Jane Austen: Büszkeség és balítélet

covers_389516.jpg

Szerző: Jane Austen
Cím: Büszkeség és balítélet
Kiadó: Lazi
Kiadás éve: 2021
Műfaj: klasszikus irodalom
Oldalak száma: 338. 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Szerelmek ​és félreértések klasszikus meséje a XVIII. századvégi Angliából. Az öt Bennet nővér élete a férjkeresés jegyében zajlik: anyjuk megszállottan próbálja biztosítani számukra a megnyugtató jövőt valami pénzes – és lehetőleg rangos – férfiú mellett. Csakhogy a jó eszű és éles nyelvű Elizabeth szélesebb perspektívákban gondolkozik, és ebben apja is támogatja őt. Amikor Mr. Bingley, a módos agglegény beköltözik az egyik szomszédos birtokra, felbolydul a Bennet-ház élete. A férfi előkelő londoni barátai és a vidékre vezényelt nyalka, ifjú katonatisztek közt bizonyára számos udvarlója akad majd a lányoknak. A legidősebb lány, a derűs és gyönyörű Jane úgy tűnik, meghódítja Mr. Bingley szívét. Ami Lizzie-t illeti, ő megismerkedik a jóképű, és látszólag igencsak dölyfös Mr. Darcyval, és máris kezdődik a nemek ádáz csatája. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Elizabeth nem várt házassági ajánlatot kap a Bennet-vagyont öröklő unokatestvértől, és amikor Mr. Bingely váratlanul Londonba távozik, magára hagyva a kétségbeesett Jane-t, Lizzie Mr. Darcyt teszi felelőssé a szakításért. Ám egy Lydiával kapcsolatos családi válsághelyzet hamarosan ráébreszti hősnőnket arra, hogy mindvégig balul ítélte meg ezt a büszke férfit…
Eredeti hangú, máig modern, magával ragadó történet, melyben magunkra ismerhetünk.

 

 „Ami engem illet, én azt a könyvet, amelyik jól van megírva, mindig túlságosan rövidnek találom.”

Amikor elmeséltem egy közösségben, hogy én még soha nem olvastam ezt a könyvet, volt nagy meglepődés, hiszen ez alapmű, mindenkinek olvasnia kell, szinte már kötelező! Nos, itt a „kell” és a „kötelező” szóval vannak problémáim, ugyan ez volt a gondom iskolás koromban is. Nekem senki ne mondja meg mit kell és mit nem kell olvasnom, el tudom dönteni én magam is. 🙂 Ami kötelező volt azzal nem foglalkoztam, de amikor szabadon választhattam, akkor szerettem olvasni az általam választott könyvet. 🙂

Nagyon örülök, hogy ezt az elvet követtem, és 34 évesen vettem kézbe ezt a könyvet, amihez nagyban hozzájárult Edmond is, az Edmond könyvkuckója youtube csatornájáról. Mert ha pl. középiskolában akarták volna „lenyomni” a torkomon, mint kötelező olvasmány, biztos, hogy félreteszem, és soha többet rá sem nézek. Nem tetszett volna a nyelvezete, nem érdekelt volna a történet, lehet egy mondatot sem fogtam volna fel belőle, mert elkalandoztak volna a gondolataim.

Mivel nem vagyok rajongója a klasszikus irodalomnak, ezért magamat leptem meg a legjobban, hogy megvásároltam a kötetet, és milyen jól tettem. Egyszerűen imádtam! Olyannyira megtetszett Austen stílusa, hogy remélem még idén, az összes könyvét be tudom szerezni a Lazi kiadótól.

Bár sok időm nem volt olvasni, ezért lassan is haladtam vele, de ennek ellenére faltam az oldalakat.

A történet röviden:

Főszereplőink egyike a Bennet család, ahol 5 lánygyermek nevelkedik. Édesanyjuk leghőbb vágya, kiházasítani a lányait, de mivel még a legidősebbnek sincs még kérője, ezért gyakran vannak álmatlan éjszakái. Olyannyira megszállottja ennek, hogy nem szégyenli akár kellemetlen helyzetbe hozni a lányait a célja elérésének érdekében, különösen, amikor a vagyonos, Mr. Bingley a szomszédjukba költözik. A vacsora – és táncestek tökéletes alkalmat biztosítanak, hogy akár a katonatisztek közül is, de férjet szerezzen a lányainak.

Egy ilyen esten találkozik Jane, és Lizzie a két legidősebb lány Mr.Bingley-vel, valamint a kissé mogorva Mr. Darcy-val. Az egyik páros között vonzalom, a másik között pedig ellenszenv alakul ki. Az sem segít a helyzeten, hogy Lizzie, Mr. Darcyt okolja, hogy a fiatal szerelmesek között nem köttetett frigy, holott szemmel láthatóan odáig vannak egymásért.

A kisebbik húguk, a zabolátlan Lydia szerencsétlen döntése felborítja a Bennett család mindennapjait, ami után Elizabethnek át kell értékelnie az érzéseit, és a korábbi döntéseit. Lehet, hogy balul ítélte meg Mr. Darcyt, aki mégsem olyan goromba, faragatlan fiatalember, mint amilyennek hitte?

Gondolataim:

Mint ahogy fent említettem, örülök, hogy nem tizenévesen akadt a kezembe a könyv, mert valószínűleg az ragadt volna meg belőle, hogy majd anyuka eldönti kihez megy hozzá a lánya, mert ugye az a legfontosabb, nehogy vénkisasszony legyen. Biztos, hogy untam volna és be sem fejezem a könyvet. Viszont a 30-on túl már látom a társadalmi különbségeket, a karakterek hétköznapiságát, a döntések súlyát, a nők kiszolgáltatottságát.

Kicsit hiányoltam a személyleírásokat. A történetben valaki vagy szép, vagy csúnya. Nagyon szerettem Mr. Bennet karakterét, és a lányával való kapcsolatát. Mrs. Bennet-től viszont néha a fejemet fogtam. Kicsit butácska, nála minden vagy fekete, vagy fehér.

Így a bejegyzés végéhez közeledve be kell vallanom, hogy bár a maga szótlan, zárkózott, kissé mogorva módján megnyerő karakter volt Mr. Darcy, mégsem estem elsöprő szerelembe. 🙂 Elizabeth Bennet karaktere viszont mindenki közül a kedvencem volt. Volt bátorsága önmaga lenni, szembemenni a kor elvárásainak, kiállni magáért, és egyenrangúnak tekinteni önmagát bármelyik férfival. 

Voltak azonban olyan szereplők is, akiktől a hideg rázott. Pl. Mr. Collins, Lady Catherine de Bourgh, és Lydia Bennet. Az az elkeserítő, hogy ilyen kibírhatatlan tulajdonságokkal rendelkező emberek nemcsak Austen korában élnek, hanem a mai napig köztünk járnak.

Borító:

Nekem a kemény fedeles filmes borítóval sikerült beszereznem ezt a kötetet, bár valójában az új kiadásra pályáztam. Az a borító egyszerűen gyönyörű! De mint ahogy már említettem, szeretném az összes Austen könyvet beszerezni, és azokhoz a birtokomban lévő kötet borítója tökéletes összhangban van, így nem bánom, hogy ezt a példányt sikerült megvásárolnom.

 

Zárásként pedig, hogy kinek ajánlom ezt a könyvet? Egy szóval, mindenkinek. 🙂 Férfiaknak, nőknek, azoknak az olvasóknak, akik szeretik a helyenként elejtett szarkasztikus és humoros megjegyzéseket, az angol irodalom kedvelőinek, a klasszikus irodalommal ismerkedőknek, és még sorolhatnám végtelenségig. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Nicky Pellegrino: Az élet receptje

covers_618150.jpgSzerző: Nicky Pellegrino
Cím: Az élet receptje
Kiadó: Lettero
Kiadás éve: 2020
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 384

 

Négy nő érkezik Szicília egyik kisvárosának főzőiskolájába. Moll az ínyenc blogger. Tricia a befutott ügyvédnő. Valerie a friss özvegy. Poppy az elvált ingatlanügynök.
Luca Amore, a főzőiskola vezetője igazán sármos férfi. Azt hiszi, ez a tanfolyam is olyan lesz, mint a többi. Már eltervezte a menetrendet: hagyományos recepteket tanít a nőknek, és bemutatja a környék legjobb csokoládéműhelyeit, borászatait, pékségeit.
Még egyikük sem sejti: mire az olasz kaland véget ér, nem csak a dél-olasz konyha titkaira derül fény, hanem mindnyájuk élete megváltozik.

 

Nagyon régen jártam Olaszországban (Szicíliáig nem jutottam még el sajnos), de az biztos, hogy hatalmas élmény volt, nagy hatással volt rám. Imádom az olasz embereket, az olasz ételeket, a szűk kis utcákat, az olaszok temperamentumát, egyszóval mindent, ami oda köthető. Ezért egy percig nem gondolkodtam, hogy elolvassam-e ezt a könyvet. Már az egy pluszt adott, hogy Szicíliában játszódik, de hogy még főznek is benne.. 🙂 Minden adott volt a tökéletes kikapcsolódáshoz.

A történet röviden:

Luca, miután feladta a londoni fotós karrierjét, hazaköltözött Szicíliába, és elindította a főzőiskoláját. A hozzá látogató, tanulni vágyó emberekkel nemcsak a helyi specialitásokat kóstoltatja meg, hanem a helyiek munkáját is megismerteti velük. Részt vesznek például borkóstoláson, csokoládé készítésen.

Luca főzőiskoláját 4 nő keresi fel a világ 4 különböző pontjáról. Más társadalmi helyzetűek, más életkorúak, ebből kifolyólag természetesen nem egyformán reagálnak a különböző élethelyzetekre. 

Poppy, Moll, Tricia és Valeri több-kevesebb sikerrel és lelkesedéssel veti bele magát az olasz ételek elkészítésébe. 9 napot töltenek együtt, és az eltérő személyiségüknek köszönhetően részük van heves vitákban, maguk mögött hagynak nagy titkokat, és egy eddigiektől eltérő, szebb, jobb jövőben is reménykednek.

Gondolataim:

A könyv felépítése különleges, több szemszögből ismerjük meg a történetet, viszont a megszokottól eltérően, a nagyobb fejezetek a szereplőink monológjával indul. Nem hozzánk, olvasónkhoz intézi a szavait az adott szereplő, hanem a főzőiskola egy másik tagjával folytat beszélgetést, viszont ezt leginkább egy olyan telefonbeszélgetéshez tudnám hasonlítani, ahol csak az egyik felet halljuk.

Imádtam azokat a részeket, amikor főzésre került a sor, vagy amikor kiültek egy kávézó teraszára meginni egy kávét, vagy egy Aperol Spritzet. Ezáltal újra átéltem azokat a csodálatos pillanatokat, amiben nekem is részem volt. Hitelesen volt leírva az olaszok személyisége, a piacok hangulata. Egyszóval nagyon szerettem olvasni, nosztalgikus hangulatba kerültem.

Azonban mégsem tudok 5 csillagot adni a történetnek, mert voltak problémáim bizonyos részekkel, illetve a szereplőinkkel is. Tricia a tipikus gazdag feleség, aki nem tudja értékelni sem az életét, sem a ezt a nyaralást, Valeri, aki a múltban él, nem a jelenben, és nem értettem Luca titkos múltját. Pontosabban értettem, csak annyira felesleges volt ebbe a történetbe. A végén pedig amin meglepődtem az Moll vallomása. Könnyeket csal az ember szemébe, de az alap történethez nem tesz hozzá. Az ételek iránti töretlen lelkesedése nagyon pozitív, de úgy éreztem, hogy nem tudja igazán élvezni, mert első dolga volt mindent dokumentálni. Értem én, hogy a blogján szeretne mindent hitelesen visszaadni, de kicsit túlzásnak éreztem.

Ami különösen tetszett, azok a könyv végén található receptek. Amint lesz időm, biztos, hogy ki fogom próbálni őket. 🙂

Ha lenne kiegészítő könyve Poppynak, és Mollnak, azt nagyon szívesen elolvasnám, kíváncsi vagyok mi lett a sorsuk. 

Borító:

A borító nagyon hangulatos, nagyon tetszenek a színei. Már csak emiatt is megakadt a szemem ezen a köteten. Viszont mivel egy főzőiskola és az ételek köré épül a történet, nem tudom hova tenni a borítón szereplő 1 db nőt. Tekintve, hogy négyen voltak Luca tanítványai. 🙂

Aki szereti a romantikus, egy délutáni olvasnivalókat, szereti a különleges ételeket, annak ajánlom ezt a könyvet. 🙂 Viszont éhesen tényleg ne kezdjetek bele. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Cookie O’Gorman: Piszkos tánc

covers_593194.jpgSzerző: Cookie O’Gorman
Cím: Piszkos tánc
Kiadó: Móra
Kiadás éve: 2020
Műfaj: LOL, ifjúsági romantikus
Oldalak száma: 320

 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Sadie ​sosem hazudik, nem csal, és nem lóg a suliból, igazából fogalma sincs, hogy hogyan lehetne egy kicsit kalandosabban és bevállalósabban élni. Úgy is mondhatnánk, hogy egy földre szállt angyal. Nem csoda, hogy a pályaválasztási teszt eredménye szerint csodás apáca lehetne, holott ő a tánc világában képzeli el az életét.
Azonban épp elutasította beküldött videóját a Tánc a peremen, a világ legnagyobb online táncközössége. Ráadásul a Sarki Táncstúdióban is azt mondják, hogy a lány túl kedves és ártatlan, érezhetően nincs elég élettapasztalata, pedig egy művésznek igenis ismerni kell az élet minden bugyrát. Barátai, Kyle és a 79 éves Betty egyetértenek abban, hogy itt az idő, Sadie-nek bele kell vetnie magát a dolgok sűrűjébe. A nagy megújuláshoz azonban szüksége lesz egy edzőre is.
Kyle ikertestvére, Colton hajlandó tanítani a lányt egy feltétellel: az elkövetkezendő hónapban mindent meg kell tennie, amit csak parancsol neki. A kezdeti nehézségek után, Sadie határozottan belerázódik a szerepébe. Lehet, hogy rossznak lenni jó?

 

„Az élet túl rövid ahhoz, hogy csendesen éljük végig.”

Életemben először jelentkeztem egy molyos kihívásra, ahol ezt a könyvet kellett elolvasni. Mivel már a megjelenése óta szemezek vele, így végre itt volt az idő, hogy leüljek, és elolvassam. 🙂 Minden LOL könyv végén elgondolkodom, hogy miért is várok ennyit 1-1 történet elolvasásával, hiszen nagyon szeretem őket. Nem volt ez másképp ezzel a történettel sem. Egyszerűen imádtam, nem tudtam letenni. 

A történet röviden:

A főszereplőink, Sadie, és egy ikerpár, Colton és Kyle. Sadie már ősidők óta szerelmes Kyle-ba, aki a legjobb barátja. Ezek az érzések viszonzatlanok, ugyanis Kyle meleg. Az ikertestvére viszont nagy nőcsábász hírében áll, és a kapcsolata Sadie-vel közel sem felhőtlen. Sadie egy visszafogott, otthon ülő lány, aki él-hal a táncért, ami nem véletlen, hiszen a szülei elismert táncosok, és bár elváltak, egy táncstúdiót vezetnek közösen. Sadie legjobb barátai az idősek otthonában élnek, ezért sok időt tölt ott a lány is. A jövőjére vonatkozóan nincsenek tervei, a legnagyobb álma, hogy a videója felkerülhessen egy neves táncstúdió weboldalára. Azonban ez nem olyan egyszerű, tekintve hogy egymás után érkeznek az elutasító levelek.

Sadie-nek van egy Carpe diem listája azokkal a vágyaival, amiket szeretne teljesíteni, viszont eddig még egy pontot sem sikerült belőle kipipálnia. Egy szerencsétlen (vagy szerencsés-nézőpont kérdése) véletlennek köszönhetően ez a lista az ikrek kezébe kerül, akik fogadást kötnek, hogy Colton, mint egy edző, egy hónapon keresztül segít Sadie-nek, hogy a listán 2 pont kivételével minden sort kihúzhassanak.

Gondolatok:

Tény, hogy ez a történet nagyon kiszámítható volt, tele klisével, a vége sem okozott meglepetést, mondhatni azt kaptam ettől a LOL könyvtől is amit vártam. Mindezek ellenére faltam a sorokat. Az ikreket imádtam, szinte sóvárogtam egy olyan barátért, mint Kyle. Colton a tipikus „rosszfiú”, naná, hogy odáig voltam érte, ők a gyengéim. 😀 A folyamatos beszólogatások, csipkelődések kedvenceim lettek, jókat nevettem rajta. De hiába a nagy ellenszenv Sadie és Colton között, ha valakinek segítségre van szüksége, akkor tudja, hogy a  másikra számíthat. Még ha Colton nem is adja olyan könnyen magát.

Néha fogtam a fejem, hogy egy végzős középiskolás lány hogy lehet ilyen naív. Eszembe jutottak az én gimis éveim (ami azért nem mostanában volt), de egy hasonló lány sem rémlik, akit Sadie-hez hasonlítanék. A kitartása viszont példaértékű. 

Nagyon szeretem az ilyen történeteket, a Colton féle pasiktól mindig megremeg a lában, de nem tehetek róla, valahol mélyen még mindig ott van bennem az álmodozó tizenéves. 😀 

Jut eszembe, ha lehetne, J.R.Wardért plusz 5 csillagot még adnék ennek a kötetnek. 😀

Nekem nincs Carpe diem listám, viszont ha most elkezdeném írni, első pontként az szerepelne, hogy az összes magyarul megjelent LOL könyvet elolvasom. Egyszerűen odáig vagyok ezekért a romantikus történetekért, bármennyire is kiszámíthatóak. 🙂

Ajánlom mindenkinek ezt a könyvet is, ha szeretitek a romantikus kis limonádékat, nem vártok nagy csavart a végén, de mégis egy lelket simogató, szórakoztató történetre vágytok, akkor ez a ti könyvetek lesz. 🙂

Borító:

Lenne benne fantázia, látom is benne a történetet, DE ez a betűtípus, meg a pasinak a haja kiborító. Az én szememet nagyon zavarja mindkettő.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu). 

Ellyne: Fagyos december

 

covers_640409.jpg

Szerző: Ellyne
Cím: Fagyos december
Kiadó: PublishDrive
Kiadás éve: 2021.
Műfaj: ifjúsági romantikus
Oldalak száma: 546.

Vannak pillanatok, amikor újrakezdjük. Vannak pillanatok, amiket sosem felejtünk. És vannak pillanatok, amiket örökre kitörölnénk az életünkből.
Mila és Reed sosem voltak barátok. Sőt, az érzés, ami leginkább jellemezte a kapcsolatukat, az az utálat. De miért vagyunk képesek annyira gyűlölni valakit, amikor visszatükrözi minden létező hibánkat? Erre a kérdésre keresi a választ Mila és Reed, amikor a lány egy késő éjszakai baleset után felébred. Azt viszont nem érti, hogy mi történt Reed-el. Ő már nem az az ember, akit azelőtt megismert.
Már semmi nem olyan, mint azelőtt…

 

 

„A család számunkra jelenthet bármit. Mindenkinek mást. Lehet egy állat, egy partner, egy szülő. Vagy mindenből kettő. Lehet csonka család, mint az enyém. De egy biztos, hogy a család, az mindig család marad, még akkor is, ha mások az ellenkezőjét állítják.”

Először is szeretném megköszönni az Írónőnek, hogy elküldte nekem a könyvét. Bevallom őszintén, amíg Evelin meg nem keresett, addig nem is hallottam a Fagyos decemberről. Elolvastam a címkéket, hogy milyen történetről van szó, ifjúsági, romantikus, és nekem ennyi elég is volt, naná, hogy szívesen fogadtam a könyvet. 🙂 Kicsit aggódtam, hogy sokáig fog tartani az olvasás, mert csak korlátozott időm van erre a szenvedélyemre, de meglepően gyorsan a végére értem, ami annak köszönhető, hogy imádtam. 🙂 Alíg bírtam letenni, babakocsiban altatásnál, állva, simán olvastam akár másfél órát is. 😀

A történet röviden:

A főszereplőnk Mila középiskolás, a nagybátyjával él együtt. Az anyja pici korában elhagyta, az apja pedig szolgálat teljesítés közben meghalt. Egy baleset miatt kórházba kerül, ahol egy hétig kómában fekszik. Amikor magához tér, az emlékei homályosak, és fura módon mindenki hallgat a balesetről. 

Ez a baleset azonban a sarkaiból fordította ki Mila világát. A legfurább az volt a számára, hogy Reed, az ősellensége, elkezd hozzá közeledni, feltűnően kedves, figyelmes, és a védelmébe veszi, amikor az iskolatársak rajta köszörülik a nyelvüket. Na de vajon mi változhatott meg a baleset óta, hiszen ők egy családi viszály miatt soha nem jöttek ki egymással? Mi történt Reed-del, hogy hírtelen ilyen gondoskodó lett? 

A történet során a középiskolások mindennapjaiba tekintünk bele, hétről hétre követjük az eseményeket. Megismerjük a baleset körülményeit, megtudjuk, hogy mi is vezetett oda, hogy 2 jó barát, történetesen Mason, Mila nagybátja, és Lucas, Reed apja szóba sem állnak egymással, a közös cégüket is felszámolták, és ez miként hatott ki a fiatalokra.

Gondolatok:

Nagyon tetszett a váltott szemszög, mert így Mila és Reed fejében is „jelen voltunk”. Külön külön is megismerjük az érzéseiket, a vívódásaikat. Mindkét karaktert nagyon szerettem, bár Reednek néha kiosztottam volna egy baráti nyaklevest. 🙂  Mila bizonytalanságát a jövőjével kapcsolatban kompenzálta az elszántsága és a határozottsága, hogy képes volt kiállni magáért, és az első elutasítás után nem adta fel, ment tovább.

Nagyon szerettem Mason és Lucas karakterét, jókat röhögtem néhány beszólásukon. Mason különösen elképesztő karakter. A semmiből felépíti a saját, jól menő vállalkozását, és felneveli a testvére lányát. Teljesen új volt a helyzet, mégis szerintem példaértékűen helyt állt.

Az iskolapszichológus pedig… Zseniális az a nő. 🙂 Most komolyan, az én időmben miért nem voltak ilyen személyek az iskolában? 🙂

Ebben a történetben megvan minden, amit én szeretek, és ami számomra pozitív egy kötetben. Tudtam nevetni rajta, tudtam sírni, reméltem, szurkoltam, néha dühöngtem.

Nem volt összecsapva a történet, a meghatározó részek jól kidolgozottak voltak, az pedig külön tetszett, hogy bár szinte egy egész iskolai évet ölel fel a könyv, mégsem unalmas. Pontosan leírja, milyen kegyetlenek tudnak lenni egymással a diákok egy iskolában, a saját frusztrációjukat hogyan vezetik le a másikon, és mennyire nem törődnek azzal, hogy ez hogyan hat a másik emberre.

Hosszú-hosszú oldalakat tudnék még írni erről a történetről, de sajnos véges a karakterszám. 🙁

Összegezve: imádtam! Számomra ez egy abszolút 5 csillagos történet volt. 🙂 Egy mély érzelmekkel teli történet, amiben nincs felesleges szócséplés, megvan benne a megfelelő mennyiségű dráma, még sincs eltúlozva. Már alig várom a következő könyvet. 🙂

Borító: 

Csodaszép! A színvilága nagyon közel áll a szívemhez.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Trish Cook: Éjjeli napfény

covers_485934.jpgSzerző: Trish Cook
Cím: Éjjeli napfény
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2018
Műfaj: ifjúsági
Oldalak száma: 222. 

A ​17 éves Katie Price egy ritka betegséggel él együtt: minimális mennyiségű napfény is halálos fenyegetés a számára. Mivel napközben muszáj a házban maradnia, társaságul csupán megözvegyült apja és legjobb (na jó, igazból az egyetlen) barátja szolgál. Katie világa csak azután teljesedik ki, hogy lement a nap: ilyenkor fogja a gitárját, és a helyi pályaudvaron játszik a jövő-menő utasoknak.
Charlie Reed valaha sztáratléta volt, és az életében most épp nagy változások vannak készülőben – ő az a fiú, akiért Katie a távolból titokban már évek óta rajong. Miután egy este meglátja a gitározó lányt, a sorsaik összeforrnak, és egy csillagokon átívelő szerelem veszi kezdetét.
Miközben támogatják egymást céljaik elérésében, és egymásba szeretnek a nyári éjszakák leple alatt, Katie és Charlie között olyan szoros összeköttetés alakul ki, ami elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa őket – és mindenki mást is körülöttük –, örökre.

„Ahol van szándék, ott van megoldás is”

Az Éjjeli napfény még 2018-ban jelent meg a Maxim kiadó gondozásában, és rendhagyó módon én sokkal hamarabb láttam a filmet, mint ahogy a könyvet a kezembe vettem volna. Ennek okát nem is keresem, de úgy érzem most volt itt az ideje elolvasni. 

A történet röviden:

A főszereplőnk Katie Price, a 17 éves kamasz, aki egy olyan ritka genetikai betegségben szenved, aminek következtében a legapróbb napsütés is halálos lehet a számára. A nappalokat a szobájában tölti, csupán két, hozzá közel álló személy van (az orvosát leszámítva) akivel a mindennapjait tölti. Az egyik az apja, a másik pedig a legjobb barátnője, Morgan. Egyetlen szórakozása, hogy éjszakánként a vasútállomáson gitározik. Mivel napközben nem hagyhatja el a házat, ezért magántanulóként végezte el a középiskolát, az osztálytársaival hosszú évek óta nem találkozott. Így nem ismerheti Charlie Reed sem. Katie viszont mindent tud a fiúról. Az ablakban ülve figyeli ahogy minden nap elhalad a házuk előtt.

Egyik éjszaka váratlanul összefutnak a vasútállomáson, és bár Katie gyakorlatilag hazáig menekül tőle, Charliet nem olyan egyszerű lerázni. Itt kezdődik az ő történetük.

Gondolatok:

Katievel nagyon együtt tudok érezni, ugyanis gyerekkoromban szinte az egész nyarat a házban töltöttem. Kora reggel és este, amikor már nem tűzött a nap, akkor kimehettem. Nagyon fehér bőrű vagyok, a legerősebb naptej sem képes megakadályozni, hogy akár az árnyékban is rákvörösre égjek. A tavasz első napsugaraitól is képes vagyok olyan pirosra égni, mint az érett paradicsom.

Talán emiatt is állt hozzám olyan közel ez a történet. Charlie kreativitása, és kitartása nagyon tetszett. Az unalmas hétköznapokat képes volt feldobni jobbnál jobb programokkal, hogy Katie érezze, hogy nem marad ki semmiből. Ő és Morgan, aki Katie egyetlen barátja, és aki elfogadja a betegségével együtt, voltak a kedvenc karaktereim. De itt megemlíteném Katie apját, aki miután egy balesetben elvesztette a feleségét egyszerre volt apa és anya, Katie barátja, támasza, és maga mögött hagyta a munkáját, a szenvedélyét, hogy a lánya mellett legyen.

Katieben viszont csalódtam, mert a felelőtlenségével megpecsételte a saját sorsát. Azt várta, hogy felnőttként kezeljék, mégis gyerekként viselkedett.

A könyv vége nagyon megviselt, egészen konkrétan zokogtam rajta. Mondjuk a filmen is.

Borító:

Nem igazán rajongok a filmes borítókért, mert nekem nem adnak semmi pluszt, így ennek a borítónak sem tulajdonítottam nagy jelentőséget.

 

Aki szereti a megható történeteket, annak csak ajánlani tudom ezt a kötetet. Csak azt sajnálom, hogy nagyon rövidke volt. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Könyvek, amelyek után kedvem támadt sütni-főzni

Sziasztok!

Szeretem az olyan könyveket, amelyek adnak valami pluszt, amelyekről még évekkel az elolvasásuk után is eszembe jut 1-2 dolog, és jókat lehet róluk beszélgetni. Most 4 olyan könyvet hoztam nektek, amelyeket nem most olvastam, még bőven a blog születése előtt volt hozzájuk szerencsém, de a mai napig eszembe jutnak.

16 éves voltam kb, amikor volt egy olyan kijelentésem otthon, amit a mai napig szeretnek felemlegetni. 😀 Ez pedig a következő volt: „Az sem normális, aki a fél napját a konyhában tölti”. Nos, így 34 éves fejjel már én is jókat mosolygok ezen, ugyanis imádok sütni-főzni, új recepteket kipróbálni, vagy saját magam kitalálni recepteket.

Na de miért is nosztalgiázok? 🙂 

Most 4 olyan könyvet hoztam nektek, amelyek elolvasása után szívem szerint rohantam volna a konyhába, mert kedvem támadt megsütni egy finom sütit, vagy összedobni egy vacsorának valót. 🙂

Lássuk is a listát. 🙂

1, Melissa Senate – A szerelem konyhája
(3259) A szerelem konyhája · Melissa Senate · Könyv · Moly

covers_181292.jpg

Ezt a történetet bármikor újraolvasnám, annyira szerettem. Ez után kezdtem el gyűjteni a kis receptjeimet saját füzetbe. Rengeteg receptem van, de ennek a kötetnek az elolvasása után kezdtem kézzel leírogatni ami tetszett, amit szeretnék kipróbálni. A füzetem a mai napig megvan, és jó párat tele is írtam még mellé, amiket azóta is használok. Hiába tudok főzni, a kötet hatására egy főzőtanfolyamra bármikor beíratkoznék, annyira jó volt a hangulata a könyvben. 🙂

2, Jennifer Cruise – Fogadj rám
(3259) Fogadj rám · Jennifer Crusie · Könyv · Moly

covers_11056.jpg

Ez egy 2016-os olvasmányom volt, amit barátnőmmel együtt olvastunk el, és ez után beszéltük meg, hogy egyszer összeülünk, és elkészítjük a benne szereplő csirke marsalát. Ez sajnos azóta tolódik, de ami késik, ugyebár…. 🙂 Néhány napja beszélgettünk erről a könyvről, és megfordult a fejemben, hogy lehet újra kellene olvasni, mert a történet nagy része már a feledés homályába veszett, csak azt a bizonyos csirke marsalát jegyeztem meg. 🙂

3, Tara Sivec – Csábítások és csemegék (Csokoládéimádók 1)
(3261) Csábítások és csemegék · Tara Sivec · Könyv · Moly

covers_326053.jpg

Ez a kötet egy trólógia első része, amit én nem ajánlanék 16 év alatt. 😀 Emlékszem, amikor elkezdtem olvasni, akkor képes voltam (én!!!!) hamarabb felkelni, és a hosszabb úton munkába menni, hogy minél többet tudjak belőle olvasni. Szólok előre, a metrón hangosan röhögős könyv. 🙂 No de miért is került bele ebbe a listába? 🙂 Mert a főszereplőnk elképesztő cukrászkülönlegességeket készít, nemcsak ebben, hanem a sorozat többi részében is. Ahogy írom ezeket a sorokat, kedvem támadt összedobni egy kis bonbont. 🙂 Egyébként túlnyomó részt tele van pikáns jelenetekkel, káromkodással, tehát akinek ez kívül esik a konfortzónáján, annak nem hiszem, hogy tetszeni fog.

4, Debbie Macomber – Angyali segítség
(3267) Angyali segítség · Debbie Macomber · Könyv · Moly

covers_224886_1.jpg

Erről a kötetről van értékelés is a blogon, amit itt tudtok elolvasni:
Debbie Macomber: Angyali segítség – Szavak erdeje (blog.hu)

Nagyon szeretem Debbie Macomber könyveit, erre a kötetre is 5 csillagot adtam. Szintén egy olyan történetről van szó, ami után mentem volna a konyhába, vagy egyenesen egy főzőtanfolyamra, majd nyitottam volna meg a saját kis éttermemet. Csak ajánlani tudom.

A fent említett könyvek mindegyikét ajánlom nektek, nagyon szerettem olvasni őket. Mind más-más stílust képvisel, így szerintem mindenki megtalálja a neki való történetet.

Ha tudtok még nekem olyan köteteket ajánlani, amiben sütnek, főznek, akkor ne tartsátok magatokban. 🙂

 

(kép: www.moly.hu)

Mit olvasnék a Lettero Kiadótól?

Sziasztok!

Mostanában eléggé el vagyok tűnve, de egy 1 hónapos baba mellett annak is örülök, ha délig sikerül megreggeliznem, és meginnom a közel 5 órája kihűlt kávémat. 😀 Az olvasás ennek fényében háttérbe szorult, néha 1-2 oldalt sikerül elolvasnom, de bízom benne, hogy lassan lesz egy napirendünk, és tavasszal már ismét gyárthatom a bejegyzéseket, és hozhatom nektek a könyvélményeimet. 🙂

Addig viszont érdeklődéssel figyelem ki mit olvas, hallgatom (néha nézem) a kedvenc youtubereim videóit, összefoglalóit, és gazdagítom az elolvasandó könyvek listáját. 🙂

Előző évben Evelin youtube csatornáján ( Pergamenre hányt szavak – YouTube) talán leginkább azokat a videókat vártam, amiben kiadók szerint választ olvasnivalót. Sok könyvvel sikerült gazdagítani a listámat ennek köszönhetően, és én is kedvet kaptam ahhoz, hogy ne csak 2-3 kiadó könyveit olvassam. Akkor sajnos nem tudtam csatlakozni a kihívásához, viszont terveim között szerepel bepótolni.

Addig én is nézelődtem az olvasnivalóim között, és vannak olyan kiadók, akik szerepelnek ugyan a TBR listámon, de valamiért még nem sokat olvastam tőlük.

Ilyen pl. a Lettero Kiadó. Mindig megcsodálom a könyveik borítóit, mert például a női regények valami fantasztikusak. Már azok miatt is megjön a kedvem az olvasásukhoz, és szeretnék belőlük minél több kötetet a polcomon tudni. Komolyan, már ránézni is öröm. 🙂

Néhány címet szeretnék megemlíteni, ami különösen felkeltette a figyelmemet.

Női regények:

1, Nicky Pellegrino – Az élet receptje
(6670) Az élet receptje · Nicky Pellegrino · Könyv · Moly
covers_618150.jpg

2, Nicky Pellegrino – Egy év Velencében
(6671) Egy év Velencében · Nicky Pellegrino · Könyv · Moly
covers_538489.jpg
3. Lindsey Kelk – Egy lány sorozat
(6671) Aki mer, az nyer · Lindsey Kelk · Könyv · Moly
covers_326593.jpg
(6671) Az olasz kaland · Lindsey Kelk · Könyv · Moly
covers_430436.jpg

(6671) Mit akar egy lány? · Lindsey Kelk · Könyv · Moly
covers_519488.jpg

Kimi/Thriller:

1, Sharon Bolton – Halj meg kétszer!
(6671) Halj meg kétszer! · Sharon Bolton · Könyv · Moly
covers_535877.jpg

2, Sharon Bolton – Egyikünk hazudik
(6675) Egyikünk hazudik · Sharon Bolton · Könyv · Moly
covers_464082.jpg

3, Riley Sager – Három lány
(6674) Három lány · Riley Sager · Könyv · Moly
covers_463712.jpg

Amint a kisfiam engedi, igyekszem ezeket a köteteket beszerezni, és elolvasni, mert mindegyik nagyon érdekesnek, izgalmasnak tűnik. 🙂

Evelin, remélem nem haragszol, ha követem a példádat 🙂

 

(borítóképek: www.moly.hu)

R. S. Grey – Not ​So Nice Guy – Nem is olyan rendes srác

covers_623567.jpgSzerző: R. S. Grey
Cím: Not So Nice Guy – Nem is olyan rendes srác
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2020
Műfaj: romantikus-Rubin pöttyös
Oldalak száma: 278 

– ​Úristen! Hát ő meg kicsoda? – Gyakran kapom meg ezt a kérdést.
– Ja, hogy ő? – válaszolom. – Ő csak Ian.
„Csak Ian.” A „Csak Ian” az évszázad legbénább jellemzése.
Csak a Mona Lisa. Csak a Taj Mahal. Csak Ian, az unalmas kockahasával
és a sablon gödröcskés mosolyával, mi?
Csak Ian… csak a legjobb barátom.

Elképesztően közel állunk egymáshoz, olyan mélyre jutva a barátzóna állapotába, hogy a munkahelyünkön mindenki azt gondolja, egy párt alkotunk – egészen addig, amíg egy nap ki nem pattan a hír a tanáriban, hogy Ian egyedülálló. Szabad préda.

Az újdonsült népszerűségében lubickolnia kellene, de mindkettőnk legnagyobb meglepetésére, az egyetlen figyelem, amire látszólag vágyik, az enyém. A korábban ártatlan éjszakai csevegéseinkből korhatáros telefonhívások lesznek. A játékos évődésünk egy új, kockázatos élt kap. Azt gondolom, hogy csak cukkol, de amikor az osztályteremben felültet az asztalra, a kezeit pedig becsúsztatja a szoknyám alá, nem marad tér a bizonytalanságnak.

Kicsit félek attól, hogy a dolgok rosszul alakulnak, és elveszítem a legjobb barátomat, szóval, a legjobb lesz, ha kihátrálok és nem viszonzom ezt az eget rengető csókot.
De, kit is akarok áltatni ezzel?

 

Könyvmolyképző Kiadó, Rubin pöttyös könyve. Ki lepődött meg? 🙂 Már komoly elvonási tüneteim voltak, nem is tudom mikor olvastam utoljára Rubin pöttyös kötetet.

Valahonnan ismerős volt nekem a szerzőnek a neve, de hírtelen nem tudtam hova tenni. Gyorsan rákerestem a molyon és rájöttem. A Testcsel is R.S.Grey könyve, azzal is szemezgetek egy ideje. Sőt, ahogy látom, idén új könyve jelent meg, ami nem más, mint az Ezzel a szívvel címet viseli. Nyilván muszáj megszereznem mindegyiket. 🙂

Na de térjünk is rá a Nem is olyan rendes srácra.

A történet röviden:

Samantha (Sam) és Ian a főszereplőink, akik egy munkahelyen dolgoznak, mindketten tanítanak. 3 éve a legjobb barátok, és szinte elválaszthatatlanok. Közös ebédek, közös programok, közös filmes esték. Mindig ott vannak egymásnak. A kollégáik ezek miatt szentül meg vannak győződve arról, hogy egy párt alkotnak, ezért a női tanárok csak a távolból csodálják Iant, a női szívek megdobogtatóját, és a férfi tanárok sem mernek Sam-hez közeledni. Mert ugye ki húzna ujjat Iannel.

A történetet váltott szemszögből olvashatjuk, ezért már nagyon hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a főszereplőink bizony a szívük mélyén egyáltalán nem közömbösek egymás iránt. Megkezdődik hát a huzavona, hogy adjanak-e esélyt a szerelemnek, és kockáztassák meg, hogy nem működik és elveszítik egymást, mint legjobb barátot, vagy minden menjen tovább a megszokott módon, és ne foglalkozzanak az érzéseikkel.

Gondolataim:

Engem teljesen beszippantott a könyv, még akkor is, ha számomra nyilvánvaló volt a végkifejlet. Mindkét karaktert nagyon szerettem. Ian a határozottabb, az erősebb jellem, aki képes saját magából bolondot csinálni csak azért, hogy Sam baklövését elfeledtesse az emberekkel. Sam a visszafogottabb, és a határozatlanabb, aki néha túlgondolja a dolgokat. Ő az, akit nem szabad sokáig hagyni, hogy egy bizonyos dolgon agyaljon, mert képes, és lebeszéli magát bármiről.

Ahhoz képest, hogy a könyv elején szépen csordogált a történet a saját medrében, a végén felgyorsulnak az események. Néha csak kapkodtam a fejem, hogy most akkor mi van. De ne feledjük el azt a tényt, hogy a főszereplőink ismeretsége nem friss, és nem is kamaszok már.

Én örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, csak azt sajnáltam, hogy olyan gyorsan a végére értem. Most ahogy írom ezt a bejegyzést, elgondolkodtam, hogy olvastam-e olyan kötetet, ami gimnáziumban játszódik, de nem a diákok a főszereplők, hanem a tanárok. De komolyan nem rémlik.

Végezetül kiemelném a humort, ami rám üdítően hatott. Jókat mosolyogtam, és esetenként még fel is nevettem bizonyos szituációkon. 🙂 Különösen Sam tanítványának a karaktere tetszett, hogy azért diákot is megemlítsek. 🙂

Borító:

A szokásos pasi (most felöltözve) a borítón. Igazából ez a megszokott, így én nem nagyon elemeztem ki. 🙂

 

Aki szereti a Rubin pöttyös könyveket, annak bátran ajánlom ezt a kötetet is. Van benne humor, szerelem, némi dráma,  és egy kis pikáns rész sem maradhat ki. 🙂

Nálam jöhet a következő Rubin pöttyös kötet. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Debbie Macomber – A fagyöngy alatt

 covers_365287.jpg
Szerző: Debbie Macomber
Cím: A fagyöngy alatt
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2015
Műfaj: romantikus karásonyi
Oldalak száma: 234

Addie ​Folsom egykor nagy álmokat szövögetve vette nyakába a világot. A lány az érettségi vizsga előtt otthagyta az iskolát, sőt a szülői házat is, hogy a maga útját járja. Immár felnőttként, édesapja halála után hazatér, hogy az anyjával töltse az ünnepeket. Ám valósággal földbe gyökerezik a lába, amikor megtudja, hogy az asszony egészen mást tervezett: a legjobb barátnőjével, Julie-val kéthetes floridai hajóutazásra indulna. Úgy tűnik azonban, egy baleset keresztülhúzza a számításaikat. Julie fia, Erich, akit Addie a háta közepére kíván, balesetet szenved. Mivel a lány tudja, az édesanyjának mekkora szüksége van erre az útra, kénytelen-kelletlen felajánlja, hogy gondját viseli a férfinak a távollétükben. Erich azonban mogorvább, mint valaha, sőt az ünnepeket is utálja. Vajon némi égi segítség elegendő lesz ahhoz, hogy a karácsonyi csoda ezúttal se maradjon el?

Debbie Macomber (Angyali segítség, Csillagos éj) ízig-vérig karácsonyi regényében két fiatal megható és sokszor megmosolyogtató történetét követhetjük nyomon a nehéz kezdettől a fagyöngy alatti beteljesülésig.

Mint ahogy nincs Karácsony Kevin nélkül, úgy nálam sincs Karácsony Debbie Macomber regény nélkül. 🙂 Idén A fagyöngy alatt című kötetet választottam. Ez a történet annyira egyszerű, és annyira cuki, hogy nem lehet nem szeretni.

A történet röviden:

A főszereplőnk Addie, akinek az élete nem úgy alakult, ahogy tervezte, ezért Karácsony előtt hazaköltözik az Édesanyjához, hogy együtt töltsék az ünnepeket. Az édesapja nélküli első karácsonyony azonban nem úgy alakult, ahogy tervezte, ugyanis az édesanyja bejelentette, hogy a szomszéddal, aki szintén elvesztette a férjét, egy 2 hetes hajóútra készülnek, és nem tölti otthon az ünnepeket. Természetesen Addie csalódott, azonban a sors (vagy inkább az égiek) alaposan megkavarják a dolgokat. 

A szomszédja, Erich ugyanis balesetet szenved, és annak érdekében, hogy mindkettejük édesanyja el tudjon utazni, Addie felajánlja, hogy gondját viseli a morcos, karácsonyellenes szomszédnak. Még akkor is, ha ez az elkezdett irodalmi kurzus miatt egyáltalán nem lesz egyszerű.

Gondolataim:

Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy egyáltalán nem lepett meg a történet vége, sőt, csalódtam volna, ha másképp alakul, mert akkor az már nem lett volna igazi Macomberes regény. Időnként Addie nekem kicsit sok volt azzal, hogy a saját akaratát ráerőltette a másikra, de az anyja és a szomszédja felé tanúsított önzetlensége kárpótolt. 🙂

Addie annak ellenére, hogy nem tud róla, közel sincs egyedül, ugyanis Harry, aki az irodalom kurzust vezeti ,történetesen angyal, és az első küldetését teljesíti a Földön. Kicsit szétszort, kicsit szokatlan neki az emberek világa, ami okoz némi galibát, de nagyon szerethető karakter.

A mellékszereplőkről, pl. az ideiglenesen szabadlábra kerülő elítéltről, és a veterán katona történetéről szívesen olvasnék, de szerintem az már nem illene bele Debbie Macomber karácsonyi történeteibe. Ettől függetlenül én kíváncsi vagyok 🙂

Arról nem is beszélve, hogy a könyv olvasása közben komolyan kedvet kaptam, hogy elolvassam Dickens – Karácsonyi ének című könyvét. 🙂 Már csak be kell szereznem. 🙂

Borító:

Önmagában a borító nagyon szép, nagyon hangulatos, csak semmi köze a történethez szerintem. Se a karaktereket, sem a regény főbb eseményeit nem látom benne. Nagyon szép, csak nem ehhez a könyvhöz.

Nem kell sokat gondolkodni ezen a történeten, nincsenek benne nagy csavarok, eléggé kiszámítható is, mint a legtöbb Debbie Macomber regény (már amelyiket sikerült elolvasnom), de ettől függetlenül, vagy éppen ezért szívből ajánlom mindenkinek. A cukisága egy kicsit elfeledteti az idei év megpróbáltatásait.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

 

Kody Keplinger – The ​DUFF – A pótkerék

covers_328286.jpg

Szerző: Kody Keplinger
Cím: The DUFF – A pótkerék
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2017 (a legutolsó kiadása)
Műfaj: ifjúsági romantikus
Oldalak száma: 304 oldal

DUFF ​= Designated Ugly Fat Friend, magyarul kb. Ügyeletes Ronda Dagi Barátnő

A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői között. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mint hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai.
Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli ezt a srácot.
Amikor pedig Wesley Duffnak nevezi őt, egyszerűen ráborítja a kóláját.

Ám Bianca élete otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesleyt. És ami a legrosszabb, még élvezi is. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát a fiúval egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba.

És ez egészen addig működik is, amíg ki nem csúsznak a dolgok az irányítása alól: kiderül, hogy Wesley nem is olyan rossz hallgatóság, ráadásul az ő élete is elég kiábrándító. Bianca elborzadva veszi észre, hogy kezd beleszeretni abba a srácba, akiről úgy gondolta, mindenkinél jobban utálja.

 

Mostanában tudatosan keresem a rövidebb könyveket, nem merek belekezdeni 4-500 oldalas kötetekbe, mert ki tudja be tudom-e fejezni a kisfiam érkezése előtt. A The DUFF nem egy mostani könyv, én mégis csak most jutottam el oda, hogy elolvassam. 304 oldal, vörös pöttyös, mondom akkor jöhet. 🙂

Állítólag van belőle film is, amit meg is akartam nézni, de mint kiderült borzalmas. Szóval lehet hanyagolom. 🙂

A történet röviden:

A főszereplőnk Bianca, a makacs, szókimondó, 17 éves lány, aki a két barátnőjét kíséri el bulizni. Mivel ez nem az ő világa, ezért elvállalja a sofőr szerepét. A szórakozóhelyen összefut a Wesley-vel, aki az iskola ügyeletes szépfiúja, és aki után ‘nyálcsorgatva’ rohannak a csajok. Kivéve Biancát, ugyanis neki nem a szíve csücske a fiú. Az sem javít a kapcsolatukon, hogy Wesley közli Biancával, hogy a lányos triójukban ő a DUFF, vagyis az ügyeletes ronda dagi barátnő. Egy ilyen mondatért ki ne utálná szívből a másikat?

A sors furcsa fintora, hogy egy iskolai feladatnak köszönhetően Bianca kénytelen együtt dolgozni Wesley-vel. Igyekszik minél hamarabb teljesíteni a feladatát, azonban nem könnyű arra koncentrálni, tekintve, hogy az apja, Bianca anyjának köszönhetően ismét mélypontra zuhant, és az alkoholhoz nyúlt. Bianca menekül az otthoni problémák elől, és a felejtéshez Wesley pont ideális jelöltnek bizonyul. A megszokott hétköznapok már a feledés homályába vesznek, Bianca titkai éket vernek közé és a barátnői közé, és az sem könnyíti meg az életét, hogy a fiú, akiért már régóta epekedik, elkezdett érdeklődést mutatni iránta, csak lehet hogy nem a legjobb időben.

Gondolataim:

Nem ez volt az idei évem legjobb olvasmánya, de ennek ellenére jól esett egy kis ifjúsági, vörös pöttyös regénybe belevetni magam. Nem is értem miért hanyagoltam mostanában. Évekkel ezelőtt szinte csak ilyeneket olvastam. Lehet hamarosan újra fel kell lapoznom a kiadó kínálatát, és ismét belevetni magam a vörös pöttyös történetekbe. Természetesen a többi sem elhanyagolva. 🙂 A rubin pöttyösök örök kedvencek maradnak azért 😀

Na de térjünk vissza a történetre. Biancát nem tudom hova tenni. Megértem, hogy menekül a problémák elől, azt is, hogy 17 évesen az ember csinál olyan dolgokat, amiket nem ver nagy dobra, sőt esetenként nem is büszke rá, de a titkolózás és a hazudozás végtelenjével nem értettem egyet. Wesleyben pozitívan csalódtam. Már a könyv elején nyilvánvaló volt, hogy ő is cipeli a saját keresztjét, nem véletlenül viselkedik úgy ahogy.

Amikor szembe került Bianca apjával, az meg abszolút kedvenc részem volt vele kapcsolatban. A lány barátnőinek is adok 1-1 piros pontot, mert rendelkeznek a megbocsájtás erényével, ami lássuk be nem könnyű, amikor az arcodba hazudnak.

Borító:

Nem a kedvencem. Na jó, egyáltalán nem tetszik. Nem látom benne a történetet, a karaktereket. Számomra olyan semmilyen lett ehhez a könyvhöz.

 

Örülök, hogy ezt a könyvet elolvastam, még ha nem is jelölöm kedvencnek. Ebben az időszakban pont egy olyan történetre volt szükségem, ami olvastatja magát, és nem kell rajta gondolkodni. Aki hasonló ifjúsági történetre vágyik, annak ajánlom elolvasásra a könyvet.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)