Címke: romantikus

by - Itt lehet hozzászólni!

Erica Anthony: Aranyszív

covers_732085.jpg

Szerző: Erica Anthony
Cím: Aranyszív
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 412

Szerep. Álca. Ármány. Szenvedély.
Cheryl életében az első helyen a családja áll, értük bármire képes lenne. Ám egy sorsdöntő találkozással az élete elképesztő fordulatot vesz.
Hihet a megérzéseiben? Bízhat egy férfiben, aki felszínre hozza a múlt árnyait?
A nagyapjától kapott aranyszíves medál meg tudja őt védeni vagy éppen ellenkezőleg, csak egyre jobban sodorja a titkok örvényébe?
Brian, egy véletlennek köszönhetően újra megpillantja azt a lányt, aki pár évvel ezelőtt megbabonázta őt. Felfedje magát előtte, vagy hallgasson róla?
A múlt azonnal feléled és a sok véletlen összeér, amikor Brian megdöbbentő kéréssel áll elő: Cheryl egy hétvégére lépjen a felesége szerepébe.
A lány csapdába kerül: a pénzt válassza, vagy maradjon hű az elveihez?
Egy jótékonysági aukció, ahol senki sem az, akinek mondja magát.
Egy hétvége, ami után nemcsak az aranyszíves medál sorsa pecsételődik meg.

„Elindultam a jövőm felé. Kíváncsi voltam, mit tartogat számomra. Szerelmet, vagy csalódást?” 

Szerintem hivatalosan is mindent elolvastam, ami Erica Anthony szívéből, lelkéből született. Nagyon szerettem az első 2 könyvét is az Írónőnek, de most, ahogy befejeztem az Aranyszívet, kimondom, hogy ez lett a kedvencem. Stílusában hasonlított Erica eddig megjelent könyveihez, de mégis annyira más volt. Nagyon köszönöm, hogy megismerhettem Cheryl és Brian történetét. 🙂

A történet röviden:

Cheryl számára két fontos dolog mozgatja a mindennapokat. Túlélni a munkában töltött órákat, és segíteni a családját, mindezt úgy, hogy a férfiakat és az érzelmeket kizárja az életéből. Egy nap azonban nem várt útja lesz az újonnan nyílt állatorvosi rendelőbe, ahol felkavaró látvány fogadja. Az orvos ugyanis az a személy, aki 10 évvel korábban megbabonázta, és rabul ejtette a lelkét. Brian. 

Egy szerencsétlen incidensnek köszönhetően kénytelen új munka után nézni. A főnöke pedig nem más, mint Brian. A levegő szinte izzik körülöttük, és az sem segít lehűteni Cheryl háborgó lelkét, hogy Brian, elé áll egy igen érdekes kéréssel. Egy hétvége erejéig játssza el a feleségét. De nemcsak ez a kérés forgatja fel a lány életét, hanem egy húsz évre visszatekintő rejtély is.

Gondolataim:

A könyv egyik főszereplője Brian, az elhivatott, sármos állatorvos, de már most látom, hogy az én kedvencem Adam lesz. 😀 Nem tehetek róla, imádom a rosszfiúkat, és biztos vagyok benne, hogy ő is megszelidíthető ám. 😀

No de mielőtt elmerülnék Adam zárkózott, mégis vad világában (akiről egyébként éppen csak egy pici információt kaptunk), térjünk rá a történetre. Nagyon szerettem olvasni a könyvet, ami nemcsak az események pörgős egymásutániságának köszönhető, hanem Erica írói stílusának is. Folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését, gördülékenyen halad a történet, és egészen a végéig pattanásig feszülnek az olvasó idegei.

El sem tudom mondani hányszor szerettem volna ráírni valakire, hogy most azonnal mondja meg, hogy milyen titok övezi azt a bizonyos nyakláncot. 🙂 Vagy hányszor szálltam vitába a vállamon üldögélő kisördöggel, aki szinte percenként arra biztatott, hogy nem lesz abból baj, ha beleolvasok a történet végébe. 🙂 De büszkén jelentem, egyiket sem tettem, feszültséggel, és egy nagy adag kíváncsisággal a társaságomban szépen olvastam oldalról oldalra a történetet, amíg ki nem derült a titok. Ami egyébként minden várakozásomat felülmúlta, mert én egy régmúltra visszavezethető, romantikus pillanatot vártam, de sokkal többet kaptam.

A könyv szerkezeti felépítése nagyon tetszett. A főszerelőink egymás iránt érzett nagyon erős, és nagyon intenzív vonzalma szinte kiáltott a lapokról, megkaptuk az erotikus vonalat is, mégsem volt közönséges. Tökéletesen össze lett fűzve a romantikus szállal. 

Cherylnek nem volt könnyű élete, saját magát háttérbe szorítja, hogy a családjának segítsen. Ami nagyon szép, és nemes dolog, de valóban kellett mellé Liz, a szókimondó, őszinte barátnő, aki az ikrek szemét is fel tudja nyitni. Cheryl szemében ők még gyámoltalan fiúk, akik segítségre szorulnak. Neki ez a természetes, hogy mindenben a kedvükre akar tenni. Úgy gondolom, hogy valóban nagy szüksége volt a családnak, és Cherylnek is egy olyan barátra, mint Liz, aki képes látni nyitott szemmel. Az ő karaterét nagyon szerettem.  Tökéletesen kiegészítették egymást Cheryllel. Olvasás közben néha magamra is ismertem bennük annak ellenére is, hogy két teljesen különböző élethelyzetből származó, eltérő személyiségekkel rendelkeznek.

Brian karaktere nem mindig állt közel a szívemhez. Voltak pillanatok, amikor elé álltam volna, hogy „Beszélj már, kérlek, beszélj!!” Őt valóban nem volt könnyű szóra bírni. De üsse kavics, megbocsájtok neki. 🙂

Összegezve egy nagyon izgalmas, fordulatos történetet kaptam, amit szívből ajánlok az erotikával fűszerezett, romantikus könyvek kedvelőinek. 

Kedves Erica, szívből gratulálok a harmadik könyvedhez! Feszültséggel teli, kellemes kikapcsolódás volt, olyan, ami folyamatosan arra készteti az olvasót, hogy csak még egy oldalt, még egy fejezetet elolvasson. A titokzatosság, a kíváncsiság, a romantikus pillanatok, és a várakozás izgalma körbelengi a történetet, ami igazán üdítő, élvezetes olvasmánnyá teszi.

Borító:

Hűen tükrözi a történetet. Titokzatos, rejtélyes, gyönyörű.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Nicolas Barreau: Cseresznyevirágzás

covers_716780.jpgSzerző: Nicolas Barreau
Cím: Cseresznyevirágzás
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 346

Aurélie, ​a Le Temps des Cerises gyönyörű női séfje és André, a kiadói szerkesztő már egy éve együtt vannak. Közeledik a Valentin-nap – tökéletes időpont a lánykérésre. Mielőtt azonban André „akcióba léphetne”, váratlan dolog történik: Aurélie kis étterme Michelin-csillagot kap. A fiatal szakácsnő úszik a boldogságban. Egészen addig, míg kiderül, hogy tévedésről van szó.A Michelin-csillagot valójában egy azonos nevű vétheuil-i étterem kapta, melynek arrogáns sztárséfje, Jean-Marie Marronnier nem is késlekedik erről telefonon gúnyosan felvilágosítani Aurélie-t. Amikor nem sokkal később személyesen is találkoznak, Aurélie elámul: a riválisa egy jóképű, kék szemű, elbűvölő férfi. André, akit addig elkényeztetett a siker és a nők, életében először tapasztalja meg, mi is az a féltékenység…

„- Mit keres magánál a barátnőm lakáskulcsa? – ordítottam magamból kikelve.
– Hé, hé, hé, csak lassan a testtel, főszerkesztő úr! – Két kezét védekező mozdulattal emelte maga elé. – Nem kell átmennie Rambóba! Nem loptam el, rendben? Amikor együtt voltunk Givernyben, Aurélie a kulcsait…
Ennél tovább nem jutott. Lendületet vettem, és az öklömmel belepancsoltam gyűlölt riválisom arcába.
Marronnier egy pillanatra meglepődött, majd úgy koppant a földön, akár a lehullott gesztenye.
– Ezt a kulcsokért, te rohadék! – kiabáltam, miközben a kezemet dörzsöltem.”

Nicolas Barreau (1980) Párizsban született, a Sorbonne-on tanult romanisztikát és történelmet. Párizsban, a fény városában játszódó, könnyed, romantikus regényeivel világszerte olvasók tömegeit hódította meg. A szerző évekkel ezelőtt A nő mosolya című kötettel lopta be magát a magyar olvasók szívébe, azóta menetrendszerűen minden Valentin-napra érkezik a könyvesboltok polcaira egy-egy Barreau-regény. A Cseresznyevirágzás a kilencedik magyarul olvasható könyve.

 

„Csak a beteljesületlen szerelmi történetek lehetnek halhatatlanok. Ez mindig is így volt.” 

Szerintem már attól híztam egy kilót, ahogy olvastam a könyvet. 😀 Nagyon szeretem a romantikus gasztroregényeket. De ezt úgyis tudjátok. 🙂
Nagyon köszönöm a Park Kiadónak, hogy elküldte nekem a sorozatot. 

A történet röviden:

Aurélie továbbra is vezeti az éttermét. Nincs oka panaszra, azonban még őt is meglepi egy hirtelen jött roham, hiszen hetekre előre teltházzal működtek. Egy telefonhívás azonban váratlan meglepetéseket tartogat. Egy napig elmondhatja magáról, hogy egy Michelin – csillagos étterem tulajdonosa. Majd egy újabb telefonhívás romba dönti a hirtelen jött boldogságát. Az a bizonyos csillag ugyanis nem az ő éttermét illeti meg, hanem egy ugyan ezen a néven futó éttermet, egy kis francia falucskában. Ezt a tudtára is adja a másik étterem kevésbé barátságos tulajdonosa.

André nemcsak szerkesztőként sikeres, hanem íróként is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. A regényeit azonnal elkapkodják, egymást érik a felolvasások, és egyre nagyobb női rajongótáborral rendelkezik. Úszik a boldogságban, azonban azt a tényt, hogy a kedvese is sikeres, és elismert a munkájában, nem igazán tudja kezelni. Sőt, sokszor egyáltalán nem tudja felnőtthöz méltóan kezelni. Különösen, amikor társául szegődik a zöld szemű szörnyeteg.

Gondolataim:

Az első gondolatom, majd a második és a harmadik is az volt, hogy én úgy megcsapkodnám Andrét, hogy észhez térjen. 🙂 Egy kapcsolatban az egyik legfontosabb kapocs a bizalom. Ha az nincs meg, akkor nincs értelme a kapcsolatnak. Szívem szerint megkérdeztem volna Andrét, hogy egy év alatt ennyire sikerült megismernie a nőt, akit szeret, hogy el tudja képzelni róla, hogy az első, útjába kerülő ember előtt eldobja magát? Komolyan, ezzel a felnőttekhez méltatlan viselkedésével engem borzalmasan feldühített.

De ha ettől a ténytől eltekintünk, akkor nagyon szerettem a történetet. Igazi nyári olvasmány volt, még akkor is, ha nem kifejezetten egy forró nyári napon játszódott. Könnyű volt olvasni, szerettem a párbeszédeket, a leírásokat. Az események a saját kis medrükben csordogáltak, és öröm volt a nap végén belecsöppenni a két séf mindennapjaiba. Dráma, félreértések, humor, romantika, mind-mind a mozgatórugói voltak a történetnek, de egyik sem volt eltúlozva.

Aurélie ebben a részben számomra szimpatikusabb volt, mint az előzőben. Itt mintha érettebben, céltudatosabban viselkedett volna. Tudta hogy mit akar, és tett is azért, hogy elérje a céljait. Nyilván az előző részben is, csak itt kevésbé volt forrófejű. 

Ami leginkább tetszett ebben a történetben, hogy nemcsak a rózsaszín, szirupos romantikát mutatta be, hanem egy kapcsolat hullámvölgyeit is. Mert igen, vannak hullámvölgyek egy kapcsolatban, amit tudni kell kezelni, őszintének lenni, megbeszélni a dolgokat, és megbízni a másikban. Andrénak ez sajnos nem mindig sikerült.

Azért a főző tanfolyamról 1-2 receptet szívesen fogadtam volna. 🙂 Ez az egy hiányérzetem volt, de emiatt nem fogok rontani az értékelésen. Viszont egyre inkább kedvem támad elvégezni egy tanfolyamot, még akkor is, ha könnyen elboldogulok a konyhában. 🙂 Majd nyitni egy kis vendéglőt, ahol az asztalokon piros kockás abrosz várja a betérő vendégeket. 🙂 Most komolyan, ki ne szeretne elkölteni egy kellemes ebédet a virágba borult, illatozó cseresznyefák alatt, vagy Párizs egy hangulatos kis utcájában?

(Egyébként a húgom szakács, ezt meg is említettem neki, de nem hajlandó éttermet nyitni. :/ Szomorú vagyok. )

A könnyed romantikus olvasmányok kedvelőinek szívből ajánlom A nő mosolya sorozatot.

Borító:

Annyira imádom Barreau regényeinek a borítóját. Egy gyönyörű színfolt a könyvespolcomon ez a kötet is. Imádom a virágba borult cseresznyefát. 🙂 (Meg úgy egyébként is minden fát, ami virágba borul. 🙂 )

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Dani Atkins: Amíg én a csillagokkal álmodtam

covers_688846.jpgSzerző: Dani Atkins
Cím: Amíg én a csillagokkal álmodtam
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 574
 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mi van, ha valaki más élheti meg a te boldogságodat?
Amikor Maddie felébred a kórházi ágyon, nem emlékszik rá, mi történt. A vőlegényét szeretné látni. Abban a hitben van, hogy pár nap múlva lesz az esküvője, és más örömök is várnak rá, de úgy tűnik, minden összekuszálódott, amíg kómában volt.
Maddie számára olyan, mintha csak egy napja esett volna ki, miközben hat év telt el. Hat év, amely mindenki életét gyökeresen megváltoztatta.
A díjnyertes író, Dani Atkins megindító regénye egy szívmelengető történetben mutatja be egy tragikus esemény hatásait két nő nézőpontján keresztül, akik ugyanazt a férfit szeretik.

„Mindenedet odaadnád, mindent megtennél, hogy segíts valakin, akit szeretsz. De tehetetlenül ülni és várni anélkül, hogy tudnánk, meddig… Ez az, ami összetörhet egy embert, ahogyan ma este engem is.”
 

Biztos vagyok benne, hogy mazohista hajlamaim vannak, mert hiába tudom, hogy Dani Atkins össze fog törni, akkor is két kézzel nyúlok a könyvei után, és alíg várom, hogy elolvassam őket. Nyilván teljesen szétzúzta most is a szívemet, lelkemet. Köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elolvashattam a könyvet.

A történet röviden:

A főszereplőnk Meddie, aki egy életvidám fiatal lány. Élete egyik legboldogabb napjára készül, ugyanis napokon belül oltár elé áll. Éppen az esküvői előkészületeket intézi, amikor egy félreértés miatt szörnyű balesetet szenved, aminek következményeként kómába esik. 6 évig él egy olyan világban, ahol csak egymaga van, mígnem egy szép napon kész visszatérni a szeretteihez. De 6 év nagyon hosszú idő, nagyon sok minden megváltozik ennyi idő alatt. De vajon hogy hat ez Meddie-re? Hogy tudja feldolgozni az elvesztett éveket?

Gondolataim:

Vegyes érzéseim vannak ezzel a történettel kapcsolatban. Egyrészt imádtam, mert gyönyörű, de fájdalmas romantikus történetet kap az olvasó, viszont a fő mozgatóeleme az eseményeknek olyan irracionális, hogy aki a valóság talaján él, lehet itt teszi félre a könyvet. Emiatt is nehéz beszélnem erről a könyvről, mert ha elmondanám mi az ami nálam kiverte a biztosítékot, az akkora spoiler lenne, hogy nagyon sokan megutálnának. Azt meg nyilván nem szeretném. 🙂

A könyvet nem most fejeztem be, hanem néhány nappal ezelőtt. Hagytam egy kis időt az ajánló megírása előtt, hogy leülepedjen a történet, megemésszem az eseményeket, és rendezzem a gondolataimat. 

Sajnáltam Meddie-t, mert elvesztett 6 évet az életéből. 6 olyan évet, ami alatt emlékeket gyűjthetett volna, megélhette volna az esküvője minden pillanatát, elvesztett 6 Karácsonyt, amit a családjával tölthetett volna, 6 születésnapot, legalább 6 nyaralást a szerelmével, és még sorolhatnám. De ezek majdnem eltörpülnek amellett, hogy mit vesztett még el az évek során. 

Nagyon sokkoló lehet úgy felébredni, hogy az emlékeid szerint pár perce még 28 évesen az esküvődet szervezted, de kinyitod a szemed, és már 34 éves vagy. Mi, olvasók, sorról sorra követhetjük nyomon, hogy ezt a tényt Meddie hogy tudja feldolgozni. (Itt szeretném megjegyezni, hogy biztosan jobban csinálta, mint ahogy azt én tettem volna)

Amikor már úgy tűnik, hogy mindenki élete egyenesbe kerül, mindenki megtanul élni a helyzettel, akkor Dani Atkins ismét ledob egy olyan bombát, amin még én is hangosan felhördültem olvasás közben. Sajnáltam a szereplőinket, de akit a leginkább sajnáltam az Ryan. Az élet több, fontos területén kell helytállnia, de amikor ugyan azok a tragédiák ismétlődnek az életében, akkor óriási akaraterő kell ahhoz, hogy felálljon, és csinálja tovább, mert van, aki számít rá. Megértem a döntéseit, de nem minden döntésével értek egyet.

Chloét nem szerettem volna megszeretni. Távol akartam tőle tartani magam, de nem engedte. A személyisége, a könyvek szeretet, az egész lénye olyan erősen fészkelte be magát a bőröm alá, hogy végül engedtem neki. Neki sem lehetett egyszerű a helyzete. Amikor minden rendeződni látszik, akkor az ő élete is fenekestől felfordul. 

Ez után a történet után még mindig nem tértem magamhoz. Aki szereti Dani Atkins írásait, azoknak ezt a könyvet is el kell olvasni. Illetve a mazohista társaimnak is szívből ajánlom. Tudtam, hogy darabokra töri a lelkemet, mégis úgy vágytam rá, mint eltévedt ember egy oázisra, a sivatag közepén.

Borító:

Csodaszép. Már mondtam, de újra elismétlem, hogy annyira imádom ezt a stílust, amit az Atkins könyvek borítói képviselnek az Álomgyár Kiadónál. Gyönyörűek a színei, gyönyörű a grafika. Egyszerűen számomra tökéletes.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Bauer Barbara: A fekete rózsa

covers_633826.jpgSzerző: Bauer Barbara
Cím: A fekete rózsa
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 312
 

Azt ​mondják, fekete rózsa nem létezik. Színe csupán fények játéka, árnyalatok keltette látszat. Sommer Anna azonban nap mint nap ott látja a szőlőben, a sorok végébe ültetve. Vajon egyszer megtudja majd, milyen is a színe valójában?

Anna, vagy ahogy a családban hívják, Annus, Etyeken nő fel, ezen a szőlődombok övezte, magyarok, svábok, zsidók lakta településen. Alig tizennégy éves, amikor kitör a második világháború, és nemcsak bevonuló édesapja és két ikerbátyja sorsa miatt kell aggódnia, hanem a nála két évvel idősebb Andrisért is, akihez már nem csupán ártatlan, gyerekes vonzalom fűzi.

Andris felmenői – szíjgyártók és borászok – a török kiűzése után messzi bajor földről érkeztek Etyekre. A faluban azt beszélik, hogy Andris nagyapja, a szőlőhegyen remeteéletet élő Vénember, különleges bort tud készíteni. Olyan bort, amelyben nemcsak az van benne, aki készítette, de az is, aki issza. Talán még a jövendőt is meglátja, aki kortyol belőle. Egyszer Annus is megkóstolta. Lehet, hogy ezért tűnik fel előtte újra meg újra egy fekete márványlap, belevésett nevekkel, köztük azéval, akit mindenkinél jobban szeret?

A háború, az utána következő politikai változások, a kitelepítések a falu és Annus életét is fenekestül felforgatják. Az egyedül maradt lány felköltözik a szőlőhegyre, a Vénemberhez, abban reménykedve, hogy Andris visszatér. Ám szerelme helyett valaki más érkezik, és Annust minden korábbinál nagyobb próbatétel várja. Vajon lesz elég ereje és bátorsága legyőzni a kishitűséget, a reménytelenséget, sőt még a halált is? Megőrizni a szerelmet, megfejteni a fekete rózsa és a Vénember különleges borának a titkát?

 

„Ha tudod, hogy van miért várni, akkor nincsenek kérdéseid. Akkor a várakozás az életed része lesz, a várakozás egyet jelent vele, mintha ott lenne. De csak ha biztos vagy benne. Ha a zsigereidben érzed.”

Nem tudtam miről szól a történet, nem olvastam el a fülszöveget. Csak a címet. A fekete rózsa. Mindig elmosolyodom rajta, ugyanis nagyon kellemes emlékeket idéz bennem. Nagyon köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy elolvashattam a könyvet.

A történet röviden:

Annus Etyeken él a családjával. Alíg 14 éves, amikor kitör a második világháború. Nemcsak az addigi gondtalan gyermekévektől kell búcsút vennie, hanem a testvéreitől, édesapjától, és a szerelmétől is, akik a fronton teljesítenek szolgálatot.

Telnek az évek, a háború egyre több áldozatot követel. A gyász, a nélkülözés senkit nem kímél, családok szakadnak szét. Csak a hit és a remény marad. Annus is ezekbe kapaszkodik, miközben igyekszik tovább élni az életét a szőlők között, a fekete rózsabokor társaságában. Hisz, bízik, és várja haza a szerelmét.

Gondolataim:

A lelkemet is kisírtam ezen a történeten. Az első 40-50 oldal kellemes nosztalgia érzéssel töltött el. A szüreti bál, a felvonulás a szekéren, a zene. Mind-mind a gyerekkorom kellemes emlékei. Nekem ebben részem volt, és szívből sajnálom, hogy ez mára már kiveszett a köztudatból, és nem őrzik ezt a hagyományt.

Gyönyörűen van bemutatva a falusi élet, a tájak, a népszokások, a mindennapi feladatok, ahogy a falusi emberek a levelek rezdüléséből, az állatok viselkedéséből értettek, meg tudták jósolni az időjárást, érezték a közelgő vihart. És mindig pontosan tudták, hogy milyen termés várható. De engem az érintett meg legjobban, hogy a könyv nemcsak megtörtént események alapján lett megírva, hanem konkrétan olyan személyek visszaemlékezéseit olvashattuk, akik valamilyen formában érintettek voltak az akkori eseményekben. Nagypapám mesélt nekem is, de mivel akkor még kicsi voltam, így túl sok mindent nem, csak éppen 1-2 dolgot. A mai napig emlékszem, pedig már eltelt több, mint két évtized. 

Nem mondom, hogy legyen kötelező olvasmány, mert akkor még véletlenül sem venné senki a kezébe a könyvet. De legyen rajta a középiskolák ajánlott olvasmányai között. Mert ez az a könyv, amit mindenkinek el kell olvasnia. Mert ez az a könyv, ami megmutatja, hogy mennyi érték van körülöttünk, amit észre sem veszünk, megszoktuk, és fel sem tűnik, hogy a mindennapjaink része. Mert ez az a könyv, ami tanít, célt ad, ami emlékeket hív elő, ami miatt szeretnél visszautazni az időben, hogy leülj a kis sámlira, és csak még egy kicsit tudj beszélgetni a nagyszülőkkel, dédszülőkkel. Mert ez az a könyv, ami darabokra töri a szívedet, lelkedet, de segít is összeforrasztani a darabokat. Mert ez az a könyv, ami reményt ad.

Ismét csak azt tudom mondani, hogy Bauer Barbara csodálatosan fogalmaz, egyszerűen gyönyörű, ahogy használja a magyar nyelvet. Képtelenség abbahagyni az olvasást. Személy szerint én igyekszem minél több könyvet elolvasni a szerzőtől. Ezt a történetet is szívből ajánlom mindenkinek. A szerelem, a szeretet és a hit ereje ott van mindenkiben, csak ki kell nyújtani a kezünket, hogy elérjük.

Olvassátok, szeressétek!

Borító:

Annyira csodálatos, egyszerűen öröm ránézni, kézbe venni, közelebbről megszemlélni.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Nicolas Barreau: A szerelem receptjei

covers_646856.jpg

Szerző: Nicolas Barreau
Cím: A szerelem receptjei
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 160

A nő mosolya című kötet előzménye.

Amikor az ábrándos természetű irodalom szakos diák, Henri Bredin menthetetlenül beleszeret az életvidám Valérie Castelbe, a lány olyan elérhetetlennek tűnik számára, akár a Hold. Bármire képes lenne azért, hogy meghódítsa a tengerkék szemű teremtést, de a dolog reménytelennek tűnik. Ám egy napon a Szajna parti könyvárusok ládáiban keresgélve Henrinak egy ütött-kopott, vérvörös bőrbe kötött könyvecskén akad meg a szeme: a 16. századi kis kötetben egy szerelmi bájital receptje is szerepel. Vajon hat-e?

 

„(…) nem az számít, hány évig él az ember, hanem hogy azalatt mi történik vele.” 

Ez a könyv A nő mosolya előzménykötete, amit a Park Könyvkiadónak köszönhetően volt lehetőségem elolvasni. Ezúton is nagyon köszönöm. Egy rövid történetről van szó, alíg több, mint 70 oldal. A könyv hátralévő részében pedig receptek találhatóak, ami engem szintén megvett kilóra. 🙂 Ha egy gasztroregényben recepteket is megoszt a szerző az olvasóval, az nálam már 5 csillag. 🙂

A történet röviden:

Henri egy szűkszavú, visszahúzódó egyetemista, aki fülig szerelmes lesz az állandóan elkéső, talpraesett, és beszédes Valérie-be. Az érzelmeit sem kürtöli világgá, nem bízik saját magában, nem hisz abban, hogy a lány viszonozza majd az érzéseit. A kapcsolatuk baráti, a hosszú beszélgetések szinte mindennaposak.

Henri kitűnő szakács hírében áll, és a lakótársa unszolására meghívja magához Valérie-t vacsorára. A bátorsága azonban nem a hirtelen megtalált önbizalmának köszönhető, hanem egy kis könyvecskének, ami megszólította egy antikváriumban, és a benne található szerelmi bájitalnak. De vajon a recept csak szemfényvesztés, vagy valóban képes igaz érzelmeket ébreszteni?

Gondolataim:

A történet aranyos volt, szórakoztató, és valódi kínzás a gyomornak. 🙂 Nekem általában este van időm olvasni, de ennél a kötetnél nem volt szerencsés este belekezdeni. 🙂 Olyan éhes voltam már, mire a végére értem, hogy nem győztem valamilyen harapnivaló után kutatni a kamrában. 😀

Minél többet olvasok Nicolas Barreau-tól, annál inkább szeretnék elutazni Franciaországba. Szeretnék betérni egy kis könyvesboltba, és rábukkanni arra a könyvre, ami csak rám vár, ami nekem íródott. Majd betérni egy hangulatos étterembe egy finom ebédre.

Az egyetlen problémám ezzel a történettel csak annyi volt, hogy terjedelmét tekintve nagyon rövid. Szívesen olvastam volna még Henri és Valérie szerelméről, életéről. Mivel A nő mosolyát már olvastam, ezért tudom, hogy hogyan is alakul az ő kapcsolatuk, de na. 😀 A romantikus lelkem még többet szeretett volna. 😀

Nagyon szeretem a szerző írásmódját. Lényegre törően fogalmaz, lendületesen lehet olvasni a történetet, mégis el lehet mélyülni benne. Nagyon aranyos kis romantikus történet volt, aminek – szerintem – kiszámítható a vége, de ez semmit nem vesz el az olvasási élményből. Számomra kellemes kikapcsolódás volt.

A nő mosolya című könyvről írt ajánlómat itt tudjátok elolvasni:
Nicolas Barreau: A nő mosolya – Szavak erdeje (blog.hu)

Én pedig hamarosan el is kezdem a Cseresznyevirágzást. 🙂

Borító:

Hangulatos. Pont, mint a történet. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Kendall Ryan: Utálom, hogy kívánlak

 

covers_686538.jpgSzerző: Kendall Ryan
Cím: Utálom, hogy kívánlak (Kacér játszmák 3.)
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 272

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket.
Nagy megpróbáltatás elé állított az élet egy imádni való, aprócska kislány személyében, aki az anyja szemét és az én sötét hajamat örökölte. Szeretném hinni, hogy jól boldogulok egyedülálló apaként, de őszinte lehetek? Kínlódom egy kicsit.
Amikor egy gyönyörű fiatal nő költözik a szomszédba, és felajánlja a segítségét, gyorsan megragadom az alkalmat, és felfogadom a lányom dadusának. Jessica fantasztikusan bánik a lányommal. Ráadásul türelmes, kedves és túl csinos is. A dadusok alkalmazásának első szabálya? Ne vidd ágyba a dadust. Feltett szándékom betartani ezt a szabályt. De ahogy telnek-múlnak a napok, kezdek rájönni, hogy milyen sok minden hiányzik az életemből.
Társaság. Románc. Intimitás. Ráébredek ugyan, hogy a szívemben van bőven hely még egy nő számára, de hiába, ez is csak egy újabb kihívás. A pokolian dögös dadus hamarosan elmegy Közép-Amerikába. Nincs értelme arról ábrándozni, hogy Jessica állandó része lehet az életemnek. Minél inkább közeledik az elválás ideje, annál nehezebb kordában tartanom az érzéseimet, mert a szívem egyszerűen nem hallgat rám. Ahogyan a libidóm sem. Tudjátok, hogy mit mondanak a szabályokról…

 

AZ ELŐZŐ RÉSZRE NÉZVE SPOILERT TARTALMAZ!!

Jaj de nagyon vártam már ezt a részt. A második könyvben ledobta a bombát a szerző, az egyik legnagyobb nőcsábász apa lesz. Ráadásul egyedülálló apa. Hogy kíváncsi voltam-e, hogy Connor mindezt hogyan kezeli? Szerintetek? 😀 Nagyon köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elküldte nekem a könyvet.

A történet röviden:

Connornak megszületik a kislánya. Sikerül 2 hónap szabadságot kivennie a Kacér játszmákban, hogy minél több időt tudjon a lányával tölteni, ugyanis az anyukával felváltva nevelik. Mivel ennyi szabadság után már nagyon vissza kell mennie dolgozni, ezért dadust keres. Sokáig nem is kell keresnie, ugyanis a szomszédjába költözik Jessa, aki egy pillanat alatt belopja magát mindenki szívébe. A munkát azonban csak néhány hétre tudja elvállalni. Az idő gyorsan telik, Connor pedig azt veszi észre, hogy egy percet sem szeretne elszalasztani, amit Jessa-val tölthet. De ez elég-e ahhoz, hogy a lány feladja a terveit, az álmait, felrúgja az előre aláírt szerződést, és ne utazzon el?

Gondolataim:

Ettől a sorozattól nem kell mélyenszántó gondolatokat várni. Viszont talán pont emiatt, tökéletes kikapcsolódást nyújt. Nem kell gondolkodni rajta, csak egy nehéz nap után kiülsz a teraszra, vagy a kertbe egy kis frissítővel, a könyvvel, és hagyod, hogy kikapcsolja az agyad, és szórakoztasson. Na pontosan ezért szeretem ezt a sorozatot. 

A szereplőket imádom. Külön-külön is, de együtt meg különösen. 🙂 Humorosak, kellőképpen bolondok, szórakoztatóak. Komolyan, egy ilyen társaságra mindenkinek szüksége van.

Connor igyekszik helyt állni mind a munkában, mind a gyereknevelésben. Nekem néha kicsit sok volt az „egyedülálló apa vagyok” kifogás. Jó szó ez egyáltalán, hogy kifogás? Lehet inkább a magyarázkodás szót használom. Ez volt az egyetlen, ami „negatívumként” szemet szúrt. De csak azért, mert ha az anya mondja ezt, akkor az emberek többsége megbotránkozik, hogy hát az a dolga, hogy nevelje a gyereket. Mint ahogy szerintem az apának is. 😀 (Ez magánvélemény volt. 😀)

Mint szülő, aláírom, hogy nagyon nehéz egy újszülöttel. Minden megváltozik, de egy csodálatos, bár piszok nehéz időszak kezdődik ilyenkor. Minden csak szervezés kérdése. 🙂 Végül Connor is belejött, és szuper apának bizonyult.

A könyv kellően humoros, kellően erotikus, egyszerű a nyelvezete, és emiatt nagyon olvastatja magát. Gyorsan lehet vele haladni, folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését. Amikor 1-1 oldal erejéig lassabban halad a történet, akkor jön valamelyik pasi, és garantált a röhögés. 🙂

Ennél a kötetnél különösen tetszett, hogy a szereplőink nem húzták az időt az érzelmeik kimutatásával. Talán pont emiatt volt egy kicsit másabb, egy picit nyugodtabb számomra ez a rész.

Már nagyon várom Caleb történetét is, remélem azt is meg fogja írni a szerző. Van egy olyan érzésem, hogy az ő történetén is sokat fogok nevetni, már ha figyelembe veszem az elmúlt részekben bemutatott alakítását. 😀

Borító:

Imádom, hogy a sorozat részei ugyan olyan stílust képviselnek a borító terén is. Más a színvilág, de azonos a borító tartalma. Ugyan olyan, de mégis különbözik kicsit. Nagyon jól mutatnak az eddigi részek egymás mellett.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Mörk Leonóra: A porcelánlány

covers_484727.jpg

Szerző: Mörk Leonóra
Cím: A porcelánlány
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 288

Egy ​fotóalbum, egy emlékkönyv és egy biedermeier komód – ennyi jut Lilinek a családi hagyatékból. Az örökség mégis meglepetéssel szolgál: amikor a lány felfedez az interneten egy régi udvarházról készült fotót, rájön, hogy az épület nem véletlenül ismerős neki, a századfordulós emlékkönyvben találkozott vele. De hogy került egy északnémet kastély képe 1914-ben egy miskolci polgárlány emlékkönyvébe?
Lili nyomozni kezd, a megfejtéshez azonban csak akkor jut közelebb, amikor a munkahelyéről egy távoli, keleti-tengeri szigetre küldik. Ott akad rá a vörös téglás udvarházra, és váratlan segítőtársra lel a romos épület új gazdájában. Amikor kinyitják a kastély padlásán talált, első világháborús katonaládát, izgalmas utazásra indulnak a múltba. A régi levelek, rajzok és fotók két fiatal megható és fájdalmas történetét mesélik el, akik száz évvel korábban szerettek egymásba. Az első világháború miatt azonban búcsút kellett mondaniuk egymásnak. Vajon találkoztak-e még valaha?
Lili egyre mélyebbre merül a régmúlt emlékeibe, és közben nemcsak az üknagymamája, hanem a saját élete sorsfordító kérdéseire is választ kell találnia. Meddig élhet úgy, hogy nem vesz tudomást azokról a körülményekről, amelyek megbetegítik? Választhat-e másik utat?

 

„(…) minden új nap valami újnak a kezdete.” 

Ez az első könyvem az Írónőtől, de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Nagyon köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy elküldte nekem.

A történet röviden:

Az események két idősíkon játszódnak. 1914-ben, és 2017-ben.

2017-ben Lili gyógymasszőrkén dolgozik. Az új főnök elküldi egy 3 hónapos továbbképzésre Németországba. Lili örül a lehetőségnek, nemcsak a fejlődési lehetőség miatt, hanem szeretne tovább nyomozni az üknagymamája, és egy titokzatos kúria után. Minél mélyebbre ás, annál meglepőbb dolgok derülnek ki a családjáról.

1914-ben kitör az első világháború. Julianna egy tehetős családból származó fiatal lány, aki fülig szerelmes lesz Heinrichbe, az apja német üzletfelének a fiába. Napról napra egyre mélyebbek az érzéseik egymás iránt, de a háború elszakítja őket egymástól. Julikának ott maradnak az emlékek, a rajzok, és a lelke mélyéig hatoló szeretet. Lehet, hogy végül mégsem marad egyedül?

Gondolataim:

A fülszöveg alapján egy teljesen más történetre számítottam. Már Lili stílusa is meglepett a könyv elején. A szarkasztikus megjegyzések.. komolyan, szinte magamra ismertem. 🙂 Nagyon jól szórakoztam rajta. 🙂 

Kifejezetten tetszett a két idősíkon játszódó történet. Szívesen kalandoztam a múltban és a jelenben is. Lilivel nyomoztam, szinte már láttam magamat a padláson a dobozban keresgélve, fényképalbumot nézegetve. Több közös vonást fedeztem fel kettőnkben. Stresszhelyzetben én is képes vagyok ugyan olyan tüneteket produkálni, mint Lili. Hogy ez hipochondria, vagy sem, nem tudom.

Nagyon szerettem a helyszíneket, a leírást, szívesen barangoltam a tengerparton is, és töltöttem el az időt Julikáék társaságában. A főszereplőket kedveltem. Nem voltak tökéletesek, voltak hibáik, de pont ettől voltak hétköznapiak, és emberiek. Senki nem volt tökéletesre színezve, mint ahogy a való életben sem tökéletes senki. A mindennapi problémák is megjelennek a történet során.
Mennyire igaz, hogy a lélek megbetegíti a testet. Lili munkája stresszes, a stressz pedig egészségügyi problémákat okoz. Pontosan, mint bármelyik ember esetében. 

A könyv nyelvezete egyszerű, érthető, könnyen olvasható, emiatt gyorsan lehet vele haladni. Gyorsan bele lehet lendülni az olvasásba, a történet lendülete visz magával, és egyszer csak azzal szembesülsz, hogy vége, de még nem volt elég, olvasnád tovább.

Ezt az egy dolgot sajnálom csak, hogy olyan gyorsan vége lett a történetnek. Maradtak bennem kérdések a kötet végén. Szívesen olvastam volna még Liliről, az életéről, a munkájáról, a családjáról, a régmúlt időkről, a szokásokról. Szóval úgy mindenről. 🙂

A könnyed stílusban íródott, romantikus regények kedvelőinek szeretettel ajánlom ezt a kötetet. Fogok még olvasni Mörk Leonórától. A porcelánlánnyal a legjobbkor találkoztunk.

Borító:

Csodaszép! Emiatt keltette fel az érdeklődésemet a könyv. A színek, a virágok, egyszerűen imádom. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Tormási Vyktória: Szerethetetlen

covers_632763.jpg

Szerző: Tormási Vyktória
Cím: Szerethetetlen
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 180

Zé maga a megtestesült rosszfiú. Cigaretta, alkohol, drogok, nők és illegális motorversenyek teszik ki az élete nagy részét. De vajon rejtőzik még több is e mögött a zord álarc mögött? Meg tudunk érteni valakit, aki az egész világ ellen harcol? Képesek vagyunk akkor is erősnek maradni, ha a világ összeomlik körülöttünk?
Lénát a sors sodorja Zé mellé, és olyan döntéseket kell meghoznia, amire soha nem számított. Zé az, aki felforgatja a hatalmas, írói álmokkal rendelkező, bölcsész diplomás lány életét. De mit akar ő igazán?
Felülmúlja a szerelem az élet törvényeit? Vajon elegendő szeretni valakit ahhoz, hogy jobb emberek legyünk? A sors mindig kegyes hozzánk?

 

„Alattomos jószág a múlt. Változtatni nem tudunk rajta, mégis facsarja a szívünket a jelenben.” 

Keresem a szavakat. Ez a történet annyira hétköznapi, és pont ezért annyira szívet tépő, hogy nehéz most megszólalni. Nagyon köszönöm Vyki, hogy elküldted nekem az első könyvedet is. A lelkem legmélyéig hatolt.

A történet röviden:

Zé lelkét egy mély trauma szorongatja. Az alkohol, az illegális motorversenyek, a cigi és a depresszió a legjobb barátai. Egy éjszakán a sors elé sodorja Lénát, a szende újságírót. Léna főnöke ultimátumot ad a lánynak. Vagy 2 héten belül cikket ír az illegális motorversenyekről, vagy ki van rúgva. Mivel a lány nem egy „feladom” típus, ezért mindent megtesz annak érdekében, hogy meg tudja írni a cikket. Egy valamivel nem számol csak. Mégpedig azzal, hogy a rosszfiú, a lelke mélyén nem is olyan rossz, mint ahogy azt láttatni akarja.

Gondolataim:

Amikor elolvastam a fülszöveget, akkor arra gondoltam, hogy egy romantikus történet lesz, amit este, vidáman olvasok bekuckózva, és közben szállnak előttem a rózsaszín felhők. Mert mégiscsak egy rosszfiú a főszereplő, nekem meg ők a gyengéim. Nos, ahogy elkezdtem olvasni, akkor már sejtettem, hogy ez nem egy vidám történet, és én sem nevetni, hanem zokogni fogok  a végén. Így is lett.

Ebben a rövidke könyvben, a szereplőink életében annyi szenvedés, annyi fájdalom van, amit képtelenség könnyek nélkül elolvasni. Együtt éreztem, és szenvedtem Zé-vel, szenvedtem Lénával, a torkomban gombóc, a könnyeim megállás nélkül törnek a külvilágra. Ilyen fiatalon hogy lehet feldolgozni ennyi veszteséget, együtt élni a bizonytalan holnappal? Fel nem foghatom.

A könyv hangulata komor, a történet szívfacsaró. Egy érzelmi hullámvasút. Zé egy megtört srác, a maga elutasító, reményvesztett stílusával belopta magát a szívembe már az első néhány mondat után. Szinte már késztetést éreztem, hogy megöleljem, vagy mondjak neki néhány biztató szót. Aminek szinte semmi hasznát nem vette volna az ő helyzetében.

Léna egy visszafogott jókislány, de amikor kell, meghozza azt a döntést, amit én is meghoztam volna az ő helyében. Emiatt nagyon becsülőm őt. Ha kell, akkor rámenős, ha kell, akkor zsarol, de egy csupaszív lány, aki szeretné bebizonyítani Zé-nek, hogy igenis, őt lehet szeretni, mert bár a lelke összetört, a szíve nemes.

A romantikus történet mellett helyet kapnak komoly témák is. A gyász feldolgozás, a káros szenvedélyek. Az embereknek az egyik leghőbb vágya, hogy tartozzanak valahova. Legyen egy család (igazi, vagy „fogadott” ), akihez oda lehet menni, amikor már minden elveszni látszik.

Kedves olvasó! Ha valamit fontos ismételgetni, akkor az a következő: Senkit ne ítéljünk el, mert nem ismerjük a viselkedésének az okát. Senki sem szerethetetlen.

Vykinek pedig méltó helye van a kedvenc szerzőim listáján. Én pedig sok-sok oldalt teleírtam azokkal a gondolatokkal, amelyeket viszek magammal, amelyekre emlékezni akarok, és amelyek kelleni fognak ahhoz, hogy visszatereljenek a helyes útra. 

Borító:

Jelen esetben is igaz, hogy egy kép többet mond ezer szónál. Tőlem egyedül a cím betűtípusa áll kicsit távol.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Hugyec Anikó – Túl hosszú út

 

covers_732100.jpg

Szerző: Hugyec Anikó
Cím: Túl hosszú út
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Műfaj: regény – romantikus
Oldalak száma: 382

Talán ​épp ideje, hogy egy újabb lépést tegyek a boldogság irányába.”

Juli új esélyt kap az élettől, hogy múltbéli veszteségének súlya alól felszabaduljon. Reménykeltő és egyben ijesztő a gondolat, hogy egy másik férfi oldalán megtalálhatja még a boldogságot. A múlt démonjaival azonban továbbra sem tud megküzdeni. Nehéz feladat elfogadni a megváltoztathatatlant és beengedni a boldogságot úgy, hogy már megtapasztalta, milyen törékeny is az élet. Nem könnyű döntés a barátságot szerelemre, a barátot társra cserélni, hiszen a szíve épsége a tét…
Vajon győzhet a jövő a visszatartó erő felett? Létezik kiút a múlt fogságából?
Arnold egy félresikerült kapcsolat után egyedül, mégis példaértékűen neveli a fiát, mígnem életébe váratlanul bekopogtat a szerelem. Úgy érzi, kész meghódítani a nőt, aki megsebzett szívén egy életre szóló heget visel, és képes elfogadni, hogy egy másik férfi emlékével kell osztoznia.
De vajon elég erős és kitartó a szerelme, hogy ledöntse a lelkiismeret sziklaszilárd falait?
Mennyire lesz hosszú és rögös az út a boldogság felé?

A Túl hosszú út lapjain két sérült ember lassú, óvatos egymásra találása elevenedik meg. Vajon le tudják győzni az élet rájuk leselkedő veszélyeit? Mennyi fájdalmat képes elviselni az emberi lélek? Mennyi el nem sírt könny lakozik egy összetört szívben?
Ezekre a kérdésekre ad választ a regény, mely méltó folytatása és lezárása elődjének, a nagysikerű Túl kevés időnek.

 

„…csupán egy icipici, aprócska sarokra vágytam a szívében. Talán idővel csinál nekem benne helyet.”

El sem tudom mondani, milyen megtisztelő számomra, hogy megjelenés előtt olvashattam ezt a kötetet. Aki nyomon követi az oldalamat és a bejegyzéseket, az tudja, hogy az első részt mennyire imádtam, mennyi érzelmet megéltem az olvasása közben. Nem volt ez most sem másként. Ha nem kellett volna letennem, hogy a szívem apróra tört darabjait összeszedjem a földről, akkor egy nap alatt elolvastam volna. De hiába szedtem össze magam újra és újra, amikor az utolsó mondathoz értem, és becsuktam az olvasót, zokogott a szívem a gyerekszobában. 

A történet röviden:

Juli története folytatódik. Márk elvesztése továbbra is fájdalmas a számára, azonban Arnold személyében újra bekopogtat a szerelem az ajtaján. Azonban mégsem felhőtlen a boldogsága, mert ismét megtapasztalja a gyász gyötrő érzését. Mindezek mellett kétségei vannak, hogy „joga van-e” újra megnyitni a szívét a boldogság előtt? 

Gondolataim:

Anikó viszonylag kevés szereplőt szólaltat meg a regényeiben, ezért nagyon családias az egész történet. Lélekben ott tudunk lenni Juliékkal, tudunk azonosulni minden rezdülésükkel, érezzük a boldogságukat, és a szívüket mardosó szomorúságot is.

Az olvasás során ugyan az a gondolat újra és újra társamul szegődött. Egy darabokban lévő szív mennyi szenvedést tud még elviselni? Egy lélek mennyi bánatot tud még magába zárni anélkül, hogy feladná? Juli a legerősebb női karakter, akit az eddigi olvasmányaim során megismerhettem. Sorra veszíti el a szeretteit, megtörve bár, de mégis feláll. Erőt merít a csodálatos gyermekeiből, és a barátaiból. Ők, mint egy erőd falai, szilárdan állnak Juli mellett, és támogatják minden élethelyzetben.  

Egy szívet tépő történet igaz barátságról, szeretetről, szerelemről, és reményről, mert hiába túl hosszú az út, a remény soha nem múlhat el, hogy egyszer egymásra találhat két sérült, összetört szív.

Az egész történet nagyon olvasmányos volt, és ahogy az első résznél, itt is egy érzelemvasúton ültem olvasás közben. Egyik oldalon még Rián röhögtem, a másik oldalon pedig már a könnyeimet morzsoltam el remegő kezeimmel. Örömmel olvastam a hétköznapi dolgokat is, például amikor egy szülő táborba küldi a gyerekét. Ez is bizonyítja, hogy a szereplők is mennyire hétköznapiak, Juliék akár a szomszédaink is lehetnének. 🙂 

Amit külön ki szeretnék emelni, azok a kamaszoknak a személyisége. Tisztelettudóak, vannak céljaik, és mindent megtesznek azért, hogy elérjék azokat. (Annak pedig különösen örülök, hogy nem használnak tini szlenget.)

Talán nem meglepő, hogy a szereplőket egytől egyig nagyon szerettem.

Juli kitartása példaértékű mindenki számára.
Ria őröltsége, és önzetlensége újra eszembe juttatta, hogy egy ilyen barátra mindenkinek szüksége van.
Arnold gyengédsége, és tiszta szíve.. Mit is mondhatnék, teljesen elvarázsolt.

Anikó, nagyon köszönöm Neked, hogy a részese lehettem Juli életének. Sokat tanultam a könyv olvasása közben. Ezeket az ismereteket viszem magammal. 
Ahogy írom ezeket a sorokat, azon gondolkodom, hogy 1-1 motívum mennyire hatással tud lenni az emberre. Biztos vagyok benne, hogy amint kinyílik a kis kertemben az első tulipán, arról Márk fog eszembe jutni. Ha elmegyünk a Balatonra, az első hattyúról pedig Arnold. 🙂  

Borító:

Gyönyörű. Ashley keze munkáját dicséri ez a fantasztikus borító is. Én imádom, nemcsak a történethez illik, hanem az első kötethez is.

 

A bejegyzéseket általában azzal zárom, hogy a könyv elolvasását kinek ajánlom. Nos, én ezt a történetet (és természetesen a Túl kevés időt is) Mindenkinek tiszta szívből tudom ajánlani!
Férfiaknak, hogy lássák, egy szerető szívű nő nem vágyik drágaköves ékszerekre, lelke legmélyéről is tud örülni egy csokihattyúnak is.
Azoknak az olvasóknak, akiknek a szíve gyászol, mert Juliból erőt tudnak meríteni.
Barátnőknek, hogy tudjanak annyira őrültek lenni, és annyira élvezni az életüket, mint Ria.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Bauer Barbara: A szív szabadságharcosai

 

covers_729077.jpg

Szerző: Bauer Barbara
Cím: A szív szabadságharcosai
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2022
Műfaj: regény – történelmi romantikus
Oldalak száma: 382

Lili ​és Bálint története az 1848-as szabadságharc idején játszódik. De játszódhatna száz évvel korábban, vagy akár ma is. Mit érnek az érzéseink, ha nem éljük meg őket, a gondolataink, ha nem hallgatunk rájuk? Mit ér a szabadságunk, ha a lelkünkben rabok vagyunk?
Ahogy 1848 tavaszán szerte Európában a hangjukat hallatják a szabadságharcosok, úgy érti meg Lili is elfojtott vágyait.

„Bele akartam bújni egy szárnyait bontogató fiatal lány bőrébe. Érezni akartam, ahogyan felismeri, mit is jelent az igazi szabadság. Ott akartam lenni, amikor először megdobban a szíve, felpezsdül a vére, szóra nyílik a lelke. Ehhez nem is találhattam volna alkalmasabb színteret, mint a szabadságharcot, és benne egy forradalmárt, aki talán sokkal többet jelent a lány életében, mint önmagában a szerelem.
Imádtam írni, Lilivel együtt átélni a fiatalságot, szabadságot, kibontakozó szerelmet!”
Bauer Barbara

 

 „Most még kusza amit magad előtt látsz, de idővel rátalálsz az irányra, amit neked jelöltek ki. Csak légy türelmes és figyelj.”

Ez volt az első könyvem Bauer Barbarától. Még hónapokkal ezelőtt figyeltem fel a nevére, amikor V. Tóth Katalin egyik videójában elismerő szavakkal méltatta az Írónőt. Úgy gondoltam az első könyvem tőle legyen egy friss megjelenés, és a Jaffa Kiadó lehetőséget biztosított arra, hogy elolvassam, és ezáltal a kedvenc szerzőim között tudhassam az Írónőt. Nagyon köszönöm ezúton is.

A történet röviden:

Az események az 1848-as szabadságharc idején játszódnak. A főszereplőink a Szomolay család tagjai. A család legkisebb lányát, az örökké lázadó Lilit Pozsonyba küldik, hátha ott sikerül megkomolyodnia. A nővére esküvőjére azonban visszatér a családi birtokra. A nővére férje, Bálint aktívan részt vesz az 1848-as szabadságharc eseményeimben. Lilit teljesen megbabonázza a sógora, minden alkalmat megragad, hogy az országot érintő politikai vitát folytathasson vele. A mélyről jövő, váratlan érzelmek azonban olyan elsöprő erővel törnek rá, amire nem készült fel. 

Gondoltaim:

Ha így tanítanák a történelmet, ahogy azt Bauer Barbara megírta, biztos vagyok benne, hogy kivétel nélkül mindenki örömmel menne be történelem órára. Gyönyörűen, választékos szóhasználattal, érzelem gazdag kifejezésekkel tárja az olvasó elé az 1848-as eseményeket, a forradalom és szabadságharc fontos lépéseit, mindemellett egy csodálatos szerelmi történet is kibontakozik a lapokon. Gyönyörűen használja a magyar nyelvet az Írónő.

Lili nem mindennapi lány, öntörvényű, lázadó. Szabadságra vágyik, hasznosnak szeretné érezni magát. A lelke mélyén úgy érzi, hogy többre hivatott, mint hogy otthon üljön, kötögessen, és gyereket neveljen. Szeretne tenni a hazáért, és saját magáért. Emiatt szembe megy a kor elvárásaival, nem foglalkoztatják a kérők. Mivel a családtagjainak szöges ellentéte, kínozza belülről a kétség, hogy vajon biztos, hogy ehhez a családhoz tartozik-e? Kíváncsisága sokszor erősebb, mint a józan ész, és nyomozásaival felkavarja az állóvizet.

Nagyon tetszett, ahogy sorról sorra megelevenedik a történelem, tényszerű, mégis kifinomult leírásokkal, párbeszédekkel követjük nyomon az eseményeket, és a szereplőink életét. A bizonytalanság, a feszültség, a gyász szinte már tapintható.

De mindezek mellett egy beteljesületlen szerelem okozta fájdalom is feltűnik a sorok között. Lili ugyanis egy olyan férfinek adja a szívét, akivel tudvalevő, hogy soha nem lehetnek egymáséi. A férfi nős, családos, és történetesen a sógora, Bálint.

Bauer Barbara legújabb könyve hűen tükrözi a kor elvárásait a nőkkel szemben, szórakoztatóan írja le a cívódásokat, szenvedéllyel a szabadságharcot. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Nekem nemcsak a könyv lett kedvencem, de a szerző is közel került a szívemhez. Bauer Barbarának egy újabb rajongója lett. Az összes könyvét szeretném a polcomon tudni.

Borító:

Amikor először ránéztem a borítóra, akkor kicsit megijedtem. Gimi óta görcsbe ugrik a gyomrom a történelemtől, de alíg olvastam el néhány oldalt, már csodáltam a borítót, faltam a sorokat. A színvilága, a hangulata magával ragadó. Minél többször nézek rá, annál szebbnek, és kifejezőbbnek látom. Szívből gratulálok a grafikusnak, tökéletes munkát végzett.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)