„Egy csöndes átváltozás gyönyörű, humoros és olykor könnyekig megható története.” (Wall Street Journal)
August (Auggie) Pullman arcdeformációval született, így nem járhatott suliba – egészen mostanáig. Épp most kezdi az ötödik osztályt a Beecher Prep Iskolában, és ha valaha csöppentél már be újoncként egy közösségbe, pontosan tudod, milyen nehéz ez. Az a helyzet, hogy Auggie is csak egy hétköznapi gyerek. Csupán az arca nem hétköznapi. Vajon képes lesz meggyőzni az osztálytársait arról, hogy külseje ellenére közéjük tartozik?
R. J. Palacio egy modern klasszikust írt. Humoros, felemelő és hihetetlenül megható regényt, amire a végszót követően még sokáig emlékezni fogunk – miután egy ültő helyünkben elolvastuk, és lelkesen továbbadtuk.
Tesómék pár hónapja megnézték a filmet moziban, és írt is egyből, hogy mindenképp el kel mennem nekem is, mert ezt nem lehet kihagyni. Megnéztem a film előzetesét, és már azon könnyeztem.
Aztán egy véletlen folytán május elején megláttam a könyvet a Libriben. Nem tudtam, hogy könyv alapján készült a film, ezért meg is lepődtem, de mivel nem volt nálam elég pénz, nem tudtam megvenni. De eldöntöttem, hogy ha kijutok a könyvhétre, a könyvem nélkül haza sem megyek.
Így hát megvettem a legelső standnál, ahol megláttam.
Elkezdtem olvasni, és 2 este alatt el is olvastam. Bevallom a vége elég sokáig tartott. Na nem azért, mert annyira rossz lett volna, hanem mert úgy folytak a könnyeim, hogy alíg láttam mit olvasok.
Ilyen csodálatos, szívbemarkoló történetet csak nagyon kevesen tudnak írni. Minden sorát imádtam.
A könyv főszereplője August (Auggie) Pullman, aki arcdeformációval született, akár hova megy, az emberek megbámulják, a gyerekek félnek tőle, vagy éppen kigúnyolják. Egy csupaszív kisfiú, aki okos, szorgalmas, és rajong a Csillagok háborújáért. Rengeteg műtéten esett át, hogy tudjon enni, inni, beszélni. Iskolába nem járt, az édesanyja otthon tanította.
10 éves korában beíratták az iskola 5. osztályába. Már előre rettegett attól, hogy mi fog ott várni rá. Az igazgató 3 diáktársát megkéri, hogy vezessék körbe a suliban, és legyenek kedvesek hozzá. Mindezek ellenére Auggie nem volt könnyű helyzetben az év során. Diáktársai gúnyolták, kiközösítették, nem értek hozzá, mert fertőzőnek hitték, egyedül ült az osztályban, az ebédlőben. Aztán egyik osztálytársa megtörte a jeget, ebédnél mellé ült, és jó barátok lettek. De ennek ellenére is sokat kellett csalódni a többiekben. Talán legnagyobbat az egyik legjobb barátjában, Jack Willben. De az iskolai tanév elég hosszú, pláne ha minden percben bámulnak, és nem érzed hogy a diáktársaid közé tartozol. Még szerencse, hogy azért akad 1-2 kedves gyerek is abban az iskolában.
És azt hiszem itt fejezem be a történetet, mert már most könnyezek. Igen, a könyvet is le kellett tennem, mert nem láttam egy idő után, a filmről ne is beszéljünk. Azt konkrétan végigbőgtem.
Végig azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnak a gyerekek ilyen szívtelenek, gonoszak, utálatosak lenni egy másik gyerekkel csak azért, mert másképp néz ki, mint ők? Erre tanítják őket az iskolában? Vagy ezt tanulják a szülőktől? Auggie nem tehetett az ellen semmit, hogy ilyen lett az arca, de az, hogy még esélyt sem adtak neki egyesek, hogy megismerjék, hogy megtudják milyen vicces, okos, kedves.
Imádtam a könyv felépítését. Nem is emlékszem, hogy találkoztam-e már ilyen könyvvel. Minden fejezet más-más szereplő szemszögéből íródott. Megismerhettük az egyik fejezetben pl. Auggie-t, egy másikban Via, a nagytesó érzéseit, Jack Will-el kapcsolatos kérdésekre is választ kapunk. És ez csak egy része a szereplőknek.
Ha már múltkor a kötelező olvasmányokról írtam, akkor ezt abszolút kötelezővé tenném! Nem gimiben, hanem az általános iskolában. Ha lesz gyerekem, ezt a könyvet biztosan a kezébe adom.
Nem sok olyan film van, ami a könyv nyomába érhet, de itt nemcsak a könyv lett fantasztikus, hanem a belőle készült film is. Semmibe nem tudok belekötni. A szereposztás tökéletes volt, keresve sem lehetett volna jobb színészeket találni a főszerepek eljátszására.
Imádom! Imádom! Imádom! Olvassátok el, de ne csak ti, hanem a gyerekek is!
(fülszöveg és borítókép: www.moly.hu)