Címke: könyv

by - Itt lehet hozzászólni!

Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány

covers_651495.jpg

Szerző: Donatella Di Pietrantonio
Cím: A visszaadott lány
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éves: 2021
Műfaj: regény – lélektani
Oldalak száma: 224

Ha ​az élet sebeiről írunk, ahhoz nyers, őszinte szavak kellenek. Donatella Di Pietrantonio jól tudja, milyen különös varázsuk van az ilyen szavaknak. Stílusa egészen sajátos, kissé érdes, mégis csupa ragyogás. Rendkívüli finomsággal formálja ezt a sokféle szenvedélytől izzó történetet.
Egy kislány egy bőrönddel meg egy táskára való cipővel becsenget egy idegen lakásba. Amikor kinyílik az ajtó, húga, Adriana áll előtte kócosan, és résnyire szűkült szemmel fürkészi – még sosem találkoztak. Így kezdődik ez a magával ragadó, szívbe markoló történet: egy kiskamasszal, aki egyik napról a másikra elveszít mindent – a kényelmes otthont, a legjobb barátnőit, a szülők feltétel nélküli szeretetét. Pontosabban azokét, akiket egészen addig a szüleinek hitt. A „visszaadott lány” számára, ahogy a faluban nevezik, új élet kezdődik.

 

” Olyan fiatal voltam, és olyan erősen sodort az ár, hogy a folyót, amelybe belelöktek, nem is láttam.”

Erre a könyvre még KönyVelem Csaba ajánlója miatt figyeltem fel. Mivel pozitívan értékelte a kötetet, én pedig adok a szavára, ezért nem volt kérdés, hogy egyszer sort fogok keríteni rá. Most éreztem magam felkészültnek ehhez a történethez. Nagyon köszönöm a Park könyvkiadónak, hogy elolvashattam a könyvet.

A történet röviden:

Az események az 1970-es években játszódnak. A főszereplőnk – akinek a nevét nem tudjuk meg a történet során – 13 évesen megtudja, hogy akit a szüleinek hitt, azok valójában csak nevelőszülők voltak. Egy bőrönddel a kezében becsönget egy lakásba, ahol az igazi anyja, apja, és testvérei fogadják. Nemcsak az emberek, és a környezet idegen, amihez hozzá kell szoknia, hanem az eddigi fényűzőnek mondható életét felváltja a falusi élet zűrzavara. Hozzá kell szokni a nélkülözéshez, a házimunkához, a választékos beszédet pedig felváltja a tájszólás, az őszinte beszélgetéseket pedig a testi fenyítés. Ahogy telnek a napok, egyre inkább foglalkoztatja a lányt, hogy miért küldték el az igazi szülei még csecsemő korában, és most miért mondtak le róla a nevelőszülei. 

Gondolataim:

Ez egy rövidke könyv, viszont annál mélyebb nyomot hagyott bennem. Két nap alatt elolvastam, de ez alatt a két nap alatt nagyon sok érzés kavargott bennem, és még annál is több kérdés. Ezeknek a kérdéseknek egy részére a könyv végére választ kaptam. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, mert a lányokat nagyon megkedveltem, és kíváncsi vagyok hogyan alakult az életük.

Nagyon tetszett a szerző írásmódja. Lényegre törően fogalmaz, nem bonyolítja túl a dolgokat. A tényeket tárja az olvasó elé, de ezt olyan csodálatos módon teszi, hogy az ember a lelke mélyén is érzi. Megható, megrázó, elgondolkodtató a történet. Amikor egyik napról a másikra gyökeresen megváltozik az ember élete, az még egy felnőttnek is megterhelő lelkileg, nemhogy egy 13 éves lánynak. De azt gondolom, hogy a főszereplőnk felnőtteket megszégyenítő módon viselte az ismeretlent. Igyekezett beilleszkedni, megszokni az új helyzetet, és a húgához kötődni. Vele sikerült a legközelebbi kapcsolatot kialakítani. Megtapasztalta a gyász érzését, a nélkülözést, de nem tört meg, igyekezett arra a dologra koncentrálni, ami megnyugvást hozott a lelkének: a tanulásra. Mivel ez a kötet egy visszaemlékezés, ezért egy-egy rövid bepillantást nyerhetünk a felnőttkori életébe is, és kiderül, hogy a legjobb döntést hozta akkor, amikor a tanulást nem hanyagolta.

Ami még különlegessé teszi ezt a kötetet, hogy – mint ahogy korábban említettem – a visszaadott lány nevét nem tudjuk meg. Ez az első ilyen könyvélményem, hogy nem tudom a nevén szólítani a főszereplőt. Ő a visszaadott lány.

A könyv hangulatát leginkább egy melankólikus zongorajátékhoz tudnám hasonlítani. El tudtam mélyülni benne, a szívembe zártam a visszaadott lányt, a történet pedig megérintette a lelkemet. Nagyon szerettem, és örülök, hogy egy számomra új szerzőt ismerhettem meg. 

Csak ajánlani tudom ezt a kötetet.

Borító:

Első ránézésre a borító nem fogott meg. Ránéztem, és nem értettem. Majd ahogy haladtam előre a történetben, úgy értelmet nyert. Most, hogy elolvastam a kötetet, már másképp tekintek rá.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Cassandra Clare: A hercegnő

covers_264752.jpg

Szerző: Cassandra Clare
Cím: A hercegnő
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Műfaj: regény – fantasy
Oldalak száma: 546

 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Tessa ​Graynek boldognak kellene lennie – hiszen minden menyasszony boldog, nem? Csakhogy miközben az esküvőjére készül, egyre több árny vetül a londoni Intézet árnyvadászaira. Új démon bukkan fel, akit vér és titkok fűznek Mortmainhez; ahhoz a férfihoz, aki könyörtelen automatonjai, a pokoli szerkezetek segítségével az árnyvadászok elpusztítására törekszik. Mortmainnek már csak egyetlen dologra van szüksége, hogy megvalósítsa a tervét.

Tessára.

Charlotte Branwell, az Intézet vezetője elkeseredetten igyekszik felkutatni Mortmaint, mielőtt a férfi lecsap. Jem és Will, a két Tessa szívéért versengő fiú mindent megtenne, hogy megmentsék a lányt. Mert bár Jem eljegyezte a lányt, Will még mindig szerelmes belé.

Egy haldokló árnyvadász utolsó szavai elvezethetik Tessát és a barátait Mortmainhez, de a kis csapat egyedül nem veheti fel a harcot, a nagy hatalmú konzul pedig kételkedik a veszély valódiságában. A szövetségeseik által cserben hagyott árnyvadászok csapdában találják magukat, amikor Mortmain ráteszi a kezét a Jemet életben tartó orvosságra. Miközben legjobb barátja a halál kapujában van, Willnek mindent kockára kell tennie, hogy megmentse a lányt, akit mind a ketten szeretnek.

Hogy időt nyerjenek Will számára, Magnus Bane, a boszorkánymester és Henry Blackwell megalkotnak egy eszközt, ami segíthet Mortmain legyőzésében.

Miközben a többiek Tessa és az árnyvadászok jövőjének megmentésén munkálkodnak, a lány ráébred, hogy valódi természete példátlan hatalmat biztosít neki, így valójában egyedül ő húzhatja ki saját magát a csávából. De mit tehet egy magányos lány egy hadsereg ellen, még ha angyalok erejét is állíthatja csatasorba?

 

„Legyél a szemem, ha az enyémmel nem láthatok. Legyél a kezem, ha az enyémet nem használhatom. Legyél a szívem, ha az enyém már nem ver többé.”

Egyszerre voltam kíváncsi a könyv végére, és emiatt gyorsan akartam vele haladni, de mindemellett nem akartam befejezni, minden szót, minden mondatot ki akartam élvezni, amíg véget nem ér a történet. De ez nem először fordul elő velem, amikor az árnyvadászokkal töltöm a szabad perceimet. 🙂 Nem is értem, hogy miért vártam ennyit, hogy elolvassam ezt a trilógiát, hiszen évek óta itt vannak a polcomon, ráadásul szem előtt.

A történet röviden:

Charlotte továbbra is küzd az intézetért, az árnyvadászokkal Mortmaint üldözi, és még Tessa kilétének felderítésére is időt fordít. Nincs könnyű dolga. Egymást érik a harcok, de akire eddig támogatóként gondolt, abban is csalódnia kellett. Mortmain az árnyvadászok kiirtását tervezi, az automaton hadserege áll szemben az intézett képzett, és kevésbé képzett lakóival. 

Jem haldoklik, Will pedig továbbra is őrlődik. De arra esküt tett, hogy bármibe is kerül, Tessát megmenti. Arra azonban senki nem gondol – még maga Tessa sem – hogy milyen hatalom, és erő van a lány kezében. Magnus Bane segítségével Henry megalkot egy eszközt, ami segítségükre lehet a harcban, de egy kérdés még mindig ott lógott a levegőben. Vajon van esélye néhány árnyvadásznak egy automaton hadsereggel szemben, vagy újabb halálesetek árnyékolják be ezt a vállalkozásukat?

Gondolataim:

Ez a kötet sem segített abban, hogy meg tudjam kedvelni Tessát. Sajnálom, próbáltam megtalálni benne a szerethető tulajdonságokat, de csak egyet találtam, aminek ugyan elégnek kellett volna lennie, de nem volt. Voltak olyan döntései, amivel nagyon nem tudtam azonosulni, helytelenítettem, sőt, még dühöt is ébresztett bennem. Viszont volt egy tulajdonsága, ami javított a megítélésén. Az Árnyvadászokat a családjának tekinti, és értük bármire képes.

A történetben az események hol felgyorsultak, hogy kicsit mérséklődtek, de ezeknek az aránya tökéletes volt ahhoz, hogy végig izguljam a könyvet, és folyamatosan fenntartsa az érdeklődésemet. Ebben a hónapban annyit sírtam már könyveken, hogy azt hittem ez a kötet megnyugvást hoz a lelkemnek. Hát nem jött be, mert bizony voltak események, ahol elhullajtottam néhány könnycseppet.

Az előző rész esetében azt mondtam, hogy a 2. rész általában a felvezető a nagy durranáshoz. Jelen esetben is igazolódott ez az állításom, mert ez a rész nagyot szólt. Méltó befejezése lett a sorozatnak. Egy érzelmi hullámvasútra ültem fel. Sírtam, nevettem, izgultam, dühöngtem, elborzadtam. Kellő mennyiségben voltak jelen az érzelmek, és a harcok. A mérleg két serpenyője egy vonalban állt, egyik sem lengett ki. 

Az események felépítése tökéletes volt, nem volt olyan oldal, ahol unatkoztam volna, vagy kétségeim támadtak volna. Itt jegyezném meg, hogy imádom Magnus Bane-t!!! 🙂 🙂 

Amit negatívumként tudok elmondani a könyvről – megjegyzem ezért nem kap 5 csillagot, mert engem rettenetesen zavart olvasás közben –  azok a helyesírási hibák. Abból rengeteg volt a könyvben. Egy ekkora terjedelmű kötetnél 1-2 hiba előfordulhat, hiszen senki sem tökéletes. De itt egymást érték az elírások. Ez engem nagyon dühített.

Ettől eltekintve viszont nagyon örültem, hogy elolvastam a sorozatot, sőt kedvet kaptam a Végzet ereklyéihez is. 🙂 Lehet újraolvasom. 🙂

Borító:

Nekem a régi borítós kiadás van meg, viszont be kell ismernem, hogy az új borító lényegesen jobban tetszik. 🙂 Valahogy többet mond, többet ad.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu) 

by - Itt lehet hozzászólni!

Harlan Coben: Az erdő

covers_628673.jpg

Szerző: Harlan Coben
Cím: Az erdő
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2020
Műfaj: regény – krimi/thriller
Oldalak száma: 390
 

Húsz ​éve történt. Egy nyári táborozás során négy tinédzser éjszaka kiszökik az erdőbe. Kettőt közülük holtan találnak, a másik kettő azonban hosszas keresés után sem kerül elő. Két évre rá egy sorozatgyilkost elítélnek, ám a bűnöző tagadja, hogy köze lenne a négy fiatal halálához.
Az eltűntek egyike volt Paul Copeland megyei ügyész nővére is. Paul egyedül neveli hatéves kislányát, karrierje is szépen ível felfelé, így egyre kevesebbet foglalkozik a húsz évvel korábbi traumával. Amikor azonban egy gyilkossági ügy szálai hozzá vezetnek, és egy holttestet kell azonosítania, Paul egy árulkodó jel alapján felismerni véli a négy áldozat egyikét – a fiút, aki annak idején nővérével együtt örökre eltűnt az erdőben…
Lehet, hogy Paul nővére mégis életben van? A férfi szép lassan ráeszmél, hogy a múlt sötét és veszedelmes családi titkokat rejteget, amelyek egy csapásra szilánkokra törhetik az életét. Paulnak hamarosan döntenie kell: nem bolygatja tovább a húsz évvel korábbi eseményeket, vagy inkább megpróbálja kideríteni az igazságot.

„Vannak ilyen ritka pillanatok az életben – amikor a színek hirtelen színesebbek lesznek, minden felderül, tisztábban hallod a hangokat, jobban ízlik az étel, és mindig, minden egyes pillanatban ő jár a fejedben, közben pedig tudod, hogy a másik pontosan ugyanezt érzi irántad.” 

Harlan Coben egy zseni. Sokáig gondolkodtam, hogy mivel kezdjem az ajánlót, de mindig csak ez az egyszerű mondat ugrott be. De ez a 4 szó, el is mond mindent. Nagyon köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy elolvashattam ezt a kötetet.

A történet röviden:

A főszereplőnk Paul Copeland, megyei ügyész. 20 évvel ezelőtt a nővérével egy nyári táborban töltenek néhány hetet. A felhőtlen szórakozás azonban tragédiával végződik. Négy fiatal eltűnik az erdőben – köztük Copeland nővére is – . Két társukat rövid időn belül holtan találják, de ketten soha nem kerülnek elő. Az eltűntek utáni nyomozás nem vezetett eredményre.

Eltelik 20 év, és egy rejtélyes gyilkosság felgöngyölítésének a szálai az ügyészhez vezetnek, aki felismerni véli az áldozatban a táborban eltűnt fiút. De ha ő életben volt, akkor vajon a nővére is él, akinek a holtteste soha nem került elő? Copelandet nem hagyja nyugodni az ügy, ezért válaszokat keres. Kezdetben attól, akit a gyilkosságokkal gyanúsítottak. Minél jobban beleássa magát az ügybe, annál borzalmasabb dolgokkal kell szembesülnie.

Gondolataim:

Ez a könyv, te jó ég! Imádtam! Izgalmas volt, feszültséggel teli. Nagyon olvastatta magát, minden fejezet után csak még egyet el akartam olvasni. Minden szabad pillanatomban a kezemben volt a könyv, mert tudni akartam, hogy mi történik a következő oldalon. 

Ahogy belelendültem az olvasásban, az utolsó lapig, az utolsó mondatig folyamatosan éreztem a feszültséget a gyomromban, sőt a bőröm alatt is. Mint egy izzó parázs, ami a benzint várja, hogy robbanjon, és mindent letaroljon. A történet végére ez a parázs fel is izzott, lángolt, és valóban nagyot szólt.

Már a prológus is nagyon erős volt, már akkor tudtam, hogy ez az én könyvem lesz. És milyen igazam lett. Majd megölt a kíváncsiság, mire a könyv végére értem, hogy vajon mi lehet a rejtély megoldása? Elméleteket gyártottam, „nyomoztam”, és nyilván vakvágányra futottam. 🙂 Coben közelébe sem érek. 😀 Egy ilyen történetet megalkotni, ahol a 20 éves szálak összefutnak, és kiderül az igazság, na ahhoz nem kevés tehetség kell.

Nagyon szerettem a párbeszédeket. Rövidek, velősek, helyenként humorosak. Viszont amikor valaki szájából elhangzott az „ezt te nem értheted” mondat, na ott én is robbantam volna. Ráadásul egy feszültséggel teli párbeszéd közepén egy ilyen „ártatlan” mondatot bedob a szerző, na ott majd’ szétfeszített az ideg. Szívem szerint előre lapoztam volna, hogy minél hamarabb választ kapjak a kérdéseimre, de nem tettem, mert minden mondatnak jelentősége van, és félő, hogy lemaradtam volna valami fontosról.

Órákig tudnék még mesélni erről a könyvről, de csak annyit mondok így a bejegyzés végére, hogy olvassátok el, imádni fogjátok. Nekem az idei évem egyik kedvenc olvasmánya lett. 

Alíg várom, hogy a sorozatot is lássam, mert ezek után kizárt, hogy kihagyjam.

Borító:

Nekem az új kiadás van meg. Pontosan a borító miatt figyeltem fel ere a könyvre, majd egy számomra kedves blogger ajánlóját is elolvastam. Figyelemfelkeltő, vonzza a tekintetet. Az ember nem tudna csak úgy elmenni mellette a könyvesboltban, hogy le ne vegye a polcról, és bele ne lapozzon. Illik a történethez.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Nicolas Barreau: A nő mosolya

 

covers_478597.jpgSzerző: Nicolas Barreau
Cím: A nő mosolya
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2017.
Műfaj: regény – romantikus
Oldalak száma: 286.

Véletlenek pedig nincsenek! – vallja Aurélie Bredin, aki édesapja halála után átveszi egy kis párizsi étterem irányítását. Azon a végzetes novemberi napon, amikor olyan boldogtalannak érzi magát, mint még soha, a Szent Lajos-sziget kis könyvesboltjában különös könyvre bukkan: A nő mosolya című regény egyik helyszíne nem más, mint az ő vendéglője, a főhősnő pedig mintha…
Nem, ilyen nincs! Aurélie elhatározza, hogy utánajár a rejtélynek: meg kell ismerkednie a regény írójával. Csakhogy próbálkozásai sorra kudarcot vallanak, mígnem egy szép napon az író levele a postaládájába pottyan. Találkozásuk azonban egészen másképp alakul, mint ahogy elképzelte…

 

„Az ember néha azért indul el, hogy valahová megérkezzen. Néha viszont csak elindul, hogy menjen és menjen, amíg a köd kitisztul, a kétségbeesés elcsitul, vagy a csírázó gondolatot sikerül végiggondolni.”

A Park Kiadónak köszönhetően lehetőségem van számomra új szerzőktől olvasni. Az egyik író, akinek a könyveivel gyakran találkozom Nicolas Barreau. Nagyon köszönöm, hogy elolvashatta A nő mosolya című könyvet.

A történet röviden:

Aurélie a saját kis éttermét vezeti, és ahogy ő fogalmazott, a főzés az ő „asztala” nem az olvasás. A sors azonban úgy hozza, hogy egy novemberi napon, amikor a lelke és a szíve darabokban van, betéved (pontosabban bemenekül) egy könyvesboltba, ahol mondhatni megszólítja A nő mosolya című könyv. Első ránézésre egy romantikus regénynek tűnik, azonban amikor felfedezi, hogy a saját éttermében játszódik a történet, nem tud ellenállni a kíváncsiságának, és elolvassa a könyvet. Ezzel megnyugszik a lelke, viszont fenekestől felfordul az élete. Egy dologban biztos, hogy neki találkoznia kell a könyv szerzőjével. Ami közel sem tűnik olyan egyszerű dolognak, ezért a szerkesztőn keresztül próbál kapcsolatot teremteni az íróval. Az események viszont nem teljesen úgy alakulnak, ahogy Aurélie reméli.

Gondolataim:

A könyv elején kicsit nehezen rázódtam bele az olvasásba, a francia nevek, kifejezések kicsit megakasztottak, de amint ezen túllendültem, akkor már el tudtam mélyedni a történetben. Kellemes kikapcsolódás volt, hangulatos olvasnivaló egy hosszú nap után. 

Soha nem voltam még Franciaországban, ezért nem tudom jellemezni a francia emberek temperamentumát, stílusát, viszont engem nagyon emlékeztetett az olaszokra. Őket pedig imádom. 🙂 A történetnek köszönhetően viszont oda tudtam képzelni magam Párizsba, egy hangulatos kis kávézó teraszára, egy finom kávéval, és egy frissen sült croissant-al. 

Ahogy olvastam a könyvet, mintha egy filmet néztem volna. Az események folyamatosan fenntartották az érdeklődésemet, nem volt olyan oldal, vagy fejezet, ahol unatkoztam volna, mert mindig történt valami, ami vagy kíváncsivá tett, vagy ledöbbentett. Bennem volt a „na ebből mi fog kisülni” érzés. Én pedig szeretem ezeket az érzéseket olvasás közben átélni. 🙂

A főszereplőink erős jellemek, egyiket sem kell félteni, hogy át tudják-e lépni az akadályokat. Aurélie pedig nem ismer lehetetlent. Amit a fejébe vesz, azért tűzön-vízen át küzd. 

Ami pedig feltette a koronát a történetre, azok a könyv végén található receptek. Egyszerűen imádom az olyan könyveket, ahol nemcsak megemlítenek egy-egy ételt, hanem a receptnek köszönhetően lehetővé is teszi, hogy az olvasó elkészítse. Én is így fogok tenni, mielőtt újraolvasom a könyvet. Érezni az ízeket, amelyek megelevenednek a lapokon. Van ennél jobb?

Aki egy kellemes kikapcsolódásra vágyik, annak szívből ajánlom ezt a kötetet. Igazi üde olvasmány. Egyébként van film is belőle, én már alíg várom, hogy megnézzem. 🙂

Borító:

A borító volt az egyik, ami miatt el szerettem volna olvasni ezt a kötetet. Megvan a hangulata, szinte már ígéretet tesz néhány békés órára, amit elmélyülten tud olvasással tölteni, aki a kezébe veszi a könyvet. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Dani Atkins: Amikor kiolvad a szív

 

covers_708673.jpgSzerző: Dani Atkins
Cím: Amikor kiolvad a szív
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022
Műfaj: regény – romantikus
Oldalak száma: 439
 

Sophie Winters szinte burokban él, a külvilágtól önszántából elvonulva. Fordítóként dolgozik otthon a kis lakásában, egyedülálló, harmincegy éves. Nem ilyen életről ábrándozott, ez igaz, de rég nem hisz már a boldogságban. Egészen pontosan tizenöt éves kora óta, amikor tragédia sújtotta a családját. Azóta fél elköteleződni, és irtózik a kockázatvállalástól, úgyhogy inkább mindenkitől három lépés távolságot tart. Tudja, hogy ez nincs rendjén, de attól még, hogy tudja, nem áll készen megoldást keresni.

Egy este a lakása alatti emeleten nagy tűz üt ki. Sophie az épületben reked, de szerencsére a véletlenül arra járó Ben megmenti. Vajon mi lesz a következménye ennek az egész életére kiható eseménynek?

A nemzetközi bestsellerszerző, Dani Atkins egy újabb nagyszerű regényben kutatja az emberi lelket próbára tevő traumákat, és megvilágítja, hogy ha hosszú idő után valaki újra kinyitja a szíve ajtaját, megéri rajta beengedni a világot

 

„Egy idegentől egy kedves gesztus néha szinte megszorongatja az ember szívét.” 

Dani Atkins neve egyet lennel egy 5 csillagos olvasási élménnyel, szívszorító történettel, és nagyon sok elhullajtott könnycseppel. Nagyon szépen köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elolvashattam ezt a kötetet is.

A történet röviden:

Sophie 31 éves, a macskájával él. Fél az elköteleződéstől, mert nem szeretne ismét csalódni. Egyik este az alsó szomszéd lakásában tűz üt ki, és Sophie-nak az utolsó pillanatban sikerül kimenekülnie a lakásból, hála az éppen arra járó Bennek. A lánynak mindene odalett, a lakása lakhatatlan, mindene elégett, a macskája eltűnt. A helyzete kilátástalan, nincs hol laknia. A segítség viszont olyan helyről érkezik, ahonnan a legkevésbé sem várná. Már csak az a kérdés, hogy fejest ugrik-e az ismeretlenbe, és képesnek érzi-e magát arra, hogy közel engedjen magához valaki, sőt, a bizalmában fogadja?  

Gondolataim:

A könyv egy tűzesettel kezdődik. Na nekem már itt összeugrott a gyomrom. Átéltem újra, amikor a füst elöltötte a házat, és csak perceim voltak, hogy a néhány hónapos kisfiamat felöltöztessem, és kivigyem a házból, amíg megérkeznek a tűzoltók. Sophie-val ellentétben nekünk szerencsénk volt, mert egy alapos szellőztetéssel megúsztuk, és visszamehettünk a házba. Viszont teljes mértékben együtt tudok vele érezni, borzalmas érzés, amikor szó szerint menekülni kell az otthonodból, ami a biztonságot jelentené az ember számára.

A könyv olvasása során végig görcsben volt a gyomrom, éreztem, hogy valami történni fog. Hogy mi, azt nem tudtam, csak azt, hogy ez a könyv engem nagyon össze fog törni. Amikor a végén fény derül egy nagy titokra, akkor mondhatni fellélegeztem, megnyugodott a lelkem, bár fájt a szívem a főszereplőinkért. Majd jött Atkins, és azon a bizonyos tőrön még forgatott vagy kettőt. Az utolsó néhány oldalt kétszer olvastam el, mert biztos voltam benne, hogy valamit rosszul értelmeztem. De nem. Kitört belőlem a zokogás. Annyira éreztem már a kötet legelején, hogy darabokra hullik a lelkem, de erre a befejezésre nem számítottam.

A történet szereplőit nagyon megkedveltem, mindegyik külön egyéniség. Egyes jeleneteken jókat tudtam mosolyogni. Amit Ben tett, és képviselt, az nagyon az megdobogtatta a szívemet. Önzetlen, szerethető, , romantikus. Szóval tökéletes. 🙂

Nagyon tetszettek a történetben a Sophie mellette álló „hangok”. A támaszai voltak, hol segítették, hol pedig kapott egy alapos fejmosást. Ahogy haladtunk előre a történetben, úgy követhettük figyelemmel a lány jellemfejlődését. Pontosan úgy nyitott a külvilág felé, mint ahogy egy virág kinyílik egy késő tavaszi eső után. Képes volt teljes valójában pompázni. De ehhez kellett egy olyan kéz, amelyik visszavezeti arra az útra, amit járnia kell.

Szerintem senkit nem fogok meglepni, ha azt mondom, hogy a kedvencem az egész történetben Ben volt. Minden titkával együtt az idei évem egyik legszerethetőbb karaktere. Ő is hordja a saját keresztjét, de képes arra, hogy elérje az olvasónál, hogy bízzon magában, ne féljen az ismeretlentől, és éljen meg minden pillanatot. Az egyik legnagyobb tanító, szinte már példakép lett számomra.

Hosszú oldalakon keresztül tudnék még írni a könyvről, de már csak annyit mondanék, hogy olvassátok el! Majd bízzatok magatokban, ugorjatok fejest az ismeretlenbe, és pipáljátok ki a bakancslistán szereplő terveket. 

Borító:

A megjelenő Dani Atkins könyvek borítói ugyanabban a stílusban készülnek, és nekem pont ez az ami tetszik. A színek, a kontrasztok nagyon erősek, és pont ez az, ami hűen tükrözi a történetet is. Mert mindegyik ugyan ilyen intenzív.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Stella Albright – Miután elmentél (Búcsúszimfónia-duett 1.)

 

covers_712259.jpg

Szerző: Stella Albright
Cím: Miután elmentél (Búszúszimfónia-duett 1.)
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022.
Műfaj: regény – romantikus
Oldalak száma: 336.

 

Egy ​szerelem megváltoztathatja az életed
Harmony képtelen elengedni a múltat. Kislányként mindene megvolt: jó fej, menő szülők, akik rajongásig szerették. Azt hitte, ő a legszerencsésebb gyerek a világon, mígnem egy hideg, téli reggelen mindent örökre elveszített.
Édesanyja meghalt, és imádott rockzenész édesapja is magára hagyta. Tíz éve csak sodródik. Fél újból szeretni, ezért senkit sem enged közel magához. Egyedül a zenében talál vigaszt, és úgy tűnik, különleges tehetsége szélesre tárhatja előtte a világ kapuit. Azonban a találkozás a távolságtartó, vonzó brit sportolóval, Hayden Pryce-szal megváltoztat benne mindent. Örökre.
Vajon a szerelem begyógyíthatja két megtört lélek sebeit? Képesek lesznek megtanítani egymást újra szeretni? És még nem is tudják, hogy egy különös ismerős visszatérte a múltból mindkettőjük világát fenekestől felforgatja majd.
Stella Albright Búcsúszimfónia-duettjének első része szívszorító, nagy hatású, felejthetetlen romantikus debütregény a lélek mélységeiről, a halhatatlan szeretet hatalmáról, a hit erejéről és a zene különleges hatásáról.

 

„Tudod, a testünk mulandó, de a zene halhatatlan.” 

Ez a kötet nem olyan régen jelent meg, de én már akkor felfigyeltem rá, amikor még csak előjegyezhető volt. A borító, a cím, mind mind megszólítottak. A fülszöveget el sem olvastam, mert legbelül éreztem, hogy ez az én könyvem lesz. És milyen igazam lett. Köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elolvashattam.

A történet röviden:

Harmony 10 évvel ezelőtt elvesztette az édesanyját egy autóbalesetben. Majd az apja is kilép az életéből.  A nagyszüleinél él, egyetlen társa a hegedűje, egyetlen vigasza a zene. De egy napon, amikor Hayden belép az osztályterem ajtaján, akkor Harmony élete gyökeresen megváltozik. Ismét képesnek érzi a szívét arra, hogy szeressen, a lelkét, hogy higgyen, és bízzon. De vajon leengedi-e a maga köré húzott falakat, és fejest ugrik a szerelembe? Hayden méltó lesz a lány szerelmére? 

Gondolataim:

Az első meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, hogy magyar szerző írta a könyvet. Ráadásul egy nagyon fiatal, és nagyon tehetséges szerző, akinek ez a kötet az első megjelent regénye. Amint a könyv utolsó mondatát is elolvastam, már tettem is fel a folytatást a kívánságlistámra. 

Ha röviden szeretném összefoglalni, hogy mi jut először eszembe, amikor a könyvre nézek, akkor azt mondanám, hogy valóban egy csoda. Kívül-belül gyönyörű. Egy szívfacsaró történet, ami minden sorával apró darabokra töri az olvasó lelkét. Gyönyörűen felépített történet, Stella csodálatosan bánik a szavakkal. A könyvben megfogalmazott gondolatok pedig nem egyszer könnyeket csaltak a szemembe.

A fejezetek nem egyszerűen számokkal vannak elkülönítve, hanem hangjegy illusztrációkkal, és hangnemekkel. Soha ilyennel még nem találkoztam eddig, viszont ez annyira egyedi, és olyan hűen tükrözi a történet menetét, hogy egyszerűen imádtam. Különleges, és csodaszép. Pont, mint a történet.

Viszont be kell vallanom, hogy bár a könyv elején odáig voltam Hayden-ért, amikor becsuktam a könyvet, már csalódott voltam, és haragudtam. Úgy gondolom, hogy mindenki a saját tetteiért felelős, nem a szülei (vagy jelen esetben csak az apja) hibájáért. Mindenkiben ott van a jó, csak hagyni kell szabadon szárnyalni.

Napokkal ezelőtt befejeztem a könyvet, de a történet még mindig nem ereszt. Ezt mindenkinek el kell olvasnia. Jelentős szerepet játszik benne a zene (mint ahogyan az én életemben is), ami tanít, gyógyít, kiutat mutat, fény a sötétségben. De vajon elég erős-e, hogy begyógyítsa a 10 éve ejtett sebeket, a csalódás kínzó érzését, és segít-e felülemelkedni a gyötrő fájdalmon? Stella gyönyörűen adja át a gondolatokat, olyan érzéseket, érzelmeket, közvetít a lapokon keresztül, amire csak nagyon kevesek képesek. 

Nagyon köszönöm Neked, Stella, hogy megírtad ezt a könyvet, mert ezáltal nekem sokkal, de sokkal többet adtál, mint egy gyönyörű történet.

Köszönöm!

Borító:

Csoda! Tökéletes! Ez a két szó mindent elmond!

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Kendall Ryan: Utálom, hogy szeretlek

covers_686537.jpgSzerző: Kendall Ryan
Cím: Utálom, hogy szeretlek (Kacér játszmák 2.)
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022
Műfaj: regény
Zsáner: romantikus, erotikus
Oldalak száma: 272
 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Wolfie ​Cox… nem egy egyszerű eset. Halálosan szexi, de egy karót nyelt alak, érzelmileg nem üti meg egy csincsilla szintjét. Nem is, az összehasonlítás a csincsillaközösségre lenne sértő. Természetesen meg akarom lovagolni, mint egy vad csikót, de azt hiszi, hogy utálom. Főleg azért, mert elhitettem vele. Ez könnyebb, mint bevallani az igazságot. És míg Wolfie a rideg csábító, én épp az ellenkezője vagyok. Jó kislány. Megbízható. Lelkiismeretes. És totálisan bepánikoltam egy munkakonferencia miatt.
Wolfie általában allergiás az önzetlenségre, szóval, amikor a fivérem ráparancsol, hogy önként segítsen ki engem, és kísérjen el az említett konferenciára, ahová mindenki más magával viszi a párját… semmi jóra nem számítok. Wolfie-nak azonban meglepő módon a szeme se rebben. Hát így kerülök összezárva egy hotelszobába a fivérem dögös (zsémbes) lakótársával. Ez számomra nem játék, el kell feledkeznem a hormonjaimról, és lenyűgözni a főnökömet, hogy én kapjam meg a kinevezést, amelyért olyan keményen dolgoztam, ne pedig a gerinctelen unokaöccse. De egy ágyban Wolfie-val gyorsan összezavarodnak a dolgok.

„Tudom, hogy butaság, de szerintem meg kell ragadni minden alkalmat az ünneplésre, amelyet csak nyújt az élet, nem igaz?” 

Mióta befejeztem az első részt, azóta vártam, hogy megjelenjen, és végre elolvassam a mindig morcos Wolfie történetét is. Az Álomgyár Kiadónak köszönhetően erre most lehetőségem volt, amit ezúton is köszönök.

A történet röviden:

Penelope egy céges hétvégi csapatépítővel egybekötött konferencián kénytelen részt venni, ahol kísérőt is szívesen látnak. Elvinni a bátyját, Connort, nem valami bölcs döntés, ezért esik a választás (Connor jóvoltából) Wolfie-ra. A hétvége hosszabb ideig tart, mint gondolnák, különösen akkor, amikor rájönnek, hogy nemcsak 1 szobán, hanem 1 ágyon is kénytelenek osztozkodni. 

Wolfie ösztönösen taszít el mindenkit magától, aki csak egy kicsit is közel kerül hozzá. Úgy érzi nem elég jó senkinek, kísérti a múltja. Penelope az egyetlen, aki nem fogadja el a nemleges választ, és szépen lassan egyre közelebb kerül a bátyja lakótársához.

Gondolataim:

Ahhoz képest, hogy milyen napjaink vannak mostanában, gyorsan elolvastam a történetet. Nagyon kíváncsi voltam már arra, hogy milyen módon fog leomlani a Wolfie körüli fal, és hogyan fog felolvadni a jéggé fagyott szíve. A végeredményt imádtam. 🙂 Bár bevallom őszintén, hogy néha nyakon csaptam volna főhősünket. Olyan makacs, mint egy öszvér. Viszont emelem kalapomat Penelope kitartása, és személyisége előtt. Őt nagyon megszerettem. De természetesen Wolfie-t is. 🙂

Nagyon tetszett a váltott szemszög. Mondjuk én az ilyesmit alapból is szeretem, mert így mind a két főszereplőt meg tudjuk ismerni közelebbről, és a gondolataikat is jobban át tudják adni. 

Wolfie nem kötelezi el magát, aminek oka van. Szépen lassan bontakozik ki, hogy milyen terhet cipel a vállán. Ez engem személy szerint meglepett, mert erre abszolút nem számítottam. De ahogy Penelope segített neki feldolgozni ezt a traumát, az nagyon becsülendő. Ugyan úgy, ahogyan Wolfie is belátta, hogy nem szégyen segítséget kérni.

A történet vége nem okozott meglepetést, de így is örömmel olvastam a könyvet. Pontosan egy ilyen könnyed, romantikus, erotikus olvasmányra vágytam. Nem volt hosszú, könnyű volt vele haladni. Felépítésében olyan volt, mint az első rész. Volt benne kellő mennyiségű dráma, humoros monológok, szerelmi civódások, a lélek legmélyének megismerése. Viszont amikor az olvasó nem számít rá, akkor a szerző ledob egy olyan bombát, amin én csak pislogni tudtam, teljesen ledöbbentem. Emiatt is nagyon várom a folytatást. 🙂

Aki egy kis kikapcsolódásra vágyik, annak tudom ajánlani ezt az erotikával fűszerezett, romantikus sorozatot.

Borító:

Nem rajongok a sárga színért, de ez a borító most kifejezetten tetszik. Különösen az, hogy stílusában olyan, mint az első rész.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu) 

 

by - Itt lehet hozzászólni!

Cassandra Clare: A herceg

 

covers_212517.jpg

Szerző: Cassandra Clare
Cím: A herceg
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Műfaj: fantasy
Oldalak száma: 490

A Viktória korabeli London mágiával átszőtt alvilágában Tessa Gray végre biztonságban érezheti magát az árnyvadászok körében. Ez a biztonság azonban múlandónak bizonyul: a Klávé szakadár tagjai terveket szőnek Charlotte leváltására az Intézet éléről. Ha Charlotte elveszti a pozícióját, Tessa az utcára kerül, és könnyű zsákmánya lesz a titokzatos Magiszternek, aki saját sötét céljai érdekében akarja felhasználni Tessa képességeit.

 

„Akárhová mész, veled tartok; ahol meghalsz, ott halok meg én is, s ott lesz a sírom. Az Angyal úgy bánjon velem, mint veled, nem különbül. Ne választhasson el minket más, csak a halál.”

Már az első részt is nagyon szerettem olvasni, és ez a könyv sem okozott csalódást. 🙂 Imádtam minden sorát, a romantikus lelkemet simogatták azok az érzelmek, vallomások, amelyek megelevenedtek a kötet lapjain.

A történet röviden:

Az árnyvadászok továbbra is keresik a Magisztert, és továbbra is szeretnék kideríteni Tessa származását, és hogy miért szeretné annyira „magának tudni” a lányt. Az új szereplőknek köszönhetően egyre több titokra derül fény, és az árnyvadászoknak is be kell látniuk, hogy nem mindenki az, akinek mondja magát. De ha ez nem lenne elég, Charlotte-nak továbbra is meg kell küzdenie azért, hogy az Intézet élén maradjon.

Gondolataim:

Még mindig imádom az Árnyvadász univerzumot! 🙂 Ebben a kötetben nagyobb hangsúly volt fektetve az érzelmekre, mint az előzőben, és kevesebb a tényleges harcokra. De úgy gondolom, hogy ez kellett ahhoz, hogy jobban megismerjük a szereplőinket, és kellően felkeltse az érdeklődésünket a sorozat 3. része iránt.

Jam továbbra is a kedvencem, Will is egyre közelebb kerül hozzám, viszont ebben a részben Tessa-t nem szerettem. Nagyon nem néztem jó szemmel, amit a fiúkkal csinált. Egyik nap egyiket szereti, másik nap a másikat, harmadik nap mindkettőt. Biztos megvan az oka ennek, amire idővel én is rá fogok jönni. Nyilván szeretné megtudni, hogy pontosan ki is ő valójában, honnan származik, mi az ő feladata, de nekem most nagyon úgy tűnt, hogy néha nem foglalkozik a tettei következményeivel.

Új szereplőkkel is bővült az Intézet. Ebben nem lenne semmi különös, viszont legbelül úgy érzem, hogy nekik több szerepet szánt a szerző, mint amit jelenleg csinálnak. Leginkább a szakácsnőre, Bridget-re vagyok nagyon kíváncsi.

Voltak meglepő fordulatok a történetben, amire abszolút nem számítottam. Emiatt is volt nagyon izgalmas, és olvasmányos ez a könyv. Szépen lassan „elhullottak” a Magiszter csatlósai, de ő maga még fel sem tűnt ebben a részben. A nagy durranás nyilván a harmadik kötetben várható, ezért is gondolom úgy, hogy ez a könyv tökéletes átvezető volt a nyitó és a záró rész között. Kellően felkeltette az olvasó érdeklődését ahhoz, hogy azonnal olvasni akarja A hercegnőt. 🙂

Én már alíg várom, hogy elkezdjem.

Borító:

Nekem még a régi, 2015-ös kiadás van meg, így erről szeretnék nyilatkozni. A színvilága tetszik, de ami a leginkább, az az, hogy Jam van rajta. 🙂 Bár én nem így képzeltem el. 😀 De akkor is.. imádom!! 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Ellyne: Lydia & Gabe – Ha meghallgatnál

 

covers_727751.jpg

Szerző: Ellyne
Cím: Lydia&Gabe – Ha meghallgatnál
Kiadó: PublishDrive
Kiadás éve: 2022
Műfaj: romantikus-erotikus
Oldalak száma: 234

Lydia Kenningtone két évvel ezelőtti nyara nem volt egyszerű, mivel szörnyű erőszak szemtanújává vált. A bírósági ügyek, a látottak okozta tehetetlenség viharában két évig terápiára kellett járnia, hogy fel tudja dolgozni azt, ami történt. Tinsley Rivera segítségével azonban sikerült visszarázódnia a mindennapokba. Eleinte kizárta életéből a lányt, hogy ne kelljen visszaemlékeznie a fájdalmára, de végül közel engedte magához olyannyira, hogy barátok lettek. Lydiát most már csak egyetlen egy személy zavarja igazán. Gabriel Rivera, aki egy késő esti beszélgetésnek köszönhetően – ami Lydia és Tinsley között zajlott –, mindenről tudomást szerzett. Gabe önjelölt védelmezővé válik, amit Lydia nem tud mire vélni, mivel ők ketten, ki nem állhatják egymást.
Elméletileg…

 

„Mert az ember tekintete olyat is képes megmutatni, amit a szavai, és a teste többi része nem.” 

Egy kisebb technikai probléma miatt csak most tudtam elolvasni ezt a könyvet, amire már nagyon kíváncsi voltam. Köszönöm Neked, Ellyne, hogy elküldted. Mint minden történeted, számomra ez is tökéletes volt. 🙂

A történet röviden:

A főszereplőink Lydia és Gabe, akiket már ismerhetünk a „Ha gondolnál rám” című könyvből. A kapcsolatuk viharos, szenvedélyes, vitával, és erotikával teli. A történet arról az útról szól, ahogy ismét egymásra találnak, és megtanulnak megbocsájtani, és előre nézni. 

Gondolataim:

Nagyon szerettem olvasni ezt a történetet is. Jókat szórakoztam rajta, különösen Gabe és a rendőrség „kapcsolatán”. Akaratlanul is megfordul az ember fejében, hogy ilyen a világon nincs, hogy valaki ennyi időt töltsön a rendőrségen úgy, hogy nem is bűnöző, viszont azon meg sem lepődtem, hogy ez mind Gabe-bel történt. 🙂 Azért lássuk be, Lydiát sem kellett félteni, ha „keresztbe kell tenni” Gabe-nek. 😀

Kellően szórakoztató volt, romantikával és erotikával fűszerezve. Kettejük kapcsolatáról nekem egy kép ugrik be, ami sokszor megjelent olvasás során a lelki szemeim előtt. Ahogy 2 ember duzzogva ül egymás mellett, de egymásnak majdnem háttal egy padon az esőben, és a férfi ennek ellenére esernyőt tart a nő fölé. Na pontosan ilyen Lydia és Gabe kapcsolata is. Utálják egymást, vitáznak, de mégis ott a szikra, ami lángra lobbanthatja a környezetüket, és mégsem tudnak élni egymás nélkül. Hiába kerülik egymást, mégis minden pillanatban a érzik a másik hiányát.

Oda szúrnak, ahol a  másiknak a legjobban fáj, rosszul érzik magukat, de mégsem változtatnak, nem kérnek bocsánatot. De ugye ez nem mehet a végtelenségig. Én már vártam a pillanatot, hogy ki fog hamarabb megtörni, és belátni, hogy ha már felnőttek, viselkedhetnének is úgy. 🙂 

Elismeréssel adóztam Lydia előtt. A családja finoman szólva is katasztrófa. Mégis ő volt a felnőttebb, az érettebb, és az okosabb, akitől az anyja is tanulhat. Képes a megbocsájtásra, és képes volt talpra állni egyedül. De ami a legfontosabb, képes volt megszelídíteni az oroszlánt. 

Gabe lázad, agresszív, állandóan feszült. Gyakorlatilag, mint egy időzített bomba. Lydia viszont képes az álarc mögé látni.

Összegezve: imádtam! 🙂

Borító:

Ezer közül is megismerem a borító alapján azokat a könyveket, amelyek Ellyne nevéhez köthetőek. Mindegyikben van valami egyedi, ami csak hozzá köthető. Nekem nagyon tetszenek. Ahogyan ez a borító is. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Lisa Kleypas: Egy nyáréjszaka titkai

 

covers_400718.jpg

Szerző: Lisa Kleypas
Cím: Egy nyáréjszaka titkai
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2016
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalak száma: 392

A ​londoni társaság estélyein petrezselymet áruló négy ifjú hölgy szövetkezik egyetlen közös cél érdekében, hogy minden női furfangot és praktikát bevetve férjet találjanak maguknak. Így születik meg a merész férjvadász-terv.

Annabelle Peyton eltökélte, hogy családját megmenti a katasztrófától, ezért úgy dönt, hogy szépségét és eszét használva rávesz egy megfelelő társaságbeli nemes urat, hogy kérje meg a kezét. De a gazdag és hatalmas Simon Hunt, Annabelle legfondorlatosabb – s egyben legkitartóbb – csodálója egyértelművé tette, hogy bár szívesen bevezeti a lányt az ellenállhatatlan gyönyörök világába, feleségül nem hajlandó őt venni. Annabelle elszántan igyekszik visszautasítani a hallatlan javaslatot… ám tehetetlen a csábítás magas fokú művészével szemben.

Barátnői összeesküvést szőnek, hogy egy alkalmasabb úriembert hozzanak olyan helyzetbe, hogy kénytelen legyen megkérni Annabelle kezét, mert Annabelle csak ily módon menekülhet meg Simontól… és saját sóvárgó vágyától. Ám egy nyári éjszakán Annabelle behódol Simon szenvedélyes ölelésének és csábító csókjainak… és rájön, hogy mind közül a szerelem a legveszedelmesebb játék.

 

„Az egyetlen jele, hogy az ember valami érdekeset is tett az életében, ha van mit megbánnia.” 

Lisa Kleypas minden könyvével meg tud lepni. Mindig azt hiszem, hogy tudom mire számíthatok, aztán kiderül, hogy csak részben jöttek be a megérzéseim. 🙂 Viszont egyre jobban szeretem az 1800-as években játszódó történeteket.

A történet röviden:

Annabelle arisztokrata családba született. Apja halálával viszont megcsappan a családi vagyon. Amikor már az alap szükségletekre sem jut, akkor eldönti, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ne legyenek földönfutók. Ezt pedig úgy tudja elérni, hogy szintén az arisztokrácia soraiból választ magának férjet, lehetőleg minél hamarabb. Azonban eme tervét nem kell egyedül végrehajtania, mert szintén hajadon segítőivel kidolgozzák a tökéletes tervet a férjvadászatra. Egy dologgal azonban nem számolnak. Mégpedig azzal, hogy Annabelle nem tud sem a szívének, sem a vágyainak nem-et mondani. 

Gondoltaim:

Nekem ez a rész jobban tetszett, mint az előző. Valahogy több volt benne az izgalmas, „csak még egy oldalt elolvasok” előidéző rész. 🙂 Humoros is volt, a végén feszültséggel teli, szenvedélyes, romantikus. Pontosan azt az élményt kaptam, amire vártam. Bár ez nem is meglepő, tekintve, hogy Lisa Kleypas könyvéről van szó. 🙂

Simon stílusát nagyon szerettem, igazi rosszfiú. Már ha lehet ilyet mondani egy 1800-as években játszódó kötet főszereplőjére.

A petrezselymet áruló hölgyek is a kedvenceim lettek. Mindegyik más egyéniség, de szókimondóak, határozottak, és ami a legjobban tetszett, az a férjfogó tervük. Szinte látom magam előtt, ahogy összesúgnak, és tervezgetnek. 🙂 Már alíg várom, hogy olvassak az ő történetükről. 🙂

Ez a kötet bár hasonló az előzőhöz (nyilván, hiszen a sorozat része), viszont itt már betekintést nyerhetünk az arisztokrácián túli világba. Örömmel olvastam a munkásosztályról, akik saját erőből jutottak oda, ahol vannak, a vasútfejlesztésről. Ez, illetve a bálok, az arisztokrácia által adott estélyek kettőssége nagyon érdekes volt.

Ebben a kötetben nem kell az utolsó oldalakig várni a végkifejlettel. Nem is lepődtem meg, amikor a főhőseink végre egymásra találtak. De felmerült bennem a kérdés, hogy akkor mi lesz még a történet során? Elárulom. 🙂 Sok izgalom, erotika, szenvedély. Mi történik akkor, ha egy arisztokrata hajadon nem a köreiből választ magának férjet, hanem rangon alul házasodik? Lisa Kleypas tökéletesen leírja az olvasóinak.

De hogy néhány szót mondjak a szereplőkről is. Annabelle és Simon erős karakterek. Mindketten határozottak, ezért meg sem lepődik az ember az állandó összetűzéseiken. Mindketten hevesek, néha hamarabb jár el a szájuk, mint hogy átgondolnák mit is mondanak. Izgalmas volt olvasni az állandó vitáikat. Annabelle határozottan ellenezte Simon közeledését, de Simon annál inkább próbálkozott. A Stony Cross Parkban játszódó jelenteik voltak a kedvenceim.

A Bowman lányok pedig igazi egyéniségek voltak. Ők határozottan kellettek ebbe a történetbe, hogy kellően humoros, és szórakoztató legyen. 🙂

Szívből tudom ajánlani ezt a kötetet a romantikus lelkű olvasóknak, akik szívesen kalandoznak az 1800-as években, és nem riadnak vissza a forró jelenetektől sem.

Borító:

Őszinte leszek, nekem nem jön be ez a borító. A történethez viszonyítva nekem nagyon modern, és nagyon erősek a színek. Mondjuk ez lehet az erős karaktereket hivatott érzékeltetni, de szerintem nem illik egy 19.századi történelmi romantikus regényhez. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)