis hibájától, és a klisék sorozatától eltekintve szerintem ez egy könnyen olvasható, szórakoztató történet. Az elrendezett házasság, és az évtizedek óta háborúban álló szállodaláncok tulajdonosai, mint trope is érdekes volt, különösen, hogy végigkövethettük, hogy ebből a közegből indulva meddig jutottak a szereplőink. És hogy visszatértek a „régi szereplők”, annak különösen örültem. 🙂
Számomra kellemes kikapcsolódást nyújtott ez a kötet, és továbbra is nagyon kíváncsi vagyok Emma történetére, mert az a nő olyan, mint egy forgószél, letarol mindent. 😀 Pasi legyen a talpán, aki kordában tartja. 😀
Olvassátok, ajánlom szeretettel. 🙂
Értékelésem: 5/4
Idézetek a könyvből:
„(…) valahányszor kimész a szobából, olyan érzése, mintha nem kapnék levegőt. És abban a pillanatban, hogy visszajössz, újra lélegzem.”
„Nem hiszek abban, hogy csak egy lehetőségünk van. Ha elég keményen dolgozik az ember, a második esély nem elérhetetlen.”
„- Csak jól akarom csinálni ezt. (…) Nem akarok semmit elrontani.
– Mi írjuk a saját történetünket. Nincs mit elrontani.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://www.kossuth.hu/Pretty-Rings-Broken-Things-Ragyogo-gyuruk-eldekora
