„Tél vége felé döbbenetes dolog borzolta a kedélyeket ebben az álmos kis városkában. Olyan, amiről a legvadabb rémálmomban sem gondoltam volna, hogy megtörténhet ezen a helyen! A viharoknak és esőzéseknek köszönhetően a víz kimosott egy női holttestet a földből, nem messze a Lévay család otthonától. A ház népe összeszaladt, rég lehetett már ekkora izgalom a környéken.”
Nem is tudom hol kezdjem, annyi mondanivalóm van, de igyekszem nem túl hosszúra nyújtani a bejegyzést. 🙂
Kicsivel több, mint egy hete érkezett postán a könyv, személyesen az Írónőtől, aminek úgy örültem, mint egy gyerek a karácsonyfa alatt az ajándéknak. 😀 Két nap alatt munkába menet-jövet el is olvastam.
A történet az 1800-as évek második felében játszódik. Egy izgalmas, letehetetlen krimit tarthat a kezében az olvasó. A letehetetlen jelzőt tényleg úgy értem, hogy nálam már az első fejezet után megérkezett a könyvmolyokra jellemző „még egy fejezet” tipikus jelensége. Egy jó tanács: az utcán csak óvatosan az olvasással és a közlekedéssel egyszerre, mert még véletlenül nekimentek egy parkoló autónak, mint ahogy én is. 🙂
Na de térjünk vissza a történetre. A könyv stílusát, írásmódját egyszerűen imádtam. Egyáltalán nem volt erőltetett, szóval ezennel a 19. századi krimi rajongója lettem. 🙂 A krimit eddig is szívesen olvastam, de ilyen messze még nem mentem vissza az időben.
A főszereplőnk Lina, az ő szemszögéből követjük nyomon az eseményeket. Két idősíkon játszódik a történet, egyik a múltban, Lina házasságban töltött éveiben, a másik pedig a jelenben. Mindig is jómódban élt, a bálok állandó vendége volt, mígnem szerelembe nem esett. Úgy érezte, hogy Végváry Gyulában megtalálta a másik felét, és érte a családjának is hátat fordított. Miután elmúltak a mézeshetek, akkor mutatta ki igazán Gyula a foga fehérjét. Akkor kezdődtek a megaláztatások, és a bántalmazások. Ezek a múltbéli események vezettek Lina jelenlegi viselkedéséhez, temperamentumához. Imádtam a karakterét. Nem tudták megtörni, nem hajtott fejet, hanem felállt és küzdött.
A napjainkban játszódó eseményekből megtudjuk, hogy Lina a barátnője, Krisztina családjánál lakik, ahol időről időre rejtélyes halálesetek történnek. Ez önmagában is rémisztő, azonban egy titokzatos zaklató Lina környezetére, és magára Linára is veszélyt jelent. Az előkerülő holttestek, a szidalmazó üzenetek sem törik meg Linát, aki addig nem nyugszik, amíg meg nem tudja, hogy ki tört az életére, és ki a halálesetekkel összefüggésbe hozható események fő mozgatórugója.
Segítsége is akad, azonban az a kérdés, hogy megbízhat-e azokban az emberekben akik körül veszik. Aki a segítségére siet, az vajon tényleg barát-e vagy ellenség?
Annyi kérdés maradt bennem, miután a könyv végére értem, de az Írónő megnyugtatott, hogy nem maradnak megválaszolatlanul a kérdéseim.
Miközben olvastam, időnként eszembe jutott a kedvenc sorozatom, a Váratlan utazás. Igazából nem tudnám megmondani, hogy miért, mert sem a történet, sem a korszak nem egyezik, de valahogy összekapcsoltam a kettőt. Ne kérdezzétek hogyan. 😀
A történet szereplői nagyon korhűen voltak ábrázolva. A nőknek semmibe nincs beleszólása, az ő helyük a konyhában van, ne tanuljanak, mert az nem a ő dolguk. A férfiak nem tartoztak magyarázattal a tetteik, vagy döntéseik miatt.
Nagyon izgultam az események miatt, egészen a végéig fogalmam sem volt, hogy ki mozgatja a szálakat. Az utolsó előtti fejezetben is volt legalább 2 gyanusítottam, és nagyon erőt kellett vennem magamon, hogy ne lapozzak a könyv végére, és ne nézzem meg ki áll az események mögött. 🙂 De erős voltam, és nem tettem. Jól meg is lepett az Írónő. 🙂
Külön szeretném kiemelni a talpraesett, erős főszereplőt, aki abszolút kedvenc lett, a szerelmi szálat, ami nem lett beledobva a ‘klisés romantikus’ dobozba, valamint a történelmi eseményeket, ahol időt, és energiát nem sajnált az Írónő, amikor a kutatómunkáról volt szó. Soha nem mondtam volna meg, hogy első könyves szerző jegyzi a művet. Nagyon erős, nagyon izgalmas, és olvasmányos történet, mindenkinek ajánlom aki szereti a 19.században játszódó történeteket, és a romantikus szálat, egy izgalmas krimivel vegyítve. 🙂
Végül pár szó a borítóról. Annyira egyedi, és figyelemfelkeltő, hogy nem lehet csak úgy elmenni előtte. Magával ragadja a tekintetet és vonzza az olvasót. Engem legalábbis mindenképp. 🙂
Csak ajánlani tudom a könyvet, ne ijedjetek meg a magyar szerzőtől. Higgyétek el, nem fogjátok megbánni, ha elolvassátok a történetet. 🙂
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)