A tizenhét éves Maggie Brown kiugró arccsontjával és karikás szemével a kábítószeres modellek mintapéldánya lehetne. Maggie problémáját azonban nem a drogok, hanem az anyja jelenti. A lány ráadásul egyre jobban belegabalyodik Seth Prescottba, az új srácba a suliban, és attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. Seth Prescott a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High iskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül. Seth és Maggie önmagukat is megismerik humorral tarkított, összetört szívekkel övezett, romantikus útjukon, és eközben a világuk mindörökre megváltozik.
Sherry Gammon első regénye, a Szerethetetlen egy trilógia első kötete. A sorozat az emberi szellem erejét és kitartását hirdeti – és azt, hogy soha nem szabad feladni, különösen ha szerelemről van szó.
Ahogy facebook-on is írtam, csütörtökön elég sokat utaztam. Le Gyöngyösre, majd vissza Pestre, plusz metró, villamos, szóval volt időm olvasni bőven. 🙂 Félig el is olvastam a könyvet, aztán pénteken egy laza 2.5 óra az orvosi rendelőben, egy lerobbant busz, későn érkező villamos, szóval mire hazaértem, befejeztem a könyvet. 🙂
Gondolkodtam, hogy milyen nagy szavakat használhatnék, ami pontosan kifejezi azt, hogy milyen ez a könyv, de aztán rájöttem, hogy ehhez nem kellenek nagy szavak. Egyszerűen gyönyörű történet!
A lelked mélyéig hatol, majd vasmarokkal széttrancsírozza a szívedet. Végig könnyezed, összeszorult gyomorral várod, hogy merre tart Maggie élete.
Maggie egy lepusztult lakókocsiban él alkoholista anyjával, akinek a vodka a legfontosabb az életében. Minden pénzüket alkoholra költi, emiatt Maggie éhezik, a bőre fakó, a szemei karikásak, állandó fejfájással, és szédüléssel küzd. Erre figyel fel a középiskola ügyeletes szépfiúja, Seth, akinek célja, hogy felszámolja Port Fare drogterjesztőit. Ki mással kezdené a kutakodást, mint Maggievel, aki első ránézésre magán viseli a drogfogyasztók összes ismertetőjegyét.
Ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, úgy ismerjük meg kettejük családját, életét, érzéseit, és egyre több időt töltünk Seth barátaival is, akiket határozottan megszerettem. Imádtam a humoros cívódásukat.
Izgalomból is kijutott bőven, szinte képtelenség letenni a könyvet.
Ha a kezedbe veszed a könyvet, akkor arra készülj, hogy elég sokszor fog elhangozni a „csak még egy fejezetet” mondat.
Maggiet nagyon sajnáltam, mégis felnéztem rá. Nagyon korán fel kellett nőnie, és nap mint nap el kellett viselnie egy olyan ember szidalmait, akire a legnagyobb szüksége lett volna. Az anyja szidta, lelkileg gyötörte, és minden nap éreztette vele, hogy élete legnagyobb hibája volt, hogy megszülte a lányát. Maggie mégis szerette, és kitartott mellette. Cserébe egy kis szeretetet, egy kis törődést, egy biztos pontot szeretett volna az életében.
Seth karaktere a szokásos, mégis egyedi. Tipikus szépfiú, gazdag, okos, de mégis más. Ételt hord az időseknek hétvégente, a barátaiért tűzbe menne, és ami nálam plusz pont, hogy mindezek ellenére nagyon egyszerű életet él. Van pénze, de nem kérkedik vele. Nincs elszállva magától.
Ebben a könyvben megvan minden, amire egy olvasónak szüksége van. Dráma, romantika, izgalom, nyomozás. De mindezek ellenére bennem Maggie egyik mondata nagyon mély nyomot hagyott. Mit tett, amiért ennyire szerethetetlen? Néha mindenkinek vannak ilyen depressziós gondolatai, hogy őt nem lehet szeretni, és hogy miért is létezik egyáltalán? De sajnos nem mindenki olyan erős, mint Maggie.
Gyönyörű történet, szívből ajánlom mindenkinek! Csak azt sajnálom, hogy nem bukkantam rá hamarabb. Most pedig megyek, és olvasom a második részét. 🙂
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)