Szerző: Harper L. Woods
Cím: The Coven – A Koven
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 352
Fülszöveg:
Tiltott szerelem, mágia, vámpírok és szellemek, amik ki akarnak nyírni. Légy üdvözölve a Szirterdei Akadémián!
Apám úgy nevelt, hogy én legyek a Koven elleni fegyvere, akin keresztül bosszút áll azért, hogy elvették tőle a nővérét és a születési előjogát. Bármit megtennék, hogy megvédjem az öcsémet attól, hogy ugyanerre a sorsra jusson.
A kötelességtudatom Kristály Katlan titkos városába és a rangos Szirterdei Akadémiára vezet, ahol a fajtám legjobbjai és legtehetségesebbjei tanulhatnak emberi előítéletektől mentesen.
Itt nem súgnak össze a hátam mögött. Itt nem ítélnek el az ereimben csörgedező vér miatt. Az egyetlen ellenség, akivel szembe kell néznem, a jóképű és idegesítő igazgató, Alaric Grayson Thorne, aki ugyanannyira megvet engem, mint amennyire én undorodom tőle és mindattól, amit képvisel.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a falak között meghúzódó titkoknem fogják darabokra zúzni az iskolát. Senki nem beszél az évtizedekkel ezelőtti véres mészárlásról, amely miatt be kellett zárni.
De a Koven ötven év után először újranyitja kapuit a TIZENHÁROM számára: olyan ígéretes diákoknak, akik arra hivatottak, hogy megváltoztassák a világot. Már ha nem ölik meg őket előbb a Szirterdei Akadémia áldozatainak szellemei…
„Talán egyszer nem csak úgy teszel majd, mintha látnál, hanem tényleg látni fogod, hogy ki vagyok.”
Bevallom erre a könyvre instán figyeltem fel, @grezdiell.book ajánlója kapcsán. Imádtam a sztorikat, az ajánlót, és már akkor éreztem, hogy ez az én könyvem lesz. 🙂 Nagyon szépen köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a recenziós példányt.
Gondolataim:
Ezt a könyvet kívül-belül szerettem. Bár rögtön az első oldalak előtt az olvasó egy figyelmeztetéssel találkozik. Egy oldalon keresztül sorolja a szerző, hogy milyen témákat fog érinteni, ami alkalmas lehet a nyugalom megzavarására, vagy ellenszenv kiváltására. Itt még van lehetősége az olvasónak másik könyvet választani, ha esetleg bármelyik téma érzékenyen érintené. Itt szeretném megjegyezni, hogy a borítón is szerepel, mi szerint dark romantasyről beszélünk, ebből kifolyólag borítékolható, hogy lesznek benne durvább jelenetek. Ennek ismeretében olvastam végig a kötetet, és így visszagondolva egy kissé túlzásnak érzem a szerző felsorolását.
Na de vissza a történetre. 🙂 A Szirterdei Akadémián járunk, tiltott mágia, vámpírok, démonok, boszorkányok között. Willow az utolsó boszorkány a vérvonalából. Az apja arra képezte ki, hogy megsemmisítse a Kovent. Az akadémia dögös és titokzatos igazgatója, Alaric Thorne személyesen hívja meg a boszorkányt az iskola falai közé. Mérhetetlen harag, gyűlölet, gyilkosságok és szenvedély lakozik az iskola falai között, amivel Willow-nak szembe kell néznie.
Röviden ennyit mondanék erről a történetről, viszont higgyétek el, hogy jóval több minden előkerül ebben a sztoriban. Tény, hogy helyenként elég beteg, különösen a vége az, amit a gyengébb gyomrú olvasók nehezebben viselhetnek. A kötet eleje lassabban indul be, megismerjük a helyszínt, mindenből, és mindenről kapunk egy kis információt, de annyit nem, hogy kielégítené a kíváncsiságunkat. Nem éreztem unalmasnak, vagy elcsépeltnek a történetet, de még erőltetetten durvának sem. Ahogy haladunk a vége felé úgy lesz egyre brutálisabb, és egyre izgalmasabb is. A végkifejlet, mondhatni az utolsó 40-50 oldal letehetetlen, egy lendülettel olvastam el. És bevallom néhány helyen felszaladt a szemöldököm a hajam tövéig. 🙂
A szereplőkről nem is tudom mit mondhatnék. Willow-t nem kell félteni, ha önvédelemről, vagy harcról van szó. Igazi nagyszájú, vagány csaj, nem kell a szomszédba mennie némi bátorságért, flegmaságért, vagy durvaságért. Thorne igazgató úr, boszorkányára talált, az biztos. És ha már az igazgató. Egy igazi ősbunkó. Mások felett uralkodó, nárcisztikus, ‘soha ne ismerjek személyesen ilyen embert’ típus. De illett hozzá. Illett a történet sötét hangulatához, nagyon hozta a dark vonalat egyedül is. Viszont a végén volt egy mondata, minél összeugrott a gyomrom, és nem szeretnék felkészülni az esetleges következményekre azzal a kijelentésével kapcsolatban. Ketten együtt nagyon jó párost alkottak. Az egyik pillanatban nyíltan gyűlölték egymást, a másik pillanatban pedig izzott közöttük a levegő. Thorne uralkodó stílusát Willow helyén tudta kezelni. Nagyon bírtam kettejük vitáit, szócsatáit, és az állandó feszültséget amit generáltak.
A könyv nem állít követendő példát, nem romantizálja az erőszakot. Ez a könyv pontosan az, ami a borítón, a címkéken, a fülszövegben egyértelmű: egy sötét hangulatú, dark fantasy, egy kitaláció, ha úgy tetszik. Ebből következik az, hogy nem való mindenkinek. Ha eddig kortárs magyar szépprózát olvastát, nem javaslom ezt a kötetet kézbe venni, mert minden bizonnyal nem neked íródott. Ezt mindenképp tisztázni szerettem volna, ugyanis mostanában úgy érzem egyre többen látnak bele többet egy ilyen történetbe, mint ami valójában.
Az utolsó oldalak egy nagyon erős folytatás ígérnek, amire én biztos, hogy vevő leszek. Nem unatkoztam egy pillanatig sem, pörögtek az események, az egész történet tele volt mágiával. Engem nagyon berántott a sztori. A műfaj kedvelőinek ajánlom ezt a kötetet.
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
„Inkább gyűlölt volna nyíltan, mint hogy hamisan szeret.”
„Mágia nélkül létezni olyan, mintha elveszíteném önmagam, mintha elveszíteném a legfontosabb részemet, ami azzá tett, aki vagyok.”
„Rá fogsz jönni, hogy bármit meg lehet bocsátani, ha időt adsz az emlékeknek, hogy elhalványuljanak.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/the-coven-coven-of-bones-1