Szerző: Freida McFadden
Cím: A tanár
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 352
Fülszöveg:
Eve-nek jó élete van. Mindennap csókkal ébreszti a férjét, Nathanielt, és elindul matematikát tanítani a helyi középiskolába. Minden úgy van, ahogy lennie kell. Leszámítva azt, hogy…
Tavaly a Caseham Gimnáziumban botrány tört ki, miután elterjedt a híre annak, hogy egy tanár és egy diák között viszony alakult ki. Állítólag Addie Severson ez a tanuló. Eve azonban tudja, hogy a pletykák mögött sokkal több van, mint amennyi látszik.
Addie-ben nem lehet megbízni. Hazudik. Bántja az embereket. Életeket tesz tönkre. Legalábbis mindenki ezt állítja róla.
De senki sem ismeri az igazi Addie-t. Senki sem ismeri a titkokat, amelyekkel tönkre lehetne őt tenni. És azt sem tudják, bármit képes lenne megtenni azért, hogy ezeket a titkokat örökre megőrizze magának…
A New York Times, USA Today, Wall Street Journal és #1 Amazon bestsellerszerző Freida McFadden hátborzongató és fordulatos története megannyi rejtélyt tár fel az olvasók előtt, és egy régóta tervezett bosszúról mesél.
„Valahányszor azt hiszem, hogy túléltem életem eddig legrosszabb napját, jön egy még rosszabb.”
Annyit hallottam már Freida McFadden nevéről, és könyveiről, hogy már úgy éreztem, én vagyok az egyetlen, aki nem olvasott még tőle. Az Álomgyár Kiadó jóvoltából megismerhettem életem első McFadden könyvét, A tanárt. Ezúton is nagyon köszönöm a lehetőséget.
Gondolataim:
Mivel nincs összehasonlítási alapom, és szokásomhoz hűen a fülszöveget sem olvastam el, így mondhatni teljesen vakon kezdtem bele ebbe a kötetbe. Bevallom én azt hittem, hogy egy könnyed krimit fogok kapni, de amikor megérkezünk a történetbe, azért felszaladt a szemöldököm.
A főszereplőnk a 16 éves Addie, akinek korábbi botránya miatt megpecsételődtek a középiskolás évei. A neve felmerült egy tanár-diák kapcsolatban, aminek köszönhetően a tanára elvesztette az állását. Addie pedig a láthatatlanságát. A pletykák, az iskolai bántalmazás középpontjába kerül. Egyetlen boldogságát a versek által nyújtott biztonság jelenti, ezért igent mond az angol irodalom tanárának kérésére, és csatlakozik a költészeti magazin szerkesztői csapatához. Ezek a megbeszélések, a költészet, és Nate az, akik átsegítik a mindennapokon.
Nate, az irodalom tanár a középiskola legnépszerűbb tanára. Segít ahol tud, figyel a diákjaira, jó fej, és nem mellesleg a környék legjobb pasija. Eve a felesége szintén pedagógus, matematikát tanít. Nate szöges ellentéte. Addie- vel szemben kialakított előítélete miatt a legkevésbé sem könnyíti meg a lány mindennapjait.
Bajban lennék, ha ki kellene választanom a kedvenc karakteremet, vagy akihez leginkább tudtam volna kapcsolódni, ugyanis hiába gondolkodom, nem tudnék ilyet mondani. Nate nagyon tenyérbemászó volt, Eve cipőmániájától már tikkelt a szemem, Addie-ben pedig annyi személyiség volt, hogy egy falura is sok lenne. A legnagyobb problémám mégis az volt velük, hogy csak úgy voltak. Egyedül Eve karakterén és személyiségén éreztem némi jellemfejlődést a történet során, bár leginkább csak a gondolkodásmódja változott. De a többiek esetében úgy éreztem, hogy megrekedtek egy helyen, onnan se előre, se hátra.
Maga a történet nemcsak izgalmas, lendületes és olvasmányos volt, hanem egy bizonyos pont után megbotránkoztató is. Mivel a fülszövegben (igen, most ahogy az ajánló elejére bemásoltam, el is olvastam 🙂 ) nincs benne a fő szál, ami meghatározza az egész sztori gerincét, ezért én sem mesélném el. Engem mindenesetre meglepett, ledöbbentett, és be kell vallanom elég rendesen fel is háborodtam rajta. (Jaj de nehéz, hogy nem beszélhetek róla 🙂 )De ha olvastad, akkor írj rám, és beszélgessünk erről. 🙂
A végkifejlet meglepett, bevallom én azt hittem, hogy a szerző már lezárta az eseményeket, de kiderült, hogy mégsem. Amit amúgy nem bántam, nagyon benne voltam a sztoriban. 🙂
A történetet nem mondanám kifejezetten hátborzongatónak, de még nyomasztónak sem. Úgy gondolom (legalábbis én így éltem meg), hogy a szerző inkább az olvasó ingerküszöbét célozta meg egy olyan tabu témával, ami köré felépítette az eseménysorozatot, és ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Mindenkinek van véleménye, pro – és kontra, amit érdemes megbeszélni. Ez egy tökéletes könyv lehet egy könyvklubban. 🙂
Abbie élete, döntései, és a vele történtek nem hagynak nyugodni. Mint anya, teljesen ki tudok borulni azon, ahogy szegény lánnyal bántak. Bántották, kihasználták, megalázták, becsapták. Minden egyes nap úgy kelt fel, hogy ezzel kell szembenéznie az iskolában úgy, hogy szinte senkitől nem számíthat segítségre. Mindezekkel szemben ott vannak az általa meghozott döntések, amit ezen a ponton már nem lehet annyival elintézni, hogy „óóó de hisz még gyerek” vagy „szegényt annyian bántották már.” Maradt bennem hiányérzet vele kapcsolatban.
Összegezve, ezzel a könyvvel engem megvett a szerző, szerettem a stílusát, az írásmódját, a történetének a lendületét. Ami különösen tetszett, hogy nem félt beemelni egy olyan témát, ami garantáltan nyomot hagy az olvasóban. Ráadásul tele volt titkokkal. Mindezek mellett ahogy fentebb is említettem, voltak olyan részek, amelyeken én egy kicsit „finomhangoltam” volna. Ami leginkább hiányzott, az a szereplőinek a mélysége. De ez nem szegte kedvem, én mindenképp fogok még olvasni a szerzőtől.
Értékelésem: 5/4
Idézetek a könyvből:
„Beszéljünk óra után.
Kezdődött valaha is bármi jó ezzel a három szóval? Hát, szerintem, nem. Kizárt.”
„A filozófiám: ha egy cipő nem tesz legalább hét centivel magasabbá, akkor nem éri meg az árát. Ennyi erővel zoknit is hordhatnék.”
„Az ember nem tehet arról, hogy kihez kötődik, nem igaz? „
A könyvet itt tudjátok beszerezni: