Szerző: S. J. Tilly
Cím: Szövetség – Nero
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 416
Fülszöveg:
Payton
Tizenhét évesen nem volt könnyű elszökni otthonról. Bár valljuk be, sem előtte, sem az azóta eltelt tíz évben semmi nem volt könnyű számomra.
És tulajdonképpen jól vagyok. Mondhatni. Csak arra van szükségem, hogy tovább küzdjek, rejtőzködve éljek. Tartsam magam távol az emberektől, a gondolataiktól.
Szóval, amikor egy férfi besétál a nyitott teraszajtón az otthonomba és az életembe, félnem kellene. Megijednem. Rettenetesen megijednem.
De lehet, hogy sokkal megtörtebb vagyok, mint ahogyan azt gondoltam, mert egyáltalán nem érzem ezeket.
Inkább kíváncsivá tesz.
És azon tűnődöm, hogy talán az életem irányításának módja az, ha beadom neki a derekamat…
Nero
Amikor először vettem el egy ember életét, tudtam, hogy nincs visszaút. Normális életre többé nem lesz lehetőségem.
Így hát ahelyett, hogy elmenekültem volna, holttesteken átküzdve magam megteremtettem a saját sorsomat. Azzal, hogy létrehoztam a Szövetséget.
És ez nekem így megfelelt. Elégedett voltam annyira, hogy folytassam.
Egészen addig, amíg be nem léptem azon a nyitott ajtón az otthonába és az életébe.
El kellett volna menekülnöm. Vissza kellett volna fordulnom azon az ajtón, de nem tettem.
És most az élete veszélyben van.
Így van ez a rosszfiúkkal. Boldogan festem vörösre az utcákat, hogy megvédjem azt, ami az enyém.
És Payton az enyém. Akár tudja ezt, akár nem…
„Könnyű megszokni a luxust. Még könnyebb hagyni, hogy elragadjon bennünket a sebezhetetlenség érzése.”
Nagyon vártam ezt a könyvet, egyrészt, mert beleszerettem a borítóba és az élfestésbe, másrészt mert tudtam, hogy ez nem egy lányregény, és kíváncsi voltam, hogy a maffia vonalat más is meg tudja-e fogni Martina Cole-n kívül. 🙂 Nagyon köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.
Gondolataim:
Iszonyú dühös vagyok. Annyira vártam ezt a könyvet, annyira készültem rá, és úgy érzem elvették tőlem az olvasásélményt. A silány fordítás, és a hiányos szöveggondozás megfosztott attól, amire én készültem, amit vártam, és amit elvártam ettől a könyvtől. Még a szerkesztés minőségén szemet is tudnék hunyni, ha nagyon jó fej vagyok, de ez a fordítás… Értékelhetetlen, silány, gagyi. Szívem szerint azt javasolnám a kiadónak, hogy egy új fordítással indítsanak egy restartot, mert megérdemelné ez a kötet. (Soha ilyet még nem írtam le egy Kossuth Kiadós könyvről, sőt, és most is borzasztóan érzem magam. Pedig igazából nem is a könyvvel volt a baj.)
Sötét, brutális, és helyenként nagyon nyomasztó a történet. A főszereplőnk Nero, akinek a nevét is viseli a kötet. Az alvilág ura, a Szövetség feje, aki nem ismer kegyelmet, és akit nem lehet megtörni, sakkban tartani. Egészen addig, amíg nem találkozik Paytonnel. A lány egy kávézóban dolgozik, menekül a múltja elől, küzdd a démonaival. És egy nem várt pillanatban betoppan a lakásába és az életébe Nero, aki nem éppen egy megnyugtató jelenség.
Ez a kötet egy nagyon erős dark romance történet, aminek a középpontjában, a nem finomkodásra épülő testi kapcsolat, a maffia jelenléte, megbánás nélküli gyilkosság, a káromkodás, és Nero részéről a domináns viselkedés van, hogy csak néhányat említsek. Mindegyik elég erős külön-külön is, nemhogy egyszerre, amikor nagy dózisban kapja az olvasó. Tehát ha bármelyik téma túl van az ingerküszöbödön, akkor hidd el, ez nem a te könyved lesz. Nem fogod élvezni.
Ha eltekintünk az erotikus részektől (amivel alapból abszolút nincs problémám, hiszen nagyon sok hasonló könyvet olvasok), akkor egy izgalmas krimit kapunk. Ennek nagyon szerettem a lendületét, szerettem a kiszámíthatatlanságát. Azonnal beszippantott, és órákig olvastam. Nero uralkodó stílusához hozzá lehet szokni, bár nem könnyíti meg az olvasó dolgát. A vége felé úgy éreztem, hogy kezdett kicsit puhány lenni, ami kissé idegen volt tőle. Payton karakterét még nem tudom hova tenni. Borzalmas dolgokon kellett átmennie gyerekként, és kamaszként, ami nagyban befolyásolta a mindennapjait, a személyiségét, az emberekhez való viszonyát. Ezt én annyira nem tudtam összekapcsolni Nero domináns viselkedésével.
A történetet váltott szemszögből ismerjük meg, és így ismerkedünk a szereplőkkel is. Mindenki elmeséli a saját történetét, amiből megtudjuk, hogy miként kötöttek ki ott, ahol vannak jelenleg. Egy szálon fut az eseménysorozat, nincsenek felhalmozva a szereplők, nincs felesleges sztori, ami csak szaporítaná az oldalak számát. Mindennek megvan vagy később meg lesz az oka, és az elvárt klisék is helyet kaptak a történetben. Szóval emiatt nem panaszkodom, sőt, imádtam, hogy ezek a részek gyorsan olvashatóak, és viszik magukkal a történetet. Mintha nem is ugyan az a személy fordította volna a spicy jeleneteket, mint a könyv másik felét.
Nyilván nem ez volt az első olyan könyvem, amiben erotikus jeleneteket olvashattam oldalakon keresztül. Nem is ez volt az első, amiben volt egy birtokló férfi, aki elég szabad szájú volt az együttlétek alatt. Viszont most először volt az, hogy egy idő után átlapoztam ezeket a részeket. Inkább elolvasnám angolul… Mert az holtbiztos, hogy (innen jelöld ki…) eredetileg a spermát nem trutyinak írta le a szerző. És tele volt ilyenekkel. Attól, hogy egy erotikus jelenetet ocsmány kifejezésekkel írunk le (amiről ordít, hogy kevésbé szofisztikált magyar szleng), attól még nem lesz „dark”. És ez több alkalommal is átment a szerkesztőn… Amivel ki tudott volna üldözni a világból, az az állandó „csajszizás.” Komolyan? Az alvilág ura szájából ezt nem éreztem hitelesnek. És nem mellesleg baromira idegesítő volt. Mint a 90-es évek elején taroló tini sorozatok… Nagyon kíváncsi lennék King sztorijára, de ha ugyan az lesz a fordító, sajnos én ki fogom hagyni.
Összegezve, én nagyon szerettem volna szeretni, és őszintén remélem, hogy a Kiadó a második részhez másik fordítót keres. Több van ebben a könyvben, ebben a sorozatban, mint amit most kaptak az olvasók.
Értékelésem: 5/3
Idézetek a könyvből:
„A titkom vagy, mert az, hogy az enyém vagy, veszélybe sodor téged.”
„Sosem jelent jót, ha az alvilág vezetője váratlanul megjelenik az ajtód előtt az éjszaka közepén.”
„Ez talán az életem egyik legkülönösebb pillanat, amikor felfegyverzett, két autóból álló konvojjal megyek kávézni.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://www.kossuth.hu/Szovetseg-Nero-eldekoralt-kiadas
