Szerző: Jane Austen
Cím: Büszkeség és balítélet
Kiadó: Lazi
Kiadás éve: 2021
Műfaj: klasszikus irodalom
Oldalak száma: 338. 

 

 „Ami engem illet, én azt a könyvet, amelyik jól van megírva, mindig túlságosan rövidnek találom.”

Amikor elmeséltem egy közösségben, hogy én még soha nem olvastam ezt a könyvet, volt nagy meglepődés, hiszen ez alapmű, mindenkinek olvasnia kell, szinte már kötelező! Nos, itt a „kell” és a „kötelező” szóval vannak problémáim, ugyan ez volt a gondom iskolás koromban is. Nekem senki ne mondja meg mit kell és mit nem kell olvasnom, el tudom dönteni én magam is. 🙂 Ami kötelező volt azzal nem foglalkoztam, de amikor szabadon választhattam, akkor szerettem olvasni az általam választott könyvet. 🙂

Nagyon örülök, hogy ezt az elvet követtem, és 34 évesen vettem kézbe ezt a könyvet, amihez nagyban hozzájárult Edmond is, az Edmond könyvkuckója youtube csatornájáról. Mert ha pl. középiskolában akarták volna „lenyomni” a torkomon, mint kötelező olvasmány, biztos, hogy félreteszem, és soha többet rá sem nézek. Nem tetszett volna a nyelvezete, nem érdekelt volna a történet, lehet egy mondatot sem fogtam volna fel belőle, mert elkalandoztak volna a gondolataim.

Mivel nem vagyok rajongója a klasszikus irodalomnak, ezért magamat leptem meg a legjobban, hogy megvásároltam a kötetet, és milyen jól tettem. Egyszerűen imádtam! Olyannyira megtetszett Austen stílusa, hogy remélem még idén, az összes könyvét be tudom szerezni a Lazi kiadótól.

Bár sok időm nem volt olvasni, ezért lassan is haladtam vele, de ennek ellenére faltam az oldalakat.

A történet röviden:

Főszereplőink egyike a Bennet család, ahol 5 lánygyermek nevelkedik. Édesanyjuk leghőbb vágya, kiházasítani a lányait, de mivel még a legidősebbnek sincs még kérője, ezért gyakran vannak álmatlan éjszakái. Olyannyira megszállottja ennek, hogy nem szégyenli akár kellemetlen helyzetbe hozni a lányait a célja elérésének érdekében, különösen, amikor a vagyonos, Mr. Bingley a szomszédjukba költözik. A vacsora – és táncestek tökéletes alkalmat biztosítanak, hogy akár a katonatisztek közül is, de férjet szerezzen a lányainak.

Egy ilyen esten találkozik Jane, és Lizzie a két legidősebb lány Mr.Bingley-vel, valamint a kissé mogorva Mr. Darcy-val. Az egyik páros között vonzalom, a másik között pedig ellenszenv alakul ki. Az sem segít a helyzeten, hogy Lizzie, Mr. Darcyt okolja, hogy a fiatal szerelmesek között nem köttetett frigy, holott szemmel láthatóan odáig vannak egymásért.

A kisebbik húguk, a zabolátlan Lydia szerencsétlen döntése felborítja a Bennett család mindennapjait, ami után Elizabethnek át kell értékelnie az érzéseit, és a korábbi döntéseit. Lehet, hogy balul ítélte meg Mr. Darcyt, aki mégsem olyan goromba, faragatlan fiatalember, mint amilyennek hitte?

Gondolataim:

Mint ahogy fent említettem, örülök, hogy nem tizenévesen akadt a kezembe a könyv, mert valószínűleg az ragadt volna meg belőle, hogy majd anyuka eldönti kihez megy hozzá a lánya, mert ugye az a legfontosabb, nehogy vénkisasszony legyen. Biztos, hogy untam volna és be sem fejezem a könyvet. Viszont a 30-on túl már látom a társadalmi különbségeket, a karakterek hétköznapiságát, a döntések súlyát, a nők kiszolgáltatottságát.

Kicsit hiányoltam a személyleírásokat. A történetben valaki vagy szép, vagy csúnya. Nagyon szerettem Mr. Bennet karakterét, és a lányával való kapcsolatát. Mrs. Bennet-től viszont néha a fejemet fogtam. Kicsit butácska, nála minden vagy fekete, vagy fehér.

Így a bejegyzés végéhez közeledve be kell vallanom, hogy bár a maga szótlan, zárkózott, kissé mogorva módján megnyerő karakter volt Mr. Darcy, mégsem estem elsöprő szerelembe. 🙂 Elizabeth Bennet karaktere viszont mindenki közül a kedvencem volt. Volt bátorsága önmaga lenni, szembemenni a kor elvárásainak, kiállni magáért, és egyenrangúnak tekinteni önmagát bármelyik férfival. 

Voltak azonban olyan szereplők is, akiktől a hideg rázott. Pl. Mr. Collins, Lady Catherine de Bourgh, és Lydia Bennet. Az az elkeserítő, hogy ilyen kibírhatatlan tulajdonságokkal rendelkező emberek nemcsak Austen korában élnek, hanem a mai napig köztünk járnak.

Borító:

Nekem a kemény fedeles filmes borítóval sikerült beszereznem ezt a kötetet, bár valójában az új kiadásra pályáztam. Az a borító egyszerűen gyönyörű! De mint ahogy már említettem, szeretném az összes Austen könyvet beszerezni, és azokhoz a birtokomban lévő kötet borítója tökéletes összhangban van, így nem bánom, hogy ezt a példányt sikerült megvásárolnom.

 

Zárásként pedig, hogy kinek ajánlom ezt a könyvet? Egy szóval, mindenkinek. 🙂 Férfiaknak, nőknek, azoknak az olvasóknak, akik szeretik a helyenként elejtett szarkasztikus és humoros megjegyzéseket, az angol irodalom kedvelőinek, a klasszikus irodalommal ismerkedőknek, és még sorolhatnám végtelenségig. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)