Rebecca Donovan: What if – Mi lenne, ha…

Mi lenne, ha másodszorra is átélhetnéd az első találkozást? Cal Logan döbbenten veszi észre Nicole Bentleyt a vele szemben lévő kávézóban, több ezer kilométerre szülővárosuktól. 1 éve, az érettségijük óta senki sem látta őt, és senki sem hallott róla. Úgy tűnik, hogy ő nem is Nicole. A lány pontosan ugyanúgy néz ki, mint Cal gyerekkori szerelme, de az ő neve Nyelle Preston, és fogalma sincs arról, hogy Cal kicsoda. Nyelle ösztönző, fogékony és vakmerő, az élethez való szenvedélyes hozzáállása másokra is átragad. Ebben Nicole teljes ellentéte. Calt totálisan lenyűgözi a lány, és megállíthatatlanul beleesik. Nyelle azonban kivételesen titokzatos, és ahogyan Cal egyre közelebb jut a rejtélyek megoldásához, úgy egyre kevesebbet akar tudni. Amikor a múlt és a jelen titkai összecsapnak, egy dolog világossá válik: Semmi sem az, aminek látszik.

 

Rebecca Donovan-től eddig még sajnon nem olvastam semmit, de ez után a könyv után a Csak lélegezz! trilógia már biztos, hogy felkerült a következő olvasási listámra.

A Mi lenne, ha.. egyszerűen fantasztikus volt! Izgalmas, megható, néha vicces.

Az elején nekem kicsit zavaros volt, mert egy buli kellős közepébe csöppenünk, ahol elég rövid idő alatt elég sok szereplővel találkozunk, és hírtelen azt sem tudtam, hogy ki kicsoda, ki kinek a barátja, vagy ki kinek az ellensége. Miután az első „sokkon” túljutunk, már egyszerű követni az eseményeket.

A történet két idősíkban játszódik. A nagy része a jelenben, viszont a múltra is vannak visszaemlékezések. Ezekből értjük meg leginkább, hogy mi miért történik.

A könyv 4 főszereplője Nicole, Rae, Richelle, és az egyedüli pasi, Cal. Ők gyerekkori barátok, szinte minden idejüket egymással töltötték. A társaság viszont feloszlik, amikor Richelle elköltözik, és Nicole igyekszik eleget tenni a szülői elvárásnak, és jó kislány módjára az iskola népszerű lányaival kénytelen barátkozni.
Az érettségi után már csak Cal és Rae tartja egymással a kapcsolatot. Nicole teljesen eltűnik, senki nem tud róla semmit, csak annyit, hogy a Harvardra jár. De találkozni senki nem találkozott vele az érettségi óta.

Egy véletlen folytán egy buliban, majd később egy kávézóban Cal találkozik egy lánnyal, aki külsőleg kísértetiesen hasonlít Nicole-ra, de a stílusa, és az élethez való hozzáállása szöges ellentéte a gyerekkori barátjáénak. A lány Nyelle néven mutatkozik be, és fogalma sincs Nicoleról, az ő életéről, és a Cal által említett barátokról.

Nyelle egyik pillanatról a másikra él. Nem tervez előre. Ha télen a jeges vízen szeretne csónakázni, vagy ha az éjszaka közepén édességet szeretne enni egy fa tetején, akkor nem gondolkodik azon, hogy ez mennyire őrült ötlet, hanem indul, és megteszi. És természetesen Cal is vele tart, próbálja minél jobban megismerni ezt a rejtélyes lányt.

A jelenben játszódó történetet Cal szemszögéből olvashatjuk, viszont a gyerekkori élményeket már a lányok szemszögéből látjuk. Ami nekem különösen tetszik, hogy attól a pillanattól indul a múltban játszódó történet, amikor Nicola a városba költözik, és ezután szépen göngyölíti fel a történetüket az írónő.

Calt a jelenben pont annyira elvarázsolja Nyelle, mint gyerekkorában Nicole, tehát a könyvben a romantikus szál garantált.

A fejezetek nagyon jól fel lettek bontva, emiatt szinte letehetetlen a könyv. Muszáj tovább olvasni, mert annyira kíváncsi vagy, hogy mi fog történni, és hova tűnik el Nyelle, amikor úgy tartja kedve. Megtudjuk mivel foglalkozik napközben, hol tölti a napjait, és kíváncsian várjuk a következő őrült ötletét, amihez természetesen Cal is csatlakozik. 🙂

Összességében ez egy nagyon jól megírt könyv. Izgalmas, romantikus, helyenként humoros, viszont mindezek mellett szomorú is.
A szereplőket megszerettem, de ezzel együtt Nicolet sajnáltam is. Arról szólt a gyerekkora, hogy a szülei kívánságára tökéletesnek kellett lennie. Ne legyen piszkos a ruhája, a keze, a cipője. A haja mindig álljon tökéletesen, és mindig mosolyogjon. Az apját pl legszívesebben jól tarkón vágtam volna.
Richelle állandóan pörgött, néha még követni is alíg lehetett, és talán ezért is, de nekem kicsit önzőnek tűnt néha. Rae mindig lázad, Cal velük ellentétben nyugott, és keresi az igazit. Nyelle nekem leginkább a gyerekkori Richellre emlékeztet.

Összegezve, nekem nagyon tetszett a könyv, bátran tudom ajánlani mindenkinek egy hétvégi, forró csokis, bekuckózós napra. 

 

(A kép és a fülszöveg forrása: www.moly.hu )

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük