Szerző: Nagy Emőke
Cím: Dubaji börtön vagy kenyai esküvő
Kiadó: Magánkiadás
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 240

VALÓS ​ESEMÉNYEKEN ALAPULÓ HÁROM KONTINENSEN ÁTNYÚLÓ TÖRTÉNET
Dubajról a csillogás, a pompa, a milliárdos arab sejkek, a csillogó paloták, az aranyporos kávék, a Guinness-rekordok és a gyönyörű örömlányok élnek a köztudatban.
De valóban ilyen pompás ez a világ?
Valóban van egy olyan ország, ahol nincsenek szegények?
Mi is az a 21. századi rabszolgaság?
Talán már hallottál olyan információkat az arab világról, amik alapján ez a tündérmese megrepedezni látszik. De valószínűleg nem találkoztál még olyan életúttal, ami regénybe sőt, néhol krimibe illő fordulatokkal, sokkoló vagy megindító epizódokkal van tele, ami nem fikció, hanem egy magyar lány ténylegesen átélt viszontagságainak sorozata. Megismerheted Dubaj igazi arcát, amit a reklámokban nem láthatsz. Elmesélem hogy milyen európai nőként Dubajban dolgozni és élni, őszintén írok a munkahelyi és a párkeresési megpróbáltatásairól. Sokaknak vannak cifra történetei a Tinderről, én azonban emeltem a tétet, és arab férfiakkal ismerkedtem az applikáció segítségével. Vajon túl vakmerő húzás volt?
Álmodban sem gondolnád, hogy miért kellett elhagynom Dubajt és miért mentem férjhez Kenyában! Az már csak hab a tortán, hogyan pénzeltem le egy kenyai papot, hogy megszabaduljak a dubaji börtöntől. Az élet néha a forgatókönyvíróknál is kreatívabb, kiszámíthatatlan dolgok történhetnek velünk, és van úgy, hogy mi látszólag semmit nem tehetünk ellene. De mindig van döntési lehetőségünk, amíg bizunk magunkban. Még akkor is, ha már azt sem tudjuk, álmodjuk-e ezt a hihetetlen kalandot.

 

„Minden csillogás mögött van egy láthatatlan oldal.” 

Amikor megkeresett a szerző, hogy elolvasnám-e a könyvét, akkor természetesen utána olvastam a történetnek, átfutottam a fülszöveget, és egy másik kötetet juttatott eszembe, amitől meg is borzongtam. Emiatt mondtam igen a megkeresésére, hajtott a kíváncsiság, hogy mi bújik meg a világ felé közvetített „dubaji csillogás” mögött. Nagyon szépen köszönöm a könyvet.

A történet röviden:

A szerző a saját tapasztalatait meséli el, és életének egy kicsi, ám annál meghatározóbb részébe enged betekintést ezzel a kötettel. Benézhetünk a színfalak mögé, hogy mi áll a luxusautók, a fényűzés, és a csillogás mögött. Kapunk egy kis szeletet a kultúrából, a törvényekből, a párkeresésről. A könyv megtörtént eseményeket mesél el őszintén, cenzúra nélkül.

Gondolataim:

Más volt ez a könyv, mint amire számítottam. Őszintén, tabuk nélkül kapunk betekintést, hogy európaiként milyen akadályokkal kell megküzdenünk, ha az Egyesült Arab Emírségekben akarunk munkát vállalni, vagy milyen szabályozások korlátozzák az oda látogatókat, és a helyieket is. 

A könyvben voltak „száraz” tények, gondolok itt például az iskolák, óvodák költségeire, a lakhatás és az étel árakra, de ez mind kellett ahhoz, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a csillogás az valóban csak az internet népének szól, és nem minden habos torta, még az emírségben sem.

Volt egy pont a könyvben, ami annyira megrázott, hogy félre kellett tennem. Fizikailag nem voltam képes tovább olvasni, ez pedig a teve versenyekre vonatkozott. Anyaként ez nekem már nagyon sok volt.

Amit negatívumként tudok elmondani a kötetről, azok a szóismétlések, és a néhány helyen előforduló elgépelés. De tekintve, hogy ez egy 200 oldalt meghaladó történet, ami magánkiadásban jelent meg, így akaratlanul is előfordulhattak benne ilyen hibák.

Maga a könyv első ránézésre tömörnek tűnhet, szinte párbeszéd sincs benne, csak néhány „hangosan kimondott” gondolat. Emiatt arra számítottam, hogy napokig el fog tartani, amíg a végére érek. Viszont minden fejezet tartogatott meglepetést, ami csak pislogni tudtam, és számomra ez volt a húzóereje, mert felkeltette a kíváncsiságomat, és még többet akartam megtudni az adott helyzetről.

A kötet felépítése nekem tetszett, nem csapunk bele egyből a lecsóba, hanem végigjárjuk az összes lépcsőfokot. A döntés meghozatalának az okától, a szükséges papírok beszerzésén át a kiutazás nehézségéig, és a kinti élethez való hozzászokásig.

Ami feltette Dubajt a saját térképemre az a hőmérséklete. Télen születtem, de nem tudom elviselni a hideget. Nyáron, a 35 fokban érzem jól magam. Gondolom ezért is vonzott korábban annyira ez a terület. 🙂 Olvastam már annyi mindent az arabok világáról, de mindegyik olvasmányom egyhangúan kijelentette azt, amit eddig is tudtunk, hogy az ő kultúrájukban a nő csak egy kellék. A férfiak azt tesznek velük amit akarnak, és még a megbánás legkisebb jelét sem mutatják.

A könyvből lehet sejteni, hogy a kenyai esküvő után nem ért boldog véget a történet. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.

Aki első kézből szeretné megismerni Dubajt, a kultúrát, illetve, hogy európaiként milyen ott az élet, annak ajánlom figyelmébe ezt a kötetet.

Borító:

Nekem tetszik. Van rajta olyan részlet amit csak most, a könyv elolvasása után vettem észre.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)